Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-02-27 / 4. szám

■■■■■■■■■■■I 1998. február 27. ÚJPEST Tisztelt Szerkesztő Asszony! Az 1998. február 13-i Újpest Újságban, a 3. oldalon az Újpesti Önkormányzat január 27-i testületi ülésé­ről szóló összefoglalóban (a közmeghallgatást tagla­ló részben, a szerk megj.) dr. Derce Tamás polgár- mester úrnak környezetvédelemmel kapcsolatos ész­revételéhez a Táncsics Bőrgyár Vagyonhasznosító Kft. ügyvezetőjeként az alábbi megjegyzést teszem: A Táncsics Bőrgyár működésével kapcsolatos szaghatás évek óta visszatérő probléma, mely nem választható el az Észak-pesti szennyvíztisztító telep működése során keletkező szagoktól, valamint a Jó­zsef Attila utca és a Váci út kereszteződésében talál­ható lakótelepi, kommunális szennyvizeket átemelő rendszeréből származó bűzhatástól. Az önkormányzat a Táncsics Bőrgyár bezárásával kapcsolatos határozatában szennyvízkezelési hiá­nyosságok miatt tett intézkedéseket. A szennyvíztisz­títással kapcsolatos határozat szakmailag értelemza­varó részei miatt a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezte az önkormányzatot. Bűzhatással kapcsolat­ban a Táncsics Bőrgyárral szemben az önkormányzat semmilyen határozatot nem hozott. * Práth Gyula ügyvezető A Táncsics Bőrgyár Vagyonhasznosító Kft. ügyveze­tőjének reagálását továbbítottuk dr. Derce Tamás pol­gármesternek, aki véleményeként egyetlen mondat megjelentetését kérte lapunktól: „Práth úr nem tudja mit beszél...”. Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! Nagycsoportos óvodás gyermekeink a káposztásme­gyeri Homoktövis Óvodába járnak. Az óvoda veze­tősége 1997-ben elnyert egy pályázatot, s ennek kö­szönhetően a gyermekeink a Városligeti Műjégpá­lyára tíz alkalomra szóló bérletet kaptak. Sajnos a gyermekek szállítását nem könnyítette meg különbusz, de ennek ellenére óvónőink és a cso­port dajkája zokszó nélkül vállalták, hogy a gyerme­kek utaztatását a meglehetősen zsúfolt BKV-járato- kon is megoldják. Külön köszönet ezért Beszta Lászlónénak, Kaputa Mariannák és Kissné Balogh Editnek! A bérlet nemcsak díjtalan belépési lehetőséget, hanem korcsolyaoktatást is lehetővé tett gyermekeink számára, s ezáltal nagyon sok új élménnyel, tudással gyarapodtak. A 8-as csoportba járó gyermekek szüleinek nevében köszönjük, hogy mindezt lehetővé tették! Köszönjük a háromévi folyamatos gondoskodást, törődést, a gyer­mekbarát szemléletet, amellyel elérték azt, hogy gyer­mekeink szívesen járnak óvodába, és jól érzik magukat, tevékenyen töltik el napjaikat „második otthonukban”. Köszönettel: Sediqiné Bondor Erika és Urbán Györgyné Táncos jutalomjáték Érdeshármas Jutalomjáték. Ezt a hajdan népszerű színházi előadásformát, amelyben egy-egy művészegyé­niség arra kapott lehetőséget, hogy egy maga által választott szerepben külön is reflektorfény­be állíthassa önmagát közönsége előtt (és nem mellékesen az aznapi bevétel is neki legyen fel­ajánlva mintegy prémiumként!), mára már ritkán adja meg a színházi gyakorlat. Borbély György táncművész, koreográfus és társulatvezető, mivel elérte 60. életévét, úgy döntött: jutalomjátékként egy különösen szemé­lyes színpadi produkcióval ajándékozza meg a közönséget és persze önmagát. Egy korábban látott film, az Édeshármas (Three-Cornered Love) ötlete és a saját élettapasztalatai alapján született meg a szinopszis, majd ebből a kitű­nően összeszedett klasszikus, dzsessz- és