Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-04-30 / 9. szám
H ^ W ¥ #wt*W!Ssp™í UJi hbl K/na/' kereskedőház Újpesten Alig néhány hete, hogy Vajda Pál, a városrész gazdasági ügyeit intéző alpolgármester egy önkormányzati delegáció élén csaknem 10 napot töltött a Kínai Népköztársaságban. A gyors kapcsolatfelvételt követően mindkét fél számára kedvező gazdasági kapcsolat kialakulása várható. Első lépésként az önkormányzat a Magyarországnál másfélszer nagyobb Hobei tartományban kereskedelmi koncessziós jogot szerzett. Kizárólagos exportjogot a magyar szeszipari termékek (borok, égetett szesz) kínai, és a kínai porcelánok magyarországi forgalmazásában. A kínai kapcsolat előzményeiről és további fejlődéséről, terveiről faggatjuk Újpest polgármesterét, dr. Derce Tamást. • Honnan ered az ötlet, hogy a jelenlegi helyzetben egy kerületi önkormányzat kínai kapcsolat kiépítésébe kezdjen bele?- Egy Magyarországon is bejegyzett, porcelánokkal foglalkozó kínai cég az Újpesti Vagyonkezelő Rt.-től bérelt egy helyiséget Káposztásme- gyeren. A sikeres vállalkozás kínai elnöke később kezdeményezte a testvérvárosi kapcsolat kialakítását Újpest és a Hobei tartománybéli, 5 millió lelket számláló, porcelánvázáiról híres Handan város között. A történet érdekessége, hogy míg a Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kapcsolata megszakadt, ezzel szemben Újpest kínai kapcsolatai egyre kedvezőbben alakulnak. Hihetetlenül nagy lehetőség rejlik ebben a vállalkozásban. Ha sikerül mindent az elképzeléseink szerint megvalósítanunk, akkor Újpest anyagi gondjai hosszú távra megoldódhatnak, a városrész újból virágkorát élhetné. • A megállapodások szerint az újpesti önkormányzat mit nyújt ezért kínai partnereinek?- Kísérleteikre közel 600 négyzetméteres telket biztosítunk, ahol a kínai kertészek kipróbálhatják, hogy a mi éghajlati viszonyaink között mely speciálisan kínai fűszernövények, mezőgazdasági termékek termeszthetők. Sikeres kísérletezés után egy nagyobb földterületen megkezdődne ezek nagybani előállítása is, és a terveik szerint innen látnák el a? európai kínai éttermek nagy részét is. A városrészben épülne egy kereskedőház, amelyben bonyolítanánk a majdan létrejövő 51 százalékban magyar tulajdonú gazdasági társaság, az „ÚjKi” ügyeit is. • A kínaiak a közös együttműködés reményében mit kínáltak az újpestieknek?- A koncessziós jogon túl Handan város kellős közepén épülne egy ötezer négyzetméter területű ruhaipari gyár, melybe nekünk kell biztosítani majd a gépeket, illetve a technológiát. • Félő, hogy a kínai kapcsolatok erősödésével, a kecsegtető gazdasági eredményeken túl a negatív hatásokkal is számolnia kell az itt lakóknak?- Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennünk, hogy a kínaiak magyar- országi gazdasági terjeszkedését már csak ideig-óráig lehet megakadályozni. Ez alól ma már Újpest sem kivétel. Véleményem szerint, amit nem tudunk megakadályozni, azt segíteni és befolyásolni kell, lehetőleg úgy, hogy abból a városrésznek is haszna legyen. Az Újpesten felépülő kereskedőházban elsősorban üzletemberek, gazdasági szakemberek dolgoznak majd, és a kereskedők is csak a vásárlókat védő garanciákkal folytathatják tevékenységüket. Varga Ibolya Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasók elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli... Levél az ENERGO-SANsz-tól. Tárgy: olvasói levél 30 millióról, amely a kerületé maradhatott volna... Tisztelt Szerkesztőség! Kértem, hogy adjanak lehetőséget egy olvasói levél megjelentetésére, mert az energiaárak emelésével egyre több érdekelt lesz! A történet nagyon rövidre fogva: Az első ajánlatunk: 1989 óta az 1KV, illetve a Vagyonkezelő Rt. épületein lévő 1715 db elszívó ventilátor üzemeltetésére és javítására 30 millióval kevesebb i$ elég lett volna. Ha elfogadják az ajánlatunkat: ingyen felújítjuk az önkormányzat tulajdonában lévő épületek elszívóinak kapcsolóberendezéseit és átállítjuk az „ENERGO-SANsz rendszer szerinti energiatakarékos üzemmódra! Az egész munkát saját beruházásban végeznénk. Cserébe mindössze a - külön erre a célra felszerelt villanyórákkal - ténylegesen mért megtakarítás 45%-át kérnénk öt évig! További 30%-ért az Újpesti Épületgépészeti és Hibaelhárító Kft.