Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-07-23 / 15. szám

1997. július 23. wMmmmmmmmmmmmmmMm A gyermek gyógyításához a családot is meg kell ismerni Az idei nemzetközi gyermeknapon a képviselő-testület döntése alapján ismét olyan személyek vehették át az Újpest Gyermekeiért díjat, akik a gyermekek testi és lelki fejlődéséért igen sokat tettek. Dr. Kardos Andor egyike volt azoknak, akik e kitüntető elismerésben részesültek. A sokoldalú tapasztalatokra szert tett kiváló gyermekgyógyászt, aki a kutatásban, a gyógyító munkában az egészségügyi intézményi irányításban és az ismeretterjesztésben is jelentős teljesítményt nyújtott, otthonában kerestük föl- Mikor határozta el, hogy a gyermekorvosi hivatást választja?- Egész fiatal koromtól kezdve tudtam, hogy erre a pályára akarok lépni, mégis úgy alakult, hogy első egyetemi éveimet a Budapesti Műszaki Egyetemen töltöttem. A vegyészmémöi karon elvégzett három év után, a Műegyetem fizikai-kémiai tanszékén, majd az Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetében alapkutatásokkal foglalkoztam. Ez az indíttatás az Orvostudományi Egyetem elvégzése után is megha­tározta gondolkodásomat. Talán ennek köszönhető, hogy a Tűzoltó utcai gyermekklinikán Petényi Géza professzor tanítványaként szakvizsgáztam. A nemzetközi te­kintélyű professzor mellett tanársegéd voltam, és az isme­retek gazdag tárhá­za nyílt meg előt­tem.- Ennek ellenére körzeti orvos lett...- A család megélhe­tését sajnos a klini­kai fizetés nem fe­dezte. Anyagi gon­dok miatt kellett váltsak, és a hetve­nes években körzeti gyermekorvosként Óbudán helyezked­tem el. Ekkor tanul­tam meg, hogy az egészséges gyerek nem csupán gyógyult beteg és a betegség elkerüléséhez, illetve a sikeres gyógyításhoz meg kell ismerni a család körül­ményeit, a szülők személyiségjegyeit is. Az is meggyőződésemmé vált, hogy a védőnő fontos segítője az orvosnak, mivel ő más szempon­tok szerint segíti a családokat. Az Óbudán töltött hat év után 1971-ben kerültem Újpestre és 25 éven át dolgoztam ebben a kerületben. Pályázatom alap­ján neveztek ki az Újpesti Gyermekszakorvosi Rendelőintézet igazgatói posztjára, de emellett jó ideig félállásban a kerület vezető gyermekgyógyá­sza is voltam. A körzeti gyermekorvosi hálózat ki­építésének ideje szerencsés időszak volt, hiszen igen sok kiváló gyermekgyógyász dolgozott Új­pesten. Elértük, hogy az alapellátást végző körzeti gyermekorvosok a gyermekgyógyászati szakren­delőre és az iskolaorvosi ellátási rendszerre tá­maszkodhattak. Az újpesti gyermekszakrendelőbe elsősorban olyan kollégák fölvételét szorgalmaz­tam, akik a gyermekgyógyászat mellett laboratóri­umi, fül-orr-gégészeti, ortopéd- vagy más szakmá­ban is szakképesítéssel rendelkeztek. Emellett nagy figyelmet fordítottam a hetenkénti szakmai továbbképzésekre is.- A kerületben végzett munka mellett ugyanakkor vállalta azt is, hogy a Magyar Rádió Tipegő című mű­sorában orvosi tanácsokkal segítse a hallgatókat... *- Már a klinikán megtanultam, hogy gyógyszert csak rendkívül óvatosan szabad adni, mert a kellemet­len mellékhatások esetleg évekkel később jelentkezhet­nek. Ezért lehetőleg a „szelíd gyógymódok” alkalma­zását igyekeztem a rádión keresztül is népszerűsíteni. Egy hír az Újpest műit évi 25. számából: 50 éves kis­ipari tevékenységéért aranygyűrű elismerésben része­sült Németh István kelmefestő és vegytisztító mester.- Az egész életemről beszéljek? - kérdezi, s így folytatja: Tizenhármán voltunk testvérek és jómagam a tizenhannadik. Szerencse volt ez? Mondhatjuk nagyon is, hiszen megért hetvenkilenc esztendőt, ám a hogyan már...? Csak kétesztendős volt, amikor az édesapja meghalt, a mama beteg lett. A nagyobbacska testvérek vették gondjaikba a kisebbeket. Rokonok és lakhelyek változ­tak, de a nyolc osztályt elvégezte, ami akkor még jelen­tős plusz volt! Kísérletképpen indítottak egy 7. osztályt az akkori Ferenc József téri iskolában, egy nyolcadikat meg a Lőrinc utcaiban. Kelmefestő úgy lett, hogy Nagy József kelmefestő István úti üzletének kirakatában látott egy cédulát „Ta­nuló felvétetik”. Benyitott, jelentkezett. Gelléri Andor Endre remek novellákat írt a kelme­festők és vegytisztítok munkájáról, nem mernék a lába nyomába lépni, így csak annyit; öt év után Németh Ist­ván, megtanulva a szakmát, továbbindult. Akkor az volt a szokás, hogy a fölszabadult segédek vándorútra keltek, ahány ház, annyi szokás, így gyarapították a ta­pasztalataikat. Németh István csak Budapestig jutott (ne feledjük Pest és Újpest akkor még nem volt egy vá­ros). Először az Alkotmány utcában dolgozott, majd több más helyen is. A tisztítás szezonális munka volt, főleg tavasszal, ősszel, a