Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-12-19 / 26. szám
ojPEsr SZEGÉNYEK KARÁCSONYA A kerületben élők közül bizonyosan sokan kerültek már valamilyen módon kapcsolatba a kerületi Vöröskereszttel. A szervezet apró üzleteit és helyi irodáját gyakran látogatják a segítségre szoruló emberek. A Templom utca 8-ban találkoztam Piros Miklósné Zsuzsával, az észak-pesti régió területi vezető titkárával, Tomyi Ferencné Marianna! és Huszámé Tóth Irénnel. A Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének vezetője és két munkatársa egyetértett abban, hogy a kerület szegényeinek segítéséhez igen sokan adnak támogatást, de ez még mindig nem elég. A rászorulókhoz a legkülönbözőbb módon igyekeznek közvetíteni az önzetlen emberek juttatásait, így például a kerületi szervezet Templom utcai és Lebstück utcai bolthálózata biztosítja azt, hogy a jórészt holland és német segélyszállítmányok, valamint a kedvezményesen megvásárolható élelmiszerek a nincstelenekhez eljussanak. Lelki támasz is Ugyanakkor nemcsak a boltokban, hanem a kerületi irodában sem a megszokott hivatalnoki munkát végzik a munkatársak, hiszen - mint mutatják - a segélyszállítmányokból érkezett ruhákon, cipőkön és takarón kívül különböző játékok, könyvek, bútorok és háztartási gépek is vannak itt. Ezeket - tisztük szerint - az itt dolgozók szintén odaadják a leginkább rászorulóknak. A tárgyi segítségen kívül az Újpesti Vöröskereszthez betérők sokszor nem csupán tárgyi, anyagi segítségre, hanem lelki támaszra, jó szóra is várnak. Gyakran azért keresik- fel őket a helybéliek, mert a számukra megoldhatatlanul bonyolultnak tűnő hivatalos ügyek intézéséhez jó tanácsot vagy más ügyviteli segítséget várnak. A Templom utcai irodában gyakori vendég például a 90 esztendős Piroska néni, és az ugyancsak kisnyugdíjas Nusi néni is, aki rendszerint férje társaságában keresi fel a helyi szervezetet. A Vöröskereszthez fordulók sokszor kétségbeejtő helyzetben vannak. Előfordul az is, hogy a szervezet munkatársai számukra pénzbeni támogatást is javasolnak. Oktatási kabinet Ilyenkor Tomyiné Mariann és Huszámé Irénke szigorú környezettanulmányt folytatnak, hiszen meg kell győződniük arról, hogy a rendelkezésre álló csekély keretből valóban a leginkább rászorulók kapjanak. A szociális segély mértékét és a jóváhagyott összeg kiutalását azonban a szabályok értelmében a Vöröskereszt független fővárosi bizottsága hagyja jóvá. A jobb módú polgároktól, külföldi szervezetektől kapott különböző segélyszállítmányokon, illetve az olcsó élelmiszereken kívül a helyi szervezet más módon is hozzájárul a kerület lakosságának támogatásához. A gépjármű-vezetői jogosítvány megszerzéséhez nélkülözhetetlen elsősegélynyújtó tanfolyamok megtartásához például megfelelően fölszerelt oktatási kabinetet hoztak létre. Szintén az iroda szolgáltatásai közé sorolható, hogy a fővárosban rendezett más vöröskeresztes tanfolyamokra is jelentkezhetnek a Templom utca 8- ban. Többek számára hasznosak a helyben megvásárolható kedvezményes kiadványok is. Sokan azért jönnek el ide, mert a házi gondozás - betegápolás, illetve a baby-sitter képző tanfolyam iránt érdeklődnek. Az említett kurzusok ugyanis kedvező árukon kívül azért is keresettek, mert a 16 órás tanfolyamok vizsgázott hallgatóit megillető tanúsító oklevél több országban is elismert. A Háziasszonyképző Szakiskola tanárai és növendékei gyakran segítik a Vöröskeresztet különböző szakmai bemutatókkal. Az idei vöröskeresztes rendezvényeik közül külön gondot fordítottak a gyermeknaphoz, az Újpesti Városnapokhoz, az Idősek Világnapjához és a Vöröskereszt Világnapjához kapcsolódó akciókra, noha természetesen más jeles ünnepeken is eljuttatják az adományokat az újpesti szegényeknek. Természetesen a kerületi Vöröskereszt munkája csakis akkor lehet eredményes, ha a lakóterületeken, az iskolákban és a különböző kerületi vállalatoknál az aktivisták és mások is azt érzik, hogy a rászorulókon segíteni kell. A másokért is felelősen érző magatartás egyik megnyilvánulása, hogy a szőkébb lakókörnyezet jelzi, hogy kik azok a családok, akiket támogatni kell. De más módon is segíthetnek. Például ha bekapcsolódnak a véradási akciókba, vagy ha adományokkal járulnak hozzá a Vöröskereszt helyi szervezetének rendezvényeihez. Van, aki kenyeret ad. A segítő szervezet tradícióihoz az is hozzátartozik, hogy időnként „perselyeznek". Fölkeresik a kerületi üzemeket, vállalkozásokat, vagy éppen a piacozó kofákat. Ilyenkor is - bár kevesebben mint tehetnék - azért akadnak segítő emberek, akik szívesen kinyitják pénztárcáikat. Az István téri Vásárcsarnok egyik pékségének tulajdonosa például rendszeresen és ingyen adja a friss vekniket minden olyan rendezvényhez, amit a Vöröskereszt a rászorulóknak szervez. Tomyi Ferencné dicsérő szavakkal említette a Tungsramot is, hiszen az itt dolgozókra a különböző véradásoknál, Vöröskereszt szervezésit akcióknál mindig lehet számítani. Lassacskán eljön a karácsony is. Ilyenkor, a szeretet ünnepén még fájdalmasabb, hogy az országban egyre több a segítségre szoruló ember. Ha nem hiányzik a jó szándék, akkor a Vöröskereszt eljuttatja hozzájuk az adományokat. Egri Tamara Ady üzenete a manak... Nemzetközi III. díj „JÖVŐRE UGYANITT” - búcsúztunk egy évvel ezelőtt Érmindszenten, Ady Endre szülőháza előtt - és íme, sikerült: idén is indulhattunk azon a kárpát-medencei diákvetélkedőn, melyet minden évben Ady Endre tiszteletére rendez a szatmárnémeti Kölcsey Társaság. Óriási izgalommal készültünk az útra. Heteken keresztül gyűjtöttük az ötleteket, rendeztük az anyagot, olvastuk Ady és számos határainkon túl élő költő műveit, kerestük a zenét, írtuk a diákesszét Kárpátiné Kovács Edit és Kőházi Ti- bomé titkárnők irányításával. S azután jöttek a késő estébe nyúló, olykor szombati napot is igénybe vevő próbák. Az idő gyors szárnyakon röpült... s egyszer csak ott álltunk Szatmárnémetiben a Filharmónia nagytermében. HUSZONEGY DIÁKCSAPAT jött ide szerte a Kárpátmedencéből: Kassáról és Beregszászról, Miskolcról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Szigetszentmiklósról, Nagyváradról, Zilahról, Szatmárnémetiből, s jöttünk mi, az újpesti Babits Mihály Gimnázium irodalmi köre. Több országból érkeztünk, állampolgárságunk különböző, de anyanyelvűnk magyar. Izgatott, feszült várakozás, alig érkeztünk meg, s máris színpadra kell állni, kezdődik az est. Vajon mit mond a vetélkedő címe, Ady üzenete a mának: „Az Elet él és élni akar?” Hogyan értelmezi ezt a mai fiatalság a Kárpát-medence különböző részein? A versenykiírás nagyon kötött, a zsűri pontosan és szigorúan kéri számon. Méltán neves irodalomtörténészek, költők, színészek, tanárok a tagjai. Mi is figyeljük, elemezzük egymás műsorát: vajon jobb-e, mint a miénk, jobban tetszik-e a zsűrinek? Valójában azonban tudjuk, hogy nem a helyezés a lényeg, hiszen elsősorban magunknak és egymásnak készítettük a műsort, s mindenki győztes, aki itt lehet. A legfontosabb az, hogy együtt vagyunk. Megható átélni, hogy annak ellenére, $ A Babits Irodalmi Kör diák hogy több országban élünk, valahol gondolataink és érzéseink hasonlók. S most mi következünk, arcunk piros az izgalomtól, még egy utolsó tanács, egy bátorító mosoly, s azután elnémul minden. A csöndet egy tiszta énekhang töri meg, elkezdődik a műsorunk. És hirtelen minden megváltozik, oldódik a feszültség, sorra hangoznak a gyönyörű sorok: Adyn kívül Sütő András, Farkas Árpád, Remenyik Sándor, Szirmai Károly, Bartis Ferenc, Magyari Lajos műveiből, egy többször visszatérő gregorián: Salve Regina és Liszt Ferenc Les Preludes című műve, közben a mi vallomásunk, hogyan látjuk mi az életet a XX. század végén. Varázslatos élmény! Életreszóló. MAJD MEGHAJOLUNK, s fölocsúdva halljuk a hosszan tartó tapsot. Izgatottan figyeljük és adjuk össze a kapott pontokat. Még három iskola van utánunk, azután a zsűri visszavonul. De mi már nem izgulunk. Tudjuk, hogy a III. helyezést értük el. ii Ermindszenten Ünnepélyes eredményhirdetés. Ott állunk újra a színpadon, de most már magyartanárunkkal együtt. Huszonegy csapatból a III. hely, két helyi iskola után 103, 102, 99 pontaránnyal... Még most is nehezen fogjuk fel a dicsérő értékelést, annyira boldogok vagyunk. Azután a Dácia étteremben fogadás. Itt együtt énekeltünk és táncoltunk népdalt és popzenét rendezők és zsűritagok, tanárok és diákok, fiatalok és kevésbé fiatalok örömben, szeretetben és feledhetetlenül jó hangulatban. A legmeghatóbb a szatmárnémeti szervezők vendégszeretete volt. Mindannyian tudjuk, hogy Romániában milyen szűkösek az anyagi lehetőségek, s mégis a város legjobb szállodájában aludtunk és a legelegánsabb étteremben vacsoráztunk. DE A LEGFONTOSABB az a szívből jövő szeretet volt, amely mindannyiunk felé áradt. Nagyon nagy szükség van ezekre a találkozókra, fontos, hogy ismerjük egymás életkörülményeit, gondolatait, mert csak így lehet továbblépni. Fontos, hogy a mai fiatalok tudják, nem a gyűlöletnek kell a különböző népeket szétválasztani, hanem a szeretetnek összetartani. „AZ ÉLET ÉL ÉS ÉLNI AKAR.” Ezzel a gondolattal tették le Ady születésnapján Érmindszenten a résztvevők a tisztelet koszorúit. Jövőre ugyanitt - búcsúzunk, és nem vagyunk szomorúak, hiszen mögöttünk van két együtt töltött nap, és tudjuk, találkozunk még. „Jövőre ugyanitt.” Köszönetét mondunk az újpesti önkormányzatnak, hogy anyagilag támogatott minket, és ezzel lehetővé tette számunkra ezt az élményt. Kérjük, segítsen minket a jövőben is, hogy fenntarthassuk ezt a szép hagyományt! A résztvevők nevében: Seres Anikó, Nobik Nagy Rita, Nagy István 7
