Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 2. szám
JIPESr mmmemmaem K. Jégtáncban: magyar bajnokok! Az ezüst is szépen csillog, azért persze mégiscsak szívet melengetőbb a dobogó legmagasabb fokára állni, különösen olyan sportágban, ahol az előbbrelépés - rövid idő alatt - igencsak nehéz. A Szíjgyártó Bianca és Tóth Szilárd jégtáncos pár az egy évvel ezelőtti második helyezés után szorgalommal, hihetetlen akaraterővel képes volt erre. Az elmúlt év utóján, karácsony előtt, Bianca és Szilárd „megajándékozták” magukat, szüleiket, edzőjüket a sportágat, szurkolóikat a magyar bajnoki címmel, s nem utolsósorban dicsőséget szereztek Újpestnek, hiszen mindketten itteni lakosok. Bizonyára sokan egyetértenek azzal, hogy a jégtánc a szépség, a küllem, a harmónia sportja, de hogy mi rejtőzik a csillogás, az időnkénti örömkönnyek mögött, azt csak az érzékeli, aki az edzőpályára is ellátogat. Remport Gabriellát, a piros-fe- hér-zöld színeknek nemzetközi hírnevet is szerzett egykori versenyzőt, az edzőt kérdeztük a siker utáni tervekről. A páros trénere elmondta, hogy lázasan készültek a januári, lapunk megjelenése idejében zajló, párizsi Európa-bajnokságra, ahol az első húsz helyezett között kell lenniük, ellenkező esetben itthon egy válogató versenyen szükséges részt venniük, hogy a tavasszal bonyolítandó világbajnokságra mehessenek. A válogatót - már csak a felkészülés zavartalansága miatt is-jobb lenne tehát elkerülni. A jégtánc történetében talán nem is volt arra példa, hogy egy tizenöt éves lány - ebben a korban még leírhatjuk - a seniorok között versenyezzen. A hasonló korúak valószínű nem is gondolnák, hogy az eredményességhez napi két - déli és esti -, az edző által füzetben is rögzített kemény tréning szükséges. Ezenkívül vigyázni kell a testsúlyra, a formára, tehát az étkezésre, s elengedhetetlen, hogy „egálban” legyen a fizikai és a lelki erőnlét. No és a sport mellett a tanulás. Szilárd ugyan már diplomázott, de Bianca még az érettségi előtt áll. A páros szebbik fele elmondta, hogy magántanulóként „a Bródyba" jár, és tanárai a legmesszebbmenőkig megértők és segítik. A további eredményességhez valójában elkelne az anyagi segítség is, a ruháktól kezdve az utazásokig sok minden terheli a családi költségvetést, hiszen ez a sportág sem dúskál a javakban. A leendő mecénásoknak most igen jó alkalom adódik egy nemes cél támogatására. A Szíjgyártó—T óth kettős a magyar bajnokság megnyerésével immár kilépett a nemzetközi porondra is.- dek Újpestnek is dicsőséget szereztek... Birkózótoborzó 8-12 éves fiúk, gyertek az UTE-ba birkózni! A birkózás erős, ügyes, bátor és arányos testű srácokat nevel. Jelentkezni lehet a Megyeri úti stadionban, a birkózóteremben. Telefon: 169-7333/27-es mellék. Hétfőtől péntekig 15-18 óra között Paulicska Béla, Nagy Lajos és Tomin István edzőknél. 12 MIT CSINÁL MOST... ...Deák „Bamba” Ferenc? Ha valaki ezt a nevet olvassa: Deák Ferenc, mindenki a haza bölcsére gondol. Ám, ha azt írom le. hogy Deák Bamba. aligha ak3d sportrajongó széles e hazában, aki ne tudná. hogy a hajdani csoducsa- tárról, a Szentlőrinc, az FTC, s végül az ÜTE gólzsákjáról van szó, aki egy ízben, egyetlen bajnoki évad alatt 59 gólt ingott az ellenfelek hálójába, s ezzel örökre beírta magát a labdarúgás aranykönyvébe, sőt a Guinness is nyilvántartja ragyogó teljesítményét, amelyet máig sem szárnyalt túl senki a világon. A/ otthonában kerestem fel, ahol egykori csapattársai és volt ellenfelei társaságában ünnepelte 75. születésnapját. ízlésesen berendezett lakás, szép festmények és csillogó-villogó trófeák, no meg terülj asztalkám várta a vendégeket. S persze nem csak koccintottak, hanem emlékeztek Ls...- Nem is olyan sok ez a 75 év, mint azt sokan gondolják, csak nehéz elviselni, például futballmeccsen - mondja Deák Bamba, aki élénken, de azért komótosan ül a foteljában, és onnan figyeli, hogy a többiek izegnek-mozognak, vitáznak régi esetek, gólok felett. - Ha kimegyek ma egy meccsre, akkor csak bosszankodok, hogy a legjobb helyzetekben sem lőnek kapura, hanem lepasszolják a labdát, és ezzel elúszik a gólszerzési lehetőség. • Régen nem így volt? Vagy inkább könnyebb volt...- Az kétségtelen, hogy abban az időben lassúbb volt az iram. sokkal több technikás megoldást engedett meg. A szoros emberfogás nem volt divat, mert megölte volna a játék szépségét. Manapság ez alapkövetelmény egy védő részéről. s így a támadók feladata sokkal nehezebb lett. De ez nem jelenti azt, hogy gólhelyzetben tétovázni kell, vagy netán a felelősséget elhárítandó, továbbadni a labdát... • De ha nem menne ki ma is a meccsekre, akkor mit csinálna itthon, bármennyire is lakályos ez az otthon, és megvan minden kényelem a szerető feleség oldalán?- Szeretek olvasni és zenét hallgatni. No meg aztán gyakran jönnek el a barátok látogatóba, szóval hamar eltelik a nap. Az újságok ma ontják a szenzációkat. csak éppen nem felvidítanak, hanem elkeserítenek... De azért nem /tanasz- ködöm, mindig akad tennivaló. Most például Münchenbe készülök, ahol a nemzetközi labdarúgás statisztikai hivatala nagyszabású gálát rendez az elmúlt fél évszázad gólkirályai tiszteletére, s engem is meghívtak. • Úgy tudom. Puskás Öcsi a világ mindenkori legeredményesebb góllövője címet nyerte el...- Igen. Öcsi idehaza és Spanyolországban, a bajnokságokltan no meg a válogatott mérkőzéseken a legtöbbször talált a hálóba. Ez összesített eredmény, amelyet én, sajnos, nem tudtam túlszárnyalni, mert itthon maradtam. De ezt egy cseppet sem bántam meg. mert felejthetetlen emlékekkel ajándékozott meg. • Mire emlékezik vissza a legszívesebben? Csapatra, játékosokra vagy gólokra?- Mindenre! A gólok, persze a legemlékezetesebbek, hiszen egyéni teljesítményt tükröznek, de...- És a gólpasszok ? - szól közbe Mészáros Dodó, az egykori válogatott kispesti, majd ferencvárosi csatár. - A labdái én tettein a lábadra!...- Igaz. igaz - felett Bamba mosolyogva -. de azért én Újpesten is lőttem gólokat. nem igaz'.’ A legszebb gólomat pedig az olaszok ellen lőttem az l-l-es budapesti mérkőzésen. Szusza és Puskás között... • Ha ma visszatekint a 75 évre, mi okozza a legnagyobb örömöt?- Az. hogy élek! Hála istennek, az egész családom jól van. s persze az is sokai számít, nagy örömöt jelent, hogy még mindig nem felejtettek el. Remélem, még azt is megélem, hogy a magyar futball újra méltó lesz régi hírnevéhez! Vándor Kálmán