Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-21 / 4. szám

1997. február 21. ÚJPEST Negyedik elemiben kezdődött... Egy újpesti lokálpatrióta: Sipos Lajos A város neves lokálpatriótája „civilben” irodalomtörténész, az ELTE dékánhelyettese. Sipos Lajost pedagógiai munkája elismeréseként január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter Apáczai Csere János-díjjal tüntette ki...- Ötven éve lakom Újpesten, azok közé tartozom, akik még őslakosnak számítanak. Itt is tanultam, itt is dolgoztam. Édesapám a Kanizsai Dorottya Le­ánygimnázium igazgatója volt, és magam is itt ala­pítottam családot - kezdi a beszélgetést Sipos Lajos. • Emlékszik a diákévekre, például arra, hogy mi­lyen tételt húzott az érettségin?- Kiváló tanáraim voltak „a Könyvesben”: Birta- lan Tibor, Sárost Istvánné, Varga Zoltán, Nádas Jó­zsef olyan személyiségek, akik szaktárgyukat tudo­mányos szinten ismerték, alkotó módon művelték, és emellett kitűnő pedagógusok, érző emberek vol­tak. Ha a magyar érettségire visszagondolok, csak halvány emlékeim vannak, hiszen akkoriban renge­teget olvastam, és ebből a tantárgyból felvételiztem az egyetemre. Úgy rémlik. Berzsenyit húztam. A fi­zikára azonban határozottan emlékszem, mert a fizi­kát nem szerettem olyan nagyon... „A kerületi se­besség és a szögsebesség kapcsolata” volt a tételem címe. • Érettségi után a bölcsészkarra jelentkezett, majd tanárként visszatért a Könyves Kálmán Gim­náziumba. ..- Előbb a Viola Utcai Általános Iskolában, majd a Könyvesben tanítottam magyar irodalmat. Később megpályáztam az aspirantúrát, megkaptam, és attól kezdve az Irodalomtudományi Intézetben dolgoz­tam. Kutatási területem: a 20. századi magyar iroda­lom, ezen belül a Nyugat nemzedéke - ma is válto­zatlan. Az aspirantúra letelte után előbb a Tanárkép­ző Főiskolán, majd az ELTE-n tanítottam. Jelenleg két sorozat főszerkesztője vagyok. Ba­bits Mihály műveinek kritikai kiadásából a prózai, drámai és levelezéseket közlő köteteket gondozom, valamint a Babits-életművel foglalkozó Babits- könyvtár című sorozatot szerkesztem. Hajdan Babits is a Könyves Gimnázium tanára volt. Ezért nem vé­letlen, hogy éppen az „egykori kolléga” életútját és munkásságát kutatom. • Mikor kezdett Újpest helytörténetével foglal­kozni?- Negyedik elemista koromban, a téli szünet idejére azt a feladatot kaptuk, hogy készítsük el Újpest rajzát, földrajzi térképét, és ábrázoljuk va­lamennyi utcáját. Ez volt az első „helyismereti munkám”. A helytörténettel való kapcsolatom jó­val később, a közművelődési kör megalakulásával kezdődött. Szerettünk volna mindent megtenni an­nak érdekében, hogy az iskolás gyerekek, vala­mint mindazok, akik Budapest más kerületeiből költöztek Újpestre, megismerjék városrészünk múltját és jelenét. • Hogyan fogtak hozzá a munkához?- Az Újpesti Értelmiségi Kör megbízásából elké­szült a Tanulmányok Újpestről című kötet. Célunk az volt, hogy létrehozzunk egy napjainkban is aktu­ális, minden területre kiterjedő információs gyűjte­ményt. Ez volt az első lépés. Később az önkormány­zat segítségével lehetőség nyílt arra, hogy az újpesti helytörténet tantárgyként szerepeljen a helyi iskolák tananyagában. A tankönyv munkálataiban lektor­ként vettem részt. • Miért tartja fontosnak, hogy a gyerekeket be­vonják a helytörténeti munkába?- Az első világháború előtt minden elemi iskolá­ban külön tárgy volt a vármegye történelme és föld­rajza. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy hová tar­toznak. A család, az iskola, a baráti közösség, a vá­ros és az ország mind egy-egy kört jelent, amelynek tagjai vagyunk, ahová tartozunk. A századelőn Újpestet szegények lakták. Azzal azonban, hogy a családok különböző generációi együtt éltek, volt valami rendkívüli kötődés közöt­tük. A szoba-konyhás lakásokat nem szabad vissza­sírni, de abban a házban, ahol 26 szoba-konyhás la­kás volt, ott minden lakás minden lakója felelőssé­get érzett a gyerekekért. Nemzedékek adhatták át egymásnak a tapasztalatokat. A régi Újpest lebontá­sával, az új felépítésével teljesen kicserélődött a la­kosság. • Gondolja, hogy mindez mesterségesen vissza­hozható?- Nincsenek illúzióim. Amit én, mint újpesti gyerek átéltem, arról csak mesélni tudok, az él­ményt, az érzést át nem adhatom. Hiába mondom el, hogy kisgyerekként 1948-ban ott voltam a Pető- fi-szobor leleplezésénél, és 40 évvel később, fel­nőttként ugyancsak láttam, amikor a szobrot a mai helyére állították. Emlékszem az ünnepségek han­gulatára, ettől még mindez személyes élmény ma­rad. De a mai gyerekeknek is szükségük van szem­élyes élményekre. • Milyen segítséget nyújthatnak ehhez a felnőt­tek?- A legkisebbeket, a hat-nyolc éves gyerekeket is elvihetjük városnéző sétára, körbejárhatjuk ve­lük Újpestet. Aki felkeresi a Nógrádi László tanár úr által alapított Helytörténeti Gyűjteményt, az szembesülhet a város tárgyi étnlékeivel, láthatja, hogy óriási mennyiségű kincset gyűjtöttek össze. Ha azok a gyerekek, akik itt nőttek fel, megisme­rik a város történetét, megértik, hogy Újpest mi­ként illeszkedett a magyar történelem egészébe. Sok emlékhely a közvetlen környezetben mutat­ható be a gyerekeknek. A város történetét nem­csak a honfoglalás kori időkre lehet visszavezetni — amikor minden adat szerint révátkelőhely volt a megyeri csárda helyén —, hanem az ezt megelőző időkre is. % Ón a Helytörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapít\’ány hogyan készül Újpest várossá alapításának 90., illetve Károlyi István születésének 200. évfordulójára?- A történettudomány jelentős eseménye lesz an­nak a monográfiának a megjelenése, amelyet Gróf Károlyi Istvánról megbízásunkból Buda Attila könyvtáros ír. A szerző olyan eredeti dokumentumokat tár fel könyvében, amelyek mostanáig a történészek előtt is rejtve voltak. A kötet a Károlyi-szobor avatásával egy időben jelenik meg. Az alapítvány 1997 novemberében kívánja meg­rendezni a Károlyi-napot, amelynek keretében dél­előtt megkoszorúzzuk a fóti templomban a városala­pító sírhelyét, emléktábláját, majd szobrát, délután pedig az újpesti városházán tudományos ülésszakot rendezünk, amelyre szeretettel várunk majd minden érdeklődőt. • Végül engedje meg, hogy az Újpest újság szer­kesztősége nevében gratuláljak a kitüntetéséhez, munkájához további sok sikert kívánjak, és felte­gyem az utolsó kérdést: hogy jut ideje a tudományos kutatómunkára, az egyetemi teendőkre, a Helytörté­neti Alapítványban és a Közművelődési Körben adódó feladatokra és a családra?- Köszönöm szépen' a gratulációt. A szakmai munkákra azért juthatott időm, mert a feleségem - akivel 40 éve ismerjük egymást, és 38 éve vagyunk házasok - a családi gondok nagy részét magára vál­lalta. Két felnőtt fiunk van, akik már önálló életet élnek. A családi nyugodt háttér mindig erőt adott a tudományos és pedagógiai munkához. Rojkó A. Ünnepeljünk együtt! Zenetagozatunk 40 éves! Akik komjátos, lőrinces, pécsis zenetagozatosok voltak mind jöjjenek! Énekeljünk újra együtt 1997. június 5-én 18 órától a Zeneakadémián! Próbálni még most is szoktunk! Időpontok: 1997. május 5., 12., 26-án 18-20 óráig az iskolában. Az öregdiák kó­rusban énekelni - régi barátokkal együtt len­ni - kellemes napokra emlékezni. Szeretettel várok mindenkit: Locsmándi Klári néni Hangverseny-előzetes! Ebben az évben is folytatódik a nagy sikerű városházi hangversenyek sorozata. 1997-ben első ízben az Erkel Gyula Zene­iskola szervezésében és művésztanárai köz­reműködésével, valamint az újpesti egyhá­zak egyesített ökumenikus zenekara és énekkara részvételével kerül sor az 1848-as szabadságharc tiszteletére rendezett kon­certre. A hangverseny szokásos helye a városhá­za díszterme (Bp. IV., István út 14.), idő­pontja: 1997. március 14. (péntek) 18 óra. A műsoron Erkel- és Liszt-művek hangza­nak el. Az ingyenes belépők az ügyfélszolgá­lati irodákban igényelhetők (Bp. IV., István út 14. és Galopp u. 10-12.) március 3-tól. A részletes műsort következő számunkban ismertetjük. «■a IiIi§lIi*iIllliIlllWSíl^l®#P^®^S#llslllllS»lÉB#lSl!liü 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents