Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-11-12 / 22. szám

ÚJPEST 1998. november 12. (folytatás a 7. oldalról) irodalom, a nemzetiségek, a kisebbségek irodalmát, könyveit szereztem be, jártam ezekért az országot és a határontúli területeket. Megvallom, nem volt ez mindig egyszerű és veszély nélküli foglalkozás. Üzletemben nagyon sok politikus, tudós, író is megfordult, ha speciális könyvet kere­sett. Velük szellemi kapcsolat, barátság alakult ki. Újpesten tíz éven át szellemi műhely, irodalmi szalon volt a Korondy Antikvárium. Ebben az időben fordultam jómagam is a napi politika felé, majd ahogyan egyre több időt fordítottam politizálásra, annál kevesebb jutott a boltra. A bol­tot még elvezette volna például a nagyobbik lányom is, ha éppen akkor nem néz anyai örömök elé, ám a könyvek felvásárlása, a hagyatékok felbecslése időigényes feladat. Ezt már nem vállalhattam tovább. • Említette, hogy az emigráns magyar írók művei, a kisebbsé­gekről szóló művek, illetve a nemzetiségi irodalom állt önhöz kö­zel. Honnan volt az indíttatás?- Családom sorsán keresztül megtapasztaltam a kisebbségi sorsot. Szüleim Erdélyből, illetve a Felvidékről származtak, a férjem Kárpátal­járól jött. Amikor 1991-ben a Független Kisgazdapárt Belgrád rakparti központjába kerültem, tudták, az a terület nem idegen számomra, és az alpolgármesterré történt megválasztásomig a határon túli magya­rok és a nemzeti és etnikai kisebbségek osztályának vezetője voltam. Az előző választási ciklusban a Fővárosi Közgyűlés képviselőjeként, a kisebbségi, vallási és emberi jogi bizottság alelnökeként közelről is megismerhettem a Budapesten élő kisebbségek, a kisebbségi önkor­mányzatok működését. • Újpest egyik alpolgármestereként milyen feladatot lát el?- A helyi kisebbségek és a környezetvédelem tartozik tevékenysé­gi körömbe. Az országosan elismert 13 kisebbségből Újpesten 8 ala­kított az október 18-i választások során kisebbségi önkormányzatot. A korábbi önkormányzati ciklus 4 kisebbségi önkormányzatának kul­turális és oktatási tevékenysége másutt is követendő példa volt. A környezetvédelem Újpesten rangot kapott, ezért a környezetszé­pítés a városvezetés és a képviselő-testület szívügye lesz továbbra is. Az anyagi lehetőségek figyelembevételével tevékenységemmel én is ezt szeretném segíteni.-bk­Nagy Istvánt harmadik alkalommal választotta meg a testület alpolgármesterré. Képviselő­ként a fővárosi önkormányzat közgyűlésében is képviselői helyet kapott a Fidesz-frakcióban, ezért a helyhatósági választást követő napokban arról kellett döntenie - marad-e az újpesti önkormányzat képviselője, vagy politikusi pályáját a fővárosi önkormányzatban folytatja? • Bizonyára nem volt könnyű döntenie...- Valóban nem. Mivel az életemről és politikai pályám folytatásáról volt szó, a döntést természetesen magamnak kellett meghoznom. Ám egy politkusnak mérlegelnie kell mások véleményét is. Nem titkolom, amikor a Fidesz fővárosi listáján a bejutók közé soroltak, tisztában vol­tam azzal, hogy nyolcévnyi helyi politizálás után lehetőségem lesz, le­het arra, hogy a munkát a fővárosban folytassam. Ez az igény a Fi­desz budapesti vezetői részéről az újpesti önkormányzat alakuló ülé­séig megvolt. Annak ellenére, hogy Újpest mellett döntöttem, idő kel­lett az események feldolgozásához. Tirts Tamás, a fővárosi Fidesz frakcióvezetője úgy kommentálta döntésemet, hogy szerinte a „kön­nyebb utat” választottam... • Úgy véli ön is, valóban ez a könnyebb út?- A népjóléti alpolgármester területe roppant szerteágazó és nehéz terület. Ám most nyílt először lehetőségem arra, hogy alpolgármester­ré történő megválasztásomat követve négy évre tervezzek. Talán so­kan emlékeznek még arra, hogy dr. Derce Tamás polgármester elő­ször 1992 nyarán tett javaslatot a három alpolgármesteres felállás lét­rehozására. Akkor választottak meg alpolgármesterré. Két évem volt - azaz nemcsak nekem, hanem alpolgármester társaimnak is - a mun­kára. Az 1994-es választások után MSZP-s többséggel kerültem szembe a testületben, a népjóléti terület irányításában bizottsági el­nökként vettem részt. Sok olyan döntés született, amely a szakmai és politikai meggyőződésemnek nem felelt meg. Ilyen helyzetben végig kellett azt is gondolnom, kívánok-e ezen területen tovább dolgozni. Mi­vel nálam a