Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-11-12 / 22. szám
1998. november 12. „Működik” az önkormányzat Megegyezésre jutottak Előző lapszámunkban azt az interjút adtuk közre, amelyet az önkormányzati választás hajnalán adott lapunknak dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Az időpont akkor nem volt alkalmas egy hosszabb, a választási eredményeket is elemző beszélgetésre. Erre most kerítettünk sort, miután október 29-én megtartotta alakuló ülését az önkormányzat képviselő-testülete, letették az esküt és átvették mandátumukat a képviselők. Az alakuló ülésen a testület tagjai három önkormányzati képviselőt alpolgármesterré választottak, majd a november 5-i rendkívüli testületi ülésen a képviselők megválasztották a tanácsnokokat, a bizottsági elnököket, a bizottságok tagjait, valamint az önkormányzat gazdasági társaságaiba delegáltakat. Csaknem három héttel az önkormányzati választások után miként éli meg a választási végeredményt dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere? - kérdeztük. Eskütétel után - újra a pulpituson- Az eltelt csaknem három hétben számtalan alkalom nyílt arra, hogy elemezzük az önkormányzati választásban résztvevő újpesti pártok, szervezetek részvételét, a kapott szavazatokat, és természetesen a polgármesterválasztás végeredményét. A választás eredménye most is örömmel tölt el, hálás vagyok azért, hogy az újpestiek nagyobb számban mentek el szavazni, mint négy évvel ezelőtt, s azért is, hogy jómagam támogatásukkal harmadszor kaptam lehetőséget arra, hogy polgármester lehessek. Az újpesti választópolgárok döntése nyomán október 18-tól immáron 9 párt és egy szervezet képviselői alkotják a testületet, figyelemre méltó, hogy két párt - a Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Szociáldemokrata Párt - először jutott Újpesten képviselői mandátumhoz. Megnyugvással tölt el, hogy a polgári koalíció pártjai nemcsak a polgármester-választásban értek el győzelmet, hanem a képviselő-választásban is. Hiszen közismert, Újpest 14 egyéni választókerületében a Fidesz, az FKGP, az MDF és az Újpestért Egyesület közös képviselő-jelöltjei nyertek, a kompenzációs listáról pedig további két képviselőnk jutott a 32 képviselő és a polgármester által alkotott testületbe. Az alakuló ülésen tárgyalt napirendeket követő szavazás során azt tapasztaltam: vannak még más párt képviseletében olyan képviselők, akik több témában, a megvalósítás módjában osztják nézeteinket, lesznek tehát további támogatóink. A választást követően sokan gratuláltak, számtalan formában jelezték ki jókívánságaikat nekem és a megválasztott képviselőknek. A gratulációkért a lap hasábjain is ezúton mondok köszönetét. • A polgári koalíció képviselőinek összefogása nyomán elért győzelem egyúttal azt is jelenti, hogy Újpesten teret nyert a polgári gondolatkör?- Jómagam úgy ítélem meg, a városrészben lakók nagy részétől nem idegen a polgári gondolat, a polgári fejlődés gyorsítása iránti helyi és országos igény. Négy esztendővel ezelőtt is sok támogatónk, vagy ha úgy tetszik, szavazónk volt, de mivel külön-külön indultunk és állítottunk kompenzációs listát, szétforgácsolódtak a szavazatok. Akkor a 20 egyéni választókerületből 17 helyen az MSZP-s képviselők jutottak be a testületbe. Megválasztott polgármesterként rettenetesen nehéz dolgom volt, hiszen polgári városvezetőként baloldali érzelmű képviselőkkel kerültem szembe. Az 1994-es választási vereségünk, majd az 1996-ban, egyetlen választó- kerületünkben történt időszaki választáson tapasztalt koalíciós győzelem megerősített bennünket abban: csak az összefogás lehet 1998-ban a járható út. A nyár végén választási együttműködést