Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-15 / 8. szám
Kényszerhelyzetben I. rész Az érem mindkét oldala Kényszerbérlők, kényszerbérbeadók. Rossz csengésű, riasztó élethelyzetekre, megpróbáltatásokkal teli sorsokra utaló elnevezések, amelyek dokumentált bizonyítása sokak számára talán az egyetlen esély arra, hogy megszabaduljanak abból a kutyaszorítóból, amely az évtizedeken át alkalmazott, ám hibás intézményes döntések következménye. Fortély os tulajdonos Az Erkel utcai egyemeletes ház asztalosüzeme alatt földszinti lakás. Bérlője: Csikós Zsuzsanna, aki 1992 elején döbbent rá arra, hogy „kényszerbérlő”. Ő ugyanis csak azt tudta addig, hogy 1958-ban, amikor még gyermek volt, édesanyjával lakáscsere révén költözött be a kétszobás lakásba, és azóta folyamatosan évente egyösszegben a háztulajdonosnak fizették ki a lakbért. A több mint három évtizedes lakáscseréről Zsuzsa asszony még emlékezik arra, hogy a korábbi, egyszobás lakásukat ráfizetéssel cserélték az Erkel utcaira, amelyet saját költségükön alakították át és komfortosí- tották megfelelő színvonalúra. 1992-ben alig két hónappal édesanyja halála után Csikós Zsuzsát váratlanul fölkereste a házat megörökölt tulajdonos. Közölte vele, hogy a továbbiakban nem adja bérbe a lakást, mert neki is szüksége van arra. A kényszerbérlői helyzetre ráébredő nő hamarosan még jobban megijedt, mert a tulajdonos egymást követő leveleiben egyre fenyegetőbb stílusban jelezte, hogy érvényesíteni óhajtja jogait. A bérlő persze szíves örömest elköltözött volna a házból. Ha lett volna hova! így más megoldás híján a lakásbérlők egyesületéhez fordult tanácsért. Ott végre megtudta, hogy nemcsak a kényszerbérbeadónak, a kényszerbérlőnek is vannak jogai! Eközben a kényszerbérbeadó egyre fenyegetőbb hangú leveleket küldött, és a kényszerbérlőt jogcím nélkülinek nevezte. Bejelentette, hogy Csikós Zsuzsa otthonát fölajánlja hat hajléktalan térítésmentes elszállásolására. Más variációban azt jelezte, hogy a szóban forgó lakást nehéz helyzetben lévő barátjának adja. Az asszony nap mint nap arra ébredt, attól rettegett, hogy otthonát, amíg dolgozik, bármikor bárki, a kényszerbérbeadó jóváhagyásával elfoglalja. A tulajdonos kifogyhatatlan volt trükkökben Az udvaron lévő és a Csikós család által évtizedek óta tüzelőtárolásra használt fáskamra lebontását rövid határidőket szabva követelte. Noha azt nem is a bérlők építették. A három éve elszabaduló indulatok nemcsak azért érték váratlanul Csikós Zsuzsát, mert mindaddig fel sem merült benne, hogy kényszerbérletben lakik. Lelki válságot okozott számára az is, hogy a tulajdonos családja és az ő édesanyja évtizedeken át jó barátságban éltek.- A megoldhatatlannak tetsző helyzetben - fűzi hozzá az újpesti asszony az a szerencsém, hogy a régi iratok közül előkerült a lakáscsere-szerződés -, amely rögzíti az 1958-as tényeket és bizonyítja a „megörökölt” kényszerhelyzetet. Azóta, az okmányok alapján az önkormányzat kényszerbérlőnek minősítette Csikós Zsuzsát és erről a tényről értesítették az ugyancsak kényszerszülte bérbeadót. így már nincs levelezés, noha a két fél egymással nem beszél. És mindketten arra várnak, hogy a 64 négyzetméteres lakásból, amely 1992-ig békés otthon volt, a kényszerbérlő elköltözhet egy „jogtiszta” bérleménybe. Addig azonban a középkorú hölgy, az újpesti önkormányzat szakbizottságának munkájában tanácskozási joggal vesz részt. Ily módon is törekszik arra, hogy a hozzá hasonló helyzetű emberekkel jogaikat megismertesse és segítse őket abban, hogy kényszerű helyzetükből szabaduljanak. Tulajdonos - házmester jogokkal ♦- A kényszerbérbeadó olyan tulajdonos, aki ellátja a ház körüli házmesteri, gondnoki, karbantartói teendőket és kiszolgálja a bérlőket - jelenti ki Egyed László kényszerbérbeadó. Szerinte, a hozzá hasonló helyzetű emberekre hárul a tető- és a kéményjavítás, a homlokzatfestés, a fák metszése, a téli hósöprés, a csikkszedés, ám a bérlőtől csak szimbolikus lakbért kérhetnek. Hiszen a jelenlegi rendelkezés értelmében, a lakbér összege az azonos adottságú önkormányzati bérlemény díjának legfeljebb a duplája lehet. A harmincöt éves Egyed László története ugyancsak egyedi. O nyolc esztendeje nősült és első gyermeküket várva, feleségével együtt eldöntötték, hogy kertes házat keresnek. A lakás fölkutatása annál is inkább sürgető volt, mert a születendő gyermek miatt a főbérlő megszüntette albérletüket. A fiatal férj ekkor a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat ajánlatait vette sorra. Összegyűjtött pénzükkel, továbbá évtizedekre felvett kölcsönnel, egy újpesti, egyszintes kertes házban, két harminc négyzetméternyi lerobbant részt vásároltak. A 60 négyzetméternyi házrészt - úgy tervezték - kellemes otthonná alakítják. A szerződés aláírásakor, az ingatlankezelő irodájában jöttek rá arra, hogy a vásárolt 60 négyzetméter „jogi tartozékokkal együtt” értendő. Nemcsak a saját területük a 60 négyzetméter, hanem a ház, a kert, tokkal, vonóval és lakókkal... az övék. Egyedék tehát 1987-ben, ipari lakóövezetben 450 ezer forintért olyan kertes újpesti házat vásároltak, amelyben öt harminc négyzetméteres lakrész volt, és ezekből három lakásban különálló családok laktak. Két lakrész azonban az övék lett! A szép otthon kialakítására további 350 ezer forint kölcsönt vettek fel és a havi 1050 forintos törlesztőrészletet évtizedekig fizetik. Mindez azért érdekes, mert összehasonlításra ad alkalmat. A három lakott lakás utáni lakbér ugyanis, legfeljebb 770 forintot hoz az Egyed család konyhájára. Ez pedig a lakásátalakítás költségének havi törlesztőrészleteit sem fedezi. Az immár kétgyermekes család házában azonban nyolc év alatt változott a kép. Az egyik lakrész megüresedett és az egyik még ott lakó családnál sikerült a kényszerbérletet bizonyítani. Ez annyit jelent, hogy az említett család, a törvény megszabta 1996. december 31-ig reményük szerint kiköltözik. A másik családnál más a helyzet Ok 1954 óta élnek a házban, de a kényszerbérletet igazoló okmány hiányzik. Közvetett bizonyítékok - Egyed László szerint - ugyan vannak, de ezek hatósági elfogadásának szabályai hiányoznak. Márpedig ha a kényszerű állapot nem bizonyított, és a tulajdonos ennek ellenére a saját házában, kizárólag a saját családjával akar lakni, esetleg a fölszabaduló lakást vállalkozás révén óhajtja hasznosítani, nemigen tehet mást, mint a lakbéreket a szabadpiaci árakhoz igazodva fölsrófolja... Egyed László az önkormányzat szakbizottságának a kényszerbérbeadók ügyének szószólója. Szerinte a bérbeadót is meg kell illesse az a jog, hogy gazdasági számítások alapján igényelje az őt megillető összeget a bérbeadásért. Az összeg - úgy véli - jelenleg a bérlakás forgalmi értékének nyolc százaléka. Ezt az összeget persze éves lakbérként érti. Hozzáteszi még, hogy a régi beidegződések miatt a hatóságok inkább a kényszerbérlőknek kedveznek, pedig a „másik oldaton” lenni is épp elég kellemetlen ahhoz, hogy a kényszerbérbeadók a kilátástalan és igazságtalan helyzetben felőrlődjenek. Egri Tamara (folytatjuk) ? < 'CT-. V-iKS.-i™., Egy évvel ezelőtt az Újpest-ben arról írtunk, hogy a Barátság tulipánkert káposztás- megyeri avatásán Újpestre figyelt a világ. Most, 12 hónap elteltével, az évfordulón, csak remélni fogom, hogy nem így lesz. Elfelejtenek bennünket. A tulipánkertet körülvevő park - amely féltő gonddal készült - most megrongálva díszeleg, a terméskőről levették a „Barátság tulipánkert” feliratot, letörték a padokat... Egy éve, amikor valóban Újpestre figyelt a világ, megírtuk a tulipán staféta kedves, megindító történetét. Azt, hogy a staféta, amely 1990-ben indult el Kanadából Washingtonon, Varsón és Berlinen át és érkezett 1994- ben Budapestre, azzal a nem titkolt céllal, hogy a virágokkal küldött üzenet hirdesse a népek barátságát, és egy-egy országon áthaladva, lassan körbeérje a földet. így emlékeztetve arra, hogy a II. világháború alatt Beatrix, Hollandia királynője, Ottawában látta meg a napvüágot, s hogy trónörökösként egyszer hazájában valóban trónra kerülhessen, Kanada kormánya egy napra a kórházat holland területté nyilvánította. Hollandia így, a tulipánokkal emlékezteti a kanadaiakat arra: nem felejtik a gesztust. A barátság, a szeretet a háborúban is túlélte a pusztítást. A tulipánstaféta ezekben a napokban Franciaországba érkezik. Strassbourg a fogadó város, ahol emlékeztetni fognak a szervezők arra: Magyarországról, Budapestről, azon belül is Újpestről, sőt Káposztásme- gyefről érkezve éltetik a virágok tovább a barátság (virág) szálait. Ottawában, Washingtonban, Varsóban és Berlinben is sértetlen a barátság tulipánkert... Nálunk nem az. Pusztul, értelmetlenül...- bk(Fotó: Horváth Dávid) 3
