Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-28 / 24. szám
1997. november 28. /4 tiöntéttete Idarfátén&m 19. A tésztakúra nem vált be A spanyolországi világbajnokság után rosszul sikerült az Európa-bajnokság, és Mészöly Kálmán lemondott. Helyére edzőtársa, Mezey György került, aki jól ismerte a gondjaira bízott csapatot, s így idő- veszteség nélkül tudott munkához látni. Az EB-t gyorsan elfelejtettük, és ez annál is könnyebb volt, mert az új szövetségi kapitány keze alatt kezdett összekovácsolod ni egy olyan csapat, amely hamar visszaszerezte a közönség bizalmát. Két év állt Mezey György rendelkezésére, s ezt az időt a fiatal szakemberjói használta ki. Fokozatosan átalakította a csapat szerkezetét, új taktikát honosított meg - szoros védekezésből gyors ellentámadások! A világbajnoki selejtezők során Ausztriával, Hollandiával és Ciprussal kerültünk egy csoportba. Csak az első helyezett mehetett tovább, tehát a hollandok jelentették az igazi veszélyt, bár sokan az osztrákoktól tartottak jobban. Ezt a hiedelmet sikerült gyorsan tovaűzni, mert az első selejtezőkön, a Népstadionban, a kezdeti idegfeszültség után lendületes játékkal 3: l -re legyőztük Ausztriát, és három héttel később, Rotterdamban, Hollandia ellen is nyertünk 2-1-re. Ez a két győzelem megnyugtatta a csapatot és a közvéleményt is. Détári, aki 1984 őszén a válogatott karmestere lett, egyre jobban irányította a csapatrészeket, s egyénileg is kimagasló játékot nyújtott. Ennek az időszaknak, a csápata így festett: Díszt! P. - Sallai, Róth, Kardos, Péter, Hannich, Nagy A., Garaba, Kiprich, Détári, Esterházy. Ebben az esztendőben lejátszottunk még egy vb-selejtezőt, és Limaszolban 2:1-re vertük Ciprus csapatát. Ez a mérkőzés emlékezetes marad, mert 1 perccel a befejezés előtt kotorta a ciprusiak hálójába a győzelmet jelentő gólt Nyilasi. A pontvesztés nagyon sokba kerülhetett volna... A magyar csapat sikeres esztendejét újabb győzelmek követték. Hamburgban legyőztük 1:0-ra az NSZK válogatottját, majd Ciprust fektettük - már sokkal könnyebben - két vállra a budapesti visszavágón. így már abban a tudatban utazhattunk Bécsbe, hogy újabb győzelem esetén biztosan csoportelsők vagyunk, és kijutunk a mexikói világbajnokságra. A Práter-stadionban egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, mintha a közönség megérezte volna, hogy azon az estén olyan mérkőzés láthat, amire mindkét csapat örökké emlékezni fog. így is történt. A magyar válogatott, amelyben Hannich helyett Détári vette át az irányító szerepet, és Nyilasi játszott középcsatárt, olyan kirobbanó teljesítményt nyújtott, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Káprázatos támadójátékkal - Kiprich két bravúros góljával kezdődött az első félidő! - végül 3:0-ra nyertünk, s ezzel elsőként vívtuk ki a mexikói világbajnokság részvételi jogát Európában. A vb-csapat kialakult, és így nézett ki: Disztl P. - Sallai, Róth, Garaba, Péter - Kardost Nagy A., Détá- ri-Kiprich, Nyilasi, Esterházy. A magyar csapat a világbajnokság főpróbájaként, tavasszal a Népstadionban, 3:0-ra verte Brazíliát, és ekkor már határt nem ismert a derűlátás. Voltak, akik előre világbajnoknak kiállították ki a magyar válogatottat. S ez nem tett jót a csapatnak, mert bár Mezey György igyekezett kordában tartani a mámoros játékosokat, egyik-másik közülük mégis kirúgott a hámból. A mexikói felkészülésnek az érthetetlen ti- tokzatoskodása mellett - fegyveres őrök vigyáztak ránk! - volt egy meglepő mozzanata: a magyar csapat orvosa (?) húsdiétát rendelt el, vagy úgy is mondhatjuk - tésztára fogta a játékosokat! Ez kezdetben nem jelentett gondot, mert több játékoson volt egy kis súly- felesleg. Úgy tűnt, mintha Kardosnak szólna csupán az étrendi szigorítás, de hamar kiderült, hogy mindenkire egyformán érvényes. Amikor Mexikóban, a leoni szállásán felkerestem a magyar csapatot, meglepődve láttam, hogy a játékosok olyanok, mint a versenyagarak. Meg is kérdeztem Nagy Antalt, hogy mi van velük, mire ő azt felelte, hogy „kérdezd meg a Mezeyt”. Meg is kérdeztem, és azt a választ kaptam, hogy „a mexikói éghajlat, a húsféleségek, a nagy meleg stb.”, szóval mindent elmondott, amit úgyis tudtunk. De arról egyetlen csapat szálláshelyén sem hallottunk, hogy diétával készülnének a nagy erőpróbára. A magyar csapat egy hétfői napon a Szovjetunió ellen lépett először pályára Leonban. A lelátók zsúfolásig megteltek, és a sajtó csoportrangadónak hirdette meg a mérkőzést. Az előrejelzések szerint a franciák nem okozhattak meglepetést sem nekünk, sem a szovjeteknek, még kevésbé Kanada, amely szintén a mi csoportunkban volt. Tehát óriási várakozás előzte meg a magyar-szovjet találkozót. S ezt a napot soha nem felejti el magyar futaballszurkoló! A mérkőzés alig kezdődött el, és már l:0-ra vezetett a szovjet válogatott, majd meghökkent és megzavarodott magyar csapattal szemben Alejnyikov mintegy 25 méterről vette be a magyar kaput - 2:0! A magyar, játékosok kétségbeesetten néztek ki a kis- padra, ahol Mezey György falfehéren nyúlt el, mint akit kiütöttek. De nemcsak őt ütötték ki, hanem a magyar válogatottat is. Az elsöprő lendülettel támadó szovjet csapat 6:0-ra vert meg bennünket! A világbajnokság első és talán legnagyobb szenzációja született meg. Számunkra ezzel be is fejeződött a világbajnokság, mert ezt a lelki K. O.-t nem lehetett kiheverni pár nap alatt... A szinte hihetetlennek tűnő vereség - elsősorban a gólok száma megbénított mindenkit. Sajnos, igazolta azt a tudósításomat, hogy a szövetségi kapitány fejetlenül készítette fel válogattottun- kat, enyhén szólva üldözési mániában szenved, amiért azután — még a szovjetek elleni mérkőzés előtt -, persona non gratának minősített Mezey György az edzőtáborban. Meglepetésremre, a vereség estéjén az újságírók szálláshelyén szobámban megszólalt a telefon: dr. Király Ferenc sajtófőnök szívélyesen invitált a magyar csapat szállására, sajtótájékoztatóra. Nem mentem el! Nem érdekelt a magyarázkodás, Buda István államtitkár „tanácsa”, hogy legyünk mértéktartóak, és ne dramatizáljuk túl a vereséget. Sem akkor, sem később el nem mentem, de, természetesen minden meccset úgy tudósítottam, ahogy a pályán láttam. A kétségbeesésből némileg kirángatta a magyar csapatot a Kanada elleni 2:0-s győzelem. Ekkor ismét felvillant a továbbjutás lehetősége, de ehhez a franciákat kellett volna fél tucat góllal legyőznünk, hogy behozzuk óriási gólhátrányunkat. Erre azonban nem sok lehetőségünk kínálkozott. A bombaformában játszó Piatini és társai, akik a szovjetekkel l:l-es döntetlent értek el, és Kanadát már legyőzték, nyugodtak léptek pályára, simán vertek bennünket 3:0-ra. Kiestünk! Mezey György még aznap este bejelentette, hogy lemond! A szövetség elnöke, dr. Szepesi György viszont így nyilatkozott a Népsportnak: „Nem dobom be a törülközőt - maradok!” S valóban, nem a szövetség elnöke hibázott a szakmai dolgokban, hanem Mezey György és szűkebb csapata, azaz az orvos, a pályaedző, a gyúró és a többi szakember. S ezért ők, mert egyikük sem állította meg a valóságtól teljesen elrugaszkodott szövetségi kapitányt, és vezette visz- sza a józanság útjára. Mezey a vb után nem is tudott itthon megmaradni, Kuvaitban távozott, csak 1988- ban tért vissza... A világbajnokság tehát megint nélkülünk folytatódott. A tizenhatos döntőbe Brazília, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Marokkó, Mexikó, Bulgária, Argentína, Uruguay, Anglia, Paraguay, Spanyolország, Dánia, Belgium, Szovjetunió és az NSZK került. A negyeddöntőbe a papírforma szerint jutottak a csapatok, és meglepetést csak az okozott, hogy a világbajnokság esélyesévé kikiáltott szovjet válogatott kikapott Belgiumtól, s búcsúzni kényszerült. Az elődöntő sem okozott nagyobb meglepetést, mert az NSZK - hosszabbításban bár, de - biztosan verte Franciaországot, Argentína pedig Belgiumot, így tehát Európa-Dél-Amerika döntő alakult ki megint! S mint mindig, most is drámai küzdelem folyt a pályán, amelyben Maradona és társai 3:2-re győztek a németek ellen. Argentína másodszor lett világbajnok. Vándor Kálmán Piatini „bomba formában”...