-vel - tehát az önkormányzat vállalatával - elvégeztetnénk a teljes körű karbantartást is, amire jelenleg közel négymilliót fizetnek ki évente! A kerületnek így megmaradt volna 25% plusz a jelenlegi karbantartási, javítási díj: együttesen minimum 6 millió Ft évente! Természetesen most sem fogadták el az ajánlatot. Úgy látszik, pár millió ide vagy oda nem számít. Nem árt ha tudják: ismét nem velünk tolnak ki - a megoldás ugyanis saját szabadalom, ezért senki más nem készítheti el -, hanem a lakossággal, hiszen nekik kell a szükséIS*!!!l^^BiSS!SIBSÍlB§#liiiai!Bi!!iIS* ges többletet befizetniük, hogy a mérleg ne legyen mínuszos! (Vagy úgyis az?!) Rengeteg régi (és most alakuló) társasháznak viszont lehet, hogy pár tízezer Ft is jói jönne, mert ha nem is teljesen ugyanolyan, de hasonló feltételekkel számukra is biztosítani tudjuk a lehetőséget! Csak emlékeztetőül: az energia- és a javítási, karbantartási költség egyre drágább! Nem állítjuk, hogy a megoldásunkat alkalmazva minden bérházi lakásban megjavul a szellőzés, hiszen nem klímaberendezéseket építünk be. Az elmúlt évek alatt azonban több ezer helyen bebizonyítottuk, hogy az ENERGO-SANsz alkalmazásával kikapcsolás nélkül is megvalósítható 40-50%-os megtakarítás! Ezt igazolja az is, hogy a polgármesteri hivataluk ablakából kinézve szinte minden épület elszívója évek óta a mi berendezéseinkkel dolgozik, „természetesen” az önkormányzati lakások kivételével! Ha az árak és a bérek továbbra is így alakulnak (márpedig ez a valószínű) 2000-ben már csak kétféle elszívó ventilátor lesz az épületeken: amelyiket kikapcsolták, mert a tulajdonosok nem tudták az egyre növekvő villanyszámlát kifizetni (és így megspórolják a karbantartási költségeket is) és ahol mi - a lehető legoptimálisabb feltételt biztosítva üzemeltetjük. Sándor László 3200 Gyöngyös, Berze Nagy János u. 23. ín Gondolatok egy diákvetélkedőről - belülről A címben említett diákvetélkedő persze nem volt olyan vérre, vagyis tétekre menő, mint például egy személygépkocsiért vagy egy rózsadombi villáért folyó, de azért ez sem volt akármilyen. Az első díjat, a fejenként tízezer Ft-ot ugyan nem mi vihettük haza - bizonyára azért, mert nem bíztunk eléggé magunkban, vagy mert nem vittük magunkkal iskolánk zászlaját de azért különösebb erőfeszítés nélkül szereztük meg a második helyet, igen szoros versenyben a Könyves Kálmán Gimnáziummal. Mindössze két ponttal maradtunk le mögöttük. No persze mindemögött igen erőteljes és intenzív munka, felkészülés áll. így visszagondolva az 1994. március 5-ét megelőző napokra, kellemes emlékek jutnak eszembe. A délutáni kávézgatá- sok a könyvtárban, a legújabb viccek mesélése pihentetőként és a lógások a tanítási órákról. Ez úgy történt, hogy a könyvtárból néha fel-fel jutunk az osztályba szünetekben, mintegy tudtára adva a többieknek, hogy még élünk, megvagyunk. Ok persze kitörő örömmel fogadtak bennünket. Az ember gyereke bemegy az osztályba:- Szevasztok híveim! - Híved a jó...! - így az osztály. Aztán irigyeltek is, ha nem mentünk be a feleltetésre. (Ők kivégzésnek nevezik.) A könyvtárban viszont egy kicsit zavaró volt, hogy sok tanuló lejárt oda, hogy elmesélje gondját-baját, a tanárnőnek, így aztán előfordult, hogy inkább az ő lakásán jöttünk össze. Természetesen ilyenkor ott is ebédeltünk, s felkészítő tanárnőnkkel Tóth Ági nénivel tényleg minden problémánkat, örömünket és bánatunkat is megbeszéltük. Szinte már második családomnak éreztem a csapatot, olyan sok időt töltöttünk együtt. A legnehezebb feladat szerintem a dolgozat megírása volt. Az újpesti Posta történetét és az Újpest I-es Postahivatal mai állapotát kellett tanulmányunkban ismertetnünk. Kemény dió volt, mivel a forrásanyag rengeteg kiadványban és postai szaklapokban volt található, így megszálltuk a Postamúzeumot, ahol óriási segítőkészségre találtunk. így körülbelül 2 és fél hét alatt megszületett a rengeteg fontos adatot tartalmazó dolgozatunk, amelyre kilenc pontot kaptunk a zsűritől. Ezúttal szeretnék köszönetét nyilvánítani az egész csapat nevében Neogrády László úrnak, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének, 'Újpest díszpolgárának, és mindenkinek, aki munkánkat segítette. A vetélkedő utáni első három helyezett csapat tiszteletére adott díszvacsora nagyon jól sikerült. Az is természetes, hogy a mi tanáraink, hozzátartozóink minket is győztesnek tartottak. Azt hiszem két év múlva is megpróbáljuk: A Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium csapata nevében: Sándor Gábor (I/E osztály) (A szerk megj.: Az újpesti középiskolások számára megrendezett helytörténeti vetélkedőről április 9-i lapunkban írtunk.) —————— 5