slá­gerszámok segítségével a koreográfia, az újjáa­lakult mű. A táncjáték témája egy fiatal táncos fiú, egy nemkülönben fiatal táncosnő és egy öregedő színházi öltöztető különös, finom összekap­csolódásának rendszere. A téma „kényessé­gét" a hetero- és homoszexuális érzelmi köze­ledések megfogalmazása adja, miközben a vi­szonzatlan érzelmek is jelentős hangsúlyt kap­nak, amiket szerencsésebben a tánc, kevésbé szerencsésen a beiktatott szöveges betétek mondanak el. A lényegi mondandó pedig: ki- nek-kinek fel kell vállalnia önmagát olyannak, amilyen valójában, mert az önbecsapás is csak ideig-óráig tartható. Az Érdeshármas (milyen kifejező cím!) kore­ográfiája Borbély György tehetségét dicséri. Kezdve attól, hogy ő is vállalja önmagát, hogy izomzata és egészsége nem a régi, már nem ké­pes a régi ugrások, forgások, emelések megis­métlésére, tehát jóval kevesebb attraktív moz­gással, több pantomimelemmel kevert koreográ­fiát képes megvalósítani. Mégis mozdulatai ívén, karhullámain, karakterisztikus mozgássorain át­üt az, hogy nem méltatlanul lehetett külföldi színpadoknak is sikeres táncművésze. Borbély tehetségének másik bizonyítéka, hogy mennyire engedi maga elé tehetséges mű­vésztársai, tanítványai kibontakozását. Olyan koreográfiákat ad a többieknek, ami által azok megmutathatják klasszikus és dzsesszbalett mozgáskultúrájukat, érzéküket a technikai és művészi kifejező eszközök bebizonyításához. Három igen jó táncos kapott ezáltal komoly lehe­tőséget tehetsége felmutatására, amiben maxi­mum a Karinthy Színház falatnyi színpadának méretbeni korlátái szabtak nekik határt. Lelki szemeim előtt látom, mennyire jól érvényesülne ez a darab egy kétszínpados revüszínházi miliő­ben: a zártabb öltözői, és a tágabb teret kívánó revü- és álomjeleneteknek helyet adva. Somogyi Zoltán külső és belső adottságaiban is illúziókeltő Stewart, pompás és változatos mozgáskultúrával. A tüneményesen szép Gáli Tímea finom mozgásai nagy érzelmi feszültsé­geket és lírai mondandókat egyaránt képesek ki­fejezni Alexandraként. Végül, de nem utolsósor­ban Csölle Anita érzéki nőiessége több kisebb karakterfigurában hódította meg a közönséget. Mindhárman fölényes szakmai biztonsággal és hitelesen alakították szerepüket. Az Ikarosz Balett Színház egykor az Ikarus Művelődési Ház égisze alatt jött létre, de sok év­vel ezelőtt az Ady Endre Művelődési Központ vállalta fel őket. Ez a hivatásosokkal időnként ki­egészülő, lényegében amatőr társulat fontos fel­adatának érzi alapfokú mozgáskultúrát adni a tánc iránt érdeklődő fiataloknak, függetlenül at­tól, hogy később hivatásos táncosok vagy „csak" a táncművészet értőbb nézői lesznek. Borbély György tudja: mennyire fontos folyamata a tanu­lásnak a „színpadot kóstolni” lehetősége, ezért még egy diszkójelenetet is beiktat kamaradarab­jába a tanítványai kedvéért. Részesüljenek ők is a jutalomjáték sikeréből! Amikor egy embert megítélünk, nem árt ezt összetett vonásai alapján tenni. Az előadás hiá­nyosságai - mert ilyenek is vannak - ellenére is Újpest népszerű koreográfusa becsületes és ví­vódó, de alázatosan művészi arcot tudott felmu­tatni jutalomjátékával. Őszintén remélem, hogy a Karinthy Színház-beli előadások után „hazai pályán” is lehetősége lesz a társulatnak bemu­tatni ezt a nem hibátlan, de értékes előadást! Muzsay András Ketten az Érdeshármasból: Csölle Anita és Somogyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents