Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-09-28 / 20. szám

Oil fl pa A sárkányokon nyarga­ló, köpönyegét szél­vészként röpítő gara­bonciás diák a magyar népmesék gyakori sze­replője. E furcsa figura támasztja a vihart és zi­vatart. Groteszk alakja egyszerre ébreszt félel­met és tiszteletet. A népmesében megörökí­tett vándordiákok valójában a XII. század elejétől, századokon át ugyanazon a módon: szekéren, gya­log vagy lóháton rótták az utakat, hogy Magyaror­szágról elindulva eljuthassanak Bologna, Göttinga, Wittenberg vagy Heidelberg egyetemére. Kolostorok és plébániák Amikor 996-ban, Szent Márton-hegyén - a mai Pannonhalmán - Géza fejedelem hívására és támogatásával, a bencés szerzetesek kolostort alapítottak, létrehozták egyben az első magyar iskolát is. A nevelési-oktatási modellt a nyugat-európai feudális államokból vették át, s ez azt jelentette, hogy Géza, illetve I. István ki­rály a korszak legmodernebb tudományos tanait és pedagógiai módszereit hono­sította meg hazánkban. A Benedek-rendieket követően iskolát alapítottak az Agoston-rendiek, a ciszterciták, a domonkosok, a ferencesek és a magyar alapítá­sú pálos rend szerzetesei is. A középkor évszázadaiban az ország iskolarendsze­rét az egyházi iskolák alkották. A kolostori iskolákkal párhuzamosan az érseki és püspöki székesegyházak mellett is komoly oktatási központok alakultak ki. Az Esztergomban, Kalocsán, Veszprémben, Pécsett, Váradon vagy Gyulafehérváron végzett diákokra nemcsak egyházi hivatalok vártak, hanem világi tisztségeket is betölthettek. Akkoriban ez volt a társadalmi felemelkedés egyetlen lehetősége. A 14. században térségünkben már működött a prágai és a krakkói egyetem - ame­lyek korábban ugyancsak káptalani iskolák voltak. Ugyanebben az időben Ma­gyarországon is történtek egyetemalapítási kísérletek, de a Pécsett, Óbudán, il­letve Pozsony ban létrehozott felsőoktatási intézmények mindössze néhány évig- évtizedig állták a versenyt. A tömegoktatás helyszíne a templom volt. A plébánosok néptanítóként ok­tatták a híveket. A papok a latin mellett magyar, illetve nemzetiségi nyelvi képzésben is részesültek, hiszen az egyszerű emberekkel csak anyanyelvükön teremthettek kapcsolatot. A plébániai iskolák a jobbágyok, zsellérek, iparo­sok, kereskedők gyerekeit az olvasás, írás és számolás tudományán túl a gya­korlati életben való eligazodásra is felkészítették. A nemesi birtokok egy ré­szén és az udvarházaknál a jobbágyok és szolgálók nyolc-tíz éves gyermekeit külön tanító oktatta. A városokban az 1400-as évektől jelentek meg a magán­iskolák, ahol az alaptantárgyak mellett speciális, praktikus ismereteket is taní­tottak. Ezek voltak az első tandíjas iskolák, ahol - tankönyv akkoriban még nem lévén - a gyerekek palatáblára palavesszővel rótták a „tudományt”. Iskolaházak és iskolamesterek A középkori iskolai-pedagógiai gyakorlat a 16. században intézményesült népis­kolai hálózattá. A népiskolák elterjedésében döntő szerep jutott Oláh Miklós esz­tergomi érseknek, aki előírta, hogy az ország összes plébániájának pedagógust kell alkalmaznia. A korabeli „iskolaházak” a polgárházakhoz hasonlítottak. Ál­talában fából készültek, és két szobából álltak. Az egyikben a tanító és családja lakott, a másikban folyt a tanítás. Az épülethez konyha, kamra, valamint istálló és veteményeskert is tartozott - ez utóbbit a falu lakói művelték a tanár javadal­latáblától a < A magyar iskola ezer i maképpen. Több év­századon keresztül ludi magisternek, azaz iskolamester­nek hívták a magyar népiskolában tanító pedagógusokat. A tanító szó mai jelen­téstartalommal csak a 19. században ke­rült be a szak- és köznyelvbe. A népiskola-há­lózat kiépítését a re­formáció térhódítása gyorsította fel. A protestáns iskolákban nemzeti nyelven folyt az oktatás, és a könyvnyomtatás felfedezésével megjelentek az első tan­könyvek is. A református egyház elsősorban az ország belsejében: Pápán, Mis­kolcon, Sárospatakon, Debrecenben és Kolozsváron létesített kollégiumokat, míg az evangélikusok a német ajkú városokban (Sopron, Eperjes stb.) hozták létre iskoláikat. A nagyobb kollégiumok egy-egy országrész központjává vál­tak. 1650-ben például Lórántffy Zsuzsanna - Patak várának úrnője - a sárospa­taki kollégiumba hívta tanítani a cseh Jan Amos Kmoenskyt, azaz Comeniust, a kor leghíresebb pedagógusát. Comenius szervezte meg az első, osztályokra bon­tott iskolát, oktatási módszeréhez tartozott a legkorszerűbb technikai eszközök például a laterna magica (bűvös lámpa) használata, amellyel üveglapra festett áttetsző képeket vetített a diákoknak. Ugyanebben az időben Kolozsváror Apáczai Csere János, a Magyar Encyklopedia megalkotója tanított. A reformáció terjedésére a katolikus egyház a maga iskoláinak megújításával válaszolt. A humanista Oláh Miklós érsek mellett a másik iskolateremtő Páz­mány Péter esztergomi érsek volt, aki a jezsuiták segítségével 1635-ben megala­pította a nagyszombah egyetemet. Reformok - reformkor Közel nyolc évszázadon keresztül egyházi rendeletek, hagyományok és a tano­dák házirendje szerint működtek az oktatási intézmények Magyarországon. Ai első állami iskolát: a Selmecbányái bányatisztképző felsőiskolát 1735-ben III Károly alapította. Az intézményes oktatás-nevelés országosan egységes, áttekint hető és ellenőrizhető rendszere Mária Terézia nevéhez fűződik. Az 1777-ben ki adott Ratio Educationis szervezeti és tartalmi változásokat írt elő. A magyar ki rálynő felségjoggá tette a hazai iskolaügy irányítását, és megteremtette a polgár tanügyigazgatás alapjait. Megújította a tantárgyak rendszerét, valamint bevezette a tankötelezettséget: előírta, hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek is kólába járjon. Az ezt követő évtizedekben - a politikai viszonyoknak alárendel ten - elkezdődtek a magyar oktatásügy megteremtésének kísérletei. V. Ferdi nánd 1844-ben szentesítette a törvényt, amely szerint a hazai közép- és felsőfoki oktatási intézmények oktatási nyelve a magyar. A reformkorban megélénkült tu dományos és irodalmi élet támogatásában nagy szerepet vállalt az arisztokráci; is. Festetics György megalapította a keszthelyi Georgiconl, a kontinens első gaz dasági akadémiáját, Teleki Sámuel nyilvánossá tette magánkönyvtárát, Széchény Ferenc megalapította a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, fia, Széchenyi István pe dig a Tudományos Akadémiát. A nevelés-oktatás európai formáinak múlt század meghonosítói között ott találjuk a hölgyeket is. Brunszvik Teréz - Pestalozz nyomán - megnyitotta az első hazai kisdedóvót, Teleki Blanka az első szaktanár rendszerben oktató leánynevelő intézetet, Veres Pálné pedig a kiegyezés észtén dejében létrehozza a Nőképző Egyesületet. A kiegyezéstől Trianonig A magyar oktatásügy valódi fordulatát az 1868-as esztendő hozta meg. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium bársonyszékében Eötvös Józsefiül, amikor meg született a népoktatási törvény. Eötvös átfogó reformja megteremtette az állam tanítóképzést, előírta a tanterveket és megalapította a szaksajtót. Munkáját Tre fort Ágoston folytatta, aki végrehajtotta a középfokú oktatás reformját és meg alapította a művészeti főiskolákat. Századunk elejére az ország műveltségi szint je soha nem látott mértékben emelkedett. Az ími-olvasni tudó 6 éven felüliéi aránya az 1869-es 36%-ról 1910-re 70%-ra nőtt. (folytatás a 23. oldalon 6

Next

/
Thumbnails
Contents