Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-12-19 / 24. szám
1998. december 19. újpest Fél évszázaddal a felszentelés után Orgonaépítésbe kezdtek Az év elején a Kertvárosi Szent István Plébánia épületében régi fényképek kerültek üveg alá. A hívők által megőrzött fotók segítségével ily módon elevenítették fel a templom építésének történetét, annak fejezeteit. Immár ötven esztendeje annak, hogy felszentelték a Szent István tiszteletére emelt templomot. A templom berendezése, a plébánia épülete természetesen még további évek sora alatt formálódott, a hívek nem csekély áldozatvállalása, adománya segítségével. A napjainkban tízezer hívőt számláló Kertvárosi Plébánia nemrégiben újabb építésbe kezdett. A hangszerek királynőjét, egy orgonát szeretnének - ahogy nyelvünk is kifejezően mondja - építeni. Beszélgetőpartnereim: Pályi László plébános úr és Kemenes András zongoraművész meggyőződéssel és mély érzéssel szóltak terveikről:- Jól tudom, talán nem feltétlenül a hangszer, az orgona volna az, amelyre a legégetőbben lenne szükségünk - mondja Pályi atya. Hiszen az idő előrehaladtával fejlesztésre szorulnának a közösségi helyiségek, a hitoktatást szolgáló termünk. Jó lenne bekeríteni a templomkertet, és kiigazítani a lépcsőt is... Mégis az itt élők szívében régóta igény van egy orgonára. Ezért gondoltuk, hogy a szükséges dolgokkal párhuzamosan fogunk egy nagyszabású orgonaépítési tervbe. Az orgona bármennyire is kimondottan templomi hangszer, mi kénytelenek vagyunk beérni egy elektromos változatával. Jómagam három éve kerültem ide, és nap mint nap tapasztalom a kertvárosban élők igényességét. Amikor először meghallgattam a templomi kórusunk, a Landante énekét, úgy éreztem, igazi orgonakíséret járnak nekik. Ahol korábban szolgáltam, például - a Rokolya utcai templomban - volt orgona, a Vörösmarty utcai kápolnában, már annak méretei miatt is, egy harmonium volt a hangyszerünk, de azt is orgonára cseréltük. Újpestre kerülve hamar megtapasztaltam a hangszer iránti törekvést és jómagam is pártoltam a Kertvárosi Orgona Alapítvány mielőbbi létrejöttét, a magam erejéből pedig segítem működését. Pártolom azt a gondolatot, hogy ki-ki meggyőződése, szándéka szerint egy-egy orgonasíp jelképes megvásárlásával támogassa a tervünket. Az alapítvány több hónapja létezik, és engem is meghatott, mennyire egy emberként sorakoztak fel elképzeléseink mögött a hívek.- Kemenes András zongoraművész vállalta az alapítvány kuratóriumának elnöki teendőit- Örömmel és igaz hittel tettem eleget a megtisztelő felkérésnek. Nemcsak azért mert a családom életének lényeges eseményei e templom falai között történtek és történnek, hanem azért is, mert egyetértettem Pályi atyával abban, vannak olyan szükségletei a templomnak, amelyeket mindenképpen meg kell oldani, de megvan a szépsége annak is, ha egy nagyszabású tervet dédelgetünk, illetve megvalósítunk. Az orgonaépítés ilyen nagyszabású terv. Mégis úgy érzem, a hangszer önmagában nem luxus, hiszem, hogy eszköze lesz annak, hogy segítségével a hívők Isten dicsőségét még mélyebb átéléssel hirdessék. Tapasztalatom, hogy a hívők áhítata is megváltozik azáltal, ha egy sípos orgona szól. Mint ahogyan a lakásunkat, úgy a templomot is lehet művirággal ékesíteni, mégis tudjuk, hogy az igazi a szebb. Az elektromos orgona is betöltheti funkcióját, mégis jobb, ha lecseréljük a legnemesebb anyagból készült hangszerre. Mostanra a kórus fejlődése is életre hívta az orgona igényét, és örömmel tapasztaltam, hogy elképzelésünk találkozott az Atya régi elképzeléseivel. A hangszert természetesen nem elsősorban a kórus és a zenekar fellépéseinél használnánk, hiszen ezen jeles alkalmas nem mindennaposak. Ellenben a liturgia része az ének, a misének olyan részei vannak, amelyek során énekelünk az Úrnak. De a felcsendülő orgonaszó például a házasságkötések alkalmából is felejthetetlen perceket teremtene.