Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-02 / 5. szám
riiPF^r || H Jliscoo«£S«»S^ ü. népszerűségét is bizonyítja, no meg gondot is jelent. Egy év múlva 50 esztendős lesz az iskola. 1947-ben, amikor Újpest még önálló város volt, magának alapította, hogy a gazdasági, a kereskedelmi élet szakember-utánpótlását biztosítsa. A fél évszázados fennállást méltó tanulmányi eredményekkel, s a mai kihívásokra reagálva köszöntheti az iskola. S köszönti azokkal a kulturális értékekkel, amelyeket az itt meghonosodott eleven kulturális élet adott és ad. A magyar és angol nyelvű irodalmi színpad köszöntésképpen éppúgy méltán bizonyíthatja tudását, mint a 20 éves Liszt Ferenc énekkar, amely nem kisebb bemutatkozással dicsekedhet, mint például a Mátyás-templomi szerepléssel. S a diákszakkörök. Megannyi izgalmas területe a különböző érdeklődésű fiatalok öntevékenységének. Nagyszerű, hogy sokoldalú ismereteik, tudásuk hasznát ez alkalommal is bizonyíthatják. A Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola igazgatónője büszke arra, hogy saját sorsukat alakítani tudják. Nála a kétségbeesés, a siránkozás, a letargia ismeretlen. Mindig megkeresi azt a lehetőséget, azt a módszert, amely a már elért sikereket erősítheti. Ezt a következetes munkát ismerte el a kulturális kormányzat a Németh László-díj adományozásával. Az iskola, a tantestület, a diákok sikerei adják neki azt az őszinte örömet, azt a szakmai büszkeséget, amelyet csak óriási hittel dolgozó pedagógus érez igazán. Hegedűs Oszkárné - a szó legjobb és legszebb értelmében - igazi tanító. Örömökkel teli pedagógus, örömökkel teli ember. Sok ilyen egyéniség kellene manapság... Marsi Erzsébet vettek. Híres osztályba kerültem: többek között Avar István, Dómján Edit, Szabó Gyula voltak az osztálytársaim. Akkoriban a legtöbben úgynevezett szakérettségi vizsgával kerültek a főiskolára, ez azt jelentette, hogy származásuk miatt kiemelték őket és egyetlen év alatt készültek fel az érettségire. Ami engem illet, a főiskolán úgy gondolták, az én két gimnáziumi évem is ér annyit, mint egy szakérettségi. Így aztán a mai napig nem rendelkezem érettségi bizonyítvánnyal. Az egykori gimnáziumi osztálytársaimmal ma is tartjuk a kapcsolatot, és ott vagyok minden érettségi találkozón. Ahogy idősödünk, egyre rendszeresebben rendezzük ezeket az összejöveteleket, mert egyre jobban ragaszkodunk egymáshoz. Bevallom, kezdetben feszélyezett, hogy nem érettségiztem velük, mégis meghívnak, de egy ideje rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy van-e oklevelem, vagy nincs, hanem az, hogy az emlékek összekötnek bennünket. Ez az összekötő kapocs pedig Újpest. A legtöbben már máshol laknak, de ha évente összejövünk, akkor mindig azok mesélnek először, akik ma is újpestiek. Régen és most Főiskolás voltam, amikor az ötvenes évek közepén beköltöztünk Pestre. Akkor záródtak le a városrésszel kapcsolatos régi emlékeim, de azért ma is újpestinek tartom magam. A város új része nekem idegen, viszont büszke vagyok például az Ady Endre Művelődési Központra, amely egy rozoga mozi helyén épült. Nagyon szép az Árpád úti Polgárcentrum, s gyönyörű a benne lévő icipici színház: méltó az eredeti épülethez. Megvan a víztorony is, ami ma már komoly műemlék és persze a