Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-09-11 / 18. szám
——— I - 1998- szeptember 11. ClIPEST „Isten hozta a tábornok urat Újpesten!” I Az önkormányzat a Görgey út-Corvin utca kereszteződésében lévő kis téren szobrot «I emelt Görgey Artúr, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc honvéd tábornoka emlékére. Gömbös László szobrászművész alkotását augusztus 30-án avatta fel - az alábbi beszéddel - dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Tisztelt újpestiek, hölgyeim és uraim! A szentírás a következőket mondja: „ Úgy ítéljen mifelőlünk az ember, mint a Krisztusnak szolgái felől, és az Isten titkainak sáfári felől. Továbbá pedig a sáfárokban ez kívántatik, hogy minden hívnek találtassék. Én pedig keveset gondolok azzal, ha titőletek, vagy emberi ítélettől ítéltetem: sőt még én magam is nem ítélem meg magamat. Mert semmiben nem vádol engem az én lelkem: de ezáltal nem igazulok meg, hanem az ÚR az, aki engem megítél." Pál apostol írta ezeket a sorokat a korintusbélieknek majd kétezer éve. De ezeket a szavakat elmondhatta önmagáról Görgey Artúr is. Görgey Artúr, a szájtépő honmentők által elátkozott és megtagadott, a meggyalázott és a nemzetárulónak kikiáltott. Görgey Artúr, aki a semmiből teremtette meg a nemzeti hadsereget, aki e hadsereggel a magyar hadtörténet legfényesebb diadalait aratta, aki több ezer ember életét mentette meg, amikor az értelmetlen harcot befejezte. Vajon miért van az, hogy a magyar hadtörténet talán legkiemelkedőbb alakját, akinek a felvidéki visszavonulását vagy Komáromból Aradra való levonulását példának okáért a tengerentúli katonai akadémiákon oktatják, idehaza csak per leárulózzák. 1849. augusztus 13. a magyar nemzet számára a gyász napja volt. Szabadságharcunk annak ellenére elbukott, hogy a nemzet a maga teljes mivoltával, egy emberként, egy akarattal éltét és vagyonát is feláldozva akarta szabadságát, és azért harcolni is képes volt. Egy maroknyi nép harcolt a kor két katonai nagyhatalma ellen, a semmiből teremtve elő és teremtve meg a harc megvívásához szükséges hadsereget, katonai felszerelést. Egy nemzet mondott egyszerre, egyező akarattal, másfél évszázad hallgatása után nemet az elnyomásra, az idegenek és hazai kiszolgálóik hatalmára. Petőfi romantikus szavaival: „Feltámadott a tenger." Kimondani, leírni egyszerű, de megélni, tudomásul venni, ésszel elfogadni lehetetlen volt: a szabadságharc elbukott. Ahogy Vörösmarty látnoki szavai sorjázottak: „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S kesen’ben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.” Egy nemzet önbecsüléséhez, kudarc utáni túléléséhez, erkölcsi tartásához a tévedhetetlenség hozzátartozik. A nemzet nem tévedhet. Csak egyes fiai tévedhetnek. Kossuth egy nemzetnek szólt a nemzeti tudatról, a természetes szabadságvágyról, arról, hogy a magyar nép fiai semmivel sem kevesebbek mint Európa más nagy nemzeteinek fiai, arról, hogy a magyar nemzetnek történelmi joga a saját független nemzeti államának a megteremtése. S miközben erről beszélt és erről írt, ki- mondva-kimondatlanul arról is szólt, hogy a magyar nemzet e jogát vérével váltotta meg, hiszen nincs Európának olyan harctere, ahol ne hullottak volna el magyarok, életüket áldozva más nemzetek érdekeiért. Szavait egy nemzet itta szomjasan. Szavai egy nemzet szabadságvágyát gyújtotta fel. Kossuth nem tévedhetett. De Kossuth történelmi nagysága, a nemzet iránti elkötelezettsége, történelmi szerepe semmivel sem lesz kisebb, ha Görgey hazaszeretetét, kiemelkedő katonai képességét is elismerjük. Az áldozat adva volt. A bűnös az, aki ki merte mondani s e szerint cselekedni is, Magyarország ereje nem elég Ausztria és Oroszország együttes fegyveres erejéhez képest. Görgey Artúr egy ország kudarcának a terhét vállalta át, de nem önként, s viselte magán egész életében, s halála után is. Ehhez képest Görgey őszinte hazaftúsága, hadvezéri képességei nem számítottak. Mindazok, akik Görgey Artúrt hazaárulónak kikiáltva megkérdőjelezték és megkérdőjelezik hazafiúi, katonai és emberi nagyságát vagy az aktuális politikai irányvonalnak kívántak eleget tenni, vagy továbbra sem képesek szembenézni a valósággal. Mert bármennyire is fájdalmas, bármennyire is illúzióromboló, ki kell mondanunk: függetlenségi harcaink sorra azért buktak el, s ezt évszázados küzdelmeink bizonyították, mert ez a kicsiny ország önmagában, egyedül nem képes függetlenségét kivívni és megtartani. Mindaddig, amíg nem vagyunk képesek ezt felismerni, s e felismerésnek megfelelően cselekedni, addig talmi honmentők szavára hallgatva nemzetárulókat gyártunk, s a felismerés hiányából eredően rossz irányba visszük az országot. Bárki, aki bármilyen mértékben képes egy közösség életét meghatározni, köteles érzelemmentesen, racionálisan gondolkodni, s a felismerésnek megfelelően cselekedni. Görgey Artúr eszerint cselekedett. Tisza István miniszterelnök írta Görgeyről néhány nappal halála után: ,JKagy ember volt. úgy a cselekvés órájában, mint a nemes büszkeséggel elviselt néma szenvedés hosszú évtizedeiben. Küzdött mint egy oroszlán, amidőn a küzdelem folytatásának céltalan voltáról meggyőződött, habozás nélkül vette magára a befejezés egész ódiumát és tűrte egyetlen jajszó nélkül a félrevezetett nemzet átkait és gyűlöletét...” E néhány gondolat kíséretében avatom fel Gömbös László szobrászművész alkotását. Isten hozta a tábornok urat Újpesten! A Pállva C'elesztin képzőművészeti, az Én Újpestem fotópályázat kiemelkedő alkotásai, valamint Horváth Dávid fotóművész, kiállítása várja a látogatókat az Újpest Galériában. Felvételünk az. augusztus 29-i megnyitón készült. Uedv'cKLü kciLiiüiuLdsii uUteiiiuüLus luú-L veliiiuí idénybe /A programok szervezői: az önkormányzat polgármesteri hivatala • Ady Endre Művelődési Központ • Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház, # Karinthy Frigyes ÁMK • Óceán Televízió • a polgármesteri hivatal sportirodája • Halassy Olivér Sportközpont. Az Újpesti Városnapok támogatói: Öreghalász étterem • OTP Bank Rt. Észak-pesti régióigazgatóság • Horváth cukrászda • Óbuda Virágkertészet V • Centrum Újpesti Áruház *- n.: ÁXzz UJflrpcBE r
