Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-16 / 4. szám
újpest ................ K épviselő számháborúban Az év elején talán a megszokottnál is többet beszélünk pénzről, egy háztartás lehetséges bevételeiről és szükségszerű kiadásairól. Csizmár Gáborral, Újpest országgyűlési képviselőjével folytatott beszélgetésünk témája az állam- háztartás, így a központi költségvetés és az önkormányzatok kapcsolata volt. Annak apropóján is, hogy az újpesti képviselő másfél éves parlamenti munkája eredményének könyveli el, hogy az elmúlt év végén zajló költségvetési vita során benyújtott módosító indítványai beépültek a költségvetési törvénybe... • Milyen rendező elvek szerint alakítja ki a parlament az ország költségvetését?- A költségvetés mindig egy alku eredménye, és politikusként a magam részéről természetesnek tartom, hogy különböző csoportok, lobbyk, régiók, szakmák és még lehetne hosszan sorolni, kik érdekeltek az alakításában. Az érdekek összecsapása természetesen meghatározott keretek között történik. Ezeket az alapelveket vagy korlátokat, ki minek titulálja - tiszteletben kell hogy tartsuk. Az 1996-os év költségvetésénél például semmiképpen sem akartuk, hogy az államháztartás hiánya 3,9 százaléknál nagyobb legyen. Ez egy bűvös szám volt, és jelentette azt is, hogy ha 4 százalék alatt marad, nemcsak arra utal, hogy sikerül jócskán lefaragni a nemrégiben még 8 százalékos hiányból, de ugyanakkor világbanki elvárás és az Európai Unióba való felvétel egyik kritériuma is, hogy 4 százalék alatt tartsuk ezt a mutatót. A másik sarokszám abból származott, hogy az ország adósságszolgálati kötelezettségét teljesíteni kell. A külső, valamint belső adósság összege tekintélyes: 586 milliárd forint. Ez a költségvetés kb. harmada. Politikusként nagyon sokszor kell vitáznom azzal a véleménnyel, amely szerint az ország előbbre jut, ha adósságterheit átmenetileg vagy hosszú távon nem „fizeti vissza”. A tény az, hogy az ország belső adósságszolgálati kötelezettsége igen magas - 546 milliárd forint -, az államháztartás tehát befelé tartozik, saját állampolgárai felé. Ha nem adná meg az állam a tartozását, akkor az állampolgárokat fosztaná ki, és nem a külföldi bankoknak okozna gondot. Ez a két sarokpont erősen behatárolta tehát a költségvetés tervezetét, hiszen tudjuk, hogy ha a kiadásokat nem csökkentjük, akkor az államháztartás bevételét kell növelni, ezt pedig jórészt csak adókból lehet. Amellett, hogy ez igen szűk mozgásteret jelent, senkinek sem érdeke, hogy adót emeljen... • A költségvetésből különítsük el most gondolatban az önkormányzati csomagot - mit tart ebből a szempontból lényegesnek Ón?- Ahogy haladt előre a költségvetési vita, úgy nőtt az önkormányzatoknak jutó összeg, amely végül is több mint 430 milliárd forint lett a végszavazáskor. Az 1996- os költségvetésnek érdekessége, hogy az önkormányzati pénzek belső szerkezetében egyfajta elmozdulás figyelhető meg. Mint ismeretes, továbbra is két felfogás ütközik, amikor az önkormányzatoknak járó pénzösszegekről szólunk. Az egyik vélemény szerint az önkormányzat területéről származó bevételt ott kell hagyni és nem kell központosítva a bevételeket újraosztani. Mi tagadás, e nézet támogatására is vannak racionális magyarázatok, hogy csak egyet említsek, az önkormányzat érdekelt lehet a jó adófizető, a befektető stb. megnyerésében. Ám a másik nézetnek - mely szerint nem az az érdekes, milyen helyzetben működik az önkormányzat, hanem az, hogy milyen feladatokat lát el - is vannak támogatói. E vélemény szerint tehát nem az az elsődleges szempont, hogy milyen körülmények között létezik az önkormányzat, élnek-e és milyen számban az átlagosnál nagyobb • • • adót fizető polgárok, hanem az a mérendő: milyen feladatot lát el az önkormányzat. Bevallom, nehéz