Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-06-05 / 11. szám
1998. június 5. rupper ff ÍS il»ns#l>S&x&& M, MATEMATIKA, HA Lejárt a magányos tudósok világa, napjainkban már csapatmunkára van szükség ahhoz, hogy új eredmények szülessenek - vallja dr. Gerőcs László, az ELTE Tre- fort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának tanára. Az Újpesten élő szaktanár szerint nagyon jó lenne, ha a matematikát a diákok nem „mumusnak”, hanem szellemi kalandnak tekintenék. E gondolatok jegyében az idén először - kísérletképpen - Újpesten és Angyalföldön az általános iskolák 8. évfolyamos osztályai számára is meghirdették a középiskolások körében évek óta sikeresen megrendezett Matematika,, határok nélkül című versenyt. A tanár úrral a nemzetközi szaktárgyi verseny történetéről és a hazai kísérlet tapasztalatairól beszélgettünk.- E nemes mozgalomnak Franciaország a szülőhazája. A Strasbourgban működő alapítvány tíz esztendeje hirdette meg a versenyt, amelyhez Magyarország öt éve csatlakozott - mondja Gerőcs László. - A budapesti Berzsenyi Gimnázium igazgatójának, Somogyi Lászlónak érdeme, hogy hazánk is bekapcsolódhatott a vetélkedésbe. Az első évben 15 osztály vállalta a megmérettetést. Az idén már 220 osztály, azaz országosan mintegy 6500 diák vett részt a játékban. 0 Európa minden pontján ugyanazokat a feladatokat kell megoldaniuk a diákoknak?- Ebben az évben 24 országban folyt a versengés. Egységes követelményrendszer szerint minden résztvevő ország valamennyi csapatának ugyanazt a 15 példából álló feladatsort kellett megoldania. Mindenkinek azonos idő állt rendelkezésére, egy időben folyt a verseny, az értékelést országonként végeztük. Nehezítette a tanulók dolgát, hogy az első feladat kérdéseire - tetszés szerint - francia, angol, német vagy olasz nyelven kellett válaszolni. • Nemzetközi összehasonlításban ez a verseny könnyebb vagy nehezebb a hazai matematikaversenyeknél?- A jól ismert Arany Dániel, Zrínyi Ilona stb. matematikaversenyek közös jellemzője, hogy mindegyik az egyéni tudást kéri számon. A legfőbb különbség, hogy a Matematika, határok nélkül egy egész osztály közös munkájára épít. A 15 feladat megoldása közben nem elegendő a kitűnő matematikai tudás, hiszen lényeges szervezési, koordinációs érzékre és összehangolt munkára van szükség. A csapatban mindenkinek jut feladat. A kitűzött feladatok rendkívül szellemesek, érdekesek és tartalmukban igen jól tükrözik a mozgalom nevét, „Matematika, határok nélkül”. • Az idén először kibővítették a résztvevők körét, és a versenybe bevonták a nyolcadikosokat is. A kísérlet azonban mindössze Angyalföld és Újpest általános iskolásaira vonatkozott. Miért éppen erre a két kerületre esett a választás?- A válasz igen prózai: Somogyi László kollégám a XIII., én a IV. kerületben lakom. A nyolcadik osztályosok országos versenyén alapítványunk nem tudta volna vállalni a szervezési és jutalmazási költségeket. így azonban mindketten városrészünk kulturális alpolgármesteréhez fordultunk. Újpesten kedvező visszhangra talált a kérés: Hock Zoltán alpolgármester úr támogatta a versenyt. • Újpesten hány nyolcadikos osztály vállalkozott a vetélkedésre?