Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-01 / 7. szám

Újpest alpolgármesterei - I. rész: Kihívásra kihívás jön... Azok, akik nyomon kísérték Újpest politikai életét, és az önkormányzati változtatásokat követő heteket, úgy vélték: hogy az alpolgármesteri kinevezéseknél Albrecht Péter, az MSZP önkormányzati képviselője, egyben frakcióvezetője, biztos jelölt volt. Nemcsak MSZP-s berkekben, hiszen hamar nyilvánvalóvá vált: munkájára számít Újpest polgármestere is, már az első megnyilatkozásoknál, személyi javaslatoknál megnevezte választottját. Mégis majd két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a testület az alpolgármestereket, s közöttük Albrecht Pétert is megvá­lassza. Albrecht Pétertől először arra kértem választ, számára a képviselőségig vagy az alpolgármesteri jelölésig tartó út vállalása volt a nehezebb?- Mindkét jelölést egyaránt kihívásnak éreztem és tar­tottam, átélem a felelősséget naponta. Barátaim, kollégáim tudják rólam, hogy mindig is vállaltam a nehéz feladato­kat, és az ezzel járó kötelezettségeket. Önkormányzati képviselőként a 6-os számú választókerület egyéni képvi­selőjeként kell felelősségteljesen képviselnem választói­mat. Ugyanakkor más irányú elkötelezettséget jelent, hogy a képviselő-testületben legnagyobb létszámot jelentő MSZP-frakció vezetésével engem bíztak meg képviselő- társaim, és egy újabb kör az alpolgármesteri teendőket ha­tárolja, zárja körül, ahol a vagyongazdálkodás a feladatom. Szerteágazó nagy terület, amely kihívásoktól sem mentes. • Tehát visszatérte az előző gondolathoz, vállalta és elfogadta a kihívásokat, „otthon érzi" tehát magát...- Úgy mondanám: lassan kezdem szó szerint otthonom­nak érezni a városházát, hiszen egyre több időt töltök bent, és bár négy éven át önkormányzati feladatokat végeztem az MSZP delegáltjaként a korábbi városi bizottságban, igazi, szó szerinti értelemben vett államigazgatási felada­tokkal most találkozom először a döntés-előkészítésben való résztvevőként és a döntési szint tagjaként egyaránt. • A választásokat követően az Újpest című lapban is megjelent: Ön 46 éves és közgazdász. Társaságban hallot­tam, hogy nagyon jó elméleti közgazdásznak tartják. Elfo­gadja ezt a minősítést?- Bármennyire is dicsérő rám nézve, csak részben igaz, hiszen eddigi szakmai munkám során úgymond gyakorlati dolgokkal foglalkoztam. Nem elméleti síkon mozogtam. Olyannyira n^m, hogy műszaki végzettségű ember va­gyok. aki a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerzett diplomájára alapozva közgazdasági képzettséget szerzett. Divatos szóhasználattal élve, mondhatnám, hogy átképez­tem magam - még időben -, ez részben így is van. Jó né­hány éve úgy éreztem, a műszaki pályán szerzett ismerete­im jó alapok, de idővel kevésnek bizonyulnak. A munkám is erre ösztönzött. A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál - amely már kft.-vé vált - eltöltött több mint 20 esztendő so­rán átéltem több átszervezést, részt vettem az egykori álla­mi vállalat átalakításában, úgy, hogy több vezérigazgató mellett dolgozva hasznát vettem második szakmámnak. S mivel ez egy termelővállalat, illetve, mint ahogyan már említettem, most már dolgozói tulajdonú kft., hasznát vet­tem, hogy a gyakorlatban mérettek meg döntéseim, tehát nem érzem magamat elsősorban és kizárólagosan elméleti közgazdásznak. A kft. egyik vezetőjeként is gyakorlati dolgok foglalkoztatnak. • Politikusként most újabb válaszút elé került. Ott- hagyja-e a kft.-jét, hogy csak a hivatali munkáját végezze, vagy kapcsolatban marad-e a céggel?- Először úgy véltem, könnyebb lesz a szakítás a mun­kahelyemmel, azután rá kellett döbbennem: ez nem megy. Vezetőtársam is azt kérte: osszuk meg továbbra is a terhe­ket. Ráadásul üzletvezetője vagyok egy betéti társaságnak is. Mint ahogyan az Újpest korábbi számában utaltak rá: a testület „feloldozott” az összeférhetetlenség alól, és így képviselőtársaim lehetővé tették, hogy továbbra is ellás­sam az ottani feladatomat. Számomra ezek után már csak egy tennivalóm maradt, hogy beosszam a nap 24 óráját... • Ez sem kis feladat. Főként, ha figyelembe vesszük, az Ón elődjének. Vajda Pálnak - aki a főváros főpolgármes­ter-helyettese lett - örökségét árvenni egyúttal azt is jelen­ti, hogy a mércét magasra emelték Ön előtt...- így van, ezt érzem jómagam is, hiszen elődöm ugyan társadalmi megbízatású tisztségviselőként, de teljes jogkö­rű alpolgármesterként végzett magas színvonalú munkát. Sok mindenben tehát „kitaposott" úton járok, de természe­tesen vannak olyan, korábban megkezdett és új feladatok, amelyek kidolgozása már az új hivatali ciklusra esik. Hiá­ba volt már téma az elmúlt évben például az önkormány­zat gazdasági intézményének - a GAMESZ-nak - átszer­vezése egy szolgáltató jellegű intézménnyé, ha csak az 1995-ös költségvetési rendelet, s annak alapelvei mondták ki rá az igent. És szintén több hónappal ezelőtt megfogal­mazódott az az igény, hogy az Újpesti Vagyonkezelő Rt.- ben folyó munkát is úgy kell erősíteni, hogy le kell venni a hivatal „válláról” azt, amihez nincs meg a szakemberhát­tér, és erősíteni kell az ÚVRT azon funkcióját, amely az alapítók szándéka volt a kezdetektől is: vagyis a vagyon­gazdálkodást. Hiszen óriási vagyon felett rendelkezik a részvénytársaság. S ha figyelembe vesszük, hogy a város költségvetése által nyújtott lehetőségeket csak szó szerinti gazdálkodással lehet egyensúlyban tartani, szükségünk is van részvénytársaság által nyújtott lehetőségekre. • Milyennek ítéli meg a város költségvetését?- Tudomásul veszem, hogy a költségvetés egyfajta alku eredménye, amely kompromisszumok árán született. Biz­tosan hoz az élet olyan módosításokat, amelyeket majd időközben a rendeletén belül is érvényre kell juttatnunk. Szeretném, ha erősödne az a szemlélet, hogy a jóváhagyott költségvetés mindig feltételes bevételekkel születik. Min­den bejövő forintnak a „kimenő” oldalon megvan a helye. Ebből következik, hogy az elfogadott költségvetés sem az önkormányzat intézményeinek, sem polgármesteri hivata­lának nem jelentheti azt, hogy az utolsó fillérig el is kell költenie. Kollégáim szigorú gazdálkodási elveimet „Alb­recht effektusként" emlegetik, nem titok, hogy egy költ­ségvetési elvnél én az „alultervezést”, a szigorítást tartom kezdeti lépésnek. Ugyanakkor elfogadom képviselőtársa­im, alpolgármester kollégáim érveit is, hiszen a saját terü­letükön ők érzik: meddig lehet például egy iskola gazdál­kodásából úgy, és addig elvonni, hogy az ne menjen a ne­velőmunka kárára. Egy háztartásban is roppant nehéz megteremteni a bevételi és kiadási egyensúlyt, hát még egy város méreteiben gondolkodva. Azért remélem, a sok aprólékos munkának meg lesz az eredménye... • Hogyan éji át - az Ón szóhasználatát ismét kölcsö­nözve - az új kihívást a családja?- A feleségem megnyugvással vette tudomásul, hogy februárban, végre 3 év után eljutottam vele együtt egy hét szabadságra. „Ledolgoztam” a korábbi években felgyü­lemlett restanciát. Nála új életet kezdhettem. A gyermeke­im pedig már abban a korban vannak, hogy lassan nem igénylik az állandó apai felügyeletet. A lányom a Babits Gimnázium most érettségiző tanulója, a fiam másodikos középiskolás. Ahogy látom, kritikusan, de büszkeséggel is viselik az új feladatommal járó nagyobb nyilvánosságot. Ugye érthető, hogy számukra sem szeretnék csalódást okozni? Iiangha Katalin Bizalomerősítő reklámfogás Mielőtt a nyájas olvasó azzal vádolna, hogy reklámcikket írtam és nem tudósítást, sietek kijelenteni, hogy igaza van: valóban ez a helyzet. A tudósító leplezetlen elfogultsággal népszerűsíti a Centrum Újpesti Áruház akcióját, habár nincs sem használt csereöltönye, se iskolás gyer­meke. Mégis, igen rokonszenves az a szociális érzékenység, amely az áruház vezetőit arra késztette, hogy vásárlásösztönző, de egyúttal bizalo­merősítő kereskedelmi akciójukkal a kerület szegényeit is segítsék. A március végétől április közepéig tervezett időszakban, pontosabban „portékafogytáig”, mintegy kétszáz, szolid árszabású, ámde divatos fazo­nú öltönyt kínálnak, elsősorban azoknak az újpesti családoknak, akik ez idő tájt kénytelenek megvásárolni ballagásra érett fiaiknak az új öltönyt. A csereakció lényege: ha a vevő használt öltönyt ad át az eladónak, akkor a kiválasztott új öltönyt 1500 forinttal olcsóbban - tehát a használt vételárának leszámításával - vásárolhatja meg. Ez persze önmagában még nem több mint eladásserkentő módszer. De ha tudjuk, hogy a hasz­nált ruhák az áruházból egyenesen az önkormányzat szociális osztályára kerülnek, s az iroda munkatársai az újpesti szegényekhez juttatják el az ingyenöltönyöket, már nyilvánvaló a karitatív cél is. Ami pedig a további lakosságsegítő áruházi akcióikat illeti, megtudtam, hogy mintegy 700 család hamarosan családonként 20 ezer forint értékű 20%-os vásárlási kedvezmény fölhasználására jogosító utalványt fog kapni, s ezt az összeget az áruház ruházati cikkeinek megvásárlásakor leszámíthatják az árból. A terv szerint az Újpesti Centrum a kerület valamennyi iskolájában a ta­nári kar döntésére bízza annak az iskolánkénti 10-10 tanulónak a kivá­lasztását, akik szociális körülményeik miatt leginkább rászorulnak a szó­ban forgó vásárlási kedvezményre. Természetesen a családok többszöri vásárlási részletekben is felhasz­nálhatják a 20 ezer forintos, alkalmankénti 20%-os kedvezményre jogosí­tó keretet, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az utalvány lejárati határ­idejét sem szabják meg. E.

Next

/
Thumbnails
Contents