volt megtalálni a korrekt megoldást. Bizonyos szakterületeken és ilyen például az oktatás, én azt az álláspontot képviseltem, hogy a központi normatív támogatások emelkedjenek. Úgy vélem ugyanis, hogy egy iskolába járó kisgyermeknek az ország bármely területén joga van ugyanahhoz az oktatási szolgáltatáshoz, ráadásul tankötelezettsége is van, amit az állam számára elő is írt. Tehát ennek feltételeit meg kell teremteni. Vannak továbbá olyan önkormányzati feladatok, amelyek ellátását nem lehet az adóból befolyt összegre bízni. Ott, ahol nem magas a személyi jövedelemadót fizetők száma, ott is biztosítani kell például az oktatási feltételeket. Nem véletlenül éreztük mi, képviselők, és gondolom a tv-nézők, újságolvasók, érdeklődők is sokan úgy, hogy egyfajta számháborúhoz hasonlított, amíg egyezségre jutottunk. • Milyen eredménnyel végződött, maradjunk az Ön által használt hasonlatnál, ez a számháború?- Mint minden ütközetben, itt is vannak ágazatok, amelyek nyertek és vannak, amelyek veszítettek. Nyert például az oktatás. Amíg 1995-ben 100 milliárd forint volt az önkormányzatok normatív támogatása az oktatási ágazatban, addig 1996-ban ez 150 milliárd forintnál is több. És ez mindenképpen érzékelhető változást hoz majd. Változtak ezzel egy időben a finanszírozás jogcímei. Elindult egy feladat- és létszámarányos finanszírozási modell kialakítása. Ennek többek között a kistelepülések, a bejárók, a kollégiumok, a nemzeti és etnikai kisebbségek veszik hasznát, és véleményem szerint egy reform értékű lépés volt, hogy nemcsak a létszámot, hanem az egyes évfolyamokon tanuló diákok számát is figyelembe veszi a támogatás normatívája. Úgy vélem, hogy ezen a területen az önkormányzatok jól jártak. Rosszul jártak azonban - ha szabad egyáltalán ezt a jelzőt e helyütt alkálmaznom - a náluk maradó személyi jövedelemadó és egyéb adófajták felhasználásával kapcsolatban. És ez jogos sérelem, hiszen minden település csak a bevételeiből gazdálkodhat. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a több éve húzódó államháztartási reform menetében előrelépés történik, most télen ez a döntéssorozat felgyorsul. • A reformfolyamat felgyorsulása milyen lehetőségeket jelent majd az önkormányzatok számára?- Az államháztartás célul kitűzött reformja szinte minden ponton érinti az önkormányzatokat, s természetesen ezen belül Újpestet, az újpestieket is. A nyugdíj, az egészségügy, a társadalombiztosítás ügye, a szociális ellátások, illetve a köz- és felsőoktatás, mint stratégiai ágazat számára készülő finanszírozási modell, valamennyi állampolgárt érinti. Ugyanakkor foglalkozni kell a munkaerőhelyzettel, a munkaerőpiacra kerüléssel, fogalmazhatnánk úgy, hogy a munkaerőpiacra való ismételt bekerülés problémája szintén széles rétegeket érint, s úgy tapasztaljuk, az ehhez rendelt források nagy része nem oda megy, ahova kell. Sem képviselőként, sem magánemberként nem vagyok elégedett az 1996. évre érvényes személyi jövedelemadó-törvénnyel, és ezzel a parlamentben sokan vagyunk így. Szinte senki nem tartja véglegesnek. Egy átfogó adó- és illetékreformra van szükség. Ezért azt mondom, hogy az egész önkormányzati finanszírozási rendszert kétszer kell vizsgálni, először, amikor az államháztartási reform döntéssorozata elkezdődik, és másodszor, amikor befejeződik. Hiszen szinkronizálni kell az egyes részreformokat ezek találkozási pontjánál az önkormányzatoknál. • A fővárosi önkormányzatok számára hozott-e további kedvelő lépéseket a törvény?