- Első körben 22 csapat jelentkezett. Egyetlen követelményt támasztottunk: a játékra vállalkozó diákok delegáljanak egy pedagógust is, aki a verseny időpontjában vállalja, hogy egy másik iskola másik osztályában felügyeli a verseny tisztaságát. Decemberben megtartottuk a próbafordulót, s mire tavasszal „élesbe” fordult a verseny, 14 társaság maradt talpon. • A feladatmegoldások értékelése alapján milyen eredménnyel zárult a kísérlet?-Az eredményesség és a kitűnő csapatszellem is azt mutatja, hogy érdemes volt lejjebb vinni a korhatárt. Alapítványunk szándéka, hogy a próbát jövőre megismételjük. • Befejezésül, kérem, ismertesse a Matematika, határok nélkül című versenyen indult legeredményesebb újpesti általános iskolák 8. osztályainak rangsorát!- Megosztott első helyezést ért el - és az újpesti önkormányzat 50-50 ezer forintos díját Vehette át - a Babits Mihály Gimnázium 8. a és 8. b osztálya. Második lett - és az ezért járó 35 ezer forintos díjat kapta - az Erzsébet Utcai Általános Iskola 8. c osztálya. A harmadik helyezésért járó 25 ezer forintos ajándékot a Szűcs Sándor Általános Iskola 8. b osztályának diákjai vették át. Rojkó A. Június 6.: az újpesti örömünnep napja Megvan a huszadik arany! Egy, kettő, három, ... húsz! Újpest város labdarúgó- csapata a magyar labdarúgó-bajnokságok történetében huszadszor nyerte el a büszke címet! A lila-fehér színek hívei - a bajnoki nyitánytól kezdve egyre fokozódó várakozásnak megfelelően - elnyerték méltó jutalmukat. Az ő biztatásuk is kellett ahhoz, hogy Újpest lakossága újra bajnokként köszönthesse elit egyesületét, az UTE labdarúgócsapatát. S amikor az öröm pillanatait élik a kerület sportbarátai, nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik az előző tizenkilenc bajnokságot nyerték. Azokról, akik közül sokan még ma is itt vannak közöttünk, akiknek sokat köszönhetünk. A közeli napokban ünnepelte a csapat egykori válogatott csatára, majd edzője, dr. Kalocsay Géza 85. születésnapját. „Szebb ajándékot nem kaphattam volna szűkebb hazámtól, mint ezt a bajnoki címet! ” - mondotta kipirult arccal. A boldog és sikeres fiatalságát felidézve elénk tárul az UTE labdarúgóinak fényes múltja. Az első bajnokság 1905-ben, amikor az UTE újoncként a negyedik helyen végzett. S azóta - egy szerencsétlen bajnokság (1910/11) kivételével - mindig az élvonalban, mindig a bajnoki címért játszottak az újpesti labdarúgók. Gólkirályaik és válogatottjaik száma egy oldalon nem fémé el, de az elsőket, Priboj Ispánt és Jeszmás Józsefet, majd Avar Ricsit, Zsengellér Ábelt, Szusza Ferit, no meg a félelmetes VbgMiátvédpárt illik ismemiök a mai fiataloknak, akik inkább Benéékre emlékeznek. Az első bajnoki címre azonban mégis 25 évet kellett vámiok a lila-fehéreknek. Az FTC és az MTK, majd a Ferencváros és a Hungária egyeduralmát törte meg 1930-ban már profi egyesületként és Újpest néven a Megyeri úti gárda. Tiszteljük meg őket azzal, hogy felidézzük a legtöbbször szerepelt csapatot: Aknai, Fog! II., Fogl IIL, Dudás, Borsányi, Vig II., Ströck, Avar, ' Stófián, Spitz, P. Szabó. S a harmincas években még négyszer nyerték el a lila-fehérek a büszke bajnoki címet! De ezeknek a kulcsemberei már mások voltak: a sokszoros válogatott FutóSternberg hátvédpár, a máig is emlékezetes Seres, Szűcs, Szalay fedezetsor, és megjelent a csatársorban a zseniális Zsengellér is! A nagyszerű gárda sikersorozatát, a bombagólokat gyilkos bombák váltották fel, de a háború után az Újpest az elsők között lépett újra pályára. Meg is nyerte az első három bajnokságot, ám akkor már az Egresi, Szusza, Zsengellér jobbszámyról zengett ódákat a sajtó. A következő bajnokságra 13 évig kellett várni - ez volt a Puskáskorszak -, majd megint 10 sovány esztendő következett. S ekkor alakult ki a napjainkig is emlékezetes Baráti-csapat, amely 1969 és 1979 között kilenc bajnokságot nyert! A lila-fehér gárda játékosai egytől egyig válogatottak voltak. A Szentmihályi - Káposzta, Solymosi, Juhász P, Dunai III, Noskó, Nagy L., Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai IL.Zámbó összetételű standard csapat egyenrangú tagja volt még Borbély, Nagy L., Tóth J„ Sarlós, Fekete, Tóth A., Kellner és az utolsó két évben Törőcsik is. S a fényes Baráti-korszakot szövetségi kapitánnyá történt kinevezése után előbb Kovács Imre, majd Várhidi Pál, a korábbi bajnokcsapat időközben edzővé érett söprögetője hosszabbította meg. A „Lajos bácsi” mellett elsajátított fortélyokat felhasználva tökéletesen vezette a megfiatalított együttest újra a csúcsra. De ha most azt kérdeznénk tőle, hogy mire a legbüszkébb, alighanem azt felelné - a fiamra! Az Újpest 20. bajnoki aranyának egyik kovácsa ugyanis az ő fia, Várhidi Péter. A fiatal edző, amikor a bajnokság első - a türelmetlen vezetés által sikertelennek minősített - szakasza után elvállalta a megbízatást, édesapjától kapott bátorítást és hasznos tanácsokat. Tudta, hogy óriási a várakozás, hiszen 8 éve nem nyert az Újpest bajnokságot. Az utolsót 1990- ben Varga Istvánnal szerezte, most pedig Nagy Lászlótól - 5 forduló után - vette át ezt a nehéz feladatot. A mai szakvezető is a saját nevelésű fiatal gárdához tartozik. A nagyszerű újpesti hagyományoknak megfelelően tehát minden nagyobb megrázkódtatás nélkül zajlott le az edzőváltás, s Várhidi Péter okosan, higgadtan, határozottan ment a maga útján. Nem tartozik azon edzők közé, aki szeret sokat szerepelni, vagy nyilatkozni. Annál többet törődik viszont a játékosokkal és a csapattal. A siker küszöbén és az egy héttel az utolsó forduló előtt már megnyert bajnokság után sem tagadtatta el magát. „Ezt vártam a csapattól! Tudtam, hogy nehéz mérkőzés lesz Fehérvárott, de biztos voltam abban is, hogy a csapat megőrzi idegenbeli veretlenségét! Övék az érdem!” - ennyit mondott a bajnoki címet jelentő hármas sípszó után a rá várakozó újságíróknak, s aztán később már a nagy érdeklődéssel várt sajtótájékoztatóra sem jutott el. Játékosai pezsgőben fürdették meg az öltözőben... Az Újpest tehát huszadszor is magyar bajnok! S amit az edző nem mondhatott ott nyomban el, hadd tegye hozzá a krónikás. A lila-fehérek megérdemelten nyerték a bajnokságot! A csapat az edzőváltás után dicséretre méltó gyorsasággal talált magára, s végig egyenletesen jó játékkal rukkolt ki. Külön elismerés jár a csapat minden tagjának, amiért játékmesterük, a hajrában lábát tört Véber nélkül is állva maradtak, nem omlottak össze, hanem fogcsikorgatva bár, olykor verejtékesen, de kiharcolták azt, amiért az egész bajnokságban küzdöttek - a huszadik újpesti aranyérmet! Vándor Kálmán sLulydluiiásuL üli’ lűsLtktr őId
