Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 2. szám
riIPTCT 1 ' ..J:® A „Pamutkirály” és utódai... Meséi a máit... ------------------N A „‘Pamutgyár”, a Hallos Ida Művelődési Máz ma is fogalom Újpesten, bár felemlege lésekor hozzáte- szik.az. egykori szót. Tóbb éve annak,. hogy bezárt a nagy múltú gyár, lebontották, a fultúrházat, sőt a Pamutgyár utcát is Miss ‘Ernő utcára kereszteltél, Azof között, akik_nap mint nap az időközben itt létesült kereskedelmi egységekbe járnak, vannak, akik.emlékeznek.arra, a gyár cdapításának.századik_ esztendejét épp tíz éve ünnepelték, ehelyütt. Ä pa- mutosok. nagy családja számon tartja az idő múlását. Számunkra is mesél a múlt, és azofszámára, akiknek, ma már valóban történelmet idéz e rötrid összefoglaló... A pamutot, a gyapotnövény textilipari célokra jól felhasználható magszálát ősidők óta, több mint 5000 éve ismerik, kedvelik. Az indiai őstermelők által a pamutszálból font fonalak, szőtt kelmék a mai csúcstechnológiával dolgozó textilesek elismerését, csodálatát is kiváltják. Az indiai „szőtt szál” a termelők és az arab kereskedők féltve őrzőt titka volt évszázadokon keresztül. Elterjedése, a hernyóselyemhez hasonlóan, kalandregénybe illő. Pamutból készült ruhát a középkorban is csak a gazdag, kiváltságos emberek viseltek. Alapítva: 1887-ben. Hirdeti a gyár látképének I. világháború előtti rajzán a felirat Méltán kapta ebben az időben a pamut a fehér arany nevet. Ma a pamut a tömegigényeket kielégítő textiláruk jelképe. Mi tette ezt lehetővé? Elsősorban a XVIII. század ipari forradalma, a gőzgép, a fonó-szövő gép és elsősorban a pamutszálak magról való leválasztását biztosító eg- regálógép feltalálása, és ezen gépek tömeges gyártásának megkezdése. Ezek a gépek addig elképzelhetetlen tömegű fonalat, szövetet tudtak feldolgozni, ebből következett, hogy a gyapottermesztés, nemesítés, az agrotechnika és -kultúra fejlesztése nagy üzlet lett, a gyapottermesztés és -kereskedelem egyre több ember napi munkája, gondja, baja lett. Ahogy a kort jellemezni szokták, trónra lépett a Pamutkirály. Magyarország ebben az időben a Monarchia éléskamrájának szerepét töltötte be. Ipara fejletlen és csak a mezőgazdasági termékek feldolgozásával kapcsolatos volt. A ’48-as szabadságharc elnyomása utáni helyzet sem kedvezett az ipar fejlődésének, pedig ekkor már a nyugati országokban - így a Monarchiához tartozó Ausztriában is - egyre több pamutfonó és szövőgyár működött és ezekben az országokban a fonóorsók számát már milliókban, a mechanikai szövőgépek számát már tízezrekben számolták. Az 1867-es kiegyezés utáni helyzet végre kedvező hatással volt a hazai ipar fejlődésére, csak éppen a pamutfeldolgozó üzem létesítésére nem volt vállalkozó. A textilipart ebben az időben a hazai alapanyagokra épített gyapjú, len, kender, fonó, szövő és selyemgombolyító manufaktúrák, üzemek képviselték, és nem utolsósorban a későbbi megnevezés szerint a kikészítő üzemek. A textilkikészítés és vele való kereskedés jó üzletnek bizonyult. Egyre több ilyen üzem létesült. Egyre több alapanyagot, nyersszövetet igényeltek. Pamutszövetet azonban csak importból, főleg Ausztriából, Cseh- és Morvaországból lehetett beszerezni. A magyar kormány a pamutszövetimport fékezése érdekében szorgalmazta a pamutfeldolgozó gyárak alapítását és az 1881-ben kiadott ipartámogató törvény sok kedvezményt - így 15 éves adómentességet - biztosított a gyáralapítóknak. A kedvezmények ellenére magyar vállalkozó nem akadt, megjelent viszont 1882-ben Roger Tatham angol textilgyáros, tárgyalt az illetékesekkel, s kedvezőnek ítélte meg a helyzetet. Telket