Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-11 / 10. szám
MW mm Athéntól Atlantáig - via Újpest ARANYESŐ ÉS VÉRZIVATAR Kabos Endre (újpesti) kardvívó olimpiai bajnok - 1936-ban készült - képünkön, jobbról az olasz Marzival A párizsi világkiállítás árnyékában eléggé zavaros körülmények között rendezték meg a francia fővárosban a második olimpiát, amely valójában a játékok szülőatyja, Pierre de Cou- bertin munkásságát jutalmazta. Ő azonban mégsem talált igazi támogatókra hazájában, mert a hivatalos körök az olimpiát alárendelték a számukra fontosabbnak ítélt eseményeknek. A versenyek színvonala mégis messze felülmúlta az előzőét. A rendezők, akiket üzleti érdekek vezéreltek, átengedték De Coubertinnek a tennivalókat, s így sikerült az olimpiát és a világkiállítást összhangba hozni. Ez végül is rányomta bélyegét a külsőségekre, ami megnyilvánult mind a versenyek lebonyolításában, mind pedig a sportszerűségben. A korabeli tudósítók nem véletlenül keresztelték el a párizsi játékokat a „zűrzavarok olimpiájának”. A sikerekből azonban a magyar csapat is kivette részét: nemcsak megerősítette rangját az alapvető sportág, az úszás világában, hanem megőrizte Athénban kivívott tekintélyét a sportágak királynője, azaz az atlétika hazájában is. Az igazi hős ezúttal az olimpiai bajnokságot nyert Bauer Rudolf volt, aki diszkoszvetésben győzött, de az ünnepélyes eredményhirdetéssel ő is úgy járt, mint négy évvel előtte Hajós Alfréd: Athénban az osztrák, Párizsban előbb az osztrák, majd az amerikai himnusz hangjai csendültek fel a Bois de Boulogne parkjában. Ezek a rendezői baklövések is arról tanúskodnak, mennyire ismeretlen volt akkor még hazánk a nagyvilágban. Az 1 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzérem azonban felhívta a figyelmet a magyar névre. Négy évvel később megint a világkiállítás vonzereje döntötte el a Ili. nyári olimpiai játékok színhelye körüli vitát. Eredetileg Chicago kapta volna a rendezés jogát, de Theodore Roosevelt elnök személyes közbelépésére a NOB hozzájárult ahhoz, hogy St. Louisban kerüljön sor a versenyekre. A nagy távolságok miatt az európai országokat csak kevesen képviselték, ráadásul az angolok és a franciák bojkottálták az olimpiát s nem mentek el a svédek sem. Mi mindössze négytagú küldöttséggel vettünk részt, s ehhez viszonyítva kimagasló sikereket értünk el. S bár ezúttal már nem hibázták el a magyar himnuszt, és Halmay Zoltán kettős úszógyőzelmét (valójában háromszor kellett nyernie, mert az első távon holtversenyt állapítottak meg) méltó keretek között ünnepelhettük meg, a külsőségek bántóan szerények voltak. Mi a két arany mellé egy-egy ezüst-, illetve bronzérmet nyertünk. A magyar olimpiai mozgalom jelentősen megerősödött, és ez a tét képezte ezekben az években a fő célt a sportolók előtt. Az eredmények nem is maradtak el, hiszen 1908-ban, Londonban a kardcsapat és vezérük, dr. Fuchs Jenő két aranyat, a birkózó Weisz Richárd pedig egy harmadikat nyert. Négy évvel később, Stockholmban sem vallottunk szégyent, hiszen a kardozók dupláztak, de ezúttal dr. Prokopp Sándor hadipuskával