- Az orgonaépítés anyagi áldozatvállalással is jár. Milyen költséggel számolnak?- Nem titkoljuk, magasra tettük a mércét, közel 20 millió forintra becsüljük a várható költséget - mondja Pálya atya. Éppen ezért az alapítvány és mi is minden e célra érkező egyházi és világi adományt, felajánlást megbecsülünk.- Bízunk abban - folytatja Kemenes András -, hogy tervünk belátható időn belül megvalósul. Am mégsem futunk versenyt az idővel. Nem az a célunk, hogy egyik napról a másikra váljon valóra elképzelésünk. Úgy vélem, megvan a szépsége annak is, ha van mit várni. Hogy „csordogálnak” az orgonasípért járó forintok. Apáink, nagy- szüleink templomépítő hagyományát követve mi úgy érezzük: az orgonaépítés egyfajta belső lelki építésre is alkalmas lehet...- Zongoraművészként Ön mennyire ismeri az orgonát?- Bár elsősorban a zongora a hangszerem, nem idegen tőlem - hiszen a billentyűs hangszerek családjába tartozik - az orgona. Művészpályám egyik meghatározó élménye fűződik például az orgonához, húsz évvel ezelőtt Németországban volt alkalmam e csodálatos hangszer kipróbálásához. Saját tapasztalatom: egy tökéletes hangszer inspirálóan hat arra aki megszólaltatja. A templom elektromos orgonáján is többször játszottam már, sőt fogok is, karácsonykor a kórust fogom kísérni.- Választottak-e már hangszerkészítőt?- Még nem, de tájékozódtunk. Mivel a hangszer egyedi lesz, hiszen ide készül, vannak nekünk is elképzeléseink. Az egyik hangszerkészítő mester például elmondta: szeretne istentiszteletünkön részt venni, a kórus énekét meghallgatni, hogy lássa, milyen célra is kell a hangszer. Ennek ismeretében lehet majd a döntést - megfelelő anyagi alapokon állva - mindkét oldalról nézve, meghozni... Bangha Katalin * ÚJPEST-KERTVÁROSI ORGONA ALAPÍTVÁNY 1046 Budapest, Rákóczi tér 4-6. Telefon: 369-03-93 Adószám: 18090381-1-41 Az Alapítvány számlaszáma: 11100104-18090381-10000001 Megvan a szépsége annak is, ha van mit várni 1998 KARÁCSONYÁN: BETLEHEMI LÁNG Régi tapasztalat, hogy az éjféli misére mindenki elmegy, mert minden karácsonynak van különös varázsa. Nálunk, Újpest-Megyeren megkondulnak az éjféli harangok, és mindenki örömére fogadjuk a Betlehemi Lángot. Már évek óta Schopper Fülöp és felesége (szintén öregcserkész) díszes ruhában, ünnepi menetben érkeznek a kis Betlehemünk elé: meghozták a LÁNGOT. Ezt a lángot Bécsen keresztül a Sziklakápolnából kaptuk, de most az Ökumené jegyében Kálvin-téri Református Templomba érkezik, ezzel is még nagyobb teret kap Betlehem kisugárzása. A lángból aztán az éjféli mise végén mindenki vihet haza, hogy a családot is bevilágítsa Betlehem fénye és szeretete. Persze, máshová is eljut a láng: már évekkel ezelőtt Kecskeméten is találkoztam vele, de most különös a fénye, mert hosszú évek után most már azt keressük mindnyájan, ami az államot és egyházat, egyházakat összeköti. Gyulai Endre püspök atya, a Magyar Cserkész Szövetség elnöke külön kérte, hogy jó lenne, ha minél több helyre eljutna a láng és ennek híre. Réges-régen árvalányhajat gyűjtögettünk, és nem is gondoltuk, hogy eljön a idő, amikor a szép cserkészruhában még Betlehem fényét is tudjuk továbbadni. Közben az öregcserkészek öltöznek, és várják a percet, amikor indulhatnak a lángért. Mi meg várjuk a szeretet sugarát... Tarjányi Ferenc egykori kiscserkész-plébános » * * * * l 5