vásárolt Újpesten, megszerezte a szükséges engedélyeket és 1882. július 24- én hivatalosan is bejegyezték az új céget, amely „Tatham Roger magyar pamutfonó és szövőgyára nevet kapta. A mai Újpest akkor a Károlyi grófok fóti birtokához tartozott. A főváros közelsége, a jó közlekedés és az akkori nagyközség lakosságának dinamikus növekedése vonzó volt az ipartelepítők számára. Az angol gyáros a szinte naponta fejlődő településen - ahol már bőrgyárak, hajógyárak, fűrésztelep, parkettagyár, szeszgyár, növényolajgyár, festékgyár működött - kívánta a pamutiparágat meghonosítani. A cégbejegyzés után Roger Tatham nagy ütemet diktált. Ősszel már álltak a legfontosabb épületek falai, és megérkeztek az angliai gyárból leszerelt gépek, 1882 végén már fonalat termelt 5000 szelfaktor fonóorsó. A pamutbálák a rákospalotai vasútállomásra érkeztek, innen iparvágányon - lóvasúttal - szállították a gyárudvarba. Az első Magyarországon font pamutfonalat és az 1882-es évet az iparpolitika sikerének könyvelték el, annál is inkább, mert ebben az évben Újpesten egy másik textilgyár, az Első Osztrák Jutagyár is telepet létesített. Az 1883-as év azonban már nem a várt sikert hozta Roger Tathamnek. A géptelepítés, A Howard cérnázógép 1889-ben készült és 1985-ig működött Újpesten a termelésbeindítás akadozott, az angol gyáros kedvét vesztette és a félig kész gyárat 1883. június 25-én a cégjegyzékből töröltette, majd eladta. A vevő, az új tulajdonos a Magyar Országos Bank volt. Roger Tatham mint részvénytulajdonos és szakértő nem vált meg a gyártól, irányította a telepítés befejezését. A cég neve: „Első Magyar Pamutfonó és Szövőgyár” lett. Az új tulajdonosok 1884 elején indították el útjára a termelést, kereken 10 188 fonóorsóval, 1280 cérnázóorsóval és 151 szövőgéppel. Kezdeti sikerek után jelentkeztek a bajok, az alacsony termelési, termelékenységi, minőségi színvonal, a szervezetlenség, a szakértelem hiánya. Fokozta a nehézségeket, hogy 1885- ben súlyos gazdasági válság robbant ki. A termékeket nem lehetett eladni, a vállalkozás csődbe jutott. A főrészvényes, a Magyar Országos Bank, a termelést 1885 augusztusában leállította és a gyárat árverésen kívánta értékesíteni. Komoly vevő nem jelentkezett, ezért a 631 ezer forintra tartott gyárat 150 ezer forintért a Magyar Országos Bank visszavásárolta, ebből a hitelezők egy részét ki tudta elégíteni, de a részvények értéküket vesztették. A bank futott a pénze után, árulta a gyárat, de tőkeerős vevő csak 1886 őszén jelentkezett. Okulva az előző két sikertelen vállalkozásból, jól körülnézett, a kételyeket tisztázta, mielőtt 1887. január 14-én az adásvételi szerződést aláírta. És hogy körültekintő, új gazda érkezett, mi sem bizonyítja, hogy ettől a naptól számítjuk a Magyar Pamutipar születését. A csődbe jutott gyárat 150 ezer forintért - a tényleges érték negyedéért - vette meg egy német részvénytársaság, a Süddeutsche Ba- umwoll-lndustrie Gesellschaft (Délnémet Pamutipar Rt.) Az 1887. január 14-én megtartott közgyűlésen a gyár a Magyar Pamutipar Rt. nevet kapta. A részvények 99 százalékát a német tőkések birtokolták. A régi, 1882-ben alapított gyár kapujára ismét új cégtábla került, immár a harmadik. Az idegen tőke ellenére a siker magyar volt, hiszen a Magyar Pamutipar volt ekkor az egyetlen pamutfonó és -szövő ipar. Ez a név szerencsésebbnek bizonyult, az 1990-es évek elejéig fennállt a cég, bár gazdát, tulajdonost fennállásának több mint száz éve alatt többször váltott... bk (Összeállításunk a Magyar Pamutipar alapításának századik évfordulójára megjelentetett kiadvány felhasználásával készült.)
