Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-03-19 / 6. szám
■■ I ^WW,n«|illlll|i|illlWi IIMIIM Ismét helyén a szobor Öntödei riport- Petőfi nyomában A KÖLTŐ - 1849. július 31-én történt eltűnésével és előre megjósolt halálával - a megfejtésre váró nagy magyar rejtvények közé küldte el névjegyét. A monogram: „P. S.”, jelentheti Petőfi Sándort, avagy a latin rövidítést: postscriptum - melynek jelentése: utóirat. S hogy mi állna ebben a Petőfi-címezte utóiratban? Talán éppen az alábbi sorok, amelyeket A ledőlt szobor című versében olvashatunk: „Áll még a hegy, de orma hús rideg. Hol a szobor, mely koronája volt? Tán megirigylé a földtől e díszt Az ég, s magához fölragadta?... oh nem! Földindulás jött, mely lerombold Megingatá alapján őt e vész, A magasból a mélybe dőlt alá, S alant a völgybe elnyelé a posvány. ” Néhány hónapja Újpesten is ledőlt egy szobor: éppen Petőfi mellszobra. Nem először került le talapzatáról, s hogy egyszerű „játék”, vandalizmus vagy a tárgyát kereső rombolási vágy térítette-é le, az ma már kideríthetetlen. Tény, hogy a bronzalkotás megrongálva és elhagyatva feküdt a talapzat mögötti bokrok között. A szobroknak nincsen TB-kártyájuk, sorsuk az elevenek karitatív készségétől függ. Petőfinek szerencséje volt: a bronz mellszobor az önkormányzat munkatársainak, majd a Budapest Galéria főigazgatójának, Zsigmond Attilának köszönhetően hamar „kórházba” került. A javítást és restaurálást Kőbányán, a Barabás utcai Szoboröntődében végezték. * A máskor forróságot árasztó kohókhoz most bátran odaléphetek; a kemencéket megnézhetem kívülről-belülről, munkaszüneti nap lévén most minden inkább ridegséget áraszt. Az üzemben feketék a szerszámok, a felső ablakon beszűrődő tavaszi napfényben mégis rend uralko: dik.- Rongálok mindig voltak és mindig lesznek - vezet körbe az öntödén Szabó József ügyvezető igazgató. A Petőfi-szobomál sem lehetett kideríteni, mi volt az indíték. Megkaptuk a munkát és elvégeztük a szükséges javításokat, amely ez esetben hegesztést és belső vasalást jelentett, valamint a felületi sérülések javítását és újrapatinázást. A szobrot eredeti állapotában adtuk át a kért határidőre.- Mindez korrekten és szakszerűen hangzik, ám a szoboröntöde más mint egy nagyüzem: itt nem tömegtermelés folyik.- Valamennyi szobor egyedi darab, ez munkánkban az igazán érdekes. Mindet másként kell csinálni, ez adja a szakma lényegét, furfangját. Szakembergárdánk azért van feltöltve minden nap, mert az újabb és újabb kihívások széppé teszik ezt a mesterséget.- Változott, változik-e valamit a fémszobrok alapanyaga az évszázadok során? Ma is ugyanazt az ötvözetet nevezzük bronznak, mint régen?- Évtizedekkel ezelőtt még nem létezett az az anyagminőség, amellyel most dolgozunk. Másrészt minden mester más szakmai álláspontot képvisel. Korábban a vörösréz, az ón, a horgany és az úgynevezett „szennyezők” alkották a bronzot. Nálunk a szoboröntödében csak vörösrezet és ónt használunk. Ez az ötvözet előnyösebb a megmunkálás szempontjából, mert a „szennyezők” rideggé, keménnyé teszik a szobrot.- Napjainkban sem a kultúrának, sem a kohászatnak nem kedvez a gazdasági helyzet. A szoboröntődében mindez forintban mérhető... Ön mint vállalkozó, hogy érzi magát?- Négy esztendeje jöttem az öntödébe, azóta pár százalékkal magasabb a cukrom. „Idegenként” kerültem ide, korábban kisiparosként dolgoztam. Az öntöde felszámolás alatt állt, ami azt jelentette, hogy mindenkit el akartak küldeni. A privatizáció után a Művészeti Alappal közösen alapítottam kft-t. Az akkor 18 fős gárda mára 47-re gyarapodott, de az összlétszám a restaurátorokkal, ipari munkásokkal együtt 150. Fél évvel ezelőtt a Művészeti alapítvánnyá alakult és eladta nekem az üzemrészét. Ma már 100 százalékos tulajdonos vagyok, aki az ingatlannal és a felépítménnyel is rendelkezik. Tudja, a jó vállalkozás olyan mint a művészet: érezni kell. Úgy tűnik, van érzékem az'emberekhez, akit felveszek, az itt is marad...