Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-01 / 7. szám
Újpest alpolgármesterei - I. rész: Kihívásra kihívás jön... Azok, akik nyomon kísérték Újpest politikai életét, és az önkormányzati változtatásokat követő heteket, úgy vélték: hogy az alpolgármesteri kinevezéseknél Albrecht Péter, az MSZP önkormányzati képviselője, egyben frakcióvezetője, biztos jelölt volt. Nemcsak MSZP-s berkekben, hiszen hamar nyilvánvalóvá vált: munkájára számít Újpest polgármestere is, már az első megnyilatkozásoknál, személyi javaslatoknál megnevezte választottját. Mégis majd két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a testület az alpolgármestereket, s közöttük Albrecht Pétert is megválassza. Albrecht Pétertől először arra kértem választ, számára a képviselőségig vagy az alpolgármesteri jelölésig tartó út vállalása volt a nehezebb?- Mindkét jelölést egyaránt kihívásnak éreztem és tartottam, átélem a felelősséget naponta. Barátaim, kollégáim tudják rólam, hogy mindig is vállaltam a nehéz feladatokat, és az ezzel járó kötelezettségeket. Önkormányzati képviselőként a 6-os számú választókerület egyéni képviselőjeként kell felelősségteljesen képviselnem választóimat. Ugyanakkor más irányú elkötelezettséget jelent, hogy a képviselő-testületben legnagyobb létszámot jelentő MSZP-frakció vezetésével engem bíztak meg képviselő- társaim, és egy újabb kör az alpolgármesteri teendőket határolja, zárja körül, ahol a vagyongazdálkodás a feladatom. Szerteágazó nagy terület, amely kihívásoktól sem mentes. • Tehát visszatérte az előző gondolathoz, vállalta és elfogadta a kihívásokat, „otthon érzi" tehát magát...- Úgy mondanám: lassan kezdem szó szerint otthonomnak érezni a városházát, hiszen egyre több időt töltök bent, és bár négy éven át önkormányzati feladatokat végeztem az MSZP delegáltjaként a korábbi városi bizottságban, igazi, szó szerinti értelemben vett államigazgatási feladatokkal most találkozom először a döntés-előkészítésben való résztvevőként és a döntési szint tagjaként egyaránt. • A választásokat követően az Újpest című lapban is megjelent: Ön 46 éves és közgazdász. Társaságban hallottam, hogy nagyon jó elméleti közgazdásznak tartják. Elfogadja ezt a minősítést?- Bármennyire is dicsérő rám nézve, csak részben igaz, hiszen eddigi szakmai munkám során úgymond gyakorlati dolgokkal foglalkoztam. Nem elméleti síkon mozogtam. Olyannyira n^m, hogy műszaki végzettségű ember vagyok. aki a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerzett diplomájára alapozva közgazdasági képzettséget szerzett. Divatos szóhasználattal élve, mondhatnám, hogy átképeztem magam - még időben -, ez részben így is van. Jó néhány éve úgy éreztem, a műszaki pályán szerzett ismereteim jó alapok, de idővel kevésnek bizonyulnak. A munkám is erre ösztönzött. A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál - amely már kft.-vé vált - eltöltött több mint 20 esztendő során átéltem több átszervezést, részt vettem az egykori állami vállalat átalakításában, úgy, hogy több vezérigazgató mellett dolgozva hasznát vettem második szakmámnak. S mivel ez egy termelővállalat, illetve, mint ahogyan már említettem, most már dolgozói tulajdonú kft., hasznát vettem, hogy a gyakorlatban mérettek meg döntéseim, tehát nem érzem magamat elsősorban és kizárólagosan elméleti közgazdásznak. A kft. egyik vezetőjeként is gyakorlati dolgok foglalkoztatnak. • Politikusként most újabb válaszút elé került. Ott- hagyja-e a kft.-jét, hogy csak a hivatali munkáját végezze, vagy kapcsolatban marad-e a céggel?- Először úgy véltem, könnyebb lesz a szakítás a munkahelyemmel, azután rá kellett döbbennem: ez nem megy. Vezetőtársam is azt kérte: osszuk meg továbbra is a terheket. Ráadásul üzletvezetője vagyok egy betéti társaságnak is. Mint ahogyan az Újpest korábbi számában utaltak rá: a testület „feloldozott” az összeférhetetlenség alól, és így képviselőtársaim lehetővé tették, hogy továbbra is ellássam az ottani feladatomat. Számomra ezek után már csak egy tennivalóm maradt, hogy beosszam a nap 24 óráját... • Ez sem kis feladat. Főként, ha figyelembe vesszük, az Ón elődjének. Vajda Pálnak - aki a főváros főpolgármester-helyettese lett - örökségét árvenni egyúttal azt is jelenti, hogy a mércét magasra emelték Ön előtt...- így van, ezt érzem jómagam is, hiszen elődöm ugyan társadalmi megbízatású tisztségviselőként, de teljes jogkörű alpolgármesterként végzett magas színvonalú munkát. Sok mindenben tehát „kitaposott" úton járok, de természetesen vannak olyan, korábban megkezdett és új feladatok, amelyek kidolgozása már az új hivatali ciklusra esik. Hiába volt már téma az elmúlt évben például az önkormányzat gazdasági intézményének - a GAMESZ-nak - átszervezése egy szolgáltató jellegű intézménnyé, ha csak az 1995-ös költségvetési rendelet, s annak alapelvei mondták ki rá az igent. És szintén több hónappal ezelőtt megfogalmazódott az az igény, hogy az Újpesti Vagyonkezelő Rt.