Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-11-12 / 22. szám
1998. november 12. ÚJPEST Izraeli útinapló I. rész Szerepeltünk, ismerkedtünk, világot láttunk... Kőháziné Gyarmati Éva tanárnő és az énekkar egy koncert után (Fotó: Antal E.) 1998 májusában az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház igazgatóján keresztül érkezett egy meghívás: egy Tel-Avivban működő ifjúsági tánccsoport keresett cserepartnert, akik nyáron fogadják az izraeli gyerekeket. Iskolánk, a Babits Mihály Gimnázium nagy hagyományokkal rendelkező kamarakórusa vállalkozott erre a kapcsolatra. Köszönettel tartozunk dr. Kerekes Györgynek, az UGYIH igazgatójának, aki a tánccsoport fogadását, a nyári programok szervezését vállalta. Utazásunk nyár elején még nagyon távolinak és - a költségek miatt - megvalósíthatatlannak tűnt, azonban nem adtuk fel. A kórus intenzíven próbált, s a vezetők dr.Kövesdi István igazgató úr aktív közreműködésével kerestek támogatókat. A munka eredményeket hozott. Augusztusban már együtt láttuk a szükséges pénzt, megvolt a repülőjegy és tudtuk, ha a napi politika nem szól közbe, akkor október 1-jén utazunk. Több alkalommal hívtunk meg olyan embereket, akik Izraelről, az ott élő emberekről, a mindennapi szokásokról és életről beszéltek nekünk. Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki az út megvalósításában segített: Újpest önkormányzatának, a Babits Mihály Gimnázium Alapítványának, a Budapesti Elektromos Műveknek, az IDEXTRADE KFT.-nek, a KOR-FÉM KFT- nek, az ABN-AMRO Banknak, a FER-KARBONT KFT.-nek, a Cemenetipari Kft.-nek, a Zsidó Oktatási és Információs Központ Alapítványának, akik a repülőjegy beszerzésében voltak segítségünkre, Magyar Róbert úrnak, aki hasznos szakmai tanácsaival segítette a kórus munkáját. A következőkben élménybeszámolónkat olvashatják, és fényképről megismerkedhetnek azokkal a vidékekkel, ahol jártunk. Nagyon reméljük, hogy a következő sorok nem csak azok számára jelentenek majd maradandó élményt, akik részt vettek az utazáson. A sorok jegyzői: Bese Nóra, Simon Rebeka tanulók és dr. Köves- di István igazgató. Október 1. Kamarakórusunk tagjai, izgatott szülők és kísérő tanárok találkoztak az iskola előtt. Itt az indulás napja. Csomagjainkat egy kis teherautóba pakolva indultunk a repülőtérre. A kötelező biztonsági ellenőrzés után léphettünk a tranzitváróba, ahol ha lassan is (kb. másfél óra), de összegyűltünk. A repülőgép óriásinak tűnt, s mint megtudtuk, ez a típus a világ második legnagyobb személyszállító gépe. Az elhelyezkedés izgalmas volt: mindenki szurkolt, hogy ablak mellé kerüljön. Vártuk a felszállást, hiszen közülünk többen életükben először élhették át ezt az élményt. Az út 3 óra 40 percig tartott, ami egyáltalán nem tűnt soknak, már csak azért sem, mert rendkívül ízletes ételeket szolgáltak fel. A hangulat akkor emelkedett tetőfokára, amikor a gép ablakából megpillantottuk Tel-Aviv látképét. A leszállás előtt a heves széllökések kissé meghintáztatták a gépet, azonban a sima landolást követően az utasok önkéntelenül is tapsban törtek ki. Ezután még közel két órát kellett az útlevélvizsgálatnál várni, mire kiértünk a ránk váró buszhoz. Első utunk a Lamed Country Clubba vezetett. Itt nagy örömmel és közvetlen barátsággal vártak bennünket vendéglátóink. A fogadók és fogadottak hamar egymásra találtak, s a terem gyorsan kiürült. Néhány óra múlva azonban ismét együtt voltunk az esti városnézésen. Utunk során megálltunk Rabin meggyilkolt miniszterelnök sírjánál, majd ellátogattunk Jaffába. Ez a város a bibliai idők kikötővárosa volt, innen indult Jónás baljóslatú útjára. Tel-Aviv és Jaffa 1950-ben egyesült, s azóta a várost Tel-Aviv-Yafónak hívják. Az utazás fáradtsága ellenére szívesen barangoltunk az ódon, szűk sikátorokban. Október 2. Az első fárasztó nap után vendéglátóink „szabad délelőttöt” terveztek számunkra, azonban legtöbben lakóhelyük közvetlen környékét fedezték fel. A délutánt a Country Clubban töltöttük. Megismertük és kihasználtuk a nagyszerű lehetőségeket: egy focipálya méretű területen várt bennünket egy strand, több medencével, pezsgőfürdővel, sportpályával, napozási lehetőséggel és csodálatos kilátással a Földközi-tengerre. Október 3. A napot strandolással töltöttük a Földközi-tenger mellett. Ez elsősorban azoknak volt nagy élmény, akik életükben először látták a tengert. Miután lepakoltuk holmijainkat a forró homokra és bekentük magunkat vastagon naptejjel, berohantunk a hullámzó, ezerszínű tengerbe, élvezve a víz tisztaságát, szépségét. Gyorsan telt az idő, hiszen a lubickolást, labdázást, a kagylógyűjtést soha nem lehet megunni. Nem tudtunk betelni a végtelen tenger csodálatos látványával, néztük a kék, zöld szín milliónyi árnyalatát és a fehér, tajtékzó habokat. Felejthetetlen élmény marad számunkra. Esti fellépésünkkor nagy volt az izgalom, hiszen a próbán láttuk, hogy az előadáson szintén szereplő finn tánccsoport diszkótánca stílusában meglehetősen távol áll a mi középkori madrigáljainktól. A műsort két izraeli tánccsoport egy-egy tánca színesítette. Bár nagy volt a kontraszt a technoval „tűzdelt" diszkótánc és a mi repertoárunk között, azért közönségsikert arattunk. Minden szám után lelkesen tapsoltak, s a két népszerű héber dalt már velünk együtt énekelték. Az előadás után jóleső érzéssel fogadtuk a gratulációkat. A gratulálok között volt Magyar- ország izraeli kulturális attaséja is. Tengerparti strand (Fotó: Kövesdi) (Folytatjuk.)