Duna- parti Tungsram-uszoda, ahol valaha úsztam. Szívemhez nőtt a Városháza épülete is; főiskolás koromban mindennap ott mentem el előtte a 90-es villamossal. Ugyancsak áll még az óvodám a Megyeri úton és az iskolámban folyik a tanítás. Megmaradt a Dózsa György út - a mai Görgey - és a kertváros egyik fele, és megvan a ház is, ahol laktunk. Van tehát egy fél városom. A mai napig is, ha csak átutazom a városon, gyorsabban dobog a szívem és egészen másképp érzem magam... Talán egyszer mégis visszaköltözöm... Lejegyezte: Rojkó Annamária Mozgássérültek Feladatra várva A káposztásmegyeri AMK Homoktövis Környezetvédelmi Oktatóközpontjának aprócska szobájában régi ismerősként köszöntjük egymást Makiári Jenőné Erzsikével. Az újpesti pedagógusnőt a kerületben igen sokan becsülik - a jó ügyeket segítő elszántságáért, áldozatvállaló cselekedeteiért, szakmai felkészültségéért -, hiszen rá mindig számíthatnak a gyámolításra és támogatásra szoruló emberek. Erzsiké legutóbbi kezdeményezéséről január elején írtunk. Arról a karitatív vállalkozásról szólt a képes híradás, amely Makláriné szervező munkájának is köszönhetően új munkalehetőséget teremtett Káposztásmegyer mozgássérültjeinek. A Falemez utcában ugyanis december végén megnyitották azt a raktárraI bővített műhelyt, ahol a kerületi önkormányzat anyagi segítségével és a Luxin Kft. közreműködésével jövedelemkiegészítő munkához juthatnak a környéken élő mozgássérültek. A mintegy százfőnyi mozgássérült közösség túlnyomó többsége olyan felnőtt, családos ember, akinek - egészségi állapotukból, közlekedési problémáikból adódóan - az átlagosnál is súlyosabb anyagi gondokkal kell szembenéznie és a többieknél is kevesebb lehetőséget kapnak ahhoz, hogy rendszeres, de csekély szociális támogatásukat kiegészítsék némi jövedelmet nyújtó, folyamatos munkával. Éppen ezért az érintettek lelkesedéssel fogadták, hogy napi 3-4 órai munkával akár otthonukban, akár a Falemez utca 18. szám alatti műhelyben, havi néhány ezer forinttal kiegészíthetik jövedelmüket.- Jelenleg díszpámák készítésével foglalkozik a mozgássérültek helyi közössége - avat be a részletekbe Makiári Jenőné, akivel a „pámagyártás” sajátosságait elemezve egyetértek abban is, hogy a súlyos mozgássérülteknek bizony erőfeszítést jelenthet a napi 3-4 órás futószalagszerű varrás is. A havi teljesítményért járó, maradék anyagokból, sok munkával készülő díszpámákért igaz, hogy kevés a bér, hiszen egy-egy munkás havonta átlagosan alig több mint 4000 forintot talál a borítékban, de a kis pénz is nagy segítség. Erre utal Kecskés Károlyné mozgássérült levele is, aki Maklárinénak írott soraiban arról szól, hogy a káposztásmegyeri mozgáskorlátozottak sem segélyért akarnak folyamodni, hanem az a céljuk, hogy képességeiknek és állapotuknak megfelelő, értelmes munkát végezzenek, tisztességes bérért. A levél írója egyebek mellett arról vall, hogy a több okból is kiszolgáltatott, fizikailag, lelkileg sérülékenyebb, többszörösen hátrányos helyzetű emberek számítanak a többiek segítő figyelmére. A Homoktövis Környezetvédelmi Oktatóközpont mozgássérültjei abban reménykednek - fűzi Erzsiké a levélhez -, hogy a kerületben talán más vállalkozások képviselői is fölismerik, hogy a mozgássérültek ülőmunkát igénylő feladatokkal bátran megbízhatók, szorgalmukkal és megbízhatóságukkal pedig hosszú távon előnyös piaci pozícióhoz juttathatják a vállalkozókat. A Falemez utcai, 26 négyzetméteres műhely ugyanakkor kiváló bázisul szolgálhat, hiszen ott helyben is mód van különböző megbízások időben összehangolt elvégzésére, illetve különböző otthon végezhető bedolgozói munkák koordinálására. A díszpámákkal kezdődött, de a jelenleginél jóval több lehetőséget kínáló textilföldolgozó kézművesség fejlesztése is fontos célkitűzése a szervezőknek. Vendéglátóm például abban bízik, hogy a Lóverseny tér 6. szám alatti Káposztásmegyeri Közösségi Házban hamarosan megkezdődhet a kéziszövő-tanfolyam. Az alap-, a közép-, majd mesterszintű kurzusokon a mozgássérültek elsajátíthatják az igényes alkotómunkához fontos mesterségbeli tudást. Terveik között szerepel még, hogy a kéziszövéshez szükséges szövőszékeket a későbbiekben - munkájukkal megszerzett jövedelmükből - közösen megvásárolhatják. A most induló tanfolyamokon ugyanis kölcsönkapott eszközökön ismerkedhetnek meg a szakma alapjaival. Egri Tamara Olvasóin^ írjáí^.. m Ezúttal szeretnék köszönetét mondani a káposztásmegyeri Homoktövis utcai óvodások és pedagógusok nevében a GE LIGHTING TUNGSRAM RT. Belföldi Értékesítési Iroda igazgatójának, Balogh Zoltán úrnak, valamint Krén Károly úrnak, hogy lámpaégők „adományozásával” segítették a megfelelő fény biztosítását intézményünkben. Külön köszönöm, hogy ezt a segítséget nem az adakozó fölényével, hanem kedvesen, emberien tették. Erdősy Jánosné, a Homoktövis Óvoda vezetője Segítséget várnak Az ÁMK Homoktövis Környezetvédelmi Oktatóközpont (1046 Budapest, Hajló u. 2-8., tel.: 180-6188) kéri a lakosságot, hogy segítsen gyűjtőmunkájában. Szeretnénk a múlt században és e században készült családi, munkahelyi, utcai fényképfelvételek és képeslapok összegyűjtését elvégezni, további feldolgozás céljából. A hozzánk eljuttatott anyagra nagyon vigyázunk, de személyesen is szívesen elmegyünk érte. Üdvözlettel: Makiári Jenőné, KOK-vezető Ruhavásár A Zrínyi Ilona Társaskör március 2-án, 9-én, 16- án, 23-án és 30-án (szombati napokon) 8-13 óráig jótékony célú használtruha-vásárokat rendez (már 30 Ft-os darabártól) a Független Kisgazdapárt újpesti, Király utca 13. szám alatti székházában. Ugyanitt szívesen fogadunk jó állapotú, használt gyermek-, felnőttruhát, játékot, könyvet. Mindenkit szeretettel vár a társaskör nevében: Bujdosó Miklósné, a karitatív csoport vezetője Színházi ajánlat ÚJPESTI SZÍNHÁZ (Bp. IV., Tavasz u. 4.): Üldöznek a nők. (Zenés bohózat két részben.) Előadások: március 9-én, 30-án, 16 órakor. Jegyek 200 és 300 Ft-os árban válthatók. ÚJPESTI KAMARA SZÍNHÁZ (IV., Árpád út 66.): Kétszemélyes bolondságok. (Hűvösvölgyi Ildikó és Cseke Péter vidám zenés műsora.) Előadások március 9-én és 23-án, 15 órakor. Jegyek 250 Ft-os árban válthatók. Kegyetlen játék. (Krimi egy részben.) Március 30-án, 15 órakor. Jegyek 300 Ft-os árban válthatók. Számítógépről - alapfokon Számítógépes szaktanfolyam indul alapfokon a Szőnyi István Általános Iskolában (Bp. IV., Lakkozó utca 1.). A DOS-, Norton-, Windows-isme- reteket összesen 30 órában (heti 2x2 órában) oktatják, a tanfolyam díja 7500 Ft. Jelentkezni március 11-én lehet az iskolában, 17 óra 30 perckor.
