Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-01-08 / 1. szám
újságíró gitárral, vagy... Muzsay András termetes alakja egy év óta sűrűn feltűnik Újpest belvárosában, ugyanis az Újpesti Közösségi Televízió hírszerkesztője, másrészt lapunknak, az Újpestnek indulása óta rendszeres külső ntunkatársa. Ez irányú tevékenységéért éppen augusztusban nyerte el az önkormányzat újságíró-pályázatának egyik díját. De beszélgetésünknek nem ez az elsődleges apropója, hanem egyfelől annak a két műsoros hangkazettának a megjelenése, ami néhány hete már kapható a budapesti könyv- és zeneműboltokban, másfelől ennek a nem „szabályos” embernek a bemutatása. # Miért foglalkozol ennyi mindennel?- Minimum két okból. Egyfelől azért, mert a mai világban lehetőleg több lábbal kell a földön állni, hogy az ember fenékre ne essen. De a fontosabb az, hogy nem bírom a tétlenségét. Én még a nyaralásból is megszöktem, mert a strandolás nekem egyenlő az időm elfecsérlésével. Nagyon szeretem azokat a dalokat, amiket műsoromra tűzök felnőtteknek és gyerekeknek készített előadóestjeimen, és nagyon szeretem megismertetni az emberekkel mindazt, ami nekem örömet okoz. Másfelől az újságírásban is sok örömet lelek, és talán az olvasóim is szeretik mindazt, amiről és ahogyan nekik írok. A műfordítás pedig olyan szenvedély, mint másnak a rejtvényfejtés. Ez a mi magyar nyelvünk olyan gyönyörű, hogy élvezet vele birkózni és kihívásainak megfelelni. Én tudom, hogy némiképp „őrült” vagyok, de ezt az őrült világot, amiben élünk, egy kis őrület nélkül alig lehetne normálisan elviselni. Egy nagy hobbi, nagy „belefeledkező” tevékenység mindenkinek egészséges volna. • Csak nem azt mondod, hogy ennyi tevékenység mellett még egyéb hobbid is van?- De, természetesen. Szenvedélyesen katalogizálom kb. 7000 kötetes könyvtáramat, 2000 hanglemezemet és kazettámat, valamint a szakirányú kottatáramat. Több mint negyvenezer katalóguscédulám van. Olvasás nélkül nem múlhat el nap, és lehetőleg több könyvet is olvasok egyidejűleg. És imádom az állatokat, mindeneken felül a macskákat. Valamelyik előző életemben lehet, hogy magam is macska voltam, úgy megértjük egymást első szóra. És persze maga a munkám a hobbim, főként a koncertezés. • Újpesten viszonylag keveset hallottunk játszani...- Újpesten nem azért nem adok előadóestet, mert nem szeretem az itteni embereket, hanem mert nem hívtak. Manapság amúgy sem rendeznek már az iskolák, vállalati klubok, művelődési házak olyan rendezvényeket, aminek nem biztosított a nyereségessége. • Két - most megjelent - kazettádnak az az igazi sajátossága, hogy ilyen még nem volt Magyarországon. Autentikus észak-amerikai népzenét - ide értve a népdalokat és balladákat, spirituálékat és gospeleket - önálló lemezen még nem jelentetett meg senki magyar nyelven, költői műfordításban. Bemutatnád őket?- „A hobók altatódala’’ angol, ír és karibi gyökerű észak-amerikai folkot mutat be lírai és vidám népdalokkal, western-country balladákkal, főként a XVIII—XX. század népköltészetéből. Az „Üdvöz- légy, Uram!" a legnépszerűbb néger spirituálékból és gospelekből válogatott, ihletetten költői-vallásos anyag. A hangfelvételek az Utópia stúdióban készültek a legkorszerűbb digitális hangtechnika alkalmazásával a felvételek, és a keverés során. Erre már csak azért is szükség van, mert szinte az összes vo- kált én énekelem, és megszólaltatok nagyon sok hangszert, amit élőben persze nem tehetek egyazon időben. De ez is jó mulatság, férfimunka volt, és az eredménnyel is 99%-ban elégedett vagyok. # Hol vehetik meg az érdeklődők?