politizálás egyféle „szenvedélybetegség”, az újpesti szél­malomharc miatt a fővárosi feladatok felé fordultam. Külső tagként te­vékenykedtem a fővárosi önkormányzat foglalkoztatáspolitikai bizott­ságában, majd a fővárosi vagyonkezelő rt. felügyelőbizottsági elnök­évé választottak. Ezt követte időrendben a fővárosi munkaügyi ta­nácsban betöltött tagságom, majd a tanács közhasznú foglalkoztatási albizottságának elnöki tiszte. Szerénytelenség nélkül mondhatom, ta­lán nem csinálhattam olyan rosszul, ha a fővárosi listán ilyen előkelő helyre soroltak. Ám közben Újpesten is „fordult a kocka” és 1997 ele­jén a testület megválasztott népjóléti alpolgármesternek. Két évem sem maradt e terület összefogására. Jómagam úgy fogalmaztam: két­szer voltam már „csődgondnok”, a polgári oldal és több más pártállá­sú képviselő támogatásával most nem félidőre, hanem négy évre ter­vezhetek. És ez először adatik meg nekem. Maradásra ösztönöztek munkatársaim, a polgári koalíció önkormányzati képviselői, a helyi fi- deszesek, dr. Derce Tamás polgármester és Hock Zoltán alpolgármes­ter kollegám, akikkel végül is 1990 óta dolgozom együtt. Ilyen értelem­ben véve természetesen igazuk van azoknak, akik úgy vélték: a több­ségünk ismeretében valóban a könnyebbnek látszó utat választottam, hiszen a fővárosban ellenzéki szerepet kaptunk. • Milyen elképzelésekkel kezdi a négy évet?- Több olyan tanulmány, helyzetelemzés, előterjesztés van a fió­komban, amely megjárt már bizottsági vitát is, ám a megvalósítására nem volt még lehetőség. 1998-2002-ig tartó feladatterveinket a hama­rosan a népjóléti és lakásügyi bizottságba választott képviselőkkel, de­legáltakkal egyeztetjük. Mivel abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy személyem a munka folyamatosságát is biztosítja, több elképze­lésünk megvalósulása folyamatban van. Szeretném, ha a közhasznú foglalkoztatás Újpesten egy közhasznú társaság keretén belül folyta­tódna, mert a most meglévő szervezeti keret-pont önkormányzati volta miatt - pályázatoktól, s ezzel együtt pénztől foszt meg bennünket. Sze­retném elérni, hogy a közhasznú foglalkoztatással egy időben zajló képzés is teret kapna Újpesten. Úgy tapasztalom, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központtal közösen benyújtott pályázat lesz e téren a segít­ségünkre. Januárra befejeződik a gyermekjóléti szolgálat kialakítása, a törvényi feltételekkel összhangban szeretné az önkormányzat mielőbb létrehozni a gyermekek átmeneti otthonát, és az idősek gondozóházát. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy áldozni tudtunk a ren­delők felújítására, négy esetben új épületbe költöztetésére. Csupán a Megyeri úti rendelőre nem jutott még idő és pénz. Felújításával egy hosszú folyamat végére érünk. Szeretnénk még ebben az évben a há­ziorvosok informatikai rendszerét korszerűsíteni oly módon, hogy meg­feleljenek a számítógépes adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Ter­vezzük, hogy a gyermekorvosi ügyeletet itt helyben lássuk el, mert a Madarász Kórházzal kötött együttműködésünk nem váltotta be e terü­leten a reményeinket. Az Újpest SZEI veszi át az önálló üzemegész­ségügyi orvosi ellátás biztosítását is. Döntenünk kell hamarosan a Gör­gey úti szakrendelő esetleges önkormányzati átvételéről. • A feladatokat hallgatva arra számít, hogy a népjóléti terület megőrzi a városrész költségvetésében ez ideig megőrzött magas arányát?- Tisztában vagyok azzal, hogy a költségvetés kialakítása során mindig az önkormányzat kötelező feladataira kell pénzt, forrást bizto­sítani. Például a népjóléti területen a szociális segélyezés már a meg­lévő pénzhez igazított, de nem kötelező feladat. Ugyanakkor a jó hely­re juttatott segély sok családnak jelent segítséget, súlyos lakásgon­dokkal küszködök is élnek Újpesten. Az önkormányzat pedig nem te­heti meg, hogy ne gondoljon a segítséget kérőkre, és ne foglalkozzon a megoldási lehetőségekkel. Ebben a munkában az önkormányzat Szociális és Egészségügyi Intézménye is nagy szerepet vállal. A haté­konyságon kell még javítani. Bízom abban is, hogy a most megalaku­ló népjóléti és lakásügyi bizottság az utóbbi két esztendő példáját foly­tatva segítségemre lesz a döntés-előkészítésben s a döntésekben egyaránt.-bk­8 4 £ $ é í rrrrTiTnTT

Next

/
Thumbnails
Contents