Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-22 / 13. szám
Feszült várakozás előzte meg az első ízben szocialista országban lebonyolított olimpiát, hiszen a rendezés jogát a legfe jlettebb sportmozgalommal büszkélkedő Szovjetunió, illetve fővárosa, Moszkva kapta meg. Nos, a sportvilág - és a tévénézők százmilliói - nem csalódtak. Olyan csodálatos rendezés és olyan magas színvonalú versenyek jellemezték a nyári játékokat, hogy szinte észre sem lehetett venni az amerikai sportolók és az általuk befolyásolt országok élversenyzőinek távolmaradását. Carter bojkottfelhívása megbukott a jó szándékú, a békére, a barátságos versengésre vágyó nemzetek állásfoglalásán, sportszeretetén. A 261 tagú magyar csapat (ebből 81 női versenyző!) azzal az elszánt vággyal kelt útra, hogy feledteti az előző két olimpia halványabb eredményeit, s megfordítja ; a sikergörbénket. A ragyogó környezetben, nagyszerű feltételek között, ez sikerült is: 4-ről 7-re léptünk előre az aranyérmek számát illetően, s 10-re nőtt az ezüst-, valamint 15-re a bronzérmek száma. A döntőkben pedig további 34 helyezést értünk el. Ez tehát azt bizonyította, hogy sikerült az előrelépés. S ha egy kicsivel több szerencsénk van, akkor beállíthattuk volna a már megszokott olimpiai csúcsot is, a tíz aranyérmet. Az újpesti sportolókat sem fogadta kegyeibe Fortuna istenasszony, s így mindössze Növényi Norbert révén jutott kerületünkbe újabb olimpiai aranyérem. Az ő legboldogabb perceit örökítette meg a képünk- a mérkőzésvezető a magasba lendíti a karját - pontozással győz: Növényi Norbert, Magyarország! Ekkor azonban már az ő nevétől zúgott a csarnok, mert a szőnyegen eltöltött 9 perc nem hagyott kétségeket senkiben. Neves birkózócsaládba került az ötkarikás aranyérem, Norbi pedig boldogságában még a bírót és az ellenfelét is megcsókolta... A következő boldog csókra, csókokra a magyar sportolóknak nyolc évet kellett vámiok. A moszkvai olimpia amerikai bojkottja nem maradt csattanós válasz nélkül. A szocialista országok versenyzői - természetesen a Szovjet Olimpiai Bizottság nyomására- nem mentek el Los Angelesbe. S ez a bosszú megfosztotta hazánkat is újabb olimpiai aranyérmektől. Pedig legjobbjaink áldozatkészen, teljes erőből készültek a nagy találkozóra, bízva abban, hogy végül csak megenyhül a két tábor közötti feszültség és az utolsó pillanatban mégis repülőre szállhatnak. Nem így történt... A történelmi hűség kedvéért említem meg, hogy az 1984. évi olimpiai játékok helyett a szocialista országok bajnokai Kubában, Havannában jöttek össze, és életre hívták a későbbi Barátság Játékokat. Jelen voltam, s így nyugodt szívvel mondhatom, minden sportérték nélkül. Természetesen nekünk is jutott néhány „baráti” aranyérem, de ez nem kárpótolta azokat, amelyeket Los Angelesben lehett elnyerni... Eltelt megint négy esztendő, de közbén a két tábor kibékült. Ebben jelentős szerepet játszott a magyar sportdiplomácia is, amiért 1988-ban, Szöulban elnyerte méltó jutalmát. A koreaiak, természetesen a déliek, nagy szeretettel és tökéletes szervezettséggel, no meg csodálatosan modem létesítményekkel várták a sportvilág krémjét. Igaz, ez is politikai demonstrációnak számított, de legalább megismertettük Ázsiával is, hogy létezik Európában egy kis ország, amelynek a sportolói viszont nagyok. Nagyon nagyok! Tizenegy aranyérmet nyertünk, tizenegyszer csendült fel a magyar himnusz, és szereztünk hozzá 6-6 ezüst- és bronzérmet is. A győztesek között volt négy újpesti versenyző is: az úszó Darnyi Tamás, az öttusázó Mizsér Attila, és két kardvívó, Növényi Norbert legboldogabb percei Szabó Bence és Csongrádi László. Mind a négyen máig is a magyar sport büszkeségei! Talán nem vagyok szerénytelen, ha zárójelben megjegyzem, hogy ez volt a tizedik olimpia, amelyen újságírói pályafutásom során részt vettem. S ha most visszatekintek az eltelt negyven évre, akkor ki kell mondanom: mindig büszke lehettem arra, hogy magyar sportújságíró vagyok, hogy olyan országban élek, ahol az emberek'tisztelik az olimpiai eszmét, ahol a sportolók nagy közmegbecsülésben vannak. Olimpiai bajnokok százait ismertem meg személyesen, világlapokat tudósítottam a magyar sportolók életéről, s külföldi kollégáim mindig azt kérdezték: hogyan csináljátok ezt 10 milliós lélekszámmal? E személyes kitérő után térjünk vissza az ötkarikás sportolóinkhoz, hiszen ők szerzik nekünk az igazi örömöt, rájuk vagyunk büszkék, hozzájuk hasonlóra szeretnénk nevelni gyerekeinket, unokáinkat. Az olimpiai bajnokok igazi példaképek lehetnek, mert a babérokat nem adják sem olcsón, sem könnyen az ötkarika világában. Bebizonyosodott ez 1992-ben is, Barcelonában, ahol újabb világraszóló sikert arattak olimpikonjaink. A bűvös 11-es számot célozták meg megint, noha az erőviszonyok az évtizedek során jelentősen kiegyensúlyozódtak. Nem titkoltan sokat vártunk úszóinktól, Darnyi Tamástól és Egerszegi Krisztinától, a vívóktól, a birkózóktól, az öttusázóktól, a kajak és kenu versenyzőinktől, szóval azoktól, akik elismerten a világ élvonalához számítottak. S nem csalódtunk! A tizenegy aranyérmet hazahozták, és melléjük még további 12 ezüst- és 7 bronzérmet nyertek a katalán fővárosban. Azt pedig már nem is kell hangsúlyozni, hogy a győztesek között természetesen öt újpesti sportoló is akadt: Farkas Péter birkózásban, Szabó Bence kardvívásban, Czigány Kinga, Dónusz Éva és Mészáros Erika pedig a kajak négyesben állhatott fel a győzelmi dobogó legmagasabb fokára! . írta és összeállította: Vándor Kálmán OLIMPIAI BAJNOKAINK 1980-1992 1980., MOSZKVA Öttusacsapat (Martinék. Mizsér, Fábián) Baczakó Péter, súlyemelés Borkai Zsolt, lóiengés Sike András, kötöttfogású birkózás Kocsis Ferenc, kötöttfogású birkózás Gyula Zsolt. K-f (500 m) Magyar Zoltán, lólengés Kajak négyes (1000 m) (Ábrahám. Csípés, Gyuluy, Növényi Norbert, kötöttfogású birkózás Hódosi) Varga Károly, sportlövészet Kardcsapat (Bujdosó, Csongrádi, Gcdővári, Wladár Sándor, 200 m-es hátúszás Nébald Gy„ Szabó) Kenu kettes (500 m) Fokán László és Vaskó ti István 1992., BARCELONA 1984., LOS ANGELES Rcpka Attila, kötöttfogású birkózás Nem vettünk részt Farkas Péter, kötöttfogású birkózás Kovács Antal, cselgáncs 1988., SZÖUL Ónodi Henrietta, torna, ugrás Darnyi Tamás, 200 m és 400 m vegyes úszás Darnyi Tamás, 200 m és 400 m vegyes úszás Egerszegi Krisztina, 100 m és 200 m hátúszás, 400 m vegyes úszás Egerszegi Krisztina, 200 m hátúszás Szabó Bence, kard egyéni Szabó József, 200 m mellúszás Női kajak négyes (500 m) Dónusz, Cigány. Kőbán. Martinék János, öttusa egyéni Mészáros 8 a C Athéntól Atlantáig - via Újpest Új olimpiai nyerőszám: 11!
