Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-23 / 15. szám
1997. július 23. wMmmmmmmmmmmmmmMm A gyermek gyógyításához a családot is meg kell ismerni Az idei nemzetközi gyermeknapon a képviselő-testület döntése alapján ismét olyan személyek vehették át az Újpest Gyermekeiért díjat, akik a gyermekek testi és lelki fejlődéséért igen sokat tettek. Dr. Kardos Andor egyike volt azoknak, akik e kitüntető elismerésben részesültek. A sokoldalú tapasztalatokra szert tett kiváló gyermekgyógyászt, aki a kutatásban, a gyógyító munkában az egészségügyi intézményi irányításban és az ismeretterjesztésben is jelentős teljesítményt nyújtott, otthonában kerestük föl- Mikor határozta el, hogy a gyermekorvosi hivatást választja?- Egész fiatal koromtól kezdve tudtam, hogy erre a pályára akarok lépni, mégis úgy alakult, hogy első egyetemi éveimet a Budapesti Műszaki Egyetemen töltöttem. A vegyészmémöi karon elvégzett három év után, a Műegyetem fizikai-kémiai tanszékén, majd az Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetében alapkutatásokkal foglalkoztam. Ez az indíttatás az Orvostudományi Egyetem elvégzése után is meghatározta gondolkodásomat. Talán ennek köszönhető, hogy a Tűzoltó utcai gyermekklinikán Petényi Géza professzor tanítványaként szakvizsgáztam. A nemzetközi tekintélyű professzor mellett tanársegéd voltam, és az ismeretek gazdag tárháza nyílt meg előttem.- Ennek ellenére körzeti orvos lett...- A család megélhetését sajnos a klinikai fizetés nem fedezte. Anyagi gondok miatt kellett váltsak, és a hetvenes években körzeti gyermekorvosként Óbudán helyezkedtem el. Ekkor tanultam meg, hogy az egészséges gyerek nem csupán gyógyult beteg és a betegség elkerüléséhez, illetve a sikeres gyógyításhoz meg kell ismerni a család körülményeit, a szülők személyiségjegyeit is. Az is meggyőződésemmé vált, hogy a védőnő fontos segítője az orvosnak, mivel ő más szempontok szerint segíti a családokat. Az Óbudán töltött hat év után 1971-ben kerültem Újpestre és 25 éven át dolgoztam ebben a kerületben. Pályázatom alapján neveztek ki az Újpesti Gyermekszakorvosi Rendelőintézet igazgatói posztjára, de emellett jó ideig félállásban a kerület vezető gyermekgyógyásza is voltam. A körzeti gyermekorvosi hálózat kiépítésének ideje szerencsés időszak volt, hiszen igen sok kiváló gyermekgyógyász dolgozott Újpesten. Elértük, hogy az alapellátást végző körzeti gyermekorvosok a gyermekgyógyászati szakrendelőre és az iskolaorvosi ellátási rendszerre támaszkodhattak. Az újpesti gyermekszakrendelőbe elsősorban olyan kollégák fölvételét szorgalmaztam, akik a gyermekgyógyászat mellett laboratóriumi, fül-orr-gégészeti, ortopéd- vagy más szakmában is szakképesítéssel rendelkeztek. Emellett nagy figyelmet fordítottam a hetenkénti szakmai továbbképzésekre is.- A kerületben végzett munka mellett ugyanakkor vállalta azt is, hogy a Magyar Rádió Tipegő című műsorában orvosi tanácsokkal segítse a hallgatókat... *- Már a klinikán megtanultam, hogy gyógyszert csak rendkívül óvatosan szabad adni, mert a kellemetlen mellékhatások esetleg évekkel később jelentkezhetnek. Ezért lehetőleg a „szelíd gyógymódok” alkalmazását igyekeztem a rádión keresztül is népszerűsíteni. Egy hír az Újpest műit évi 25. számából: 50 éves kisipari tevékenységéért aranygyűrű elismerésben részesült Németh István kelmefestő és vegytisztító mester.- Az egész életemről beszéljek? - kérdezi, s így folytatja: Tizenhármán voltunk testvérek és jómagam a tizenhannadik. Szerencse volt ez? Mondhatjuk nagyon is, hiszen megért hetvenkilenc esztendőt, ám a hogyan már...? Csak kétesztendős volt, amikor az édesapja meghalt, a mama beteg lett. A nagyobbacska testvérek vették gondjaikba a kisebbeket. Rokonok és lakhelyek változtak, de a nyolc osztályt elvégezte, ami akkor még jelentős plusz volt! Kísérletképpen indítottak egy 7. osztályt az akkori Ferenc József téri iskolában, egy nyolcadikat meg a Lőrinc utcaiban. Kelmefestő úgy lett, hogy Nagy József kelmefestő István úti üzletének kirakatában látott egy cédulát „Tanuló felvétetik”. Benyitott, jelentkezett. Gelléri Andor Endre remek novellákat írt a kelmefestők és vegytisztítok munkájáról, nem mernék a lába nyomába lépni, így csak annyit; öt év után Németh István, megtanulva a szakmát, továbbindult. Akkor az volt a szokás, hogy a fölszabadult segédek vándorútra keltek, ahány ház, annyi szokás, így gyarapították a tapasztalataikat. Németh István csak Budapestig jutott (ne feledjük Pest és Újpest akkor még nem volt egy város). Először az Alkotmány utcában dolgozott, majd több más helyen is. A tisztítás szezonális munka volt, főleg tavasszal, ősszel, a közbülső időben csökkent a forgalom. Természetesen a fiatalokat küldték el először. Legelőször meg a Németh fiút, aki nem átallott fizetésemelést kérni! Ettől rögvest „rossz” híre lett. 1942-ben az egyik bátyja, aki szintén kelmefestő volt, önállósította magát. Akkortól István vele dolgozott, vezette az újpesti Anonymus utcában levő műhelyt és mestervizsgát is tett. Két év múlva behívták katonának és szinte azonnal vitték őket Németországba. Hadifogság. Ez külön fejezet lehetne élete könyvében. Amerikai fogság volt, ami akkor nagy szerencsének számított, később, már itthon, nem volt a legjobb ajánlólevél. Kint pedig bőven jutott nekik a németek elleni ellenszenvből. De Franciaországba kerülve már megint Fortuna kegyeltjei voltak. Igaz, rövid ideig aknát szedtek, de hamarosan parasztokhoz mehettek, segíteni a földeken. - A nyelvtudásom sokat jelentett - emlékszik Németh István -, kicsit tudtam németül, no meg az eszperantó... Eszperantó? Erről eddig nem is beszéltünk.- Én voltam az egyik alapító tag az eszperantisták- nál Újpesten - lépünk vissza az emlékezés ösvényén. - Fiatalok voltunk, mindenkinek voltak különböző he- Noha főorvos úr néhány éve nyugdíjasként visszavonult, azért nyilván figyelemmel kíséri az egészségügyi ellátási rendszer alakulását és határozott véleménye van annak egyes elemeiről...- A privatizálásnak vannak előnyei, ám az egészségügyi integráció fölszámolásával, a gyógyításhoz szükséges szervezeti háttér szétdarabo- lásával nem értek egyet. Az is hiba, hogy az utóbbi néhány évben a szakmai továbbképzések korábban jól működő rendszere megszűnt. Meggyőződésem az is, hogy a körzeti gyermekellátási rendszer bevált és ezt hiba lenne fölszámolni. Ugyanakkor a privatizáció eredményének tartom, hogy a házi gyermekorvos csakis a maga munkájáért felel és a különböző háttérvizsgálatok kiírásakor a takarékossági szempontokat sem hagyhatja figyelmen kívül... lyéken barátai, hol a Katolikus Körben táncoltunk, hol meg a Munkásotthonban. Cserkész is voltam. Valahogy elkerültem az eszperantistákhoz és nagyon ott ragadtam. Nagyszerű embereket ismertem meg, volt hogy Karinthy Frigyes is eljött hozzánk. Kongresszust szerveztünk. Nekem jó nyelvérzékem volt. Ami aztán a franciaországi hadifogságban kamatozott igazán. Már a német nyelv ismerete is sokat tudott segíteni, később egy ott élő pap tanártól nyelvkönyveket kapott. Hol ide, hol oda hívták, hogy tolmácsoljon. Adódtak mókás esetek is. Állatorvostan-hallgatókkal ment valahová, persze azt gondolták, ő is állatorvos. A francia gazda először „levizsgáztatta”. - Mondd meg, hány éves ez aló? Megnézte a ló fogát, mert eszébe jutott, hogy így látta a régi falusi vásárokon. A sikeres „vizsga” után a gazda minden állatát megmutogatta, tanácsait kérte.- Nagyon rendes, barátságos emberek voltak. És hogy marasztaltak, mondták ne menjek el, maradjak ott. Németh Istvánt mégis hazahozta szíve, jött amint lehetett. De az itthoni fogadtatásra gondolva, annyi évtized múltán is elszomorodik. Minden holmiját széthordták, a műhelyt vissza kellett igényeim. Nulláról indult. És attól kezdve, csak a munka határozta meg az életét. Éjjel-nappal a munka. 1949-ben kis házat vásárolt az Ankara utcában. Ott lakik ma is, ott volt a műhely. A mai István út, akkor Bajcsy-Zsilinszky út elején üzletet bérelt. A Németh- tisztító - mondhatjuk - márkanév volt, a megbízhatóság márkája. A megbecsült, kényes holmikat csakis hozzá vitték „Na ez már egyedül is idetalálna” - mondta sokszor az ismerős darabokat látva. A pénzkereső munka mellett dolgozott az Ipartestületben, a Kisoszban, tagja volt a mestervizsga-bizottságnak. Panaszügyeket vizsgáltak, tapasztalatokat cseréltek, előadásokat szerveztek, országos összejöveteleket rendeztek - társasági élet is volt meg tanulás is, hiszen mindig a munkáról, a szakmáról beszéltek. Ügyeltek a szakma jó hírére, a vitás ügyeket lehetőleg házon belül intéztek el, Németh István ama külön is vigyázott, hogy újpesti problémás témákban ne lehessen részrehajlással gyanúsítani. És a sok-sok mimika közben olyan gyorsan múltak az évek. Az ünnepi események, házasság, gyerekek születése - mintha csak tegnap lett volna. Fia, lánya felnőtt, élete társa, felesége elhunyt. Egyedül lenni kegyetlenül nehéz. Pedig nem is szabad panaszkodnia. A gyerekei jók, vele vannak, a munkáját sem felejtették el. Az 50 éves kisipari tevékenységért kapott aranygyűrű emlékeztesse még sok esztendőig az életét, munkáját övező szeretetre. Faragó Zsuzsa Dr. Kardos Andor, az Újpest Gyermekeiért-díjas gyermekgyógyász Egri Tamara Újpesti polgárok Gyorsan múltak az évek...
