Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-13 / 23. szám
BBHHHHHMHBBBBHHHHBHBMHHHHHI msmmmammm 1997. november 13. ÚJPEST (itar^eÁéném Tizenhat perc hiányzott a mennybemenetelhez Maradona, a sztár... Az argentínai kudarc megbuktatta nemcsak a szövetségi kapitányt, hanem a szövetség elnökségét is. Szepesi György vette át Kutas István helyét az elnöki székben, s a lemondott Baráti Lajos helyére a sokáig érdemtelenül mellőzött dr. Lakat Károlyt kérték fel. Először csak az olimpiai csapat, majd a nemzeti válogatott felkészítésére és az előttünk álló Európa-bajnokságra is. A népszerű „Mester” a fiatal Mészöly Kálmánt vette maga mellé pályaedzőnek, aki az elbukott Európa-baj- nokság után átvette a kapitányi tisztséget. A spanyolországi világbajnokságra kezdett összeállni az új válogatott, s amikor a sorsolást megtudtuk, már bizakodni kezdtünk. Ötös csoportba kerültünk, de Anglia is az ellenfelek között volt. Két csapat juthatott tovább, tehát úgy számoltunk, hogy a második hely is elegendő a számunkra. Svájc, Norvégia és Románia szerepelt még a csoportunkban, s a közvélemény úgy ítélte meg, hogy jogosak a remények. Legfeljebb az angoloktól kapunk ki, de a többi ellenfelet meg lehet verni. Ezek a remények megerősödtek, amikor híre jött, hogy Norvégia pontot rabolt a románoktól, majd a románok megverték az angolokat. S ez utóbbi eredmény végleg derűlátóvá tett bennünket. Főleg, amikor a norvégok is legyőzték Angliát, s nekünk Bukarestben már a döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz. Felejthetetlen drámai küzdelemre került sor 1981. szeptember 23-án, s ez a nap Mészárosnak, a Vasas kapusának egyben a mennybemenetele is lett. Csodálatosan védett, a 90. percig támadó román csatárok előtt lehúzta a rolót. A mérkőzés utolsó negyedóráját soha nem fogom elfelejteni, mert ordító román gólhelyzetben Mészáros valami olyan csodálatos bravúrt hajtott végre - a 6 méterről kapura lőtt bombát a levegőben úszva, a léc alól „tornázta ki” -, amit csak ritkán látni. S ezzel is azt sugallta a románoknak, hogy ezen a napon lehetetlen a góllövés számukra. Elérkezett a 92. perc, mert bizony hosszabbítani kellett a sok szabálytalanság miatt, de aztán felhangzott a várva várt sípszó, és sírva borultak egymás nyakába játékosok, vezetők és újságírók. Csodálatos bravúr volt a döntetlen, s a biztos továbbjutást jelentette. A világbajnokság sorsolása már kedvezőtlenebb képet tárt elénk: Argentína, Belgium, El Salvador. A világbajnokok és az előző Európa-bajnokság hősei, a belgák nem sok jót ígértek. A Mészöly-csapat azonban már együtt volt, s minden csapatrészben összhang uralkodott. A kapuban Mészáros, a védelem tengelyében Bálint, középpályán Müller és Nyilasi, elöl pedig a két újpesti sztár, Fazekas és Törőcsik, valamint Kiss László, aki a norvégok ellen 2 perc alatt 2 gólt lőtt. Sikerült is a kezdés, mert világbajnoki gólcsúccsal vertük El Salvador csapatát 10-1-re. Ettől lendületet kapott a csapat, de a következő mérkőzés már letörte e derűlátást. Argentína ellen vitatható összeállításban - Sallainak kellett Maradónál fognia, de ez nem sikerült - 4-1-es vereséget szenvedtünk. Lehet, hogy más is hasonló sorsra jutott volna az akkor csúcsformában játszó Diegóval szemben, de ezt utólag már nem próbálhattuk ki. Tévedés volt az is, hogy a szövetségi kapitány a középpályát egy védőjátékossal, Vargával erősítette meg, úgymond, az argentin lendület megfékezése céljából. A csapatra rá sem lehetett ismemi, úgy vergődött a délamerikai futball béklyójában. A Belgium elleni, harmadik csoportmérkőzésünkön dőlt tehát el, hogy milyen sors vár ránk. Miután a belga-argentin mérkőzést a belgák 1-0-ra nyerték, ez azt ígérte, hogy győzelem esetén - jobb gólkülönbséggel - az argentinok előtt akár csoportelsők is lehetünk. Jól is kezdődött a mérkőzés, s mi irányítottuk a játékot. A csapat felvette a kemény harcot a belgákkal, akik csak erőlködtek. S mint már sokszor előfordult - „nyögés” lett a vége. Varga a 27. percben távoli lövéssel megszerezte számunkra a vezetést, s ettől kezdve egyre magabiztosabban játszott a csapat. A hagyományos gikszert azonban most is elkövettük: a fáradni látszó magyar együttest a védelemben akarta megerősíteni a kapitány, és beküldte Sallait, lehozta Müllert, aki pedig a csapat szervezőereje volt. Később Kiss helyett Csongrádi jött be, de nem tudta átvenni a gyilkos iramot. A mérkőzésből már csak 16 perc volt hátra, és a maroknyi magyar szurkolótábor szíve egyre hevesebben vert. Kibírjuk-e a félelmetes nyomást...? Nem sikerült! Tizenhat percre a mennybemeneteltől durva védelmi hibából a belgák kiegyenlítettek, s mi nem csoportelsők lettünk, hanem kiestünk! A továbbjutott tizenkét ország válogatottját négy hármas csoportba osztották, s körmérkőzéses formában vívtak meg az elődöntőt jelentő első helyért. S ekkor robbant az olasz bomba, amit Paolo Rossinak hívtak. Sorsdöntő pillanatokban lőtt góljaival felrázta az olasz válogatottat, amely megverte előbb Argentínát, majd Rossi mesterhármasával Brazíliát. Az elődöntőbe került még Lengyelország, és Boniekre itt figyelt fel igazából a futballvilág. Természetesen csoportelső lett az NSZK is, és a Piatini vezérelte francia válogatott. Az elődöntő párosítása érdekesen alakult, mert újra szembekerült egymással Olaszország és Lengyelország, az a két csapat, amely az első fordulóban gól nélküli döntetlent játszott egymással. Most azonban a már belelendült olasz csapat Rossi újabb két góljával 2-0-ra nyert, s vitathatatlanul megérdemelten került a világbajnokság' döntőjébe. A barcelonai Nou Camp stadion olyan olasz ünneplést látott, amit még a fiestához szokott spanyolok is ritkán élnek meg. S persze a selejtezők gyenge, de szerencsés olasz játéka után Enzo Bearzot szövetségi kapitány lemondását már senki nem akarta. Sőt! A másik ágon, Sevillában drámai csatára került sor. Az NSZK - Schumacher, Breitner, Rummenigge és társai nagyszerű formában voltak - és Franciaország — Amoros, Tigana, Tresor, Piatini a vb meglepetését jelentették - olyan drámai küzdelmet vívott, amilyenhez hasonlót ezen a világbajnokságon még nem láthatott a közönség. A rendes játékidő 1-1-re végződött, és hosszabbítás következett. A franciák ellenállhatatlanul támadtak, szellemes játékkal kápráztatták el a nézőket, és a 99. percben már 3-1-re vezettek. De nem volt még vége! A fáradhatatlan német csapat nem adta meg magát, és a 108. percben már 3-3 volt az eredmény. Eltelt a 120. perc, tehát döntetlennel végződött az újabb félóra is. Tizenegyesrúgások következtek, és ebben 5-4-re az NSZK nyert. A végzetes, kihagyott büntető Piatini nevéhez fűződik... A döntőre a madridi Bemabeu stadionban került sor, 120 ezer ember előtt. A brazil bírónak, Coelhónak nem volt könnyű feladata, mert az első félidő gól nélkül telt el, s szünet után már mindkét csapat dupla vagy semmit játszott. Az óramutató az 56. percnél járt, amikor Rossi vakmerőén térdre vetődve, a lábak között szinte a földről fejelte be a felpattanó labdát a németek hálójába. Ez feldobta az azzurri csapatot, és nem sokkal később már Tardelli is bevette Schumacher kapuját, majd a 80. percben Altobelli háromra növelte az olasz gólok számát. A németek azonban még mindig nem adták meg magukat, és a 83. percben Breitner szépített. így lett 3-1 a végeredmény, s így szerezte meg Olaszország harmadik világbajnoki győzelmét. Paolo Rossi a mennybe ment, Enzo Bearzot pedig a legjobb szövetségi kapitány lett! Vándor Kálmán Gratulálunk! Vándor Kálmán sportszerkesztő kollégánk, aki slágerszövegeivel is népszerűvé vált hazánkban, most ünnepli 75. születésnapját. Az országos lapok, rádió- és tv-műsorok gratuláló soraihoz, adásaihoz az Újpest is csatlakozik, szerzőnknek jó egészséget kívánva. 11 A * v% 'í y
