Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-07-06 / 14. szám
ÚJPEST OCvasóinfi íijáki.. Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Egy-egy puszit a fiúknak... 1996. május 20-24-e között erdei iskolát szervezett Kardos Tünde, Ocsenás Mária és Adlemé Nyőgér Elvira tanárnő Pálkövén. A tábor nagyon sikeres és jó hangulatú volt tanulók és felnőttek számára egyaránt. Mint vezetőnek azonban nagyon jólesett, hogy egy ismeretlen hölgy ezzel a mellékelt levéllel gratulált tanulóink jólneveltségéhez és fejezte ki elismerését. Kérem, hogy amennyiben módja van rá, jelentesse meg az újságban, hiszen nemcsak az intézménynek, hanem Újpestnek is szól ez a gratuláció. Köszönettel: Hortobágyiné Török Rita intézményigazgató Általános Művelődési Központ Íme, a levél: Kedves Asszonyom! Május 20-án a zsúfolt vonaton együtt utaztam a Balatonra Walch Danival (6/B), Tümer Andrissal (5/B) és társaikkal. Gratulálni szeretnék Önnek és az iskolának, mert a gyerekek kedvesek, nyíltak és ami a legmeglepőbb, „tisztaszájűak” voltak. „Kritikus” helyzetben sem röppentettek fel ma már „közhasznú” szavakat. Ilyet megélni egy 70 évesnek, bizony nagy élmény. Kérem szépen a két fiúnak 1-1 puszit kiutalni, Önt pedig szeretettel ölelem ismeretlenül is. Olgyai Magda néni Bp. 1021 Hűvösvölgyi u. 16. Tisztelt Szerkesztőség! Tősgyökeres újpesti vagyok. Itt születtem, a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem. Elvégeztem a budapesti orvostudományi egyetemet. Jelenleg közegészségügyi munkakörben dolgozom. Mindig Újpesten laktam. Sajnos ennyire elhanyagolt, szemetes, piszkos Újpest sohasem volt, mint jelenleg. Tudom, hogy ezt a tényt már sokan és eredménytelenül szóvá tették. Nem is szóltam volna a lakótelepek, parkok, mellékutcák elhanyagolt állapotáért, ha nem olvasom a lap június 8-i számában az „Emlékvonat” című írást. A cikk szerint július 15-én a váci vasútvonal megnyitásának 150. évfordulója alkalmából a Rákospalota-Újpest vasútállomáson ünnepségek lesznek, ahol a két városrész vezetői emlékeznek erre az eseményre. Javaslom, hogy az ünnepségek megtartása előtt az illetékesek nézzenek körül a vasútállomás környékén. Az állomás, annak kerítése elszomorító állapotban van. Valószínűleg ezek a MÁV Rt. tulajdonában vannak, ezért a kerület vezetői e téren intézkedni nem illetékesek. Az már azonban a feladatuk lenne, hogy az állomás előtt tornyosuló szeméthegyeket, melyek lassan már a Fóti út és az Árpád út közötti területet is beborítják, elszállíttassák. Egyébként furcsa lenne, ha az ünnepi szónoklatok a szeméthegyek tetejéről hangoznának el. Dr. Szabó László György egy lokálpatrióta újpesti A város a polgárért van EGY SZÉP UTCA, egy-egy kedves ház, egy meghitt beszélgetésre alkalmas árnyas kerthelyiség, a sok vidám, izgalmas percet adó sportpálya, de még a mindenkor kötelességtudásra buzdító iskola - megannyi élményt adó emlékeivel - is része annak a hangulatnak, amely egy várost vonzóvá tesz lakója számára. Még azután is, ha már „csak hazalátogat”, ha már csak az emlékei, családi kötelezettségei hívják vissza, vissza. Az élet történései, tényei, emberek tettei, sikerei bizonyítják: egy város intellektuális kisugárzó ereje meghatározó hatással lehet polgáraira. Életre szóló út- ravalóval láthatja el őket, amelynek jótékony hozadékát maga a város is élvezheti. ÚJPESTRŐL BESZÉLGETVE, Budapest IV. kerületét városként említi dr. Kapolyi László akadémikus, az Újpesti Városvédő Egyesület elnöke, akit ezer és ezer szál - édesapja révén három generáció - köt Újpesthez. Őszintén vallja: annak a szellemi tőkének, amelyet felnőtt korában munkájában kamatoztathatott, nagy részét ettől a várostól kapta. Tanítóitól, tanáraitól, de mindenekelőtt szüleitől, az ő baráti körüktől, azoktól, akik szerették a várost, s közülük néhányan most is tevékenykednek szőkébb pátriájukért. És nem csupán szavakban. Édesapja, Kriszt Lajos, Újpest egykori főszámvevője 30 esztendeig szolgálta az önálló törvényhozó jogú várost. Olyan közigazgatási iskola képviselője volt, amely iskola szellemiségének legfőbb tanítása: a város a polgárért van. Tisztelettel említi az egykori újpesti embereket, erős tar- tású polgárságát, amely városszeretetét kötelességtudásával bizonyította. Neves kisiparosai fegyelmezett, a minőségre kényes és büszke emberek a jobbítás, az előbbrejutás hívei voltak. Számukra rangot jelentett jót és szépet adni munkájuk révén. ELETE - mint mondja - két nagy ipari centrumhoz, Újpesthez és Tatabányához kötődik. Munkássága Rekviem egy 140 éves szakmáért (Avagy nincs már büdös a külső Váci úton) Május 29-én hangzott el a Magyar Rádióban, hogy a sok-sok szakma közül egyet (csak ezt!) a tímár szakmát szünteti meg az állami képzés. Szomorú! Ez a szakma az ősember óta élt (hiszen szüksége volt bőrruhára, bocskorra). Újpesten az iparszerű bőrgyártás 1836-ban indult be, de korábban már Debrecen (tímárutca), Pécs, Simon- tomya is már hírnevesen képviselte a magyar bőrgyártást. A külső Váci út nagy és kisebb bőrgyártó üzemei az újpesti nagyipar kiindulásának alapja voltak, világszínvonalú árut termeltek - gazdaságosan. Már most alig-alig van „bőrgyárszag”, mert ezt a másfél száz éves ipart lassan felszámolják (úgyszólván már csak német bérmunkát végeznek félkész áruban), és vele szűnik meg a magyar cipőipar. Az 1936-ban megjelent „Újpesti Monográfia" már részletesen és számszerűen is tartalmazza, hogy során sok területen tanulta meg: mit jelentett, mit adott az országnak Újpest sajátos ipara. A Tungsram - Egyesült Izzó, a Chinoin, a Mauthner, a Lá- zár-Hoffman, a Magyar Pamutipar, az Angol-magyar Cémagyár, a Wolfner Bőrgyár, az ipar fellegvárának számító hajógyár stb. Megannyi éltető eleme, tudást adó, ambícióra serkentője a város lakosságának. Újpest különleges ipari hátterének óriási érdemei vannak az újpesti tudományos kutatás létrejöttében. Ez mindenekelőtt az Aschner Lipót vezette Tungs- ramban volt meghatározó erejű már a második világháború előtt, illetve után. A gyáróriás kutatóintézetében világhírű felfedezések láttak napvilágot. Az innovatív technika intenzív fejlesztési lehetőségének modelljére volt itt nagyszerű példa Bay Zoltán és Millner Tivadar kutatásaiban is, melyeknek jelentősége óriási. Vitathatatlan, hogy a Tungsram kutató- műhelyéből „nőtt ki” a Magyar Tudományos Akadémia műszaki, fizikai kutatóintézete, és az akkor kezdeményezett innovációra támaszkodik ma a mikroelektronika. MINDERRE BÜSZKE Kapolyi László. Mert ezek a tények a város rangját, szellemiségének nagyságát bizonyítják. Újpest, és elsősorban ipara, sok kiváló szakembert adott a magyar gazdaságnak. Az is kétségtelen viszont, hogy a rendszerváltás igazi nagy vesztese - Újpesten is - az ipar. Ennek hatását az ipari dolgozók és környezetük veszteseként élték meg. Sok ma a széptől, jótól elidegenedett ember. Az elidegenedést megváltoztatni sok ember feladata. Ezek a tények is igénylik, hogy Újpesten, a modem közigazgatásban meghonosodjék az a szemlélet, amely lépten-nyomon bizonyítja: a város a polgárért van. (Ez a célja a Kapolyi László által létrehozott Kriszt Lajos Emlékére Alapítványnak is.) CSAK AZ SZERETHETI IGAZÁN szűkebb pátriáját, aki tesz is azért, hogy az gyarapodjék, szebb legyen, hogy otthon legyenek a városban mindazok, akik ma csupán „itt laknak”. Alakítani, jobbá, vonzóbbá tenni, megalapozni azt a szép és jó szándékot, tudásra épülő energiát, amely kisugárzó erővé válhat. Kapolyi László bízik abban, hogy egyszer mindez nem csupán célkitűzés lesz. Kívánjuk, hogy a város iránti tisztelete, szeretete másokat is ösztönözzön, s az ő egyéni és az Újpesti Városvédő Egyesület szép célkitűzései valóra váljanak...- m - i 1840-ben már 3 tímárüzem volt Újpesten, de 1900- ban már 4 bőrgyártó nagyüzem, 240 tímársegéddel dolgozott Újpesten. Aki látott már (még a nagyüzemi gyártásmód mellett is alkalmazott tímártőkén dolgozó, nagy tímárkéssel dolgozó ritmusos munkát, soha nem fogja elfeledni. Kérem, aki egyszer már a kezébe vett egy készbőrt, meghajtotta, végighúzta selymes felületén a kezét, érezte természetes szépségét, soha nem felejti el. A tímárszakma ’45 előtt igen megbecsült, jól kereső foglalkozás volt, hiszen 1 pengő körüli órabért kerestek. Az embernek fáj a szíve, hogy sok száz szakma között miért pont ezt az egyet szüntetik meg, hiszen ez közszükségleti cikket gyárt, amit egyáltalán nem kötelező külföldről vásárolni. Elhunyt férjem emlékére, aki imádta mesterségét: Danes Károlvné egy tímárfeleség «■■««■———iiiüiiia 1 ] ..i:........:*S!!S1 ' f ■ - ■ ' ' ■ " D r. Kapolyi László, az Újpesti Városvédő Egyesület elnöke- C ß m
