Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-04-09 / 7. szám
1999. április 9. ÚJPEST Újpesti polgárok A festőművész, illusztrátor: Jozefka Antal A májusban megnyíló Frankfurti Könyvvásár díszvendége Magyarország lesz A kulturális programban a hangversenyek, tárlatok, filmvetítések és gasztronómiai bemutatók mellett a hazai könyvkiadás kiemelt figyelemben részesül. A magyar pavilonban bemutatásra kerülő legszebb és legértékesebb kötetek között szerepel Madách Imre: Az ember tragédiája című munkája, amelynek illusztrációit az Újpesten alkotó festőművész: Jozefka Antal készítette. (A könyv magyar és angol változatban, az újpesti székhelyű Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.) A Tragédia új kiadása kapcsán Jozefka Antallal művészi hitvallásáról és pályájáról beszélgettünk. • Milyen emlékeket idéz fel önben a középiskola, ahol először találkozott Madách művével?- Az ember tragédiája azon irodalmi munkák közé tartozik, amelyek évekig várják a polcon, hogy leemeljük őket: időről időre elolvassuk, majd ismét visszatesszük, az „örök olvasmányok” közé, A Tragédiát több mint négy és fél évtizede, „Könyves” diákként olvastam először. Magyartanáraimnak: Ka- lavszky Istvánnak, a nálunk alig idősebb Fecske Andrásnak és dr. Kicsi Sándornak köszönhetem, hogy megszerettem az irodalmat. Az érettségi idejére 500 magyar verset ismertünk, akkoriban vált olvasmányélménnyé Madách drámája is. Az 50-es évek elején a tanári kar egy része származása vagy beállítódása miatt büntetésből került a Könyves Kálmán Gimnáziumba; számunkra szinte valamennyien meghatározó egyéniségekké váltak. Ilyen tanár volt dr. Borsi Sándor, aki kémiát tanított - miatta lettem vegyész -, és matematikatanárunk dr. Kulin György, a csillagvizsgáló későbbi igazgatója. Éreztette velünk a kozmoszt. Talán ez is visszacseng most a képeimen. Nagyon szerettük rajztanárunkat, Dienes Lászlót-Dió bácsit -, aki megérezte, ha valaki kicsit „másképp” mozgatta a kezét. • Érettségi után a Képzőművészeti Főiskola helyett inkább a műegyetemet választotta. Miért döntött később mégis amellett, hogy komolyabb művészeti tanulmányokba kezd?- Szerettem rajzolni, de korábban nem foglalkoztatott a képzőművészet. Amikor 1957 februárMADÁCH IMRE AZ EMBER TRAGÉDIÁJA THE TRAGEDY OF MAN ILLUSZTRÁCIÓK / ILLUSTRATIONS JOZEFKA ANTAL A szép kivitelű kötet a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg jában Újpesten megalakult a Derkovits-kör, épp harmadéves voltam a Műszaki Egyetem vegyész- mérnöki karán. Nagybányai Nagy Zoltán, a kör alapítója szívesen fogadott mindenkit, akinek kedve volt a rajzhoz. Maga is a városrészben élt, ismert minket és pedagógiai alapossággal építette fel a tantervet. Kocka ábrázolásokkal kezdtük, azután következtek a virágcsendéletek, majd a fejek és végül az aktok. A gyakorlati oktatást az Árpád úti Polgárcentrumban - az akkori „Ady”- ban - előadások, filmvetítések egészítették ki, mindemellett művészettörténeti kurzusokon vettünk részt a TIT József Attila Szabadegyetemén. 9Több mint húsz éven át hűséges tanítványként rajzolt és festett Nagybányai Nagy Zoltánnal, miközben a vegyészi pálya biztosította megélhetését. Hogyan tudta megosztani érdeklődését e két hivatás között?- Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek tagjai a háborút kisgyerekként élték át. 1945-ben 10 éves voltam, barátaimmal játszottam az utcán, és ha valahol egy gránátot találtunk, nekiálltunk szétszerelni. Később a robbanómotorok érdekeltek, majd a kísérletezés, ezért döntöttem a Műegyetem mellett. A diploma átvétele után az Újpesti Bőrgyárban helyezkedtem el, onnan kerültem a minisztérium bőripari igazgatóságára, majd az összevont bőrgyárak műszaki fejlesztési főosztályára. Mindvégig gyártási technológiákkal foglalkoztam. A bőrös szakma nálunk családi hagyománynak számított, hiszen nagyapám tímármester volt a Nyitra melletti Bossányban. Amikor családjával 1901 -ben Újpestre költözött, mindjárt a Wolf- ner Bőrgyárban kezdett dolgozni. Édesapám hároméves volt akkoriban. Édesanyám újpesti születésű, hosszú ideig mindannyian a Táncsics Bőrgyár - az akkori Wolfner Bőrgyár - mellett laktak. 