nyerte a harmadik olimpiai bajnoki címet. A sikersorozatot az első világháború szakította meg, s utána az 1920-as, antwerpeni olimpián nem is indulhattunk. A párizsi játékokon azonban újra ott voltunk és két aranyéremmel gazdagítottuk olimpiai vitrinünket. Kardvívásban dr. Posta Sándor, míg agyaggalamb-lövészet- ben dr. Halasy Gyula lett ötkarikás bajnok. Az 1928-as olimpiát Amszterdamban rendezték meg, s ezen már öt olimpiai bajnokságot nyertünk. Természetesen a kardozók arattak ismét kettős győzelmet, de ezúttal Tersztyánszky Ödöné lett az egyéni aranyérem, míg a továbbiakon Kocsis Antal ökölvívó, Keresztes Lajos kötöttfogású birkózó és dr. Mező Ferenc irodalmi műve osztozott. Az újpesti sportolók csillaga 1932-ben, Los Angelesben ragyogott fel először. Kabos Endre kardvívásban folytatta a nagyszerű hagyományokat és a győztes csapat vezéralakjának mondhatta magát. De rajta kívül három vízilabdázó - Barta István, Halassy Olivér és Németh „Jamesz" János - is aranyérmes lett. Négy évvel később pedig már hat olimpiai bajnokkal büszkélkedhetett Újpest. A berlini olimpián Kárpáti Károly a szabadfogású birkózásban, Kabos Endre az egyéni kardvívásban, négyen pedig - Bozsi Mihály, Halassy Olivér, Kutasi György, Németh János - a győztes vízilabdacsapat tagjai voltak! S ekkor megint jött a háború... írta és összeállította: Vándor Kálmán OLIMPIAI BAJNOKAINK 1900-1936 Kardcsapat (Garay, Glykais, Gombos dr.. Pelschauer, Rády, Tersztyánszky) 1932, Los Angeles 1900. Párizs Bauer Rudolf (1879-1932), diszkoszvetés 1904, St. Louis Halmay Zoltán (1881-1956), 50 és iOOyardos gyorsúszás 1908, London Fuchs Jenő dr. (1882-1955), kardvívás Weisz Richard (1879-1945), kötöttfogású birkózás Kardcsapat (dr. Földes, dr. Fuchs, dr. Gerde, dr. Tóth, Werkner) 1912, Stockholm Fuchs Jenő dr. (1882-1955), kardvívás Prokopp Sándor (1887-1964), hadipuska Kardcsapat (Berty, Földes dr., Fuchs dr., Gerde dr., Mészáros, Schenker, Tóth dr., Werkner) 1920, Antwerpen Magyarország sportolói nem vehettek részt 1924, Párizs Halasy Gyula dr. (1891-1970), agyaggalamb-lövészet , Posta Sándor dr. (1888-1952), kardvívás 1928, Amszterdam Keresztes Lajos (1900-1978), kötöttfogású birkózás Kocsis Antal (1905-1982), ökölvívás Mező Ferenc dr. (1885-1961), irodalmi verseny Tersztyánszky Ödön (1890-1929), kardvívás Énekes István {1911-1940), ökölvívás Pelle István (1907-19 ). lólengés Pillér György (1899-1960), kardvívás Kardcsapat (Gerevich. Glykais, Kabos. Nagy, Pelschauer, Pillér) Vízilabdázás (Barta, Brddy, Halassy, Homonnai, Ivády dr.. Keserű A., Keserű F., Németh. Sárkány, Vértesy) 1936, Berlin Csik Ferenc (1913-1945), 100 m gyorsúszás Elek Hona (I907-), tőrvívás Harangi Imre (1913-1979), ökölvívás Kabos Endre (1906-1944). kardvívás K. Csák Ibolya (1915-), magasugrás Kárpáti Károly (1906-), szabadfogású birkózás Lőrincz Márton (19Ö6-), kötöttfogású birkózás Zombori Ödön < 1906-), szabadfogású birkózás Kardcsapat (Berczelly. Gerevich, Kabos, Kovács Pál, Rajczy dr., Rajcsányi) Vízilabdázás (Brandi, Bródy. Bozsi, Halassy, Hazai, Homonnai. Kutasi. Molnár, Németh, Sárkány, Tarics)