- A kongó üzemcsarnokban jónéhány félbemaradt szobor várja, hogy a művész lehántsa fémtestéről a fölösleget. A munkapadokon hagyott műalkotásokból akár egy tárlat is összeállna.- A művészek együtt élnek velünk és persze készülő szobraikkal. Több olyan művészt említhetnék, akinek alkotása nem csupán rám volt nagy hatással, de az öntőmunkásokra is. A Németországban élő Barth művész úr Dózsa-szobra volt az első. Jelenleg Szervatiusz Tibor, Marton László és Terebessy Mátyás Kanadában élő művész szobrain dolgozunk, de gyakori vendégünk - többek között - Pauer Gyula, Kis György, Gáti Gábor, Varga Imre és László Péter is. A folyamat mindig ugyanaz: a megrendelő megrendeli, a művész megmintázza és megalkotja a szobrot. Mi itt az öntödében csak másolatot készítünk. Az eredeti többnyire gipsz vagy agyag, a másolat nálunk mindig bronzból készül. Hogy melyiknek van nagyobb értéke: az eredeti gipsznek, vagy a másolat bronznak, az megítélés kérdése... Rojkó Annamária A természet csodái Kérem, senki ne ijedjen meg, nem történt semmi borzalmas dolog. Ellenkezőleg, február utolsó hétvégéjén kellemes és hasznos programban lehetett részük Újpest legifjabb polgárainak, no és persze az idősebbeknek is. Az Ifjúsági Ház látogatói ízelítőt kaphattak a természet csodáiból. Nyugodtan beszélhetünk csodákról, hiszen nem mindennapi állatok néztek vissza a látogatókra. Hallottak önök már például kancsilról? A kancsil Délkelet-Azsiában honos, kistermetű kérődző. Vagy láttak önök már indiai muntyákszarvast? Ez egy kutyanagyságú szarvasféle. Találkoztak már pálmasodróval? O egy kutyára emlékeztető állat, rendszerint csíkos szőrzettel. Aki február végén az Ifjúsági Házban járt, bízvást elmondhatja, hogy látott ilyen „csodabogarakat”, igaz, csak kitömve. Az egzotikus lények mellett vadásztrófeák és tengeri állatok is helyet kaptak. A színházteremben kiállított terráriumokat azonban már máshogy néztem, hunyorogva. Az eleven „vendégek” ugyanis oly mesterien rejtőztek a környezetüket képező növények mögé, hogy csak hosszas keresgélés után vehettem észre őket. Akadtak itt viperák, siklók, boák, távoli földekről származó gyíkok, teknősök és apró rágcsálók. A kisiskolások vidáman futkostak le-föl - kezükben noteszekkel és toliakkal. Nem hagytak figyelmen kívül egyetlen darabot sem. Dicséretet érdemel az Ifjúsági Ház és a Bagoly Klub, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre e szép kiállítás. Varga Ferenc Hétvégén: az Utazás Kiállításon Idén már harmadik éve veszünk részt az Utazás Kiállításon, most is a vakációs gyerekprogramok, tábor- és osztálykirándulási szálláshelyek adatait közvetítő információs szolgálatunkkal. Természetesen hazánk programjait is kínáljuk a kiállításon, a tavalyi siker alapján idén is lesz kézműves játszósarkunk. Örömmel vennénk, ha meglátogatna bennünket az „A”pavilon 103/D standján. Várjak Önt a BNV területén az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház munkatársai. Káposztásmegyeren: Paskai bíboros úr Március 20-án, vasárnap, 9 órai kezdettel szentmise színhelye lesz Paskai László bíboros úr közreműködésével a Káposztásmegyeren lévő Szentháromság templom. (Cím: Bp. IV., Hajló u.-Nádasdy u. sarok.) A bíboros úr először jár ezen a vidéken, s az ittlakók- nak örömünnep ez a nap azért is, mert az 1991 óta folyamatosan épülő templom egy újabb résszel gazdagodik. (A templom felszentelését ez év végére tervezik.) A káposztásmegyeri templom építését az itt formálódó közösséget, dr. Tomka Ferenc plébános úr tevékenységét mutatja be Paulus Lajos dokumentumfilmje is, amelyet a februári játékfilm-szemlén mutattak be. A Fény-képek Istenről című filmet egyébként április 4- én, húsvét hétfőjén vetítik a TV2-őn 15 óra 45-kor. ■HHH m 4 „ . mm