1968-ban megkeresett a BASF cég, mert ipari alapanyagainak értékesítéséhez magyarországi szakemberre volt szüksége a magyar piacon. Előbb a bőriparban, majd a 70-es évek közepétől a papíriparban és a különböző festékgyárakban forgalmaztam a cég termékeit. Kémiai kísérleteim a képzőművészeti pályámon is kamatoztak, amikor kifejlesztettem egy vízzel higíthatha- tó, nagy színerejű, fényálló festékfajtát. Képeimhez ma is ezt használom. • Képeinek hangulatát a festékárnyalatok kapcsolata határozza meg. Munkáinak túlnyomó többsége akvarell, melyeken csak igen ritkán látunk határozott körvonalakat. Milyen élmény indította arra, hogy képsorozatot készítsen Madách Imre művéhez?- Régi álmom volt, hogy elkészíthessem az illusztrációkat. Első ízben 1957-ben érintett meg a téma: festettem egy ívet, belepöttyentettem egy figurát, az egész mintha a Tragédia világát tükrözte volna visz- sza... Ezután több mint három évtized szünet követJozefka Antal ma már a műteremben tölti ideje nagy részét (Fotó: Zalka I.) kezett, majd - immár nyugdíjasként - elkezdtem a művel komolyabban foglalkozni. Az ember tragédiája a madáchi életmű csúcspontja, hasonlót sem előtte, sem utána nem produkált a szerző. Minél jobban elmélyedtem a szövegben, annál inkább világosabbá vált számomra, hogy a képekre nem kell figurát festenem. Zichy Mihály annak idején csodásán megrajzolta Madách szövegét. Kass János, WürtzÁdám, Bálint Endre ugyancsak elkészítette a maga változatát, ezek azonban a szöveg alapján készült illusztrációk. Az én festményeim a mű filozófiájáról szólnak. Madách Imre könyvtárában számos okkultista, illetve ezoterikus témájú kötet helyet kapott, maga is hitt a sors könyveiben. Jól ismerte a tarotkártyát, annak ezoterikus jelentését. A tarot kártyacsomag 22 lapjának jelentése szerint építette fel a Tragédiát, így bomlik a történet lelki, anyagi és érzelmi síkokra. A tarot szabályai miatt bomlik a mű 15 színre. Ilyen értelmezésben az első emberpár, Ádám és Éva nem más, mint reinkarnáció, s ugyanígy az általam kikevert különleges árnyalatok a világűr sugarainak reinkarnációi. Nagyon sokszor elolvastam az egyes színeket, majd kiválasztottam minden szövegrészből egyetlen sort, ezek alapján festettem az illusztrációkat. Az eredeti akvarellekből magamnak fűztem össze az első kötetet. Bertalan Tivadar barátom biztatott a könyv megjelentetésére, s Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó igazgatója örömmel ajánlotta fel segítségét. • Milyen témák, gondolatok foglalkoztatják most, a kötet megjelenése után?- Nyugdíjasként időm nagy részét tetőtéri műteremben töltöm, a közeljövőben szeretném megfesteni valamennyi Árpád-házi szent képét. 1990 óta minden nyáron a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének művésztelepén dolgozom, idén lesz hat esztendeje, hogy elnökként segítem e szakmai civil szervezet munkáját. Emellett alapító tagja és elnöke vagyok az Újpesti Művészek Társaságának, amelynek kiállítása épp az elmúlt hetekben volt látható az Újpest Galériában. Az ember tragédiájának illusztrálásával egy nagy álmom vált valóra, és remélem, hogy a kötet Frankfurtban is a mű értékének megfelelő fogadtatásra talál. Rojkó Annamária Lilái.* CLLLC ILSiULdidi Ci SCL'ScLásdU öli) 9
