Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-10-01 / 19. szám
A telefon a mindennapokban Naponta bizonyára többmilliárdszor mondjuk ki az alig egy évszázada még bűvösnek hangzó szót: telefon. Most viszont, hogy a masina életünk szerves, mi több, mind nélkülözhetetlenebb részévé vált, valószínűleg egyre ritkábban gondolunk rá - netán mind kevesebben tudjuk - mi is valójában a távbeszélő. Nos, a „hagyományos” berendezésnél maradva, a telefonkagyló fejhallgatójában egy hangszóró, alul pedig egy mikrofon helyezkedik el. Ez utóbbiban a rezgő membrán megváltoztatja a mikrofonban lévő szénszemcsék elektromos ellenállását, s ezzel a mikrofonon átfolyó áram erőssége is megváltozik. A kapcsolat létrejöttéhez már csak egy telefonközpontra - a kor követelményeinek megfelelően leginkább digitális kapcsolásra képes központra -, s a kívánt szám tárcsázására van szükség. Az iméntiek elolvasása valószínűleg lényegesen több időt vesz igénybe, mint a kapcsolat létrejötte, még ha a keresett fél a világ másik felén is van. Nem véletlen, hogy a tudomány és technika világában aligha létezik még egy olyan találmány, amely olyannyira elterjedt, s oly mértékben újult meg újra és újra, mint a telefon. Noha a telefonálás - ma már praktikusabb persze telekommunikációról beszélni - soha nem volt, s valószínűleg később sem lesz a legolcsóbb „mulatság”, mind többen jönnek rá: még ha a ma mindent tudónak tekinthető, legdrágább hálózati megoldást választják is, a beruházás minden bizonnyal megtérül. (Elegendő csak arra utalni, hogy noha Magyarországon évek óta három mobiltelefon-szolgáltató él meg, nem is akármilyen jól a piacból, a hagyományos, olcsóbb vezetékes hálózat iránt sem csökken az érdeklődés.) Akadnak persze még szép számmal, akik azt mondják, ha már eddig megvoltak telefon nélkül, ezután is kibírják, de az efféle nézetet vallók köre mind szűkebbnek bizonyul. A vállalkozások számának gyarapodásával, a hivatali és a magánélet összefonódásával, a távmunkának nevezett otthoni munkavégzés robbanásszerű fejlődésével, sőt, az internetezők táborának hihetetlen mértékű növekedésével óhatatlanul együtt jár, hogy nemcsak a „hivatalok” növik ki telefonos lehetőségeiket, s vesznek újabb és újabb vonalakat, szolgáltatásokat, hanem a családok mind nagyobb hányadában is ráébrednek: a nyugalom, a családi béke egy plusz telefonvonal kiépítésével könnyebben megőrizhető. (Valószínűleg nem kell különösképpen ecsetel- j ni, mekkora perpatvar származhat például a recepteket telefonon cserélgető háziasszonyok miatt akkor, ha a férj egy üzleti üzenetre vár, vagy milyen torzsalkodáshoz vezethet, ha a végeláthatatlan faxkötegek érkezése miatt nem tud hazaszólni a gyerek, hogy csak később ér haza a randevúról. És akkor még nem esett szó az Internet-lázban égő családtagok, kontra telefonál- § ni vágyók közti vitákról. Arról nem is beszélve, | hogy mi van, ha egyáltalán nincs otthon telefon, pedig a rokonoknál/barátoknál/üzletfeleknél/ stb. | már a második-harmadik vonalat köttetik be.) Nem kell különösebb matematikai érzék ahhoz sem, hogy bárki kiszámolja, de legalább megbecsülje, mennyivel kényelmesebbé, s relatíve olcsóbbá teheti életét azzal, ha nem találomra megy például kocsijával a szervizbe, a rendelési időt nem saccolva, hanem egy kétperces telefonnal megtudakolva keresi fel az orvosát, vagy nem fölöslegesen kocog ki tízpercenként a telefonhoz, hogy elérje az elromlott háztartási gép szerelőjét, vagy a maratoni hosszúságú megbeszélést folytató üzleti partnerét. És akkor még nem emlegettük a váratlanul betoppanó, telefon híján érkezésüket jelezni képtelen látogatókat, és a még kellemetlenebb élethelyzeteket sem... W.A.Z. MBHWMMBMMBMWMIIIililMMWBMWMMMMMMMMWMMMMMMBMMHWIflM^ 20
