Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-15 / 8. szám

„Elsősorban orvos vagyok.. Magánpraxis — ingyenbetegekkel „Az orvostudomány alapja a szeretet" - írta Paracelsus a XVI. században, a Sebészet művészete című munkájá­ban, s jó tudni, hogy a mai nyereségközpontú világban is akadnak, akik ezt az igazságot nem felejtik el. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, miközben fölidéz­tem magamban Dr. Stefán Zsolt újpesti sebész szakorvos­sal folytatott minapi beszélgetésemet. . A Vécsey Károly utcai lézersebészeti rendelő tulajdo­nosának neve, bizonyosan az olvasók számára is ismerő­sen cseng, hiszen tavaly decemberben az Újpest hasábjain mutattuk be a lézerfénnyel operáló sebészt, aki „félpén­zért” végezte a kerületben lakó és anyagilag rászoruló gyermekek és idősek gyógyítását. Újabb találkozásunk időszerűségét az adta, hogy Stefán doktor elhatározta, áprilistól alapítványi háttérrel, ingyen gyógyítja a nehéz körülmények között élő kispénzű újpesti nyugdíjasokat és gyerekeket. Mindez úgy értendő, hogy a Vécsey utcai lézersebészeti rendelő tulajdonosa, speciális szaktudásának és különleges műszerezettségű rendelőjének köszönhetően, a hagyomá­nyos sebészeti eszközök és eljárások helyett, koszerű és hatékony technikával, fájdalom, vérzés, heg- és szövőd­ménymentesen szünteti meg a különböző szemölcsöket, a bőr alatti zsírcsomókat, a benőtt köröm okozta gyulladást vagy a lábszárfekélyt. ❖ Mi a magyarázata annak, hogy magánorvosként in­gyen akarja meggyógítani a kerület gyerekeit és időseit?- Elsősorban orvos vagyok. Csak ezután következik az a tény, hogy egyúttal vállalkozó is. A fontossági sorrend­ről azonban nem feledkezem meg. ❖ Csakhogy a betegek lézersebészeti gyógyítása költsé­ges eljárás. Előző találkozásunk óta tudom, hogy a műsze­rek beszerzése és a rendelő megnyitása csak rendkívüli erőfeszítéssel, különböző kölcsönök révén vált lehetővé az Ón számára.- így van. De tervem megvalósítása az alapítvány révén mégis lehetséges, mégpedig oly módonrhogy több kerületi vállalkozás fölajánlotta támogatását. ❖ Az alapítványhoz megfelelő név, pontosan megha­tározott rhűködési terület, néhány tízezer forint már ele­gendő. De a bírósági bejegyzés még önmagában nem elegendő a mindennapi tevékenységhez. Ezt miképpen képzelte el?- Azt gondolom, hogy az új műszerek beszerzéséhez nyújtandó segítség és némi támogatási összeg már elegen­dő a megvalósításhoz. Előzetes megbeszélések alapján úgy látom, hogy két-három kerületi gazdálkodó szervezet segítségére okkal számíthatok. Elképzelésem szerint a támogató cégek dolgozóinak lé­zersebészeti problémáit is ingyen szüntetem meg, továbbá egy új rendelő megnyitásával és az endoszkópos vizsgáló- berendezés beszerzésével a különböző gyomor- és nyom- bélbetegségek rendszeres szűrését is elvégzem a szóban forgó cégek munkatársainál. A fő feladat azonban az lesz, hogy a kerület háziorvosa­ival együttműködve rendszeres szűrővizsgálatokkal hozzá­járuljak az itt élő idős emberek és gyermekek gyógyításá­hoz, továbbá a háziorvosi hálózatban dolgozó kerületi or­vosok javaslatára lézertechnikával gyógyítanám meg a rá­szoruló betegeket. Sok olyan betegség van ugyanis, ilyen például a láb­szárfekély is, amelyet ezzel az eljárással a hagyományos­nál sokkal gyorsabban és eredményesebben lehet meg­szüntetni. ❖ A lézertechnika másik „klasszikus” területe a sze­mölcsök megszüntetése...- így van. Az általános iskolás gyerekek hozzávetőlege­sen tíz-tizenöt százaléka vírusszemölcs-fertőzött, míg ugyanez a betegség a felnőttek négy-öt százalékánál fordul elő. A szemölcsök nem pusztán esztétikai problémát jelen­tenek, tehát orvoslásuk nem egyszerűen kozmetológiai igény, hanem a mindennapi munkában is komoly kényel­metlenségeket okozhatnak, hiszen ezek a kellemetlen bőr­tünetek gyakran a tenyéren és a talpon keletkeznek. A létrehozandó alapítvány révén, éppen ezért az újpesti iskolákban még a nyári szünidő megkezdése előtt szeret­ném elvégezni a gyerekek teljes körű szűrését, és a lézer­fénnyel „pillanatokon belül” megszüntetném a köznyelv­ben „uszodaszemölcsnek” nevezett fertőzéseket. Egyébként, az újságban megjelent decemberi cikk után igen sok ilyen panasszal kínlódó kisiskolást hoztak a rende­lőmbe. Akadt olyan gyerek, akiről harmincnyolc szemöl­csöt kellett eltávolítani. Azt is tapasztaltam, hogy sok újpes­ti család még a számukra felajánlott ötvenszázalékos ked­vezmény ellenére sem tudná kifizetni a műtéti költséget. Bi­zony szívszorító volt látnom, miközben a gyerekek odatar­tották elém szemölcsökkel elcsúfított kis praclijukat, és én láttam az agyonmosott kis pulóverüket is. A szülők sokszor azt is elmondták, hogy filléres napi gondokkal küszködnek, : és jövedelmük még a lakásköltségekre is kevés... De átéreztem annak a 98 esztendős vidéki asszonynak is a tehetetlenségét, akit újpesti asszony lánya hozott a ren­delésemre, és azt kérték, hogy a néni arcát elcsúfító hatal­mas fekete szemölcsöt szedjem le lézerrel. Az idős asszony ugyanis azért került lelki válságba, mert kisunoká- iban viszolygást keltett „boszorkányszemölcse”, és emiatt elhúzódtak tőle. ❖ Úgy vélem, a kerület egészségügyi ellátásának szín­vonalát jól kiegészítenék az Ön tervei. Eddig ugyanis még nem vezették be az itt élők enterológiai szűrését, és a szer­vezett iskolai „vírusvadászat’' bevezetését is az teszi lehe­tővé, hogy a gyors orvosláshoz szükséges lézertechnika a Vécsey utcában már rendelkezésre áll.- Abban bízom én is, hogy az újpestiek gyógyítóellátási rendszeréhez ily módon hozzájárulhatok. Remélem emel­lett azt is, hogy az önkormányzat szakemberienek segítsé­gében is bízhatok. ❖ Szerintem, a kerületben élők azt is szívesen vennék, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is támogatná lehetőségei szerint ezt a programot. Ez oly módon is meg­valósítható lenne, hogy a háziorvosok által lézersebészetre utalt betegek gyógyítását, amennyiben munkavégzést gátló szemölcsök eltávolításáról vagy más, nem kozmetológiai jellegű beavatkozásról van szó, a „ tébé” finanszírozhatná. Ugyanezt a támogatási módot érdemelné - legalábbis a cikkíró szerint - a gyomor- és nyombélrendszer szűrései­nek elvégzése is. Ön erre eddig nem gondolt?- Természetesen az ilyen háttérszerződés nagyon jó lenne, hiszen megteremtődne a feltétele annak, hogy újabb lehetőségeket teremtve, a kerület polgárainak egészség- megőrzéséért még többet tehessek. Egri Tamara Dr. Stefán Zsolt telefonszáma változatlan: 160-1889 Vendégjátékok Újpesten B. L. O. F. F. Miért ne lehetne hozzányúlni Shakespeare-hez? Hiszen a színháztörténet angol klasszikusa is leginkább mások­tól vette színműveinek alapötletét, témáját, motívuma­it: nyugat-európai novellaszerzőktől, középkori és ko­rábbi legendákból - csak éppen megalkotta belőlük a saját zseniális életművét. Igenis hozzá lehet nyúlni mindenhez, még Shakespe­are műveihez is. Meg is tették sokan: írók, színházi és filmrendezők, dramaturgok, és műveikből a búza meg­maradt, az ocsú kihullott az idő kerekein. Gyanítom, hogy a S.Ö.R. című produkció, amely a Komédium termékeként vendégszerepeit Újpesten, ugyancsak kihullik gyorsan a rostán, annak ellenére, hogy egynapi két előadása zajos siker volt az ifjúság körében. A kritikusnak az a dolga, hogy - mivel nem csupán ösztönös színházlátogató - felmutassa a mű és az elő­adás értékeit, rávilágítson a hibáira, értékeljen és tájé­koztasson. Jelen esetben nem könnyű a dolga ekkora zűrzavar láttán. S.