Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-21 / 6. szám
1997. március 21. (dar 3. Meghiúsult álmok Itáliában Az első világbajnokság hullámai még el sem ültek, máris megkezdődött a csatározás a második vb rendezési jogáért. Az 1932 májusában Stockholmban megrendezett FIFA-kongresszuson a svédek visszaléptek a korábban bejelentett igényüktől, s az olaszok kapva kapva jelentkeztek: hajlandók megrendezni az 1934-es világbajnokságot. Uruguayban mindössze 13 ország indult a küzdelemben, Olaszországban azonban már 32-re nőtt a nevezők száma. A döntő 16 helyéért selejtező mérkőzéseket írtak ki. Ismét hiányzott Anglia válogatottja, és nem nevezett a világbajnoki cím védője, Uruguay sem. Az előküzdelmek nagy meglepetését jelentette, hogy az Uruguayban vb-elődöntős Jugoszlávia nem került a világbajnokság mezőnyébe. Döntetlenül végeztek Belgrádban a svájciakkal, és kikaptak Bukarestben... A magyar válogatott a 8. csoportban Ausztriával és Bulgáriával küzdött a továbbjutásért. Szófiában 4-1- re vertük a bolgárokat, és a visszavágón is ez volt az eredmény, noha akkor már csak a B-válogatoltunk lépett pályára. Miután a bolgárokat az osztrákok is legyőzték, így a sógorokkal együtt kerültünk ki Itáliába. A döntőbeli első ellenfelünk Egyiptom válogatottja volt. A megnyitó napján, Nápolyban a magyar válogatott a következő összeállításban futott ki 8000 néző előtt a pályára: Szabó (Hungária) - Futó, Sternberg (Újpest) - Palotás (Bocskay), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) - Markos, Vincze, Teleki (Bocskai), Toldi (Ferencváros), P. Szabó (Újpest). Mint látszik, a csapat a lilafehérekre épült. A szövetségi kapitányi tisztséget az Olaszországban élő Feldmann Gyula társadalmi munkában vállalta el, s azt kérte, hogy az első 15 percet mindenki teljes erőbedobással játssza, hogy meglephessük ismeretlen ellenfeleinket. Az akkoriban fénynapjait élő Újpestre épült csapat már a 30. percben 2-0 arányban vezetett Teleki és Toldi góljaival, de elégedettség lett úrrá a játékosokon, és elég volt 10 perc rövidzárlat ahhoz, hogy az egyiptomiak kiegyenlítsenek. Szünet után azonban megint egy gyors le- rohanás következett, és 15 perc alatt újra két gólt lőttünk Toldi jóvoltából. Győztünk 4-2 arányban! Továbbjutottunk! A negyeddöntőben Ausztriával kerültünk szembe. A sógoroktól nem sokkal korábban, Bécsben, 5-2 arányban kaptunk ki, s így meglehetősen borús hangulatban készülődött együttesünk a bolognai mérkőzésre. Bizakodásra csak az adott okot, hogy megérkezett Olaszországba a korábban sérült Sárosi és Avar is, s mindketten játékra jelentkeztek. Az összeállításunk azonban hátul is megváltozott: Futó helyett Vágó (Bocskay), Lázár helyén pedig Szalay (Újpest) játszott, míg a csatársor így festett: Markos, Avar (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi, Kemény (Ferencváros). Az osztrák Wundermannschaftot, az akkori idők csodacsapatát. Hugo Meisl így állította össze: Platzer - Ci- sar, Sesta - Wagner, Smistik, Urbanek - Zischek, Bi- can, Sindelar, Horvath, Viertl. Még máig is hátborzongató nevek, nagyszerű képességű, tökéletesen összeszokott futballisták, a mi „mumusaink’'. Ráadásul Hugo Meisl kiharcolta, hogy ne a kijelölt belga bíró, Lan- genus, hanem az olasz Mattea vezesse a találkozót. A sportdiplomáciában már akkor is gyengék voltunk... A mérkőzés azokat igazolta, akik tartottak ettől a találkozótól és a bírótól, akit később azzal vádoltak meg - és máig is így él a köztudatban -, hogy mindenáron ki akarja ejteni a magyarokat, akiktől az olaszok jobban tartottak, mint az osztrákoktól. S ezt bizonyítani látszik, hogy az olasz bíró gondolkodás nélkül megadta Horvath lesgólját, utána Sesta kezezését vétlennek minősítette a 16-oson belül, majd a szünet után - miután megadott egy jogos 11 -est a javunkra (Sárosi