Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-08-19 / 16-17. szám
POLGÁRŐRÖK 168 ÓRÁJA Az állampolgár - az esetek nagy többségében - úgy érzi, hogy a bűnelkövetők száma általában több, a rendőröké általában kevesebb a szükségesnél, s hogy fővárosunk, benne az ő lakókörzetének közbiztonsága fokozatosan romlik. Ebből a felismerésből született az az ötlet, hogy a lakosság értékeinek és biztonságának védelmét részben vegye a saját kezébe (tál a hivatalos rendőri szerveken), ezért országszerte megalakultak a polgárőrség különféle szerveződésű csoportjai. Kezdetben sok, nem egészen alaptalan ellenérzés volt mind a lakosság, mind a hivatalos szervek részéről a polgárőrökkel szemben. Féltek attól, hogy így él tovább majd a munkásőrség vagy az önkéntes rendőrök intézménye, féltek, hogy ez majd jogot ad egyeseknek erőfölényük fitogtatására, törvényesít jogtalan cselekményeket az állampolgárokkal szemben stb. Aztán telt az idő és a polgárőrök bizonyítottak, a lakosság és a hivatalos szervek pedig belátták: a polgárőröket komolyan lehet és komolyan kell venni. Erről szól a következő beszélgetés is a IV. kerületi Bűnmegelőzési Polgárőr Egyesület elnökével, Mecseki Tibor úrral. Önkéntes szolgálati órák — Arra kérem elnök úr, hogy mutassa be a szerve-, zetüket!- Kezdeném azzal, hogy mi nem a polgárőrség. Mindenekelőtt pártsemleges és nem politikai szervezet. Nem egyenruhás és nem fegyveres testület - jóllehet a tagok egy részének van saját jogon szerzett önvédelmi fegyvere, de ehhez nem azért jutottak, mert polgárőrök. Tehát más, korábbi szervezetek folytatóját hinni mibennünk: jókora tévedés. A bűnözőt tettenémi vagy megfogni és a rendőrnek átadni állampolgári jog, csak általában kevesen élnek vele. A polgárőr olyan, igazolvánnyal is ellátott, közfeladatokat ellátó személy, aki önálló vagy a rendőrökkel közös járőrözés, figyelés, jelzésadás formájában ellenszolgáltatás nélkül, önkéntességi alapon ezt megteszi, vagy segít megtenni. Újpesten 1992-ben alakítottuk meg a Polgárőr Egyesületet 48 fővel. Fluktuáció természetesen nálunk is volt, hiszen volt akit csökkenő aktivitása vitt el közülünk, másoktól éppenséggel mi váltunk meg, mert méltatlannak bizonyultak a feladatra. Nálunk ugyanis nem elég az erkölcsi bizonyítvány, itt feddhetetlennek is kell lenni és azt el is lehet veszíteni. Mára több, mint 180 aktív tagunk van, zömmel fiatal és középkorú férfiak (köztük szabadidejükben hozzánk is járó hivatásos rendőrök), de nők, vagy idősebbek is, akik vállalták az évi minimum 168 óra szolgálatot. Ez lehet gyalogos vagy autó járőrözés, rendőri akciókban való közreműködés, de akad például olyan idős hölgytagunk, aki - rossz alvó lévén - lakása ablakából figyeli a parkolót és nem egy autófeltörést, lopást hiúsított meg, mert idejében értesítette a rendőrséget. Átlag évi húszezer felett van a teljesített szolgálati óráink, és ennél is több a saját gépkocsival megtett járőrkilométereink száma. Eredmények, sikerek- Mennyire eredményes a tevékenységük?