Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-06-24 / 13. szám

H3 I I Újpest Gyermekeiért-díjasok Megtalálta az „igazit”. Sokan a civilizációval együttjáró, elkerülhe­tetlen ártalomnak tekintik a mozgásszervi beteg­ségek gyakoribbá válását, és ide sorolják az ha­nyag tartású, gerincferdüléses, lúdtalpas gyere­kek egyre növekvő tömegét is. Pedig az esetek többségében mindez elkerülhető lenne, ha a mozgás, a testedzés jelentősége nemcsak sza­vakban merülne ki, hanem az egészséges élet­móddal, sporttal már az óvodáskortól kezdve foglalkoznának a családok és a gyermekintéz- mények. A Gárdonyi Géza utcai családi ház kertjében Klein Józsefné gyógytestnevelő tanárral elsőként erről beszélgettünk. Ildikó néni - mert a legtöb­ben így szólítják a csinos, halk szavú tanárnőt - immáron az ötödik ikszen is túljutott. A tanárnő 27 éve végzett a Testnevelési Főis­kola testnevelő és gyógytestnevelő szakán. A diploma átvétele után kézilabdaedző lett az Új­pesti Dózsa sportiskolájában. Később férjével Ózdra költözött, mivel ott kaptak lakást, majd néhány esztendő múltán, 1975-től ismét a kerü­letben lelt otthonra. A tanárnő érdeklődésemre elmondja: kezdet­ben a testnevelést érezte főhivatásnak, gyermek­kori álmai megvalósulásának. Csak később, a szakmai gyakorlat során jött rá arra, hogy a gyógytestnevelés az igazi...- Rájöttem, hogy ezen a szakterületen, amely az egészségügy és a pedagógia saját ötvözete, bensőségesebb, barátibb kapcsolatom alakul­hat ki a gyerekekkel, mivel a gyógytornához ha­sonló gyakorlatok, csakis abban az esetben hozzák meg a kellő eredményt, ha a gyerekek nemcsak a közös iskolai és uszodai foglalkozá­sokon, hanem egyedül, otthon is elvégzik a na­ponta előírt testmozgást.- A hagyományos „tornákhoz" képest eszközi- gényesebbek. a gyógytestnevelési foglalkozások?- Ha a tankönyvi tételek szerint dolgoznánk, bizonyosan így lenne. De az iskolák nehéz anyagi helyzetéhez alkalmazkodni kell. Ezért a speciális mozgássegítő eszközök helyett lelemé­nyesen tervezett gyakorlatokkal pótoljuk az esz­közöket. Egyébiránt ez elengedhetetlen az ott­honi gyakorlatok elvégzése miatt is.- Hányán szorulnak rá az újpesti gyerekek közül a „gyógytornára”, amiről jól tudjuk, hogy sokkal több, mint a torna?- Sajnos egyre többen. Föltűnően sok a lakó­telepi gyerek. Az órák szabályos megtartásához legfeljebb tizenhat gyereket szabadna fogadni, ehelyett a szaktanárok alkalmanként harminc- harminckét lurkóval dolgoznak. Ez abból adó­dik, hogy jelenleg öt gyógytestnevelő tanár dol­gozik a kerületben, és már ez is kevés. A segít­ségre szoruló gyerekeknek ugyanis nem mond­hatjuk azt, hogy betelt a csoportlétszám, több hely nincs... Ezért a kétszáz újpesti gyerek az előírt tizenkét csoport helyett nyolc csoportban gyakorol heti három alkalommal, három órán át az iskolai tantermekben, illetve a kerületi uszo­dában. Egyébként mostanában aggasztó híreket hal­lok arról, hogy privatizálják az uszodát. Remé­lem, ez rémhír. Mert az önkormányzat jelenlegi támogatása nélkül, az esetleges magánuszodai árak az iskolák és iskolások számára már megfi­zethetetlenek lennének. Figyelem Ildikó tanárnő arcát, finom gesztu­sait, mosolyát. Pontosan érzékelem azt a hitet, erőt, amely olyan magától értetődővé teszi, hogy néhány hete pedagógustársai és tanítvá­nyai megelégedésére átvehette az önkormány­zat képviselőtestülete által odaítélt „ Újpest Gyer­mekeiért” díjat. A tanárnő ugyanis valóban embert próbáló pályára lépett, amikor hivatásául választotta a gyógytestnevelést. Hiszen nemcsak a Nyár ut­cai, a Fóti úti iskolásokkal foglalkozik, hanem speciális táborokat szervez, gondja van arra, hogy a kerület óvónőinek is megtanítsa azokat a gyakorlatokat, amelyek a legkisebbeknél is fej­leszthetik a hát- és hasizmokat, továbbá rend­szeresen foglalkozik az „aprónép” szüleivel is. Tanítja, győzködi őket, hogy segítsenek kicsi­Klein Józsefné a díjátadási ünnepségen, Hock Zoltán kulturális alpolgármesterrel. (Fotó: Horváth Dávid) nyeiknek az otthoni mozgásgyakorlatok elvég­zésénél. Hivatását oly fontosnak érzi, hogy a kerület gyermekortopédiáján dolgozó és ugyan­csak mindenkin segíteni kész dr. Lengyel Zsu­zsanna főorvosnővel, szinte heti menetrend­ben együtt dolgozik. A tanárnő hangsúlyai, mozdulatai mögött nincs semmi póz. Amikor pedig kér, hogy a róla szóló cikkben említsem meg, a díj nemcsak ne­ki szól, hanem a biztos hátteret adó családnak és dr. Lengyel Zsuzsannának is, megértem, hogy Újpest-szerte miért