értékesítette), kiállította Markost. Ráadásul Avar megsérült, kilencen fejeztük be a meccset. Kikaptunk 2-1 -re, és ezzel kiestünk. A magyar válogatott lógó orral utazott haza Olaszországból, s a közvélemény hangulatán az sem sokat változtatott, hogy öt hónappal később, Budapesten, 3-1-re legyőztük a félelmetes Sindelarékat. Hja, Bolognában kellett volna olyan bátran és eredményesen játszani! De Budapesten nem Mattea volt a bíró, aki megbéníthatta volna a magyar játékosokat... A világbajnoki cím sorsa óriási küzdelemben dőlt el. A házigazda olaszok szövetségi kapitányát, Vittorio Pozzót - a két világháború közötti évek világhírű kapitányát, a Duce kedvencét - vad támadások érték a selejtezők során. Az olasz lapok azt követelték, hogy az „aggastyán” mondjon le és vigye magával az öreg játékosait is, akik Monti, Ferarris, Orsi és Combi névre hallgattak... Pozzo azonban nem ijedt meg a sajtótámadásoktól, hiszen maga is sportújságíró volt. Kitartott azon elve mellett, hogy hazai környezetben is csak jól összeszokott csapat érhet el tartós sikert. S hogy mennyire igaza volt: a kapus Combi lett a világbajnokság hőse. Az 1934-es vb egyébként mint „a kapusok világbajnoksága” maradt meg a köztudatban. A kapukat olyan portások őrizték, mint a spanyol Zamora, az osztrák Platzer, az olasz Combi, a csehszlovák Planicka, és ide kívánkozik még Szabó Tóni (Hungária) neve is! Az „azzurri 11” K. O. győzelmet aratott Amerika ellen, majd a spanyolok következtek. Az első találkozó 1-1-es döntetlennel végződött, és az akkori szabályok értelmében meg kellett ismételni a mérkőzést, amelyen Me- azza all. percben eldöntötte a továbbjutás sorsát. S közben elvérzett Argentína, Brazília és Ausztria is, míg váratlanul győztesen menetelt Csehszlovákia válogatottja, egészen a döntőig. Miközben az olaszok útját az elődöntőben Ausztria nehezítette meg. A Wundermannschaft pihenten léphetett pályára a milánói San Siro-stadionban, míg az „azzurri 11” a megismételt 90 perccel a lábakban... 1934. június 10-ét írtak a döntő napján, s a római stadion lelátóján ott ült Mussolini, arra várva, hogy személyesen nyújthassa át az olasz csapat kapitányának a Rímet Kupát. De amíg ezt megtehette, jó néhányszor meg kellett törölnie izzadó kopasz fejét... Az olaszokon kiütközött a fáradtság, míg a csehszlovákok nem Mathias Sindelar, az egyik „mumus”... kockáztattak, tartogatták az erejüket. Szerencsére a svéd Ekland játékvezető kitűnően vezette a szikrázó mérkőzést, amely középszerű játékot tarkított. A fanatikus hazai közönség azonban nem szűnt meg biztatni csapatát. A derült égből villámcsapásként hatott, amikor a 74. percben a balszélső Puc megszerezte a csehszlovákoknak a vezetést. De ettől még jobban megjött a nézőtér hangja. Már csak 9 perc volt hátra, amikor megfordult a kocka: balszélső válaszolt balszélsőnek - Orsi egyenlített (1-1), s végül hosszabbításra került sor. Cserélni ugyan nem lehetett, de az ekkor már megtáltosodott olasz válogatott már a 95. percben a honosított uruguayi Schiaffio góljával megszerezte a végső győzelmet - 2-1-re nyert és világbajnok lett! Vándor Kálmán 1934, Olaszország Nyolcaddönlő: Németország-Belgiuin 5-2 (1-2) Ausziria-Franciaország 3-2 (1-1. 1 -1,3-1) Magyarország-Egyiptom 4-2 (2-1) Spanyolország-Brazília 3-1 (-0) Olaszország-Egyesült Államok 7-1 (3-0) Svédország-Argentína 3-2 (1 -1) Svájc-Hollandia 3-2 (2-1) Csehszlovákia-Románia 2-1 (0-1) Negyeddöntő: Ausztria-Magyarország 2-1(1 -0) Olaszország-Spanyolország 1-1 (1-1, 1-1. 1-1) Németország-Svédország 2-1 (0-0) Cschszlovákia-Svájc 3-2 (2-1) Megismételt mérkőzés: Olaszország-Spanyolország 1-0 (1-1) Elődöntő: Csehszlovákia-Németország 3-1 (1-0) Olaszország-Ausztria 1 -0 (1 -1) A 3. helyért: Németország- Ausztria 3-2 (3-1) Döntő: Olaszország-Csehszlovákia 2-1 (0-0. 1-1) CAMPIONATC MONDIAL! pi CAICIO
