Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-02-27 / 4. szám
■■■■■■■■■■■I 1998. február 27. ÚJPEST Tisztelt Szerkesztő Asszony! Az 1998. február 13-i Újpest Újságban, a 3. oldalon az Újpesti Önkormányzat január 27-i testületi üléséről szóló összefoglalóban (a közmeghallgatást taglaló részben, a szerk megj.) dr. Derce Tamás polgár- mester úrnak környezetvédelemmel kapcsolatos észrevételéhez a Táncsics Bőrgyár Vagyonhasznosító Kft. ügyvezetőjeként az alábbi megjegyzést teszem: A Táncsics Bőrgyár működésével kapcsolatos szaghatás évek óta visszatérő probléma, mely nem választható el az Észak-pesti szennyvíztisztító telep működése során keletkező szagoktól, valamint a József Attila utca és a Váci út kereszteződésében található lakótelepi, kommunális szennyvizeket átemelő rendszeréből származó bűzhatástól. Az önkormányzat a Táncsics Bőrgyár bezárásával kapcsolatos határozatában szennyvízkezelési hiányosságok miatt tett intézkedéseket. A szennyvíztisztítással kapcsolatos határozat szakmailag értelemzavaró részei miatt a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezte az önkormányzatot. Bűzhatással kapcsolatban a Táncsics Bőrgyárral szemben az önkormányzat semmilyen határozatot nem hozott. * Práth Gyula ügyvezető A Táncsics Bőrgyár Vagyonhasznosító Kft. ügyvezetőjének reagálását továbbítottuk dr. Derce Tamás polgármesternek, aki véleményeként egyetlen mondat megjelentetését kérte lapunktól: „Práth úr nem tudja mit beszél...”. Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! Nagycsoportos óvodás gyermekeink a káposztásmegyeri Homoktövis Óvodába járnak. Az óvoda vezetősége 1997-ben elnyert egy pályázatot, s ennek köszönhetően a gyermekeink a Városligeti Műjégpályára tíz alkalomra szóló bérletet kaptak. Sajnos a gyermekek szállítását nem könnyítette meg különbusz, de ennek ellenére óvónőink és a csoport dajkája zokszó nélkül vállalták, hogy a gyermekek utaztatását a meglehetősen zsúfolt BKV-járato- kon is megoldják. Külön köszönet ezért Beszta Lászlónénak, Kaputa Mariannák és Kissné Balogh Editnek! A bérlet nemcsak díjtalan belépési lehetőséget, hanem korcsolyaoktatást is lehetővé tett gyermekeink számára, s ezáltal nagyon sok új élménnyel, tudással gyarapodtak. A 8-as csoportba járó gyermekek szüleinek nevében köszönjük, hogy mindezt lehetővé tették! Köszönjük a háromévi folyamatos gondoskodást, törődést, a gyermekbarát szemléletet, amellyel elérték azt, hogy gyermekeink szívesen járnak óvodába, és jól érzik magukat, tevékenyen töltik el napjaikat „második otthonukban”. Köszönettel: Sediqiné Bondor Erika és Urbán Györgyné Táncos jutalomjáték Érdeshármas Jutalomjáték. Ezt a hajdan népszerű színházi előadásformát, amelyben egy-egy művészegyéniség arra kapott lehetőséget, hogy egy maga által választott szerepben külön is reflektorfénybe állíthassa önmagát közönsége előtt (és nem mellékesen az aznapi bevétel is neki legyen felajánlva mintegy prémiumként!), mára már ritkán adja meg a színházi gyakorlat. Borbély György táncművész, koreográfus és társulatvezető, mivel elérte 60. életévét, úgy döntött: jutalomjátékként egy különösen személyes színpadi produkcióval ajándékozza meg a közönséget és persze önmagát. Egy korábban látott film, az Édeshármas (Three-Cornered Love) ötlete és a saját élettapasztalatai alapján született meg a szinopszis, majd ebből a kitűnően összeszedett klasszikus, dzsessz- és slágerszámok segítségével a koreográfia, az újjáalakult mű. A táncjáték témája egy fiatal táncos fiú, egy nemkülönben fiatal táncosnő és egy öregedő színházi öltöztető különös, finom összekapcsolódásának rendszere. A téma „kényességét" a hetero- és homoszexuális érzelmi közeledések megfogalmazása adja, miközben a viszonzatlan érzelmek is jelentős hangsúlyt kapnak, amiket szerencsésebben a tánc, kevésbé szerencsésen a beiktatott szöveges betétek mondanak el. A lényegi mondandó pedig: ki- nek-kinek fel kell vállalnia önmagát olyannak, amilyen valójában, mert az önbecsapás is csak ideig-óráig tartható. Az Érdeshármas (milyen kifejező cím!) koreográfiája Borbély György tehetségét dicséri. Kezdve attól, hogy ő is vállalja önmagát, hogy izomzata és egészsége nem a régi, már nem képes a régi ugrások, forgások, emelések megismétlésére, tehát jóval kevesebb attraktív mozgással, több pantomimelemmel kevert koreográfiát képes megvalósítani. Mégis mozdulatai ívén, karhullámain, karakterisztikus mozgássorain átüt az, hogy nem méltatlanul lehetett külföldi színpadoknak is sikeres táncművésze. Borbély tehetségének másik bizonyítéka, hogy mennyire engedi maga elé tehetséges művésztársai, tanítványai kibontakozását. Olyan koreográfiákat ad a többieknek, ami által azok megmutathatják klasszikus és dzsesszbalett mozgáskultúrájukat, érzéküket a technikai és művészi kifejező eszközök bebizonyításához. Három igen jó táncos kapott ezáltal komoly lehetőséget tehetsége felmutatására, amiben maximum a Karinthy Színház falatnyi színpadának méretbeni korlátái szabtak nekik határt. Lelki szemeim előtt látom, mennyire jól érvényesülne ez a darab egy kétszínpados revüszínházi miliőben: a zártabb öltözői, és a tágabb teret kívánó revü- és álomjeleneteknek helyet adva. Somogyi Zoltán külső és belső adottságaiban is illúziókeltő Stewart, pompás és változatos mozgáskultúrával. A tüneményesen szép Gáli Tímea finom mozgásai nagy érzelmi feszültségeket és lírai mondandókat egyaránt képesek kifejezni Alexandraként. Végül, de nem utolsósorban Csölle Anita érzéki nőiessége több kisebb karakterfigurában hódította meg a közönséget. Mindhárman fölényes szakmai biztonsággal és hitelesen alakították szerepüket. Az Ikarosz Balett Színház egykor az Ikarus Művelődési Ház égisze alatt jött létre, de sok évvel ezelőtt az Ady Endre Művelődési Központ vállalta fel őket. Ez a hivatásosokkal időnként kiegészülő, lényegében amatőr társulat fontos feladatának érzi alapfokú mozgáskultúrát adni a tánc iránt érdeklődő fiataloknak, függetlenül attól, hogy később hivatásos táncosok vagy „csak" a táncművészet értőbb nézői lesznek. Borbély György tudja: mennyire fontos folyamata a tanulásnak a „színpadot kóstolni” lehetősége, ezért még egy diszkójelenetet is beiktat kamaradarabjába a tanítványai kedvéért. Részesüljenek ők is a jutalomjáték sikeréből! Amikor egy embert megítélünk, nem árt ezt összetett vonásai alapján tenni. Az előadás hiányosságai - mert ilyenek is vannak - ellenére is Újpest népszerű koreográfusa becsületes és vívódó, de alázatosan művészi arcot tudott felmutatni jutalomjátékával. Őszintén remélem, hogy a Karinthy Színház-beli előadások után „hazai pályán” is lehetősége lesz a társulatnak bemutatni ezt a nem hibátlan, de értékes előadást! Muzsay András Ketten az Érdeshármasból: Csölle Anita és Somogyi Zoltán