közbülső időben csökkent a forgalom. Természetesen a fiatalokat küldték el elő­ször. Legelőször meg a Németh fiút, aki nem átallott fi­zetésemelést kérni! Ettől rögvest „rossz” híre lett. 1942-ben az egyik bátyja, aki szintén kelmefestő volt, önállósította magát. Akkortól István vele dolgo­zott, vezette az újpesti Anonymus utcában levő mű­helyt és mestervizsgát is tett. Két év múlva behívták katonának és szinte azonnal vitték őket Németországba. Hadifogság. Ez külön fejezet lehetne élete könyvé­ben. Amerikai fogság volt, ami akkor nagy szerencsé­nek számított, később, már itthon, nem volt a legjobb ajánlólevél. Kint pedig bőven jutott nekik a németek elleni ellenszenvből. De Franciaországba kerülve már megint Fortuna kegyeltjei voltak. Igaz, rövid ideig aknát szedtek, de hamarosan pa­rasztokhoz mehettek, segíteni a földeken. - A nyelvtu­dásom sokat jelentett - emlékszik Németh István -, ki­csit tudtam németül, no meg az eszperantó... Eszpe­rantó? Erről eddig nem is beszéltünk.- Én voltam az egyik alapító tag az eszperantisták- nál Újpesten - lépünk vissza az emlékezés ösvényén. - Fiatalok voltunk, mindenkinek voltak különböző he­- Noha főorvos úr néhány éve nyugdíjasként visszavonult, azért nyilván figyelemmel kíséri az egészségügyi ellátási rendszer alakulását és határo­zott véleménye van annak egyes elemeiről...- A privatizálásnak vannak előnyei, ám az egészségügyi integráció fölszámolásával, a gyó­gyításhoz szükséges szervezeti háttér szétdarabo- lásával nem értek egyet. Az is hiba, hogy az utób­bi néhány évben a szakmai továbbképzések ko­rábban jól működő rendszere megszűnt. Meggyő­ződésem az is, hogy a körzeti gyermekellátási rendszer bevált és ezt hiba lenne fölszámolni. Ugyanakkor a privatizáció eredményének tartom, hogy a házi gyermekorvos csakis a maga munká­jáért felel és a különböző háttérvizsgálatok kiírá­sakor a takarékossági szempontokat sem hagyhat­ja figyelmen kívül... lyéken barátai, hol a Katolikus Körben táncoltunk, hol meg a Munkásotthonban. Cserkész is voltam. Vala­hogy elkerültem az eszperantistákhoz és nagyon ott ra­gadtam. Nagyszerű embereket ismertem meg, volt hogy Karinthy Frigyes is eljött hozzánk. Kongresszust szerveztünk. Nekem jó nyelvérzékem volt. Ami aztán a franciaországi hadifogságban kamatozott igazán. Már a német nyelv ismerete is sokat tudott segí­teni, később egy ott élő pap tanártól nyelvkönyveket ka­pott. Hol ide, hol oda hívták, hogy tolmácsoljon. Adód­tak mókás esetek is. Állatorvostan-hallgatókkal ment va­lahová, persze azt gondolták, ő is állatorvos. A francia gazda először „levizsgáztatta”. - Mondd meg, hány éves ez aló? Megnézte a ló fogát, mert eszébe jutott, hogy így látta a régi falusi vásárokon. A sikeres „vizsga” után a gazda minden állatát megmutogatta, tanácsait kérte.- Nagyon rendes, barátságos emberek voltak. És hogy marasztaltak, mondták ne menjek el, maradjak ott. Németh Istvánt mégis hazahozta szíve, jött amint le­hetett. De az itthoni fogadtatásra gondolva, annyi évti­zed múltán is elszomorodik. Minden holmiját széthordták, a műhelyt vissza kel­lett igényeim. Nulláról indult. És attól kezdve, csak a munka határozta meg az életét. Éjjel-nappal a munka. 1949-ben kis házat vásárolt az Ankara utcában. Ott lakik ma is, ott volt a műhely. A mai István út, akkor Bajcsy-Zsilinszky út elején üzletet bérelt. A Németh- tisztító - mondhatjuk - márkanév volt, a megbízható­ság márkája. A megbecsült, kényes holmikat csakis hozzá vitték „Na ez már egyedül is idetalálna” - mond­ta sokszor az ismerős darabokat látva. A pénzkereső munka mellett dolgozott az Ipartestü­letben, a Kisoszban, tagja volt a mestervizsga-bizott­ságnak. Panaszügyeket vizsgáltak, tapasztalatokat cse­réltek, előadásokat szerveztek, országos összejövetele­ket rendeztek - társasági élet is volt meg tanulás is, hi­szen mindig a munkáról, a szakmáról beszéltek. Ügyeltek a szakma jó hírére, a vitás ügyeket lehető­leg házon belül intéztek el, Németh István ama külön is vigyázott, hogy újpesti problémás témákban ne lehes­sen részrehajlással gyanúsítani. És a sok-sok mimika közben olyan gyorsan múltak az évek. Az ünnepi események, házasság, gyerekek születése - mintha csak tegnap lett volna. Fia, lánya felnőtt, élete társa, felesége elhunyt. Egyedül lenni kegyetlenül nehéz. Pedig nem is sza­bad panaszkodnia. A gyerekei jók, vele vannak, a mun­káját sem felejtették el. Az 50 éves kisipari tevékenységért kapott aranygyű­rű emlékeztesse még sok esztendőig az életét, munká­ját övező szeretetre. Faragó Zsuzsa Dr. Kardos Andor, az Újpest Gyermekeiért-díjas gyer­mekgyógyász Egri Tamara Újpesti polgárok ­Gyorsan múltak az évek...

Next

/
Thumbnails
Contents