Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-27 / 11. szám
ÚJPEST POSTÁNKBÓL Tanítók szakmai elismerése A Tanítók a gyermekekért Egyesület idén először hirdetett pályázatot „Az év tanítója” címért. A Bajza Utcai Általános Iskolából ketten pályáztak. A pályamunkák értékelése után mindketten bekerültek - az ország minden részéről nevezők közül - a kiválasztott legjobb 15 közé. A második fordulóban sorsolás alapján (időpont, osztály, tananyag) a Fazekas Mihály Gyakorlóiskola osztályaiban órát tartottak, melyet nívós szakmai zsűri értékelt. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban május 10-én Kuti Gusztávné vez. szaktanácsadó, az egyesület elnöke adta át a díjakat, és értékelte a nemes versenyt. Kovács Zsuzsa tanítónő, kollégánk, elismerő oklevelet és díjat kapott, Temesvári Miklós kollégánk - két tanítónővel együtt - elnyerte „Az év tanítója” címet. Szakmai sikerük emelte iskolánk, kerületünk hírnevét, melyhez ezúton is szívből gratulál a Bajza Utcai Általános Iskola tantestülete Kinek a színe? Akaratlanul is hallom a beszélgetést az üzlet dekorációsa és eladói között, miszerint az ünnepi kirakatot - a húsvétit - lila-fehérre tervezik mert elvégre ez Újpest színe, teszik hozzá egymás között. És a dekorációs a lila szalagok kiválogatásába kezdett. Kévésén múlott, hogy nem szóltam közbe, tévednek: a lila-fehér az UTE színe, Újpesté, a városé soha sem volt az. Több évtizede annak, hogy a városi címer, és a zászló, amely néhány éve újra meghonosodott és polgárjogot nyert a város életében, bíbor és arany színű. Ez az újpesti zászló leng ünnepnapokon a köztereken, a városháza homlokzatán és állandóan a díszteremben. Újpest színe tehát ez a bíbor-sárga. A „bevéséséhez” hosszú idő kell, nem kevésbé ahhoz, hogy külsőségeiben is hagyománytisztelő és ápoló legyen a város. A hivatalban, ha ünnepeiteket köszöntenek, legyenek azok díszpolgárok, vagy épp a gyermekdíj kitüntetettjei - vörös-sárga színű virágokból kötött csokorral ajándékozzák meg őket. Ezt már a virágosok is tudják. Ám, a lila-fehér összeállítással, amely az UTE privilégiuma, együtt kell élnünk. Oly módon is, hogy rendszeresen tapasztalom: lila színnel nyomják - biztosan nem véletlenül - például az iskolai, a névadó ünnepségre szóló meghívót - az egyéb kulturális plakátot, különböző kiadványok fejlécét, a cégtáblát. Mert hát ez Újpest színe - hallom az indokot. Kezdem azt hinni, a nyomdák csak az újpesti megrendelőknek adják ezt a színt. Nem tudom, a húsvéti kirakat milyen lett lilafehérből, nem jártam az üzlet felé. Csak szeretném remélni ilyen erős lesz a „bevésés” - évek múlva - a bíbor-arany színösszeállítással is.-bkIskolánk, a Babits Mihály Gimnázium vegyes kara immár másodszor kapott meghívást a németországi Leverkusen városába. A felejthetetlen, élményekben gazdag utat hosszas felkészülés és kemény munka előzte meg. Utazásunk első napját az ausztriai Salzburg városában töltöttük, ahol megtekintettük a Dómot, a várat és Mozart szülőházát. Az éjszakát egy barátságos kis faluban töltöttük, Neustiftben, a határközeli hegyekben. A hosszú, fárasztó út után egy csodálatos, programokban gazdag hét várt 69 fős énekkarunkra és 5 kísérő tanárunkra. A programok keretében ellátogattunk Düsseldorfba, ahol a mon- heimi női kar tagjainak kíséretében megtekintettük a város nevezetességeit, többek között Eszak-Rajna-Vesztfália parlamentjét, ahol megismerkedhettünk a tartomány politikai életével. A következő napot Bonnban, a régi fővárosban töltöttük. A városnézést és a polgármesteri fogadást énekkari próba követte, majd a Szentpétervárról érkezett orosz lánykarral közös templomi hangversenyünk zárta a hosszú napot. Lehetőségünk nyílt arra is, hogy Európa legnagyobb templomában, a kölni dómban énekelhessünk. A háromnapos tartományi körutat fogadóvárosunk, Leverkusen megtekintése zárta. Itt a város kastélyát, a városházát és a kiállításokat tekintettük meg. Németországi utunk második hangversenyére Monheimben került sor, az ottani női kar részvételével. Legnagyobb koncertünk egyben a záróhangversenyünk volt. A leverku- seni Forum 1000 fős nagytermében a fogadó gimnázium leánykaraival és az orosz kórussal együtt léptünk fel. Vendéglátóink színvonalas búcsúestet szerveztek számunkra, tánckarok műsoraival. Koncertjeinkről elismeréssel útak a Jielyi újságok, dicsérve a műsorválasztás igényességét, sokszínűségét (Kodály-művek, madrigálok, magyar népdalfeldolgozások), ill. karvezetőnk, Kőházi Tibomé munkáját Életre szóló élményt jelentett számunkra ez a 10 nap, és úgy érezzük, vendéglátóink barátsága, gondoskodása méltóképpen viszonozta azt a vendégszeretetet, amivel mi és dr. Derce Tamás polgármester úr fogadta kórusukat múlt év tavasszal. Köszönettel tartozunk a Soros Alapítvány, a Fővárosi Kulturális Bizottság és az iskolai alapítvány anyagi támogatásáért, hozzájárulásáért, ami utazásunkat lehetővé tette. Természetesen köszönet illeti karvezetőnket, Kőházi Tibor- né tanárnőt, igazgatóhelyettesünket: dr. Kövesdi Istvánt, tolmácsunkat: Adorján Gábomé tanárnőt, zongorakísérőnket: Arató Pétemé tanárnőt és dr. Nagyné Ács Mária tanárnőt, akik munkájukkal és segítségükkel hozzájárultak az énekkar sikeréhez. Bathó Gabriella, Nagy Judit (IV. C oszt kórustagok) Képeinken: a kórus és újságcikkek, amelyek rólunk szóltak... Siker — Németországban
