Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-15 / 8. szám

Kényszerhelyzetben I. rész Az érem mindkét oldala Kényszerbérlők, kényszerbérbeadók. Rossz csengésű, riasztó élethelyzetekre, megpróbáltatásokkal teli sor­sokra utaló elnevezések, amelyek dokumentált bizonyí­tása sokak számára talán az egyetlen esély arra, hogy megszabaduljanak abból a kutyaszorítóból, amely az évtizedeken át alkalmazott, ám hibás intézményes dön­tések következménye. Fortély os tulajdonos Az Erkel utcai egyemeletes ház asztalosüzeme alatt földszinti lakás. Bérlője: Csikós Zsuzsanna, aki 1992 elején döbbent rá arra, hogy „kényszerbérlő”. Ő ugyanis csak azt tudta addig, hogy 1958-ban, ami­kor még gyermek volt, édesanyjával lakáscsere révén költözött be a kétszobás lakásba, és azóta folyamatosan évente egyösszegben a háztulajdonosnak fizették ki a lakbért. A több mint három évtizedes lakáscseréről Zsuzsa asszony még emlékezik arra, hogy a korábbi, egyszo­bás lakásukat ráfizetéssel cserélték az Erkel utcaira, amelyet saját költségükön alakították át és komfortosí- tották megfelelő színvonalúra. 1992-ben alig két hónappal édesanyja halála után Csikós Zsuzsát váratlanul fölkereste a házat megörökölt tulajdonos. Közölte vele, hogy a továbbiakban nem ad­ja bérbe a lakást, mert neki is szüksége van arra. A kényszerbérlői helyzetre ráébredő nő hamarosan még jobban megijedt, mert a tulajdonos egymást köve­tő leveleiben egyre fenyegetőbb stílusban jelezte, hogy érvényesíteni óhajtja jogait. A bérlő persze szíves örö­mest elköltözött volna a házból. Ha lett volna hova! így más megoldás híján a lakásbérlők egyesületéhez fordult tanácsért. Ott végre megtudta, hogy nemcsak a kényszerbérbeadónak, a kényszerbérlőnek is vannak jo­gai! Eközben a kényszerbérbeadó egyre fenyegetőbb hangú leveleket küldött, és a kényszerbérlőt jogcím nél­külinek nevezte. Bejelentette, hogy Csikós Zsuzsa ott­honát fölajánlja hat hajléktalan térítésmentes elszálláso­lására. Más variációban azt jelezte, hogy a szóban forgó lakást nehéz helyzetben lévő barátjának adja. Az asszony nap mint nap arra ébredt, attól rettegett, hogy otthonát, amíg dolgozik, bármikor bárki, a kényszerbér­beadó jóváhagyásával elfoglalja. A tulajdonos kifogyhatatlan volt trükkökben Az udvaron lévő és a Csikós család által évtizedek óta tüzelőtárolásra használt fáskamra lebontását rövid határidő­ket szabva követelte. Noha azt nem is a bérlők építették. A három éve elszabaduló indulatok nemcsak azért érték váratlanul Csikós Zsuzsát, mert mindaddig fel sem merült benne, hogy kényszerbérletben lakik. Lelki válságot okozott számára az is, hogy a tulajdonos csa­ládja és az ő édesanyja évtizedeken át jó barátságban éltek.- A megoldhatatlannak tetsző helyzetben - fűzi hoz­zá az újpesti asszony az a szerencsém, hogy a régi iratok közül előkerült a lakáscsere-szerződés -, amely rögzíti az 1958-as tényeket és bizonyítja a „megörö­költ” kényszerhelyzetet. Azóta, az okmányok alapján az önkormányzat kény­szerbérlőnek minősítette Csikós Zsuzsát és erről a tény­ről értesítették az ugyancsak kényszerszülte bérbeadót. így már nincs levelezés, noha a két fél egymással nem beszél. És mindketten arra várnak, hogy a 64 négyzetméteres lakásból, amely 1992-ig békés otthon volt, a kényszerbérlő elköltözhet egy „jogtiszta” bérle­ménybe. Addig azonban a középkorú hölgy, az újpesti önkor­mányzat szakbizottságának munkájában tanácskozási joggal vesz részt. Ily módon is törekszik arra, hogy a hozzá hasonló helyzetű emberekkel jogaikat megismer­tesse és segítse őket abban, hogy kényszerű helyzetük­ből szabaduljanak. Tulajdonos - házmester jogokkal ♦- A kényszerbérbeadó olyan tulajdonos, aki ellátja a ház körüli házmesteri, gondnoki, karbantartói teendőket és kiszolgálja a bérlőket - jelenti ki Egyed László kény­szerbérbeadó. Szerinte, a hozzá hasonló helyzetű embe­rekre hárul a tető- és a kéményjavítás, a homlokzatfes­tés, a fák metszése, a téli hósöprés, a csikkszedés, ám a bérlőtől csak szimbolikus lakbért kérhetnek. Hiszen a jelenlegi rendelkezés értelmében, a lakbér összege az azonos adottságú önkormányzati bérlemény díjának legfeljebb a duplája lehet. A harmincöt éves Egyed László története ugyancsak egyedi. O nyolc esztendeje nősült és első gyermeküket várva, feleségével együtt eldöntötték, hogy kertes házat keresnek. A lakás fölkutatása annál is inkább sürgető volt, mert a születendő gyermek miatt a főbérlő meg­szüntette albérletüket. A fiatal férj ekkor a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat ajánlatait vette sorra. Összegyűjtött pénzükkel, továbbá évtizedekre felvett kölcsönnel, egy újpesti, egyszintes kertes házban, két harminc négyzetméternyi lerobbant részt vásároltak. A 60 négyzetméternyi házrészt - úgy tervezték - kellemes otthonná alakítják. A szerződés aláírásakor, az ingatlankezelő irodájában jöttek rá arra, hogy a vásá­rolt 60 négyzetméter „jogi tartozékokkal együtt” érten­dő. Nemcsak a saját területük a 60 négyzetméter, ha­nem a ház, a kert, tokkal, vonóval és lakókkal... az övék. Egyedék tehát 1987-ben, ipari lakóövezetben 450 ezer forintért olyan kertes újpesti házat vásároltak, amelyben öt harminc négyzetméteres lakrész volt, és ezekből három lakásban különálló családok laktak. Két lakrész azonban az övék lett! A szép otthon kialakításá­ra további 350 ezer forint kölcsönt vettek fel és a havi 1050 forintos törlesztőrészletet évtizedekig fizetik. Mindez azért érdekes, mert összehasonlításra ad al­kalmat. A három lakott lakás utáni lakbér ugyanis, leg­feljebb 770 forintot hoz az Egyed család konyhájára. Ez pedig a lakásátalakítás költségének havi törlesztő­részleteit sem fedezi. Az immár kétgyermekes család házában azonban nyolc év alatt változott a kép. Az egyik lakrész megüre­sedett és az egyik még ott lakó családnál sikerült a kényszerbérletet bizonyítani. Ez annyit jelent, hogy az említett család, a törvény megszabta 1996. december 31-ig reményük szerint kiköltözik. A másik családnál más a helyzet Ok 1954 óta élnek a házban, de a kényszerbérletet igazoló okmány hiányzik. Közvetett bizonyítékok - Egyed László szerint - ugyan vannak, de ezek hatósági elfogadásának szabályai hiányoznak. Márpedig ha a kényszerű állapot nem bizonyított, és a tulajdonos en­nek ellenére a saját házában, kizárólag a saját családjá­val akar lakni, esetleg a fölszabaduló lakást vállalkozás révén óhajtja hasznosítani, nemigen tehet mást, mint a lakbéreket a szabadpiaci árakhoz igazodva fölsrófol­ja... Egyed László az önkormányzat szakbizottságának a kényszerbérbeadók ügyének szószólója. Szerinte a bér­beadót is meg kell illesse az a jog, hogy gazdasági szá­mítások alapján igényelje az őt megillető összeget a bérbeadásért. Az összeg - úgy véli - jelenleg a bérla­kás forgalmi értékének nyolc százaléka. Ezt az össze­get persze éves lakbérként érti. Hozzáteszi még, hogy a régi beidegződések miatt a hatóságok inkább a kény­szerbérlőknek kedveznek, pedig a „másik oldaton” lenni is épp elég kellemetlen ahhoz, hogy a kényszer­bérbeadók a kilátástalan és igazságtalan helyzetben felőrlődjenek. Egri Tamara (folytatjuk) ? < 'CT-. V-iKS.-i™., Egy évvel ezelőtt az Újpest-ben arról ír­tunk, hogy a Barátság tulipánkert káposztás- megyeri avatásán Újpestre figyelt a világ. Most, 12 hónap elteltével, az évfordulón, csak remélni fogom, hogy nem így lesz. Elfe­lejtenek bennünket. A tulipánkertet körülve­vő park - amely féltő gonddal készült - most megrongálva díszeleg, a terméskőről levették a „Barátság tulipánkert” feliratot, letörték a padokat... Egy éve, amikor valóban Újpestre figyelt a világ, megírtuk a tulipán staféta kedves, meg­indító történetét. Azt, hogy a staféta, amely 1990-ben indult el Kanadából Washingto­non, Varsón és Berlinen át és érkezett 1994- ben Budapestre, azzal a nem titkolt céllal, hogy a virágokkal küldött üzenet hirdesse a népek barátságát, és egy-egy országon átha­ladva, lassan körbeérje a földet. így emlékez­tetve arra, hogy a II. világháború alatt Beat­rix, Hollandia királynője, Ottawában látta meg a napvüágot, s hogy trónörökösként egyszer hazájában valóban trónra kerülhes­sen, Kanada kormánya egy napra a kórházat holland területté nyilvánította. Hollandia így, a tulipánokkal emlékezteti a kanadaia­kat arra: nem felejtik a gesztust. A barátság, a szeretet a háborúban is túlélte a pusztítást. A tulipánstaféta ezekben a napokban Franciaországba érkezik. Strassbourg a fo­gadó város, ahol emlékeztetni fognak a szer­vezők arra: Magyarországról, Budapestről, azon belül is Újpestről, sőt Káposztásme- gyefről érkezve éltetik a virágok tovább a ba­rátság (virág) szálait. Ottawában, Washingtonban, Varsóban és Berlinben is sértetlen a barátság tulipán­kert... Nálunk nem az. Pusztul, értelmetlenül...- bk­(Fotó: Horváth Dávid) 3

Next

/
Thumbnails
Contents