Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-12-22 / 26. szám
ÚJPEST Hagyományok térben és időben AZ ÖRÖK(ZÖLD) KARÁCSONY A perzsák Mithrasban a világosság istenét imádták, aki hitük szerint az emberek testilelki gyötrelmeit enyhítette. A napisten önmegtartóztatásért és jó cselekedetekért túlvilági életet ígért cserébe. Mithras születését a Gerge/y-naptár szerint december 25-én ünnepelték. A perzsák istenének tiszteletét a keletről Rómába hurcolt rabszolgák, illetve az otthonukba visszatérő katonák terjesztették. Kultusza annyira népszerű volt, hogy születésnapja a római naptárba is bekerült Sol Invictus (a Legyőzhetetlen Nap) ünnepeként. A kereszténység ugyanezt a napot Sol Salutisnak, Üdvösség Napjának nevezte el. Jézus születését, a szeretet és béke hírnökét ünnepelték december 25-én. A karácsony szimbólumrendszere vallások, mítoszok és jelképek egymásra épüléséből alakult ki. Az ünnep legfontosabb kelléke a fenyő, amely már az ősidőkben mágikus erővel bírt. Örökzöld ágai a meleg és a fény visszatértét hirdették; a rontó szellemek eltávozását és az élet újjászületését. Már jóval a karácsonyi ünnepkör kialakulása előtt szokás volt borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztani a mestergerendára. A fagyöngydíszítés az ókorban különösen Britanniában és Galliában terjedt el. A fagyöngyöt a pogány kelta papok, a druidák szent növénynek tartották, s nemritkán gyógy- és varázsszerként, sőt a béke szimbólumaként is használták. A növény az ellenségtől is megóvott, mert ha két haragos fagyöngy alatt találkozott, testvéri ölelésre kellett kitárniuk karjaikat. Ma az angolok fagyöngykoszorú alatt békés és boldog karácsonyt kívánva csókolják meg egymást. A brit Mikulás december 25-én éjszaka, a kéményen át érkezik a gyerekekhez, ajándékait a kandallóhoz készített harisnyákba helyezi. A felnőttek inkább a pompás vacsorának örülnek, amely az Egyesült Királyságban hagyományosan ; fűszeres töltelékkel készült pulyka, kol- • : básszal, krumplival körítve. Ezt követi a brandyvei flambírozott karácsonyi puding, I amelyhez egy pohár sherry is jár. Elmarad- 1 hatatlan még a „cracker" nevű meglepetés- ! ; csomagocska is, amelyet a puding fogyasztása közben osztanak ki. A fenyőágakat, fákat később almával, dióval, mogyoróval, sőt tojással - termékenységszimbólumokkal - is díszítették. A fenyőállítást az élet és a tudás fájával rokonították. Erre utal, hogy német nyelvterületen a karácsonyfának eredetileg paradicsomfa volt a neve. Korunk szokásrendszere valószínűleg Elzászból származik, ahol a templom előtti téren századok óta szalagokkal körbefont fenyőfákat helyeztek el. Gyertyával díszített fáról az első írásos feljegyzés 1685-ből, Strasbourc/bó\ való. Német földről protestáns szokásként terjedt el a karácsonyfa Európa többi részén. Luther Márton maga is gyümölccsel, cukorral díszített fenyőfával lepte meg gyermekeit karácsony este. Luther példájára az egyházi ünnep bensőséges családi eseménnyé is alakult. Az ünnep puritánsága fokozatosan feledésbe merült, az emberek egyre díszesebb és különlegesebb karácsonyfákat állítottak. Az aranyozott diót és almát felváltották a déligyümölcsök, a házilag főzött szaloncukrot a gyári édességek, a papír- és agyagdíszeket az üveggömbök. Az európai pravoszlávok ünnepi szokásai nagyon hasonlítanak a római katolikus tradíciókra. Döntő különbség talán csak az ünnepek időpontjában van. Amikor Európa közép- és nyugati felén, szentestén körbeállják a karácsonyfát, az oroszok még az utolsó karácsonyi bevásárlásokat végzik. Az ortodox karácsony ugyanis január 7-én, a keresztény vízkereszt napján köszönt be. A karácsonyfa Nagy Péter cár idején honosodott meg Oroszországban. A gyerekeknek Fagy Apó és unokája: Hópehelyke küld ajándékot. A családi körben megtartott ünnepen a gazdagon megterített asztalon hagyományos fogás a malacsült, valamint a „kútja”, amely édes kukoricából és mazsolából készül, a „cesnica” - húsos pite, és a gyümölcskom- pót. Az ünnepi asztalt közvetlenül a karácsonyfa mellé helyezik el. A „rossz szellemek" távoltartása érdekében mindenki kidobja az ünnepi kalács egy darabkáját az ablakon és egy kevéske bort is kiönt utána. A karácsonyi ajándékozás divatja már az ókorban ismert volt. A feljebbvalók az alattvalókat gyümölccsel, süteménnyel, aranyfüsttel bevont, szerencsét hozó gallyal és pénzzel lepték meg a téli napforduló alkalmából. A magyar királyok az udvari népnek feldíszített ágat ajándékoztak. A 17. századtól a szülők is - az angyalka vagy a Jézuska nevében - kisebb-nagyobb csomagokat adtak át gyermekeiknek. Napjaink ünnepi szokásai több ezer év jelkép- és hagyományrendszerét őrzik. Nyugaton és keleten, északon és délen a Föld népei évről évre várják a csodát: a téli napfordulót, a szeretet ünnepén, Jézus születését, a karácsonyt. (Rojkó) Magyarország falvaiban, városaiban az ünnepi asztalt hagyományosan nagy körültekintéssel, szinte szertartásszerűen készítették elő. Előfordult, hogy a terített asztal alá elhelyezték a családfő munkaeszközeit, szerszámait, valamint különféle terményeket is, hogy karácsony este mindaz együtt legyen, ami a boldoguláshoz szükséges. Volt, ahol három abrosszal terítettek, közéjük búzát, árpát, pénzt is rejtve, mert a közelgő új esztendőben mindebből bőséget reméltek. A karácsonyi vacsora előtt az étkeket és italokat az asztalra készítették, hogy az ünnepen a háziasszonynak ne kelljen felkelnie a székéről. Az étkezés végén az a szokás járta, hogy a, család tagjai valamennyien egyszerre álltak fel a helyükről, „nehogy valaki a következő évben előbb meghaljon”. A karácsonyi lakomát fokhagymával - több helyen mézbe mártott fokhagymával - kezdték, hogy „egészséges legyen a család”. A vacsorát néhány vidéken az „almaosztás” zárta. A családfő annyi cikkre vágott egy almát, ahányan körülülték az asztalt. Az almaszeletek elfogyasztásánál egymásra gondoltak a rokonok, hogyha közülük valaki el- vagy megtévedne, jussanak eszébe a többiek és visszataláljon azokhoz, akikkel megosztotta az almát. Nem volt tanácsos sok vizet inni ezen az esten, mert aki megszegte e szokást, arról úgy tartották, nyáron nem bírja majd a nagy meleget. Az ünnepen a bor került a jókívánságok élére. A karácsonyi vacsorához különféle italokat kínáltak. Étkezés előtt az étvágycsináló, gyomorerősítő, serkentő italokat; leves után a következő étkekhez illő bort töltöttek: halhoz, szárnyashoz, borjúhúshoz fehérbort, marhahúshoz, vadhoz vö- röshort, a süteményt édes ital követte. A vidékenként és koronként változó karácsonyi ételsor néhány jellegzetes fogása ma már a nagyvárosokban is a hagyományos ünnepi menü része. Ezek közül ajánlunk néhányat: Borleves. Hozzávalók: 4 dl fehérbor, 5 dkg cukor, 1 kiska- nál liszt, 1 db tojás, szegfűszeg, fahéj, 1 citrom héja. A tojást a liszttel simára keverjük, 3 dl vízzel felhígítjuk, és hozzáöntjük a szegfűszeggel, fahéjjal, citromhéjjal ízesített, felforralt bort. a cukrot. Habverővel keverve addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Forrón, szűrve tálaljuk. Pulykaaprólék-leves. Hozzávalók: 1 kg pulykaaprólék, 30 dkg vegyes zöldség, 15 dkg gomba, 1 fej vöröshagyma, 15 dkg zöldborsó, 5 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 1 dl tejszín, 1 tojássárgája, só, törött bors, szerecsendió, 1 csomag petrezselyem. A pulykaaprólékot apró darabokra vágjuk és feltesszük főKarácsony Hozzávalók: A tésztához: 160 g vaj, 150 g cukor, 1 csipet só, 1 tojás, 300 g liszt. Ezenkívül 20 vaj, 300 g cukor, 250 g durvára vagdalt dió, 250 g tejszín, 1 tojássárgája. Energiatartalom: kb. 84 g fehérje, 399 g zsiradék, 718 g szénhidrát, kb. 29143 KJ=6962 kcal. Elkészítés módja: A tészta hozzávalóit sima masszává gyúrjuk és golyót formázunk belőle. Fóliában 1-2 óráig a hűtőben pihentetjük. (így a kiszáradástól védett, még éjszakára is a hűtőben maradhat.) Majd vékonyra nyújtjuk a tészta kb. 2/3 részét, majd egy lapos tortaformát (kb. 26 cm átmérőjűt) kibélelünk vele. A tészta széleit húzzuk magasra.