kötő Fidesz, az FKGP, az MDF helyi szervezetei- és az Újpestért Egyesület képviselőjelöltjei így nyerhettek a választókerületek többségében. Jómagam pedig megtiszteltetésnek vettem a felkínált közös jelöltséget. Tettem azt annál is inkább, hiszen 1990-ben, a rendszerváltást követő első helyhatósági választáson a Magyar Demokrata Fórum támogatásával lettem polgármester - támogatásukat végig megőriztem négy évvel később a Fidesz, most pedig az FKGP is jelezte: engem szeretnének jelölni polgár- mesternek. Az Újpestért Egyesülettel kiegészülve mi négyen vágytunk a polgári erők győzelmére. Mégis óva intenék attól, hogy egyfajta új időszámítás kezdeteként éljük meg és át választási győzelmünket. Hiszem és vallom, egyetlen párt, szervezet sem sajátíthatja ki - legyen is bármilyen arányú többségben - döntései során a városrészt, nem élhet vissza fölényével. Hiszen döntéseinknél figyelembe kell vennünk azokat is, akik nem ránk, rám szavaztak. Az egyetlen rendező elv az lehet számunkra, amelyet a képviselői és a polgármesteri eskü szövege is tartalmaz: Újpest javát, boldogulását kell szolgálnunk. Nagyon szeretném és minden meg is fogok tenni azért, hogy a mindennapok gyakorlatában minél több példával szolgáljunk erre. • Nem titok Újpesten, hogy az elmúlt négy esztendő a polgári pártok képviselői a legnagyobb önkormányzati képviselő- csoport tagjaival, az MSZP-s képviselőkkel vívott hol hangosabb, hol csendesebb küzdelemben telt. Most fordított a testületben a képviselők aránya, felmerül a kérdés: vajon a szembenállás most is háborúhoz vezet majd?- Biztosan vannak és lesznek olyan témák, amelyben nem lesz azonos a véleményünk. És ez önmagában még nem baj és nem lehet gátja az együttműködésnek. Egy politikusnak kompromisszumképességről kell tanúbizonyságot tennie. Természetesnek tartom, hogy a polgári koalíció képviselői és a bennünket támogató többi önkormányzati párt között is vannak különbségek. Azzal is tisztában vagyok, másként neveltek bennünket, más értékrendet vallunk, másként politizálunk, mint az MSZP képviselőcsoportja. Nem tagadom, hiszen az Újpest lapban is azt nyilatkoztam: a választási eredmény kárpótol az elmúlt négy esztendő gyötrelmeiért. 1994. decemberében, a választás éjszakáján, győztes polgármesterként nem tudtam örülni a győzelmemnek. Hiszen akkor és azóta is sokszor elmondtam, nemcsak az volt a fontos, hogy jómagam polgármesterként folytathassam a rendszerváltáskor megkezdett utat, hanem az is, a testületben legyenek támogatóim, követőim. Sajnos 1994-ben nemcsak a támogatóim voltak fele annyian, mint a legnagyobb, az MSZP-s képviselőcsoport tagjai. Politikai ellenfeleink nemcsak szóban, hanem tettel is éreztették: többségi akaratukat a maguk meglátásai alapján, - megkockáztatom, önkormányzati tapasztalatuk nélkül is - érvényesíteni kívánják. Nehezen jutottunk négy éven át egyezségre, de a legnehezebb időszakot az induláskor és a választási ciklus végén éltük át. A kezdetkor több mint három hónap kellett ahhoz, hogy alpolgármestereket nevezzünk ki, bizottságokat tudjunk felállítani. Az önkormányzat válságát éltük meg „félidőben”, majd a mostani választást megelőző 10 hónapban komoly meghurcoltatást szánt nekem az MSZP-frakció. Nem volt számomra vigasz, hogy a küzdelemben felőrlődött, szétesett két csoportra a baloldal, és eközben összeková- csolódott a másik, vagyis a mi táborunk. Ezeket a játszmákat nem értékelem, ugyanakkor szeretem, ha mi, politikusok egymás szemébe tudunk nézni. A korábbi frakcióból négy képviselő kapott ismét mandátumot, további hat képviselőnek először nyílt lehetősége az önkormányzati munkára. Nem frázisnak szántam az alakuló testületi ülésen, hogy ki