- 1993-ban 120 felett volt a tettenéréses elfogások száma, tavaly ez már meghaladta a 180-at és idén ennél is több várható. De vannak nem számszerűsíthető eredményeink is, amikor azért nem jött létre bűn- cselekmény, mert mi ott voltunk, vagy addig „zaklattuk” követéssel az autójukat, amíg jobbnak látták elhagyni a kerületet. Egy háromhónapos hétvégén legalább napi tízórás szolgálatot teljesít 15 fő. A rendőrség felé leadott jelzésadásaink száma is jelentős, és ma már ők is nagyon komolyan vesznek minket, hiszen mi megsokszorozzuk a rendőrség eredményességét is.- Hogyan épült ki a bizalom az önkormányzattal és a rendőrséggel?- Lassan és fokozatosan. Joggal elvárták a bizonyítást, hogy tiszták és hasznosak vagyunk. Az is fontos, hogy nincs szereptévesztésünk. Tudjuk, hogy nálunk csak egy rendőrség van és tudjuk a jogainkat és azok határait is. így aztán oldódott a kezdeti bizalmatlanságuk, felismerték a hasznunkat is, ezért megszületett az együttműködési megállapodás és a szoros munkakapcsolat a polgárőrök és a rendőri szervek között. Ma már közvetlen rádió-összeköttetésben vagyunk és szolgálatszervezéseiknél figyelembe veszik a mi időnket és létszámunkat is. A kerületi önkormányzattal sem ment könnyen a kapcsolatteremtés, de örülünk, hogy érveink és eredményeink hatottak. Kaptunk támogatást; a Közrendvédelmi Alapítvány és a Civil Alap anyagi segítségével számítógépet vehettünk és létrehozhattuk a rádióparkunkat. Nemrég született meg az együttműködési megállapodás Újpest Önkormányzata és a IV. Kerületi Bűnmegelőzési Polgárőr Egyesület között, amely szabályozza a kapcsolatunkat. Én, tisztségemnél fogva tagja lettem az Újpest Közbiztonságáért Alapítvány kuratóriumának. Mi tisztában vagyunk mind az önkormányzat, mind a rendőrség nehéz helyzetével, ezért megköszönjük, amit kapunk. Ez lehet akár anyagi, akár természetbeni. Most például szívességi helyiséghasználók vagyunk az Újpesti Technikai és Tömegsport Szövetségnél, de az önálló helyünk is megoldódni látszik az önkormányzat révén. A rendőrség pedig tervbe vette a kiképzési segítségünket is. Mi valóban kiképzett polgárőröket szeretnénk látni, hogy „a rendőrnek ne a polgárőrre kelljen vigyázni!” Az egyéni elismertséget jelenti a Budapesti Polgárőr Szövetség három oklevele is. Mára elmondhatjuk, hogy Budapesten is párját ritkítja az a példamutatóan jó kapcsolat, ami az újpesti polgárőrök és a rendőrség között kialakult, mindez pedig azt jelenti: Újpesten elismernek bennünket, ezért értékelem úgy, hogy nagyon komolyak az eredményeink. Aki pedig szeretne közénk tartozni, azt szívesen várjuk sorainkba. Minden hó első keddjén megtalálhatnak minket a József Attila utca 91.-ben. Lakókörnyezetünk nyugalmáért, biztonságáért mindenki tud tenni valamit, ha akar. Muzsay András Elment Tibi bácsi... A gyászjelentés és a sírkereszt csak ennyit ad hírül és ezt örökíti meg: Forgách Tibor élt 72 évet... Olyan embert temettünk személyében, akiből - sajnos - már csak igen kevés van: egy újpesti polgárt. Gazdag életútját nem is az határozza meg, hogy 72 évig tartott, hanem az, hogy ez a 72 év 1923-ban kezdődött, és mire a világháború az ő kis világát is tönkrezúzta, benne már kialakult és megizmosodott a polgár. Vannak, akik napjaink egyik fő bajának tartják, hogy az emberek nem tudnak alattvalóból polgárrá válni. Tibi bácsi szemléletmódját egy életre ez határozta meg: polgár volt és nem tudták alattvalóvá silá- nyítani a világháborút