Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06 / 1. szám
Petra Steffi Graf nyomába léphet? ...Amerikából jöttem, mesterségem címere... ami a mondóka elejét illeti, fedi a valóságot, amivel folytatódna a társakkal való játékkal, arra vajmi kevés ideje jut az újpesti Selmeczy Petrának. 12 éves diáklány teniszsportban elért sikerei első osztályos korában kezdődtek azzal, hogy a nyári táborozáskor a felügyelő tanár megjegyezte: jó mozgása van a gyereknek, érdemes lenne vele foglalkozni. A figyelemfelkeltő megjegyzés, mi tagadás, akkor még családi berkekben nem nagy port kavart, de ahogy cseperedett a kislány, teniszütő is került a kezébe és egyre többen tették azt a bizonyos nyári táborbeli megjegyzést. Bár az atyai szigor sohasem tette kötelezővé a sportot, Petra is rájött, csak némi edzői segédlettel, és hosszan tartó, igen kemény munkával érhet el komoly sikereket, feltéve, ha nem a labda pattogtatása csupán a cél. * Sok felnőtt aligha teljesítené Petra szigorú napirendjét. Reggel hatkor kel, utána edzés, majd indulás Budára a sportiskolába, délután ismét edzés, aztán az íróasztal mellé kell ülnie, hogy az eddigi négyes átlagot továbbra is tarthassa. Legkésőbb este kilenckor ágyba kell bújnia, hogy - hetenként egy szünnappal - a másnapokat viszonylag pihenten újrakezdhesse. Barátnőkre, mozira, játékra, televíziózásra kevés idő jut. Az 1995-ös esztendő szép sikereket, és ha nem lenne mögötte kőkemény munka, azt mondhatnánk, irigylésre méltó élményeket hozott a kislánynak. Itthoni és bécsi megmérettetésekkel büszkélkedhet (dobogós helyezések), majd a stuttgarti európai mezőnyben elért bronzérem adta a lehetőséget, hogy Van der Meer floridai paradicsomába repülhessen és részt vehessen a World Classe Training Programon. Az ifjú tehetségeknek rendezett stuttgarti teniszgálán való jó szereplése tette lehetővé, hogy néhány felejthetetlen napot tölthessen a dél-afrikai származású teniszpápa teniszparadicsomában. A kislány elbeszélése alapján csak szuperlatívu- szokban lehet beszélni az uszodákkal, a sportolók kényelmét szolgáló létesítményekkel, a több tucat teniszpályával ellátott birtokról. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy mindenről - a kiváló ellátásról, szállásról a gyönyörű parkokról, a tengerről - mesélt Petra, csak egyről nem, amit természetesnek tart, hogy mindezek mellett hatórás edzés volt a „napi adag”.) Természetesen Van der Meer úr sem ellensége a pénzének, nem mindenki élvezte a grátisz lehetőséget. Petra vendégeskedése idején is a világ majd minden zugából érkeztek fiatalok és edzettek a minden igényt kielégítő Hilton Head Islanden, ahová mindig újabb meg újabb bajnokaspiránsok jönnek, de amatőröket is fogadnak havi háromezer dolláros fizetség ellenében. Petrának áldozatos munkája eredményeként minden bizonnyal a kilencvenhatos év is jól kezdődik majd, mert idei szereplésének jutalmául a német teniszszövetség egyéves németországi ösztöndíjat ajánlottfel. * Eddig a lehetőség. De igénybe veheti-e Petra az ösztöndíjat, folytathatja-e pályafutását a kislány? Erről már Selmeczy Zsoltot, az édesapát kérdeztük, aki elmondta, azonfelül, hogy a tenisz köztudottan költséges sport, a Petrához hasonló korú gyermek esetében a szülői kíséret miatt a költségek még meg is duplázódnak. Ezért is került például hatalmas összegbe az amerikai út. Ha csupán a szerelést, a közlekedést, az életvitelt, a hazai versenyekre való felkészülést, részvételt számolnánk, akkor is szép summa kerekedne ki. S épp ez a bökkenő, az 1996-os ösztöndíj „beváltása” - legfeljebb néhány hétről lehet szó - a család kimerülő kasszája miatt teljességgel lehetetlen. Selmeczy úr elmondta, hogy már az eddigiekért is nagyon hálásak, hogy tornatanár lévén az UTE- pályán lefolytathatja kislányával az erőnléti edzéseket, hogy a Vasas SC teniszszakosztálya szponzorálja, hogy Petra amerikai útjához az önkormányzattól kapott anyagi segítséget és köszöni mindazoknak a vállalkozóknak, támogatóknak, akiknek közreműködésével idáig juthatott Petra, beleértve a már említett egyesült államokbeli utat is. Önkéntelenül adódik a kérdés: de mi lesz ezután? Ezt kérdezi Petra, és széttárt karokkal Hornok Miklós, az edző is. Úgy tűnik, a megoldás azok kezében van; akik a továbbiakban is anyagi áldozatot tudnak érte hozni... A teniszpápa Van der Meer úr az európai győztesekkel, balján Petra (sapkában)- rendek Petra amerikai pályaedzőjével Edzésben az ötvenkét pálya egyikén Részlet „A fizikusok'' előadásból Babits-nap „a Babitsban” „Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelő! sütne ránk a Nap." ...köszöntöttek engem és több száz diáktársamat 1995. november 24. reggelén a mosolygó szervezők gimnáziumunk kapujában. Az idei Babits-nap a szeretet jelszavával megkezdődött. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a rendezvény már 23-án, csütörtökön kezdetét vette a kerületi vers- és prózamondó versennyel (melyet Szabó Mária, iskolánk II. osztályos tanulója nyert meg), és a szokásos megemlékezéssel folytatódott Babits Mihály sírjánál. A diákok legnagyobb részének azonban mégiscsak a pénteki nap jelenti az ünnepséget: tanítás nélkül, sok színes programmal és matrózblúzban. Az előadások sokféleségében idén sem csalódott senki: volt könyvtári beszélgetés Käfer Istvánnal, vetítés az inkákról, író-olvasó találkozó Vámos Miklóssal. A délutáni látnivalókon már a diákság vette át a főszerepet. Bohózatok, abszurd jelenetek követték egymást, megspékelve egy kis zenével és mesével is. A fő műsorszám a II. A osztály előadása volt, akik később méltán nyerték el a „Miénk a színpad” első díját Dürrenmatt: A fizikusok című darabjával. Lassan bealkonyodott, és mi hazafelé vettük utunkat. Mindazt a szépet, amit e nap kaptunk, itt, a lap hasábjain keresztül szeretnénk újra megköszönni tanárainknak és diáktársainknak, kiknek áldozatos és összehangolt munkája nélkül - mellyel mind a központi ünnepséget, mind az előadásokat megszervezték - nem vált volna ilyen emlékezetessé az 1995-ös Babits-nap. Köszönjük! Sárosi Ildikó 4. a * A napi program végeztével került sor a Babits-díj átadására. Ezt a díjat a Babits Mihály Gimnázium tantestülete alapította abból a célból, hogy elismerje a tantestület azon tagjait, akiknek szakmai és pedagógiai munkája kiemelkedő, tevékenysége az iskolai életet előmozdítja, hagyományait őrzi és fejleszti, személyisége pozitívan hat az iskola egészére és a tanári kollektívára. A díjat a nevelőtestület tagjai titkos szavazással ítélték oda. (Korábbi években Tornai Imréné és Po- mázi László kapták meg.) Ebben az évben Lőrincz Margit tanárnő munkáját ítélték kitüntetésre méltónak kollégái, aki az iskola alapítása óta dolgozik gimnáziumunkban.
