Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-11-10 / 23. szám
,1 * Örök emlék Újpesti fiatalok táborozása a Hargitán Székelyvarság jelentős hegyi település a Görgényi-hava- sok és a Hargita hegység közötti ún. Varsági-medencében. A környék minden szépsége Tamási Aron: Abel a rengetegben c. regényének mesevilágát idézi fel az ember emlékezetében. Itt, ezen a csodaszép tájon - egy tanyasi iskolában - volt ezen a nyáron is a székelyudvarhelyi református diákotthon több nyári tábora, amelynek egyikében, augusztusban négy újpesti fiatal is részt vett, a 10 napig tartó 45 fős táborozáson. A négy bátor vállalkozó újpesti fiatal - egy fiú és három leány -, valamennyien 18-25 év közöttiek. Röviden bemutatnám őket: Béla, akinek foglalkozása rendőr, a kerületi kapitányság fiatal, igen tehetséges tagja; Judit, aki erdélyi származású, s a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója; Tímea, aki az egészségügyi szakközépiskolát elvégezte és jelenleg diakónus-képzőbe jár, s végül Szilvia, aki az idén érettségizett és megkezdte tanulmányait az egyik pedagógiai főiskolán. A tábor résztvevői három országból jöttek össze. A legtöbben a hazaiak voltak, vagyis Kolozsvárról, Marosvásárhely környékéről, vagy éppen Székelyföld valamelyik tájáról érkeztek, de voltak ott Bukarestből, a magyar nagykövetség dolgozóinak gyermekei közül is. Voltak Kárpátaljáról, tehát a mai Ukrajnából érkezettek is, míg a magyarországiak - az újpestieken kívül főleg debreceni, sárospataki, illetve pápai diákok, vagy dolgozó fiatalok voltak. Felekezetileg vegyes volt a társaság, de abban valamennyien egyek voltak, hogy anyanyelvűk a magyar, és hazájuk a Kárpát-medencén belül van. Ennek a táborozásnak legalább kettős célkitűzése volt: egyrészt az, hogy az egy nemzethez tartozó, de egymástól távol élő fiatalok találkozzanak egymással ismerkedésre, közösségépítő beszélgetésekre, baráti kapcsolatok létesítésére és ápolására, másrészt pedig az, hogy közben felkereshessék és megismerhessék az erdélyi hegyvidék gyönyörű szép kirándulóhelyeit, történelmi és kulturális nevezetességeit. Hogyan is lehetne tömören beszámolni a tábor életéről? - Talán leghelyesebb, ha idézünk az újpesti fiatalok tábori élménybeszámolóiból: „A táborozás tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy összegyűltünk és közösen megbeszéltük, hogy mikor legyen az ébresztő, a reggeli, ebéd és vacsora, a reggeli és esti áhítat és a takarodó. Azért volt jó ez a szavazásos módszer, mert a magunk választotta időpontokat mindenki igyekezett betartani. A közös programokon nem volt kötelező a részvétel, mégsem hiányzott senki a beszélgetésekről, az áhítatokról vagy a kirándulásokról. A naposok is önként jelentkeztek a konyhai szolgálatra.- Miután a tábor első napja vasárnapra esett, délelőtt istentiszteletet tartottunk. Aznap volt az ismerkedés is, egy játékos formában történő bemutatkozás által. Kör- beállva mindenki mondta a nevét, és közben valamilyen sajátos mozdulatot tett (pl. leguggolt vagy tapsolt), a mellette lévő ugyanezt tette, majd ő is bemutatkozott egy másik mozdulatot téve. És így ment ez tovább... Mire a kör végére értünk, már szinte mindenkinek megjegyeztük a nevét.- Még a tábor elején történt, hogy „angyalkás” játékot játszottunk. Ennek a lényege: egy kalapból mindenki húzott egy nevet, és ezáltal a kihúzott nevű személy „őrz’őangyala” lett. Minden őrangyalnak kötelessége volt, hogy az egész tábor ideje alatt valamiképpen igyekezzen kedveskedni a védencének, de úgy, hogy közben fel ne fedje a kilétét. Ez a játék figyelmesebbé tett bennünket egymás iránt, és ez is elősegítette a társaság összekovácsolását.- Sokat kirándultunk a környező hegyekbe. A szállásunk közelében volt egy vízesés: Csorgókő a neve, ahol 20 méter magasból zúdul le a patak vize. Ettől nem messze van a Nagykút nevű forrás, ahol karvastagságú nyíláson arasznyi magasra buzog fel az üdítő forrásvíz. Volt olyan egész napos kirándulásunk is, amikor a magunkkal vitt nyersanyagból magunk főztük meg az ebédet; ekkor „bográcsost” csináltunk, amihez a krumplit egy kis patakban mostuk meg edényhiány miatt.- Beszélgetéseink tulajdonképpen a bibliai teremtés- történettel kezdődtek, de a sok vita miatt nagyon messzire nem jutottunk. A délutáni alkalmakon a hitigazságok és dogmatikai kérdések is sorra kerültek. Vacsora után, a tábortűznél is beszélgettünk, és sokat énekeltünk. Takarodó éjjel 12 órakor volt. A napi túrázás, a friss hegyi levegő jó alvást biztosított számunkra.- A táborozás egyik érdekessége volt az, hogy egy szomszéd házból kölcsönkapott tó hátán lovagolni próbáltunk tanulni. Nyereg nélkül, csak úgy, a szőrén. Volt, amikor a lejtős hegyi úton szekeret hajtottunk. De a legkülönösebb az volt, hogy egy-egy alkalommal tehenet fejtünk. A fiúk is, a lányok is. Ez bizony nagyon szokatlan volt számunkra, de azért csináltuk, sok tréfával, kacagással, egymás ugratásával.- A következő vasárnap is tartottunk istentiszteletet, de az egyik erdő szélén, a természetadta „templomban”, ahol a templompadok a fehér sziklák voltak. E nap délutánján különös, vetélkedés játékot játszottunk. A cél az volt, hogy kiderítsük: közöttünk ki az ideális, a „rátermett” férfi. Közkívánatra mindenki benevezett a játékba, még Dobai tiszteletes is indult; a lányok pedig a zsűri tagjai voltak, akik pontoztak. A vetélkedőknek különböző próbákat kellett kiállniok, feladatokat kellett teljesíteniük. Ilyen volt pl.: ötletes leánykérés, éneklés, bekötött szemmel való rajzolás, versköltés megadott szavak fel- használásával stb., stb., sőt még lábszépségverseny is volt. A vetélkedő végén, este diplomaosztás volt, amikor is minden férfiú megkapta „bizonyítványát” sok vidámság és tréfálkozás közben.- így teltek napjaink, és egyre közeledett a táborzárás ideje. Az utolsó esti tábortűznél aztán mindenki megtudta - aki addig még nem jött rá hogy ki volt az őrzőangyala, amikor átadtuk egymásnak apró ajándékainkat. A búcsúzás nagyon sokáig tartott, mert számos barátságot kötöttünk. Azzal váltunk el egymástól, hogy jövőre - ha lehetséges - ismét együtt táborozunk. A tábor tíz napja ugyan véget ért, de azért minden még nem fejeződött be. Székelyföldi utunkat azzal koronáztuk meg, hogy Béla piros Fiestájával egy nagy kirándulást tettünk mi négyen a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Aztán vissza Székelyudvarhelyre, a diákotthonba, amely idejövet is szállásunk és túránk kiindulópontja volt. Útirányunk továbbra Korond-Szováta-Kolozsvár-Kalota- szeg és Nagyvárad volt, tehát hazafelé vezetett.” Eddig a négy újpesti fiatal rövid beszámolója székelyföldi táborozásuk élményeiről... És mit lehet ehhez még hozzátenni? - Talán azt, hogy ez a diákotthon, amely az elmúlt két év alatt szinte a semmiből nőtte ki magát, ez év őszétől kezdődően 130 középiskolás diák és főiskolai hallgató otthona, életük, tanulásuk, közösségi neveltetésük alapja. A modem, jól felszerelt, négy- emeletes épület létrehozását egy székelyudvarhelyi alapítvány kezdeményezte, Dobai tiszteletes irányításával és fáradhatatlan munkásságával. Az építkezést külföldről is sokan támogatták. Amikor - közel két esztendővel ezelőtt - az Újpest- Belsővárosi Református Egyházközség tagjaiként először hallottunk erről a kezdeményezésről, azonnal- felsorakoztunk ezen jó ügy támogatására. Ennek érdekében magunk is közreműködtünk egy budapesti bejegyzésű ERDÉLYI REFORMÁTUS DIÁKOTTHON ALAPÍTVÁNY létrehozásában, újpesti székhellyel, és örömmel támogatjuk az erdélyi fiatalok között végzett - nevelési, tanulási, lelki, társadalmi és szociális célzatú - hasznos építőmunkát. Az a tervünk, hogy az újpesti városközpontban (a Mády Lajos utcában) építés alatt álló új gyülekezeti házunkban - annak elkészülte után - találkozóra hívjuk össze azokat a polgártársainkat (különösképpen az ifjakat), akik érdeklődést mutatnak a szomszédos „Erdélyország” és annak népei alaposabb megismerése iránt. Ha ilyen találkozóra volna igény, kérjük, hogy azt szíveskedjenek alapítványunk címére egy levelezőlapon mielőbb bejelenteni. Címünk: Erdélyi Alapítvány, 1041 István tér 24. Az ERDÉLYI REFORMÁTUS DIÁKOTTHON ALAPÍTVÁNY kuratóriuma nevében: dr. Tárczy Ferenc Töltsön velünk egy kellemes éjszakát, s * s s V s t szilveszterezzünk együtt az Oreghalász étteremben! Érdeklődés, és asztalfoglalás a 169-4192 telefonszámon. ( BÚTOR- ÉS BRRKRCSÜZICT "\ NAGV SZÍNVÁLASZTÉK, RÖVID HATÁRIDŐ! MÉRETRE KÉSZÍTETT BÚTOROK- konyhák- könyvespolcok- szobabútorok- beépített szekrények- kiegészítő kisbútorok BÚTORSZERELVÉNYEK Fóliák, kivetőpántok, fiókgörgők, díszlécek, fogantyúk ELEMENT SYSTEM POLCRENDSZER ÜZLETBERENDEZÉSEK Nyitva: H-P. 10-18-ig Sz. 10-13-ig Cím: Bp. IV., Jókai u. 5. az emeleten Telefon: 160-0639, 06-30-503-319 Hnrócsonyi árengedmény ^ 50 000 Ft feletti bútorrendelésnél 10% engedmény J
