Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-09 / 1. szám
rí I PF er-.V V.A Duna túloldalán Megnyílt a fallabdacentrum A squash, vagyis a fallabda a britek találmánya. Sporttörténeti tény az is, hogy az angol gyarmatokon ez a páros játék már az 1800-as évek végén nagy népszerűségre tett szert. A fallabda magyarországi karrierje néhány éve indult. 1989-ben alakult meg a hazai squash- szövetség, 1990-ben pedig sikerült létrehozni az első férfi, majd három évvel később a női fallabda-válogatottat. A sportág iránti növekvő érdeklődést mutatja, hogy 1996 őszén hazánk először rendezett nemzetközi versenyt, és ezen a találkozón a kis nemzetek csapatai közül férfiválogatottunk első, női csapatunk pedig második helyezést ért el. A fallabdajátékhoz speciális felszerelés szükséges. A párban játszható mérkőzésekhez a versenyszabályok szerint a szabványos fedett pálya kilencszer hat méteres fapadlóval borított. A játékosok pedig a teniszütőhöz hasonló alkalmatossággal egy gázzal töltött kis labdát a falhoz ütögetnek. A különleges passziót eddig csak néhány hazai pályán próbálgathatták ki az érdeklődők. Épp ezért nagy jelentőségű, hogy decemberben Újpesttel „szemben”, a III. kerületi Nánási út 67. szám alatti sportcentrumban megnyitották az ország legnagyobb - hatpályás -, nemzetközi minősítésű fedett fallabdaközpontját, ahol az üvegfalakkal elválasztott pályákon óránként átlagosan 1200-1500 forint körüli áron lehet játszani. A squash persze ettől még aligha lesz a tömegek sportja Magyarországon, ám érdemes a Nánási úti sportcentrumot fölkeresni, hiszen a decemberben átadott fallabdapályákon kívül itt fedett teniszpályák, testépítő- és fitnessprog- ramok, természetgyógyászati rendelések és bioételek várják a vendégeket. A megközelítőleg 100 millió forintért fölépített fallabdacentrumon kívül a következő években a Lidó Szabadidő- központ területén további beruházások is várhatók. A tervek között úszómedence és egy hatpályás tekecsarnok építése is szerepel. A szabadidőközpont továbbfejlesztésével a szakemberek arra számítanak, hogy a jelenleg szezonális jelleggel működő Római-part az év tizenkét hónapjában egyike lesz a sportszerető budapestiek - és köztük az újpestiek - kedvenc helyeinek. Ez annál is inkább reális elképzelés, mivel az eltelt néhány évben igen sok sportlétesítmény szűnt meg a város különböző területein, ezért a könnyen megközelíthető különböző sportolási lehetőségek iránt nagy az igény. Egri Tamara MIT CSINÁL MOST... ...Pólyák Imre? Még a helsinki olimpia előtt izmos, széles vállú fiatalember kopogtatott be szerényen az Újpesti Dózsa birkózóinak Aradi utcai tornatermébe. „ Tizenkilenc éves vagyok, nagyon szeretnék megtanulni jól birkózni“'- mondotta Matura Mihálynak, a magyar birkózósport már elhunyt, nemzetközi rangú „doyenjének”. S az ősz hajú mester rábóiintott. Nem bánta meg! • Emlékszik még erre a bemutatkozásra? - kérdeztem Pólyák Imrét, aki ma már 65. évében jár. Negyvenhat év telt el azóta...- Hogyne emlékeznék hiszen életem meghatározó pillanata volt az, amikor befogadtak - feleli Dob utcai borpincéjeben. - Sőt még arra is emlékszem, hogy ott volt Tóth Ferenc, a londoni olimpia bronzérmese Is, aki alaposan végignézett, de nem szólt bele. Legfeljebb a szemével biztatott, hogy csak bátran. ne félj! • Ha jól tudom, Kecskemétről indult el... Nem volt nehéz a fővárosi környezetbe vaió beilleszkedés?- Nem, mert hamar befogadtak a fiúk, és Miska bácsi különösen sokat törődött velem. Alig egy éve voltam még csak ott és meglepett azzal, hogy közölte: kivisz tanulni Helsinkibe az olimpiára. Tanulni? De én győzni akarok! - mondtam neki, s ő mosolygott. Rajtad múlik, felette, és ez nagy önbizalmat adott akkor nekem. • Pólyák Imre nem okozott csalódást sem a mesterének, sem az újpestieknek. A döntőig jutott el, és ott is csak a rutinosabb, kétségtelenül jobb szovjet Punkintól kapott ki. Öt győzelem után ezüstérmes lett, és én is ölelgettem, emlékeztetem!...- Az olimpiai ezüstérmekkel jobb nem előhozakodni. Háromszor kerültem olimpiai döntőbe egymás után, de csak negyedszerre, Tokióban sikerült az aranyérmet elnyerni. Ami persze így összegezve nagyon szép. de ha meggondolom, hogy közben háromszor nyertem világbajnokságot, akkor már nem annyira szívmelengető ez az emlék... • Ki az az ellenfél, akire máig is emlékszik, aki a legmélyebb nyomot hagyta az életében?- Nem kell sokáig gondolkodnom: a török Sille. Vele szemben nyertem az első világbajnoki elmet, s a kettőnk párharca hosszú évekig tartott, már világraszóló eseménynek számított. De hiába győztem le őt Melbourne-ben is, az olimpián, a döntőben megint alulmaradtam a finn Ma- kinennel szemben. Rómában is találkoztunk Sülével, méghozzá a döntőben, s négy tusgyőzelmem után ekkor megtört a jég -ő nyerte velem szemben az olimpiai aranyérmet! • No, de jött Tokió... a negyedik olimpia!- Harminckét éves voltam, s azt hiszem, már csak én bíztam abban, hogy olimpiai bajnok is lehetek még... Huszonheten voltunk a pehelysúlyban, s én a legöregebb! Úgy érkeztem a döntőbe, hogy nekem a döntetlen is elég lehetett a végső győzelemhez a szovjet fíurua ellen. S ott segített a koromból fakadó sokéves rutinom, mert tudatos döntetlennel végre olimpiai bajnok lettem! A Varga Jancsi nyakába kapott és majd kitörte a nyakamat, ahogy kőrberohangászott velem... Szép emlékek, amelyeket nem lehet elfelejteni, már csak azért sem, mert elszakíthatatlan szálakat képeznek. Pólyák Imre ma is felbukkan a szőnyeg közelében, Igaz, már csak vezetőként, aki néha tanácsokat is ad. A decemberi jubileumi olimpiai ünnepségen, amikor találkoztunk, egy kicsit meghízva, de egyenes derékkal, erőtől duzzadó járással ment a nála húsz és negyven évvel fiatalabbak mellett.- Jól vagyok! - mondotta kérdésemre. - Gyere le a borpincémbe, és ott majd elbeszélgetünk. Igaz, nem Újpesten van, de azért nem felejtettem el az odavezető utat. Nagyon szép napok és évek voltak!... Meglátogattam, és elégedetten távoztam: Pólyák ma is a régi, belevaló sportember. S persze az UTE szurkolója! Vándor Kálmán Kerékpárosok figyelmébe! A IV. kér. Polgármesteri Hivatal Sportirodája felhívással- fordult a kerület összes oktatási intézményéhez, hogy vegyenek részt a közlekedésbiztonsági vetélkedők, versenyek megrendezésében, oktatásban, vizsgák szervezésében az 1996/97-es tanévben. Az Óceán Közösségi Televízió 6 filmet készít a kerület veszélyes kereszteződéseinek, a munkába, iskolába kerékpárral bejárók helyzetének ismertetésével. Ehhez szereplőket, tanárral együtt részt vevő kerékpáros tanulókat keresünk. A filmeket kölcsönözzük az oktatásban részt vevő iskoláknak, az önkéntes KRESZ-vizsgák előkészítéséhez február-március hónapban. A Halassy Olivér Sportközpontban KRESZ-teszt- lapos szellemi vetélkedőt, kerékpáros szlalompálya teljesítésével és szobakerékpáron rendezett versenyt is szervezünk szép díjazással általános és középiskolások részére. Természetesen április-májusban a jó időben már szabadtéri versenyeket is rendezünk, önkéntes KRESZ-vizsgával, melyről igazolványt kapnak a résztvevők (a kerületi rendőrség segítségével). Várjuk a jelentkezőket az általános és középiskolák tanulói, tanárai köréből. Várjuk a jelentkezéseket írásban vagy személyesen a Polgármesteri Hivatal Sportirodáján (IV., Petőfi u. 4-6., I. em. VII. ajtó). Sportiroda
