Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-09-16 / 19. szám
Olvasóink írják • • Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Egy hét Pusztaberkiben Augusztusban egy hetet töltöttünk családommal a Káposztásmegyeri -Turista Egyesület „Napraforgó” turistaházában, Pusztaberkiben. A község Budapesttől kb. 80 km távolságra van, a Börzsöny és a Cserhát hegységek közötti völgyben, kb. 130 lélekszámú. A környéken kellemes sétákat, rövidebb-hosszabb túrákat lehet tenni a hegyekben. Mi nagyon kellemesen, sok pihenéssel töltöttük el ott napjainkat. A turistaház festői környezetben található. Jelenleg két épületből áll. Az egyikben egy jól felszerelt konyha van, melyben főző- és tálalóedények, hideg-meleg vizes mosogató és hűtőszekrény áll a vendégek rendelkezésére. A ház másik helyisége egy 20 ágyas hálószoba, döntően emeletes ágyakkal. A második épületben 3 hálószoba található, 2, 6 és 10 ágyas. A mellékhelyiségek is itt vannak: 3 db hideg-meleg vizes zuhanyzó, valamint angolvécé. Az egyesület tagjai a község lakóival közösen most bővítik a turistaházat. Már majdnem teljesen felépült egy új épület, amelyben 5 db 4 ágyas hálószoba lesz, valamint zuhanyozók, WC-k. A ház elkészülése és berendezése után a jelenlegi 20 ágyas hálót átalakítjuk ebédlő és társalgó céljára. Valamennyi hálóhelyiség téliesített, fűthető. A turistaházat nem csak az egyesület tagjai vehetik igénybe. 1995. december 31-ig az első éjszaka 350 Ft/fő minden további 300 Ft/fő felnőtteknek. Nyugdíjasok és gyermekek részére kedvezményt nyújt az egyesület. Fenti költség tartalmazza a konyha és ágynemű használatát is. Az egyesület címe: Káposztásmegyer, Pácoló u. II. Nyitva tartás: hétfőn és pénteken 17-20 óra között. Somlyó Péter Tisztelt szerkesztőség! Örömmel olvastam Folytatni szabad... c. írásukat, és nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen is van manapság. Ehhez kapcsolódva írom le, hogy az Árpád út és a Temesvári utca sarkán lön egy jó nagy tér, melyet átlósan átszeli az az út, amely a Városkapu metróállomáshoz vezet. A tér egyik oldala parkosított, de ápolatlan, ám a másik oldala, ahol a metróház (egy betonbunker) műszaki lejárója van, elviselhetetlen gazos, mocskos, bűzös szeméttelep, parlagfűvel körítve. Hogy ne írjam le, hogy a 33. sz. ház lakói és jómagam is a Köjáltól a kommunális irodáig hol mindenütt jártunk és telefonáltunk, de a szemét maradt és éjjelente gyűlik. Még elhullott állat is van ott. Annyit már tudomásunkra hoztak, hogy a terület nem a kerület, hanem a főváros tulajdona. Hogy mi környékbeli lakók ezt nem értjük, az a mi bajunk és az is, hogy a szinte elviselhetetlen bűzt mi szagoljuk. De ha szíveskednek leközölni levelemet, hátha kiderül ki az illetékes és kitakarítják, bekerítik a teret. Tisztelettel: L. G.-né (teljes név és cím a szerkesztőségben) Veszélyeshulladék-gyűjtési akció Egy lépéssel előbbre A mindennapi életvitel során olyan hulladékok is keletkeznek, amelyek - nem kellő gondossággal kezelve - veszélyt jelentenek egészségünkre, környezetünkre (káros levegő-, talaj- és talajvízszennyezést okozhat). A veszélyes hulladékok elkülönített kezelésével a környezetszennyezés elkerülhető lenne. A rendszeres szelektív hulladékgyűjtés bevezetése Magyarországon nem igazán terjedt el, de a környező - gazdaságilag stabilabb - országokban már teljesen természetes. Újpest Önkormányzata apró lépéssel kíván előrelépni ezen területen. A Polgármesteri Hivatal Kommunális Irodája a Környezetvédelmi Kft. bevonásával 1995. szeptember 23- án, szombaton de. 9-13 óráig veszélyeshulladék-gyűjtési akciót szervez. Helyszínek: 1. Árpád út-Viola u. kereszteződés (az Árpád kórházzal szemben) 2. Fóti út-Megyeri út (az általános iskola előtt) 3. Káposztásmegyer Hajló u.-i ABC mögötti parkoló Átvételre kerülő hulladékok:- fáradt olaj, olajos hulladék- akkumulátorok- háztartási festékmaradványok- növényvédő szerek- gyógyszerek, kozmetikumok- elemek- vegyszerek (fotóvegyszerek is) és göngyölegeik Az akció sikeres lebonyolítása érdekében számítunk Újpest polgárainak aktív részvételére. Kérjük, hogy a háztartásban található fenti hulladékfajtákat a Környezetvédelmi Kft. részére átadni szíveskedjenek. Az emberi környezet megóvása érdekében fáradozásukat köszönettel vesszük. IV. Kér. Polgármesteri Hivatal Kommunális Iroda f \ Látta már? A századik születésnap az Újpesti Kamaraszínház (Bp. IV., Árpád út 66.) 1995. október 1-jén, 7-én, 8-án és 15-én tűzi műsorára Müller Péter: Szomorú vasárnap című színművét. Seress Rezső nem mindennapi élettörténetének színpadra állítása különleges élményt ígér a színházszerető közönség számára. A névtelen kávéházi zongorista - aki szinte ki sem mozdult a VII. kerületből - örökzöldeket komponált. Világhírű lett. Azok a dalok, amelyeket írt, még ma is népszerűek. Ki ne ismerné a „Szeressük egymást gyerekek”, „Az ember egy léha, könnyelmű senki”, a „Fizetek főúr, volt egy feketém", a „Gyere Bodri kutyám”, a „Nézem, hogy ül a Fáni a pádon” című szerzemények melódiáit. A színdarabban természetesen az említett dalok is elhangzanak Maros Gábor, Müller Júlia, Katona János előadásában. A megható, keserédes, nagyszerű számokkal megtűzdelt pesti élettörténetet - Myra János díszleteivel-jelmezeivel - Nagy Sándor Tamás rendező állította színre. Nyissuk meg előtte a szívünket! Jegyek az Ady Endre Művelődési Központ (IV. Tavasz u. 4.) pénztárában kaphatók. A századik születésnap nagyon kevés ember életében érkezik el, és még a nyugdíjasházak közül sem mindegyik büszkélkedhet százéves lakóval. Ám a Király utcában található Újpesti Nyugdíjasház immár feliratkozott erre a listára, hiszen lakójukat, Báthy Dénesnét augusztus végén köszönthették századik születésnapja alkalmából. Mancó néni világéletében tanító néni volt, méghozzá a legkisebbeknél. A nyolcgyermekes családból jött leány Debrecenben végezte el a tanítóképzőt, majd a felvidék falvaiban vállalt munkát. Legtovább a ma Szlovákiához tartozó Köbölkúton teljesített szolgálatot: huszonnyolc év köti e kis faluhoz, amelynek képviseletében többen is eljöttek ma egykori első tanítójukhoz. A meghatott szavak nem csupán az írás-olvasás képességének elsajátításáért mondanak köszönetét, de a kitelepítések időszakában vállalt emberi helytállásért is, hiszen volt, hogy Mancó néni lakásán jöttek össze hozott sámlival és hozott tüzelnivaló- val a gyerekek, hogy tanulhassák az anyanyelvet. Az öntevékeny szakkörök, az évenkénti színdarabok amatőr előadásának gyakorlatát ma is őrzik a köbölkútiak, akik 900 éves helytörténetükben méltó módon megemlékeznek erről a törékeny asszonyról, aki sok száz embert mondhat hajdani tanítványának. 1895. augusztus 27-én született. Tiszteletet érdemlő, egyben elrémítő kor. Mi mindent láthatott, élhetett át ez az ember, aki alulnézetből találkozott a történelemmel és aki mégis felül tudott emelkedni embertelenségek, megaláztatások, jellempróbáló idők minden csapdáján, hogy ma derűs nyugalommal mutasson példát: lehet és érdemes kitartani. Férjét 1923-ban veszítette el, és soha többé nem ment férjhez. De nem volt magányos. Sok száz tanítványa mellett ott voltak a fiai, akiket így is fel tudott nevelni becsületben. Magyarországi állomáshelyei közül utolsó munkahelyének, Veresegyházának polgármestere sem először (és reméljük nem utoljára) köszöntötte őt virágokkal és a település polgárainak szerétetét tolmácsolva. Az 1960-as években költözött Újpestre és 1985 óta lakója a nevezett nyugdíjasháznak. És itt is jól érzi magát, holott mindenki fiatalabb nála, aki körülveszi. Az otthonlakók, akik suta rímekben, de meleg érzésekben fejezik ki együvé tartozásukat, az orvos, aki virággal köszönti leg- szófogadóbb betegét, a vezetőnő és munkatársai, akik büszkék lakójukra, mind-mind körülveszik őt, aki nem is érti „minek ez a nagy cécó” körülötte - de azért látszik, mennyire boldog. Megpuszilgatja az őt köszöntő óvodások fejét, megköszöni Lóránt atya cserkészeinek a szép éneket, meghatottan nézegeti Göncz Árpád köztársasági elnök úr üdvözlő sorait és fogadja az önkormányzat munkatársainak jókívánságait. Torták, virágok, pezsgőspoharak, mosolygó arcok közepette vajon mire gondol? Az eltelt száz évre, vagy a most induló újabb száz évből a reá jutókra? Hallását kikezdte az idő, de bottal jobban jár, mint sok hetvenéves. Pedig betöltötte a százat. Ősz haj, derűs arc, nyugodt optimizmus. Mancó néni! Tanítson meg minket így nézni erre a világra!-y -s ' - - -4.- „it ' MB , 4MB K »• > AS NB