- Igen. Sikeresnek tartom a BKV 2 milliárdos támogatásának ügyét, valamint a közoktatás finanszírozásának új modelljét, amelynek kidolgozásában - az oktatási bizottságban - magam is aktívan részt vettem. Érdekesség, hogy szándékainkat végig a kormány elképzelésével szemben kellett megvédeni és elfogadtatni. A létszám- és feladatarányos finanszírozási modell bevezetését az oktatásban tehát mindenképpen sikernek élem meg, a magam sikerének is. Sikeres volt, hogy az ifjúsági ügyek támogatása valóban közüggyé vált, a korábbi 100 millió forinttal ellentétben több mint 800 millió forint szánható erre a célra 1996-ban. Jó hír az önkormányzatok számára, hogy emellett 100 millió forintra nőtt az önkormányzati ifjúsági feladatok központi támogatása. A Gyermek- és Ifjúsági Alap az elmúlt évi maradvány felhasználásával együtt - félmilliárdos nagyságrendű. Természetesen csak abban az esetben jutnak ebből pénzhez az önkormányzatok, ha van elképzelésük, melyet pályázat során ismertetnek meg a döntésre jogosult testületekkel. A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, valamint a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidő Sport Alapítvány több mint 150 milliós támogatáshoz jutott. Sikeresnek tartom továbbá, hogy az önkormányzaton belüli gyámügyi rendszer fejlesztése, a gyermek- és ifjúságvédelemmel karöltve, beépült a költségvetési törvénybe, és most már valóban közel állunk ahhoz, hogy négyéves várakozás után végre legyen gyermekvédelmi törvény. Mindenképpen úgy érzem, hogy volt lehetőség a negatív tendenciák megállítására, és most már az eredmény is lassan látható lesz. Tudom, hogy mindezekből az állampolgárok még nem fogják azt érzékelni, hogy valami megváltozott. Az 1996-os év még nagyon nehéz lesz mindannyiunk számára. De közel kerültünk ahhoz, hogy az államkassza bajait rendbe tegyük. Ha ezen túljutunk, annak pozitív hatásait már valamennyien élvezni fogjuk.-bkKriszt Lajos Emlékére Alapítvány A jegyző asszony elismerése Meglehetősen ritka az a szemlélet, amely a közigazgatásban dolgozókra is gondol elismerés formájában, márpedig a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány oklevelét és pénzjutalmát az Újpest közigazgatásáért szakszerűen, igazságosan cselekvő és a polgárok elismerését is kivívó városházi dolgozó kaphatja meg. . Az idei, első alkalomra február 1-jén került sor a Polgárcentrumban. Bensőséges ünnepség keretében az alapító dr. Kapolyi László akadémikus dr. Vitális Edit jegyző asszonynak nyújtotta át a díjat. Kriszt Lajos (1889-1953) Újpest egykori főszámvevője harminc éven át állt a város szolgálatában. 1909 és 1949 között fejtette ki jelentős köztisztviselői munkásságát és ezzel a város megbecsült polgáraként és alkalmazottjaként emlékezhetünk reá. Fia, dr. Kapolyi László (az Újpesti Városvédő Egyesület elnöke) úgy érezte, hogy édesapja emlékét és példáját azzal teheti még maradandóbbá, ha emlékére olyan alapítványt hoz létre, amit a Városháza mai köztisztviselőinek, a hivatali dolgozók valamelyikének ítélnek majd oda, évről évre január 30-a, Kriszt Lajos születésnapja tájékán. A díjat most még Kapolyi László maga ítélte oda, de a következőkben, 1997-től ez már az ötfős kuratórium feladata lesz. A kuratórium elnöke a most kitüntetett dr. Vitális Edit, tagjai: dr. Erdélyi László, Újpest hajdani főjegyzője, dr. Istvánffy Emő- né, nyugalmazott gimnáziumi tanár és dr. Pesta László, a város nyugalmazott tiszti főorvosa, Kriszt Lajos egykori barátai lesznek. A titkári teendőket Hirmann László, a Bródy Imre Gimnázium igazgatóhelyettese látja el a kuratóriumon belül. A jegyző asszony valóban elismerésre méltó tevékenységét mindazok igazolhatják, akik már munkakapcsolatba kerültek vele, akár ügyfelei voltak, vagy csak figyelemmel kísérik a városházi munkát. Vitathatatlanul méltó kezekbe került a hajdani főszámvevő emlékére alapított mai díj.-y-s Az országgyűlési képviselők fogadóórái: Csizmár Gábor: 1996. február 28., 17 óra Káposztármegyer, Közösségi Ház Kiss Péter: 1996. február 29., 19 óra Újpest, Polgármesteri Hivatal 2