is becsülik. Az ünnepélyes díjátadásról, az elismerő ki­tüntetésről szólva megemlíti: az oklevél és a vi­rág mellé 50 ezer forintot is adott az önkor­mányzat. Az összeg egy részét - szándéka sze­rint - átultalja a „Vissza az egészséghez” alapít­vány számlájára. A gyermekortopédia és gyógy­torna alapítvány ugyanis a kerület gyermekei­nek jobb ellátását segíti, célja, hogy minél keve­sebben kényszerüljenek gyógyfűzők hordására, vagy más lelki és fizikai gyötrelmek elviselésére. Egri Tamara A téma a környezetvédelem Rendhagyó tanóra a Chinoinban Gyerekek a gyárban? Igen, ez így van, de a dologban nincs semmi szabálytalan. A Szűcs Sándor Általános Iskola 7/b osztálya tanórán vett részt nemrégiben a Chinoin Gyárban. A téma a környezetvédelem. A 7/b dr. Varga Lászlóné igazgatóhelyettes és Gerőcsné Ceglédy Irén bioló­gia-földrajz szakos tanárnő kíséretében érkezett (Papavaszilisz Hrisztosz osztályfő­nök nem tudott jelen lenni) és nagyon komolyan vették a „tanórát”. Ez nemcsak a szorgos jegyzetelésből, de a hozzáértő kérdésekből is kiderült. Egy dán program alap­ján és segítségével folyamatosan foglalkoznak a témával és már sok gyakorlati ta­pasztalatot szereztek. Mit kérdeztek először? Természetesen az, hogy miért büdös a Chinoin... Először azonban meghallgatták a tájékoztatókat. Minden dicséret megilleti dr. Orosz Jenőt, a public relations munkatársat, valamint Lukács Margit és Odor Erzsé­bet osztályvezetőket...- A saját gyerekeimtől érdeklődtem, mi érdekelné őket a gyógyszergyártásról s en­nek alapján állítottam össze a tájékoztatót - mondta Lukács Margit. Hogy a gyógy­szer „honnan tudja” mit és hogyan kell gyógyítania, azt sok-sok kutatás és kísérlet előzi meg. Mi az a hatóanyag, amely a legkisebb mennyiségben, a legkevesebb mel­lékhatással a legjobb eredményt produkálja - ez a kísérletek célja. Szó volt arról is, hogy a gyógyszer tabletta, injekció, kapszula vagy melyik más formában a legjobb hatásfokú. És nem utolsósorban arról, hogy a gyógyszergyártás során mit lehet és kell tenni a munkavédelem és a környezetvédelem érdekében. Dr. Orosz Jenő vetített képekkel színesített előadásban a gyógyszeripar jelentősé­géről, ezen belül a 85 éves Chinoinról beszélt. A gyár elődjét az Alka Vegyészeti Gyárat 1910-ben hozták létre, két évvel utóbb költözött Újpestre. Sok fontos gyógy­szer gyártása, illetve felfedezése, kifejlesztése fűződik a Chinoinhoz. 1993-ban a Sa­nofi Winthrop francia cég többségi tulajdont szerzett a Chinoinban. Az előadó elis­meréssel szólt a vezetés szociális érzékenységéről, a létrehozott alapítványokról, a gyár nyudíjasainak segítéséről. És hogy mit tesznek a környezet védelméért, arról Odor Erzsébet beszélt. Nagyon fontos, hogy a melléktermékek ne szennyezzék a környezetet. Főbb szempontok a szennyvíztisztítás, a hulladékok elszállítása és a víztakarékosság. Mindez természete­sen nagyon sokba kerül. Odor Erzsébet beszélt a külhoni cégeknél szerzett tapasztalatairól is, valamint ar­ról, hogy a mindennapi életben, a saját háztartásban hogyan lehetünk környezetvé­dők. Ne az legyen a szempont, hogy ha mások szemetelnek az utcán vagy pláne a te- mészeti környezetben, akkor ezt én is megtehetem. Mutassunk jó példát. Mindennapi példa a hulladékgyűjtés. Sokat lehet segíteni, ha a különböző fajta szemetet nem egy helyre hajigáljuk, hanem szelektíven válogatva tartjuk és továbbítjuk. Ausztriában például a szelektív szemétgyűjtésért kevesebbet kell fizetni. Voltak nálunk is ilyen irányú kísérletek, de a különböző fajta hulladék tárolására kihelyezett konténereket a lakosság nem vette figyelembe - vagy éppen egészen más célokra használta. A 7/b alig várta, hogy szóhoz juthasson. Szakértő kérdéseik közül néhány: mi tör­ténik, ha elromlik a légtisztító berendezés (a riasztó jelére a műveletet leállítják), mi történik az elpusztult kísérleti állatokkal (1200 fokon elégetik, de természetesen nem a gyárban), a vállalat mennyi pénzt fordít környezetvédelemre (kb. 200 millió forin­tot), na és hogy miért büdös a Chinoin, természetesen ez is előfordult a sok más kér­dés között (csak nagyon ritkán érezni a rossz szagot). A tájékoztatót követő udvari sétán ebből is kaptak egy kis kóstolót a gyerekek, egy sípoló szelep csípős, rossz szagú gőzt köpködött. De valóban nagyon rövid ideig. Elismerés illeti a rendhagyó tanóra kezdeményezőit és létrehozóit. Mindannyiunk érdekében legyenek minél többen akik követik őket. Faragó Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents