Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-21 / 4. szám
1997. február 21. töntmete CdarfeÁénám Megérkezik a kerek bőr... 1919 októberében, Bécsben. Balról Kertész II., FOGL II., Feldmann, Nemes, Orth, Pataky, PRIBOJ, SCHALLER, Jeny, Zloch, elöl: Zsák. (Nagybetűvel az újpestiek.) A naptár 1896. december 12-ét mutatott. A Budai Torna Club tornacsarnokában lázas izgalommal vártak egy bőrlabdát, amely egyenesen Angliából érkezett, s amelyet kéz nem érinthetett, csak lábbal volt szabad irányítani. Stobbe Ferenc, az akkori Sportvilág főszerkesztője, minden újdonság iránt forrón lelkesedő neves sportújságíró, barátjának, Ray Dezső építésznek Angliában tanuló fiát kérte meg, hogy a karácsonyi vakációra hozzon magával egy igazi angol futball-labdát. Az „angol rugósdi" ekkor már hírből ismert volt a magyar sportberkekben... A labda megérkezett, s amikor bedobták a terem közepére, pillanatok alatt parázs hangulat teremtődött. A „kerek bőr” csatát nyert! A BTC megalakította a futballszakosztályát, amelynek első játékosai a klasszikus sportágak hívei - a tornászok, a birkózók, az atléták és az úszók - köréből kerültek ki. 1897 januárjában már kijártak a hóval borított Millenáris-pályára, s fáradhatatlanul taposták a havat, dagasztották a sarat, rúgták a hótól, víztől egyre nehezebb labdát, és - ami elkerülhetetlen volt - egymást. Sorozatos sérülések történtek, de a lelkesedés nem csökkent, sőt egyre nőtt. * A magyar futball megszületésének híre tömegével vonzotta a fiatalságot és a kíváncsiakat a Millenárisra és 1897. május 9-én - az időközben Angliából hozott díszes szerelésben! - sor kerülhetett az első nyilvános mérkőzésre. Kék-fehér és piros-fehér mezes fufbal- listák vívtak egymással. A kék-fehérek 5-0-ra nyertek a piros-fehérek ellen, náluk játszott ugyanis Ray Ferenc, aki Svájcban és Angliában már sokat futballozott, s így a tapasztalatlan védők mellett kedve szerint lőtte a gólokat. Nem ment azonban ez már olyan könnyen fél évvel később, amikor a bécsi Criketter, az első külföldi labdarúgócsapat lépett pályára Budapesten. A sportolók és a fiatalok körében ingyen osztogatott jegyek ellenére, az első nemzetközi mérkőzésre alig 2000 ember gyűlt össze a szépen feldíszített Millenárispályán. Megszólalt az angol R. Lowe sípja, s elkezdődött a magyar labdarúgás első nemzetközi erőpróbája. A BTC csapatának összeállítása így festett: Stobbe - Harsádi, Ashton - Iszer, Desky, Klebersberg, Lindner. A középcsatár nem volt más, mint az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd, aki az 1896-os olimpián úszásban két aranyérmet is nyert a magyar sportnak. S most megint úttörőként tűnt fel sportéletünkben. A bécsi Cricketter csapatában egyébként csak két osztrák játékos szerepelt, a többi angol volt. S ezek után az eredmény nem is lehetett kétséges: a vendégek 2-0 arányban nyertek. Az igazi győztes mégis a magyar labdarúgás lett! * A közönség eleinte derült a szokatlan jeleneteken, de azután egyre jobban lázba jött, s amikor az angol bíró a bécsiek második gólját megítélte, már füttykoncerttel tüntetett. Stobbe „szerkesztő úr” ugyan elcsípte a labdát, de a gólbíró szerint átemelte azt a gólvonalon. Háló ekkor még nem volt („helyette” gólbíró működött közre). A vitázás már akkor sem vezetett eredményre, a bíró ítélt: gól! Különben is: ezen a mérkőzésen a legáhítot- tabb dolog a gól volt. Akárki lőtte... 