Ö.R. annak a rövödítése, hogy Shakespeare Összes Rövidítve, másként mondva Shakespeare - nem komp­lett - művek. Idáig minden szellemes és figyelemfelkel­tő. A szerzői listán az avoni hattyú névé fölött bizonyos Borgesson-Long-Singer alkotótrió szerepel, és a plakát tanúsága szerint a darabot Kálloy Molnár Péter fordí­totta és játékmesterkedte, valamint köszönetét mon­danak Kern Andrásnak is. Az előadást látva felmerül bennem egy gyanú, amit nem tudok megnyugtatóan lerendezni magamban. Mert vagy már itt kezdődik „a nagy átverés" és a szer­zői névsor álnév, vagy valóban létezett valahol egy off-off-Broadway előadás és darab, akkor viszont az adaptálás során ferdűlt el úgy, hogy szülei sem ismer­nének rá. Mert a végeredmény eklektikusán zavaros. Az, hogy Shakespeare összes műveit csak parodiszti- kus formában lehet zanzásítva előadni egy előadás­ban, az nyilvánvaló - vagy pedig már a cím állítása sem igaz. Ez a produkció ugyanis nem Shakespeare összes rövidítve, hanem egy színpadi happening, ami­nek az a címe, hogy Shakespeare Összes Rövidítve. A happening színjátékszerű, neoavantgardista látvá­nyosság, provokatív elemekkel, látszólagos spontanei­tással, de forgatókönyvek alapján. A közönség provo- kálása itt egy ál-technikai hiba ürügyén kezdődik, és azon túl, hogy a nézőktől a Shakespeare-művek cím­szerű bemondását kérik, lényegében nem csinálnak mást, mint „ölik az időt'. Azután csak megkezdődik valami, amiben szellemes ötletek keverednek szellemtelen blöffökkel és rengeteg rögtönzésnek nevezett üresjárattal. Vannak kitűnő blődlik, mint az Athéni Timon, az, ahogy túljutnak a Vi­haron, vagy ahogy a Hamlet tőrvetés jelenetét a pu­cér lábak játsszák el, a III, Richárdból csinált börtön-in­terjú is ötletes, és talán ötletes lehetne az Othello-rap is, ha értenénk a szövegét. De már fantáziátlan a vígjáté­kok félcímekből összetákolt zanaza-felsorolása, a ki­rálydrámák futballmérkőzése és az a rengeteg öncélú üresjárat, amit a színészek: Kálid Artúr, Kálloy Molnár Pé­ter és Tóth-Gáspár Miklós egymással és a nézőkkel el­töltenek, Művészeink ugyanis - ki kell mondani - gyat­rán rögtönöznek. Tempótlanul várják, hogy majd csak reagál valaki, ezek többnyire visszaköszönően közhe­lyes reagálások. A szöveg magyarítása és honosítása olyannyira sike­rült, hogy a Cymbeline-bői cigány-csúfolódás lett, és az előadás számos más ponton találkozik középiskolás ta­nulóifjúságunk más műveletlenségi értetlenkedő reakci­óival is, Persze, hogy bejön a siker épp ennél a rétegnél. Csakogy a diák-marhulások „szellemessége" másoknak nehezen fogyaszható, nincs mögöttes tartalom, Hiány­zik a jó dramaturg, a jó rendező és a jó színész. A Wehner-művek elemzésekor is jeleztem: szeretem a jó ávantgardot is, de nem dőlök be mindennek. Ked­venc színházi élményeim között őrzöm Raymond Que- neau Stílusgyakorlatok-jának előadását a Katona József Színházból, mint a sziporkázó blődli magasiskoláját. (Mos­tanság újítják fel megint!) Még a Holló Színház néhány jelenetére is vevő vagyok, De ezt az iskolás hülyülésbe bújtatott amatőrködést (végzett színészektől) már nem fogyasztom el jó étvággyal. Cikkem címének feloldásai épp ezért: „Baromkodásainkkal Lehengereltük Önöket, Fejletlen Fiatalok", vagyis az egész csak B.L.Ó.F.F. Szerencse, hogy aznap este még elértem a televízió­ban Kuroszava Akira Ran című filmjét, a Lear király döb­benetes japán újraformálását. A jó Shakespeare kimos­ta számból a buggyant S.Ö.R. ízét. Muzsay András

Next

/
Thumbnails
Contents