követő nehéz évek sem. A rendszerváltozáskor természetes, hogy tevékeny részese a „polgárosodás”-nak. Istenadta tehetsége volt a rajzoláshoz, a múlt év májusában rendezett kiállításon a nagyközönség is láthatta az Ifjúsági Házban az újpesti rendszerváltásban tevékenykedő helyi politikusokról készült remek karikatúra-portréit. A kiállítás e részének is ezt a címet adta: „Pártosodunk”. Nem félt a lejáratott szótól, mert számára természetes volt, hogy egy polgári társadalomban pártok vannak, és a közjóért tenni akaró emberek egyéni meggyőződésük szerint pártokba tömörülnek, hogy itt gyakorolják demokratikus jogaikat. Már az 1990-es önkormányzati választások előtt tevékeny (és fiatal korában szerzett közigazgatási ismeretei és tapasztalatai révén nélkülözhetetlen) tagja volt annak az egyeztető fórumnak, amely a tanácsrendszerből az önkormányzati rendszerbe való zökkenőmentes átmenet biztosítását tűzte ki célul. Az imént azt írtam, hogy élete meghatározó vonatkozása volt, hogy ízig-vérig polgár volt, akkor most még arról is szólnom kell, ami ebből következik: életét egy kikristályosodott értékrendhez igazította. Alapállása ez volt: ez a világ (nagyban és kicsiben) sokkal jobb lehetne, mint amilyen, és csak rajtunk múlik, hogy olyan legyen. A polgárnak nemcsak kötelességei vannak (mint alattvalónak), hanem jogai is. Mindenki tegye a dolgát, de mindenki kapja meg azt, ami neki jár. Ezért volt, hogy mindenféle fórumok, közmeghallgatások egyik felszólalója, kérdezője, számonkérője Tibi bácsi volt. Az ő értékrendje szerint a járdáknak, parkoknak tisztának kell lennie, az írott és elektronikus sajtónak azt kell szolgálnia, ami igaz, jó és szép... Ha mindez nem így van, akkor a polgárnak szólnia kell. Szinte fizikailag szenvedett a hazudozástól, mellébeszéléstől és az üres fecsegéstől. Ezért aztán sokszor már nem azért ragadott tollat vagy ceruzát, hogy rajzoljon, hanem azért, hogy „tisztázzuk a fogalmakat”. Több ilyen tárgyú (és című) írása jelent meg a Kereszténydemokrata Néppárt újpesti szervezetének általa is írt és szerkesztett Kereszténydemokrata Hírmondó című lapjában, de más helyeken is. Ha üres fecsegést vagy mellébeszélést hallott a „megoldandó problémákról”, a ,nehézségek áthidalásáról”, politikailag passzív társadalom megszólításáról, biztos, hogy visszakérdezett, igen, de hogyan? Maga is sokat töprengett ezen és itt tapinthatunk rá önemésztő gyötrelmeire: ő kikristályosodott értékrend birtokában volt, de ezt a mai kort sokszor nem értette, pedig akarta érteni. Nagyon szerette a fiatalokat, de nem csak azért, hogy átadja nekik a maga kincsét, hanem tanulni is akart tőlük. Itt érkeztünk el személyisége másik meghatározó vonásához: szikár alakja, katonás fegyelme meleg szívet és aranyos humort takart. Szerető család vette körül, amelyért ő is minden áldozatra kész volt. Mindebben mély vallásos meggyőződésre is támaszkodhatott, amit nem hagyhatunk említés nélkül, ha hiteles és teljes képet akarunk festeni róla. Ilyen ember volt Forgách Tibor, akit augusztus 4- én sok-sok ember kísért végső nyughelyére a Megyeri úti temetőben. Nagy űrt hagyott maga után, de nem ürességet. Pelle András, a KDNP újpesti szervezetének elnöke Ahogyan önmagát látta...