1901. január 19-én hivatalosan megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Megválasztották az első tisztikart, és az MLSZ egyetlen ügyvezető szervét, a tanácsot, amelyben minden egyesület kapott egy-egy helyet. A futball hívei pedig végre úgy érezhették, hogy a labdarúgás végleg megvetette a lábát hazánkban, és többé semmi sem állhat fejlődése útjába. * A neheze azonban még hátra volt. Az első és legfontosabb tennivalója a játékszabályok hiteles lefordítása, az igazolások körüli anarchia felszámolása, a gyakori levonulásokban megnyilvánuló érzékenység megfékezése, a játékvezető-testület megszervezése és ellenőrzése volt. A nemzetközi kapcsolatok gyorsan fejlődtek, és 1902. október 12-én sor került a magyar labdarúgás első, országok közötti válogatott mérkőzésére. A bécsi Práter-stadionban a következő 11 játékos húzhatta először magára a címeres magyar mezt: Bádonyi (BTC) - Berán (FTC), Gabowitz (Postás), Koltai (FTC), Pozsonyi (MUE), Bayer (MAC), Buda (BTC), Steiner (33 FC), Pokorny (FTC), Hajós (BTC), Oláh (BSC). Az első magyar szövetségi kapitány - Gille- mot Ferenc - atléta, kerékpárbajnok, kitűnő evezős és nagyszerű labdarúgó volt egy személyben. Ő azonban hiába igyekezett a legjobbakat megfelelően felkészíteni, a rossz idő miatt a kijelölt játékosok közül többen nem utaztak fel Bécsbe. így történt, hogy váratlanul súlyos, 5-0 (3-0) arányú vereséget szenvedtünk. A fiatal szövetségi kapitány nem tudott ebbe beletörődni, és kereste a visszavágás lehetőségét. A Millenáris-pályán tartott főpróba kitűnően sikerült. Csehország válogatottját Borbás és Minder góljaival 2-1 (1-1) arányban legyőztük és most jöhettek újból az osztrákok. A nagy izgalommal várt mérkőzésre a margitszigeti új stadionban került sor. A magyar válogatott összeállítása ezúttal meglepetést okozott, mindössze két játékos tudta megőrizni a nemzetiszínű mezt. A festői környezetben, a Duna-parton fekvő pályát zsúfolásig megtöltötte a közönség, de ez is mindössze 700 nézőt jelentett. .. * A 3-2-es győzelemnek azonban az egész magyar sporttársadalom örült. Sőt, végre megengedték, hogy a diákok nyíltan is részt vehessenek a futballmérkőzéseken. S ekkor már mi is világbajnokságról kezdtünk ábrándozni... Párizsban, a Francia Sportegyesületek Szövetsége házában, a Rue Saint Honoré 229. szám alatt egy szép napon nyolc ember gyűlt össze: a német, a spanyol, a belga, a dán, a svájci, a holland, a svéd és a francia futball képviselői. Elhatározták, hogy megalakítják a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget, rövidített francia nevén a FIFA-1, és világbajnokságot írnak ki. A FIFA-ban lázasan folytak a tervezgetések, a tárgyalások és főleg a viták a világbajnokságról, miközben az 1908-as ötkarikás játékok műsorába már felvették a futballt, és Nagy-Britannia csapata nyerte az első olimpiai bajnokságot, majd négy évvel később megvédte büszke címét úgy, mint előzőleg, Dánia és Hollandia előtt. Az utóbbi olimpián, Stockholmban már mi is részt vettünk, és egy díszes ezüstserleget nyertünk - a vigaszdíjat! Idehaza, négy klub, a BTC, az FTC, az LITE és a BSC uralta a rohamosan népszerűsödő futballjátékot, s nem minden büszkeség nélkül mondhatjuk el, hogy már akkor az élvonalban szerepeltek az újpesti labdarúgók. A legendás Vogt testvérpárnak, Borsányinak, Ströcknek és Pribojnak, hogy csak néhány nevet említsünk a század eleji évek lila-fehér válogatottjai közül, soha nem adatott meg a lehetőség, hogy világ- bajnokságon képviselhessék a magyar nemzeti színeket. Pedig az 1929/30-as bajnokságot - korábbi sorozatos dobogós helyezések után ez volt az első büszke cím! - a lila-fehérek nyerték! Egyetlen vigaszuk az lehetett, hogy pénz hiányában a magyar válogatott sem tudott részt venni az első világbajnokságon... Vándor Kálmán 11
