Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-30 / 11. szám
ÜJPES 1997. május 30. A Károlyi család eredete — I. rész Karvaly a címer közepén A család, amellyel az elkövetkezőkben néhány alkalommal e lapon találkozni I fogunk, már a magyar történelem korai századaiban létezett, sőt a legrégebbi időkig vezeti vissza származását. Ezt néhány közvetett bizonyítékon kívül elsősorban a hagyományok támasztják alá, bár az örök emberi kíváncsiság és kételkedés minden kezdethez hozzákapcsolja a kérdést: de mi volt előtte; mi volt a világ teremtése előtt, mi volt a honfoglalás előtt, mi volt a történelmi családok előtt? Nehéz ezekre a faggatózásokra válaszolni, annál is inkább, mert minden egyes válaszból új kérdések sarjadnak. Talán elég az most nekünk, ahogyan a nemzetet a nemzettudat, úgy a történelmi családokat a családtudat teszi azzá, amint és ahogyan majd a későbbi korok emlegetik tagjait... Ebben az esztendőben emlékezünk meg az Újpestet alapító okirattal ellátó gróf Károlyi István születésének kétszázadik évfordulójáról. Sorozatunkat a jubileum jegyében indítjuk A Károlyiak, középkori okleveles emlékek bizonysága szerint az egyik legrégebbi eredetű magyar családot alkotják - felmenőiket a honfoglalásban részt vett Kaplony nemzetségig lehet nyomon követni. Ősi birtokaik Szatmár vármegyében voltak, Kaplony és Nagykároly vidékén, ahol azokat első foglalás útján szerezték, azaz a király adományozása nélkül. A hozzájuk kapcsolható két név is az ősi származást mutatja. A Kaplony szó ugyanis török eredetű s jelentése: tigris. A Károly név egyik forrása pedig a régi magyar Karuly - karvaly, turul névre megy vissza, a turul pedig a honfoglaló magyarság egyik totemállata volt. (A Károly név emellett egybeesik még a Carolus rövidült alakjával is.) A Kaplony nemzetség a középkor folyamán több ágra osztlott, s így több családnak lett közös ősévé. A Károlyi név a XIV. század elején olvasható először a fennmaradt írásos emlékekben. A legendák ködébe vesző ősök katonás, erőszakos természetükkel az egész Szatmár környéki nép szemében félelmetesek voltak. Félt tőlük az ellenség is, de békében a környékbeli nemességgel is hadilábon álltak, kölcsönös birtokháborítási pereik hosszú évtizedek alatt értek végét. A középkorban a családtudatnak a közös történelem mellett fő jellemzője, azonos eredetének bizonyítéka volt még: a közös, szálláshely és a közös jelkép. A nagykárolyi várkastélyt Károlyi Lancz László kezdte építeni Mátyás király uralkodása alatt. Várszerű jelleget az 1500-as évek végén kapott, a következő évszázadban pedig sikerrel védte meg a környéket a török és Thököly kurucai ellen. Ez a vár egészen a XX. század közepéig a család tulajdonában maradt, erősítve az összetartozás tudatát, amit azzal is fokoztak, hogy a közeli Kaplonyt nemzetségi temetkezési helyül is használták. Érdekesen módosult a századok alatt a családi címer is. Eredetileg csupán egy egy lábon álló karvalyt ábrázolt a rajza, mely a másik, felemelt lábában egy szívet tartott. Később körülvették ezt egy, saját farkába harapó sárkánnyal, ami tulajdonképpen a Zsig- mond király által alapított Sárkányos rend jelképe volt, de fokozatosan elterjedt az arisztokrácia köreiben is. Amikor pedig a család grófi címet kapott, akkor az itt látható díszes címerrel cserélték ki a régit. A Károlyiak helyi jelentőségükön túl az 1500-as évek végétől figyelhetők meg országos hímévre kapva, mégpedig először a szebbik nem által. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első felesége ugyanis Károlyi lány volt: Károlyi Zsuzsanna (1585-1622). Nagykárolyban ismerkedtek meg és 1605 májusában Szat- -máron esküdtek egymásnak örök hűséget. Károlyi Zsuzsanna jó házastárs, gondoskodó feleség volt, erről vallanak Bethlen Gábor iratai, melyekben magasztalta választottját - de levelezésük is ezt bizonyítja. A hadjáratokba ugyanis Károlyi Zsuzsanna követte férjét, tartózkodási helyét az ő szálláshelyeihez közel választotta, a fejedelem pedig levelekben számolt be neki a hadi és politikai viszonyokról. Kapcsolatuk bensőségességét, az egymás iránt érzett szeretetet azonban mindennél jobban mutatják Károlyi Zsuzsanna testamentumának alábbi sorai: „Az én szerelmes uramat, az felséges Bethlen Gábort felette igen követem, énnekem megbocsásson, hogyha ő kegyelmének, vele való együtt életemben vagy úgy nem szolgálhattam, amint tőlem őkegyelme kívánta volna, vagy valamiben megbántottam volna, melyet mindazonáltal szántszándékból, hogy tudnám, nem cselekedtem, ha mi gyarlóságomból és erőtlenségemből esett; tudom ő kegyelme könnyen megbo- csájtja. Az Úristen ő kegyelmét az én hozzám való igaz szeretedért áldja meg minden idevességes jókkal, jó egészséges, hosszú élettel, csendes és boldog birodalommal. Továbbá, mivel énre ám sem atyámtól sem anyámtól nem maradott amim vagyon, hanem az én szerelmes uram sok fáradtsággal s nagy nyugtatlanságával A grófi címer kereste s az én hozzám való igaz tökéletes szerétéiből, noha én nekem minden jószágaiban úgy tett részt, hogy én halálom óráján is azokból szabadon diszponálhassak [rendelkezhessek] és odahagyhassam, az hová akarom, akár atyámfiának s akár egyéb körülöttem levőknek; én mindazonáltal ő kegyelmének mindeneket visszahagyok...” Károlyi Zsuzsanna kortársa volt Károlyi Mihály (1585-1626) - lásd a vázlatos családfát aki II. Mátyás udvarában asztalnok volt, s aki ezért a szolgálatáért 1609-ben bárói rangot kapott. A három részre szakadt országban azonban a fejedelem bizalmát is bírta, mert Bethlen Gábor Szatmár vármegye főispánjává nevezte ki, s ebben a tisztében II. Ferdinánd, az új osztrák császár is megerősítette. (A megyei főispánsá- got később a család más tagjai, generációkon keresztül is betöltötték.) Károlyi Mihály azonban az udvari szolgálat mellett még valamit csinált, aminek a család szempontjából nagy jelentősége lett következményeiben: katolizált ugyanis. Ebben az időben ez nem okvetlenül a hit dolgai közé tartozott, hanem az érvényesülés egyik eszköze volt, bár tagadhatatlan ebben a kor szellemének hatása is. Károlyi Mihály fiainak még egy háborús időszak körülményei között kellett a vagyont megtartani s unokája, a híres Károlyi Sándor életének egy része is hadakozással telt el - ő azonban még életében meghozta a békét is... Buda Attila (Folytatjuk) í^i'U tíOírif) Jící/íoffr.“ fpj —... m ober&hinqurn, A' Ufóó Karöle d KinetCSt V,u(6, ■ erítihríi t' Clir Bdfrj Ilern if/' fim F,l OtíArfun í D<$t fferJllUtv'i/ ttít /n.'RcffnJJ, ß IUw/m K. Bertalan K. Mihály (1585-1626) br. főispán I A nagykárolyi vár alaprajza K. Adám (7-1651) fősipán K. Mihály (7-1682) ezredes K. István (1797-1881) K. Mihály K. László (7-1689) fősipán K. Sándor (1668-1743) gr. főispán K. Ferenc (1705-1758) főispán K. Antal (1732-1791) főispán K. József(1768-1803) . főispán K. Lajos (1799-1863) ‘ K. Lancz László K . Zsuzsanna I (Bethlen Gábor felesége) A vázlatos családfa 'K. György (1802-1877)