- ben folyó munkát is úgy kell erősíteni, hogy le kell venni a hivatal „válláról” azt, amihez nincs meg a szakemberháttér, és erősíteni kell az ÚVRT azon funkcióját, amely az alapítók szándéka volt a kezdetektől is: vagyis a vagyongazdálkodást. Hiszen óriási vagyon felett rendelkezik a részvénytársaság. S ha figyelembe vesszük, hogy a város költségvetése által nyújtott lehetőségeket csak szó szerinti gazdálkodással lehet egyensúlyban tartani, szükségünk is van részvénytársaság által nyújtott lehetőségekre. • Milyennek ítéli meg a város költségvetését?- Tudomásul veszem, hogy a költségvetés egyfajta alku eredménye, amely kompromisszumok árán született. Biztosan hoz az élet olyan módosításokat, amelyeket majd időközben a rendeletén belül is érvényre kell juttatnunk. Szeretném, ha erősödne az a szemlélet, hogy a jóváhagyott költségvetés mindig feltételes bevételekkel születik. Minden bejövő forintnak a „kimenő” oldalon megvan a helye. Ebből következik, hogy az elfogadott költségvetés sem az önkormányzat intézményeinek, sem polgármesteri hivatalának nem jelentheti azt, hogy az utolsó fillérig el is kell költenie. Kollégáim szigorú gazdálkodási elveimet „Albrecht effektusként" emlegetik, nem titok, hogy egy költségvetési elvnél én az „alultervezést”, a szigorítást tartom kezdeti lépésnek. Ugyanakkor elfogadom képviselőtársaim, alpolgármester kollégáim érveit is, hiszen a saját területükön ők érzik: meddig lehet például egy iskola gazdálkodásából úgy, és addig elvonni, hogy az ne menjen a nevelőmunka kárára. Egy háztartásban is roppant nehéz megteremteni a bevételi és kiadási egyensúlyt, hát még egy város méreteiben gondolkodva. Azért remélem, a sok aprólékos munkának meg lesz az eredménye... • Hogyan éji át - az Ón szóhasználatát ismét kölcsönözve - az új kihívást a családja?- A feleségem megnyugvással vette tudomásul, hogy februárban, végre 3 év után eljutottam vele együtt egy hét szabadságra. „Ledolgoztam” a korábbi években felgyülemlett restanciát. Nála új életet kezdhettem. A gyermekeim pedig már abban a korban vannak, hogy lassan nem igénylik az állandó apai felügyeletet. A lányom a Babits Gimnázium most érettségiző tanulója, a fiam másodikos középiskolás. Ahogy látom, kritikusan, de büszkeséggel is viselik az új feladatommal járó nagyobb nyilvánosságot. Ugye érthető, hogy számukra sem szeretnék csalódást okozni? Iiangha Katalin Bizalomerősítő reklámfogás Mielőtt a nyájas olvasó azzal vádolna, hogy reklámcikket írtam és nem tudósítást, sietek kijelenteni, hogy igaza van: valóban ez a helyzet. A tudósító leplezetlen elfogultsággal népszerűsíti a Centrum Újpesti Áruház akcióját, habár nincs sem használt csereöltönye, se iskolás gyermeke. Mégis, igen rokonszenves az a szociális érzékenység, amely az áruház vezetőit arra késztette, hogy vásárlásösztönző, de egyúttal bizalomerősítő kereskedelmi akciójukkal a kerület szegényeit is segítsék. A március végétől április közepéig tervezett időszakban, pontosabban „portékafogytáig”, mintegy kétszáz, szolid árszabású, ámde divatos fazonú öltönyt kínálnak, elsősorban azoknak az újpesti családoknak, akik ez idő tájt kénytelenek megvásárolni ballagásra érett fiaiknak az új öltönyt. A csereakció lényege: ha a vevő használt öltönyt ad át az eladónak, akkor a kiválasztott új öltönyt 1500 forinttal olcsóbban - tehát a használt vételárának leszámításával - vásárolhatja meg. Ez persze önmagában még nem több mint eladásserkentő módszer. De ha tudjuk, hogy a használt ruhák az áruházból egyenesen az önkormányzat szociális osztályára kerülnek, s az iroda munkatársai az újpesti szegényekhez juttatják el az ingyenöltönyöket, már nyilvánvaló a karitatív cél is. Ami pedig a további lakosságsegítő áruházi akcióikat illeti, megtudtam, hogy mintegy 700 család hamarosan családonként 20 ezer forint értékű 20%-os vásárlási kedvezmény fölhasználására jogosító utalványt fog kapni, s ezt az összeget az áruház ruházati cikkeinek megvásárlásakor leszámíthatják az árból. A terv szerint az Újpesti Centrum a kerület valamennyi iskolájában a tanári kar döntésére bízza annak az iskolánkénti 10-10 tanulónak a kiválasztását, akik szociális körülményeik miatt leginkább rászorulnak a szóban forgó vásárlási kedvezményre. Természetesen a családok többszöri vásárlási részletekben is felhasználhatják a 20 ezer forintos, alkalmankénti 20%-os kedvezményre jogosító keretet, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az utalvány lejárati határidejét sem szabják meg. E.
