Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-09-28 / 20. szám

mmmmmsmt * MIT CSINÁL MOST... ...ZSIVÓTZKY Gyula? Kevés sportoló mondhatja el magá­ról. hogy négy olimpián is képvisel­hette a magyar színeket. Ez a bra­vúr azonban Zsivótzky Gyulának si­került. Harmadszorra 1968-ban, Me­xikóvárosban, méghozzá világ­csúccsal! De ő 31 évesen is úgy érezte, hogy még van benne erő, és nem hagyta abba. Négy évvel később a müncheni olim­pián is döntőbe került, és ötödikként, a világ legjobbjai között fe­jezte be ragyogó kalapácsvetői pályafutását. S ha meggondol­juk, hogy közben súlyos gyomorműtéteken ment át, és az orvo­sok közül néhányan már-már attól tartottak, nem tudják őt meg­menteni, akkor csak a csodálat hangján tudunk róla beszélni. Az újpestiek gyakran láthatják őt, hiszen itt él közöttünk, s én is az áruház mellett találkoztam vele. Ott voltam Rómában az első olimpiáján, ahol ezüstérmet nyert, de még boldogabban gratulál­tam neki Tokióban, ahol megismételte előző bravúrját, pedig a két olimpia között 200 napot élet-halál között, kórházi ágyban töltött!...- Hol van az már, rég elfelejtettem - feleli, amikor emlékezte­tem a mexikói aranyérménél is értékesebb győzelmére. - Az embernek küzdenie kell mindenért, leginkább az életéért. Mind­össze ennyi történt... Azt viszont sajnálom, hogy Münchenben nem sikerült negyedszer is fellépnem a győzelmi dobogóra. De ezért ne nézz se szerénytelennek, se telhetetlennek. En mindig győzni akarok, és erre tanítom a fiaimat is! Hát igen, neki ez is sikerült. A Zsivótzky név máig is közszá­jon forog. S nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sportviiág- ban is. Kisebbik fia, Attila a közelmúltban nyert ifjúsági tízpróbá­ban világbajnoki címet. A nagyobbik pedig élvonalbeli válogatott labdarúgó, akit a Megyeri úton sokszor megtapsolhattunk góljai után. De amikor ezt szóba hozom, ő egy kissé elkomorodik, lá­tom az arcán, hogy valami bántja. Vajon mi?...- Annak idején, amikor beválasztottak az Újpesti Dózsa el­nökségébe, a labdarúgók felügyeletét bízták rám, s én naivul ugyanazt a fegyelmet és fair playt szerettem volna megvalósítva látni, ami az atléták világában, de akár a német Bundesligában is uralkodik - magyarázza a legszívesebben elfelejtendő idő­szakot. - S amikor nem ment a csapatnak, akkor azt vágták a fejemhez, hogy „két Zsivótzky sok egy csapatban”! Sőt még tün­tetést is szerveztek ellenem a szurkolók körében, s én ott ma­radtam egyedüli célpontnak. Bizony, elvártam volna Gedővári Imrétől, akinek az elnökké választásáért éppen eleget kortes­kedtem, hogy megvédjen. Nem így történt, és én levontam a szükséges következtetéseket... S nem hiányzik most az UTE? Kitűnően szerepel...- Azt akartam én is, hogy UTE legyen, és leváljon a régi Dó­zsáról. Csak akkor még a pénzt nem sikerült előteremteni hoz­zá. .. Én szívből örülök, hogy most így alakult, hiszen a kisebbik fiamat is, aki most Kansas Cityben egyetemen tanul, idehoztam az UTE-ba, mert itt vagyok otthon. De mégse az UTE-ban fáradozik a lila-fehér színekért...- Nem fáradtság nekem a sport, hiszen most az atlétikai szö­vetség elnökségének tagjaként az utánpótlás szakágat felügye­lem. Járom a pályákat és a vidéket. Legutóbb éppen Zalaeger­szegen voltam... Jól érzem magam, mert újra rend és fegyelem vesz körül, s ezt nem veszik tőlem rossz néven. Zsivótzky Gyulának talán ez is sikerül...- Hát az a 40 év. ami még hátravan, talán meghozza nekem még ezt a sikert is! Jót nevet a szavain, s azzal búcsúzunk, hogy majd a 100. születésnapján kérjem számon ezt is. Az egyik Zsivótzky biztos ott lesz... Vándor Kálmán Vaspályák luvayjai Ahhoz, hogy Pest-Buda és Óbuda egyesülése után - 1872-ben - igazi főváros lett Budapest, kétségtelenül a lóvasút is hozzájárult. 1832-től ugyanis, amikor New Yorkban megindult az első lóvon­tatta, de vaspályán közlekedő szerelvény, „gőzerővel” indult meg a városiasodás. így aztán nem lehet csodálkozni, hogy amikor az óceánon túlról átkerült ez a találmány (1857-ben először Pá­rizsban), mindenhol ezt lehetett tapasztalni. A két város egyesülé­se előtt már hat esztendővel Pest már büszkélkedhetett ilyen tö­megközlekedési „fránya” szerkezettel. (Budán a pesti lóvasút után egy esztendővel indult meg a közlekedés.) Aztán a meglévő omnibusztársaságok mellett csakhamar megszülettek a különbö­ző vaspályatársaságok, még a Margitszigeten is járt egy... Az első időben a vonalakon még szigorúan vették az „osztály- tagozódást”, aki többet fizetett - előkelőbb osztályon utazhatott. Az újpesti vonalon például a vonaljegy ára az 1. osztályon 20, a 2. osztályon 15, a 3. osztályon 10 krajcárba került. A nagyérde­mű publikum ezért a pénzért az 1., illetve 2. osztályon az alsó szinten, a 10 krajcárt fizetők pedig az emeleten utaztak, mivel hogy akkor emeletes szerelvény közlekedett... Aztán a lovas kocsik helyébe a villanyvontatás lépett. A próba­járat 1887-ben indult meg a nagykörúton. A Király utca és a Nyugati pályaudvar közötti szakaszon... A millennium idején már nemcsak a Sikló, a földalatti üzemelt - de a lóvasútnak alig­hanem búcsút mondtak. A villamossal a XX. századba léptünk. Kgy A remíz, azaz az újpesti kocsiszín - melyet 1866-ban építettek. (A fotó persze jóval később készült, a villamos szerelvény az bi­zony öregecske, de a mögötte látható „toronyház” már a szá­zad hatvanas éveiről árulkodik) Az első villamos vaspálya kocsiszíne és a régi szerelvény látha­tó a Nyugati pályaudvar előtt. Ez volt az első villamosvontatta vaspályán haladó szerelvény, mely a Király utcáig közlekedett

Next

/
Thumbnails
Contents