Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-09-11 / 18. szám
> 1998. szeptember 11. UJPESI :ok a szép napok... $ Újpesti Városnapok * fizok a szép napok... * Újpesti Városnapok ©SSÖQSl Óceán party ; tűzijáték az V jóvoltából )brot kapott A rendezvény helyszínei közül az egyik, a tízemeletes házak között rejtőző, Semsey park volt. Szombat reggel zenés toborzóra gyülekeztek az emberek, kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek. A sátrak is álltak már: árullak mézeskalácsot, vattacukrot és egyéb finomságokat; valamint kézműves-foglalkozásokra várták a gyerekeket. Még az egészen apróságoknak, úgymond a bébiknek is akadt játszóház. A körhinta is üzemelt, s aki kedvet kapott hozzá, vidám zenére ró- hatta a köröket a levegőben — persze csak ha az anyu vagy az apu megengedte. Sokan indultak el otthonról kutyát sétáltatni, mert kellett egy jó kifogás, ám a séta hosszúra nyúlt - a kutyák is élvezték a forgatagot. Szeles idő volt szombaton, de azért a nap is előbújt. Akik sportoltak, biztosan nem fáztak. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták a bocsát, és akinek kedve szottyant focizni, rúghatta a bőrt, no és a gólokat az UTE kapusának. Azok a bátor férfiak, akik igazán erősnek érezték magukat, benevezhettek a Toldi erőversenyre. „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg” - mondogatta a közönség, miközben ámulva figyelték az ifjú Toldi-jelölteket, hogyan hajigálják a malomkövet. No, és ki gondolná, hogy annyira nehéz megtartani egy petrencerudat? Bizony jövő augusztusig még sok spenótot kell enni... A fáradt titánokat már csak a fiatal, csinos lányokból álló aerobiccsapat bemutatója frissíthette fel. Közben a színpadon Frederico és Bonicáf szórakoztatta kis barátait. Kati, a hatéves kislány, fantasztikus táncot lejtett édesanyjával. Megkérdeztem tőle, mi tetszik neki a legjobban ezen a rendezvényen, mire azt felelete: - „A kedvencem a Paff, a bűvös sárkány. Ezt tudom a legjobban elénekelni.” Erre alkalma is nyílt. Akadt azonban „első bálozó” gyermek is: a másodikos kislány, Enikő, aki először vett részt a városnapi rendezvényen, inkább csendesen szemlélődött, ő nem énekelt. Miért nem énekelsz? - kérdeztem tőle. - Talán nem tetszik?- De nagyon! - vágta rá lelkesen.” Laszti Guszti a sportos, játékos kedvű óriásbáb is a gyerekek kedvencévé vált. A cirkuszi mutaványoso- kon is jól mulathatott a közönség. Ezeken kívül pedig még sok program szórakoztatta az érdeklődőket egész nap. Este kezdetét vette a táncmulatság. A tömegben egy fiatal, tizenéves párt szólítottam meg, arról érdeklődve, hogyan érzik magukat. ,.Fantasztikusan. Ma ünnepeljük az egyéves évfordulónkat. Tavaly itt találkoztunk először.” Hát igen, kedves szervezők, azt hiszem már ezért érdemes volt... A vasárnap éppoly eseménydús volt, mint a szombat. Még a nap is előbújt felhői mögül, és tág szemekkel nézett le a vidám emberek tömegére. A háromnapos rendezvény záróakkordjaként a Tátrai Band kellemes muzsikája csendült fel. Akikkel beszéltem - és remélem azok is, akikkel nem -, nagyon kellemesen érezték magukat ezen a három napon. Egy kedves öregúr azt mondta, hogy az embereknek szükségük van a hagyományokra, és ez egy nagyon szép hagyomány... A fiatalok szerint ez a három nap idén is jó buli volt. Összefoglalóm végén tartozom még egy kívánságlistával. Kérdésemre, hogy jövőre milyen újdonságot szeretnének, egy fiúcsoport a Queen együttest hívná jövőre a parkba. Azt hiszem, ez több okból nem teljesíthető. Tóthné és Sebestyénné nyugdíjasok, és minden évben kijárnak a városnapi mulatságokra. Különleges kívánságuk, hogy jövőre még több magyar nóta legyen. Hát, kérem, továbbítottam... Nagy Patrícia egyetemi hallgató an indul el a Corvin utcai megállóból, hogy ír tekintetét. A járókelők is megállnak egy iszteletet parancsoló bronzarcnak. Görgey 'ta bronzba. A Százados úti művésztelepen élő > alkotásáról beszélgetett munkatársunkkal. A valódi művészet lírai alapú, az egyens vonalaknak nincs költészete - vallja Gömbös László (Fotó: Zalka I.) iállításra készítettem egy 5 magas díszfurulyát. Csöröt- liófából faragtam, mintázata ;yar nép életszeretetét szim- Ija. Avar, szkíta, hun és hon- ás-kori magyar motívumai- ülönleges értéket képvisel, om, hogy évek óta a műte- :n porosodik. Számomra a szetes anyagokkal való fog- >ság szenvedély. Kedvelem a et is, tájszobraimban a fát kombinálom, szobraim Ige azonban bronzból készül, lkalmam tapasztalni, hogy a lasztika óriási élmény, de a zermunkán eltöltött években >s nagyon súlyos fertőzést n, amelyek következtében 67%-os rokkanttá nyilvánítottak, egészségi állapotban sajnos csak kisebb méretű munkákat rátok. Amikor hozzákezdek egy szobor elkészítéséhez, saját yem alapján dolgozom. Akár megrendelésre készítem, akár ;am örömére, a téma mindig engem érint először. jörgey Artúr történelmi megítélése másfél évszázada nem nyugvópontra. Talán a rehabilitáció kezdetét jelzi a közel- an a budai Várban felavatott lovas szobor, amelyet ifjabb i>h György terve alapján Marton László készített. Önt ho- érintette az újpesti önkormányzat felkérése? Bronzba leönteni a személyiséghez kapcsolódó dilemmát is? .z is sors, ha feladatot kapunk, mondjuk egy szobrot kell ké- ünk. De micsoda sors az, amikor egy olyan dologban kell lünk a végzet által a haza dolgában, ami soha nem ismétlődig és nem javítható ki. Vállalnunk kell életünk végéig, sőt az Igéig a világ előtt. Görgey 30 évesen a szakadék szélére sod- ország sorsát kellett hogy eldöntse a legjobb lelkiismerete t. A haza ügyében kellett döntenie úgy, hogy az emberek sze- nézhessen és nyugodt lelkiismerettel élhessen. Mint tudjuk, özei 70 évig élt ezután, és nem omlott össze e teher alatt. 150 ín nekem az volt a legizgalmasabb, hogy a formai jegyek tt érzékeltessem ezt a hatalmas drámát. Zrínyi példája Görgey ira értelmetlen lett volna, mert súlyos tragédiába sodorta vol- országot. A háborút Palmerson angol „külügyér” döntötte el, ír felkérte az orosz cárt a harc legkisebb áldozattal járó, gyors zésére. Véleményem szerint minden más kitaláció Görgey elleni rosszindulatú támadás. Szobrom a tábornok vívódását, lelki tusáját követő döntés pillanatát érzékelteti, amely után ik végezetéig az emberek szemébe nézhet. Rojkó Annamária A tavalyihoz hasonló sikerrel rendeztük meg az idei városnapok keretében parktájfutó versenyünket a Semsey Aladár parkban és környékén. A sok ismerős arc mellett, akik már tavaly kipróbálták, milyen is a tájfutás, rengeteg új érdeklődő gyerek és felnőtt ismerkedhetett meg e sportág szépségeivel. Reméljük, hogy jövőre is legalább ennyi lelkes versenyzőnk lesz. S ha valakinek komolyabban felkeltette érdeklődését ez a sportág, azt szívesen látjuk a Babits Mihály Gimnáziumban és a Bőrfestő Utcai Általános Iskolában, ahol már több éve folyik a tájfutók nevelése. Gyertek bátran! A Babits Mihály Gimnázium tájfutói Kavalkád - városnapon