- A város számos könyv- és hanglemezboltjában (utcai asztali árusításban nem!). Újpesten pillanatnyilag kizárólagos terjesztője az Árpád üzletház emeleti könyvesboltja - ahová természetesen nem csak ezekért a kazettákért érdemes betérni. És természetesen magam is árusítom mindkettőt a koncertjeimen. Nos, azt hiszem, Muzsay András sokoldalú, egyedi jelenség, akinek a műfaja, hogy ő saját maga. Lehet olvasni írásait, hallgatni koncertjeit vagy hangfelvételeit, lehet szeretni és nem szeretni. Én azért az előbbit javaslom önöknek is. (Úgy tud neki örülni!) Berde Marietta Fogyiklub - Újpesten Hónapok óta kitartóan ostromolja szerkesztőségünket Bárdos P. András úr, aki fogyókúrás klubját ajánlja rendszeresen figyelmünkbe. Remélve, egyszer hátha közzé- tesszük eredményeiket. Mivel se szeri, se száma a fogyókúrások táborának, mi tagadás, nem mi voltunk az elsők, akik írtunk ténykedésükről. De most, hogy több hónap is eltelt első jelentkezésük óta, közhírré tesszük: a klub nem amolyan átlagos fogyiklub. Nem átmeneti, néhány kilós túlsúllyal rendelkezők mentsvára, s nem csupán karcsúsító szándékú. Hanem Bárdos P. András és segítőtársai hosszú távú, követendő példát tárnak azok elé, akik megosztják velük gondjukat. Bárdos úr saját példáját említi, s mint tudjuk, ez a legjobb „cégér”: túlsúlyától hosszú és következetes, kitartó munka árán szabadult meg, receptet ajánlva tehát most, s egyúttal orvosi hátteret is biztosítva - mindenkinek. Hiszen nem elég pusztán a fogyás - amelynek mértéke több klubtagnál 22-25 kilogramm közötti volt tavasz óta, hanem fontos, hogy életmódján, gondolkodásmódján is változtasson az, aki felvállalja velük a közösséget. Persze ez nem megy egyik napról a másikra. A klubtagoknak ajánlott diétás táplálkozás költséges - bár ehhez az élelmiszerek olcsóbb beszerzését is kínálják -, fontos, lényeges emellett, hogy a tornagyakorlatokat elvégezzék - mivel a résztvevők többsége hasonló cipőben jár, igazán nem kell egymás előtt szégyellni, hogy a mozdulatok az elején nem tökéletesek. A kirándulások, túrák nemcsak az egészséges életmódot támasztják alá, emberileg is összehozzák a társaságot. A klub nem csodaszer, hiszen vannak olyan túlsúlyos embertársaink, akik épp emiatt különböző betegségekben szenvednek. A fogyókúrát csak orvosi ellenőrzéssel, háttérrel végezhetik. Bárdos úrék ehhez is segítséget nyújtanak, a klubfoglalkozást ilyen esetekben 3 hetes szanatóriumi kezeléssel indítják, s annak „utókezelése” lesz a fo- gyiklubban való részvétel. A fogyiklub elsősorban újpestiek jelentkezését várja a 147-4775-ös telefonszámon. Hiszen az elméleti foglalkozások itt, a kerületben zajlanak. Remélve, minél többen próbálnak majd megszabadulni azoktól a fölös kilóktól, amelyek már nemcsak csinosságuktól, hanem egészségüktől, kellemes közérzetüktől, gyümölcsöző emberi kapcsolatoktól fosztják meg őket. KUTYAVILÁG 3. Kutya és körülmények Ha megvannak az állattartás feltételei, akkor a kutyatartás élvezet mindkét télnek, de ha hiányoznak, akkor a dolog könnyen átcsap már-már állatkínzásba. Erről sok állattartó szeret megfeledkezni, bár ha úgy vesszük, az utcára lökött- ségnél még a gyengébb körülmények is jobbak lehetnek. Gondoljunk csak arra, hogy ahogyan az embernek szüksége van intim élettérre, ugyanúgy az állat is igényli azt! Egy szűk lakásban egy öleb kevésbé érzi magát rosszul, mint egy bernáthegyi, vagy egy futáshoz szokott agár. Az sem mindegy, hogy a lakótársak mennyire fogadják el, mennyire utasítják el az állattartást. Itt azért nem kéne annak bedőlni, hogy minden hasfájós szomszédnak előbb lehet igaza, mint a gazdának. Más a helyzet, ha valaki egy kialakult közösségbe akar új elemként kutyát hozni, és más, ha egy új lakó kezd tiltakozni a régi kutya ellen. A status quo nem azonos. Természetes, hogy az ötven négyzetméteres panel nem alkalmas tenyészetek kialakítására, de azért ha valakinek leszüi a kutyája, nem kéne mindjárt kisepríízni őt a házból. Ám ha valaki a kertes házában nevel állatot, annak a szomszédai is tudomásul kéne, hogy vegyék: nincs joguk mindenbe beleszólni fenyegetőzéssel, hatalmi szóval, egyoldalúsággal. Nézzünk más körülményeket is! Régen volt házmester meg utcaseprő, akik eltakarították a hulladékot. Ma ilyen már alig van, és járdáink nem csupán a kutyaürüléktől koszosak.Jogosan bosszankodik az, aki a járdán is parkoló autók és kutyaürülék között kénytelen szlalomozni és nem tud „következmények" nélkül továbbhaladni. De jogosan bosszankodik a tulajdonos is, ha nem talál a környéken elég parkolót, ahová járművét bizonyos biztonsággal leteheti, vagy nem talál sem kutya- futtatót, sem megfelelő területet, ahol kedvence elvégezheti természetes szükségleteit. Oda viszont nem kéne annak mennie, aki fintorog, ha állatot lát, fél, vagy zavarja az ürülék. A tulajdonosoknak be kéne látniuk, hogy a szabályok betartását már maga az állatjuk védelme is megkívánja, mert nagyobb a védelmük, nehezebb beléjük kötni, bántani is az állatot. Aki pórázon tartja a kutyát, az nem csak a többi járókelőt óvja fölös félelmektől, de saját kutyáját is a gázolástól, idegen álla! támadásától stb. Aki kisJapáttal, söprűvel, esetleg újságpapírral eltakarítja az elpottyantott „emléket”, az óvja az utca tisztaságát, de magát is a fölös izgalmaktól, amit a többiek jogos megjegyzése válthat ki. Aki nem rosszra neveli az állatot, annak a kutyáját kevésbé akarják megmérgezni, elpusztítani. Nagyon fontos momentumhoz érkeztünk: az állat neveléséhez. A kutya Intelligenciájánál fogva nevelhető, és ezt ő is elfogadja, ha szakszerű és játékos körülmények között történik. Nem kell mindén kutyából kábítószer-felderítő vagy őrző-védő „specialistát” nevelni. De egy alapfokú munkakutya-kiképzés egyiknek sem árt - sőt magának a gazdinak sem. Túl azon, hogy ezek az órák együtt töltött időt jelentenek, aminek az állat is örül, a kutya megtanulja a vezényszavakra való megfelelő reagálást, az emberi társadalom bizonyos együttélési körülményeit. A gazdi pedig megtanulja a következetességet, az állat utasításának egyértelmű jeleit, ami által maga is fegyelmezettebb lesz. Az állat nevelése tanulható, de azért nem mindig velünk született képesség, ezért nem árt szakemberhez fordulni. Itt Újpesten, a Szúnyog-szigeten működik a Kutyabarát Egyesület kiképzőtelepe, ahol szakértők foglalkoznak emberrel, állattal egyaránt. Túl azon, hogy kellemes közös program a kedvenccel, néhány hét, néhány hónap után érezhető a pozitív hatás, és ez mindenkinek jó. Persze, azért az állatvédelmi törvényre szükség van, mert ez többek között megvédhetné az állatokat a fölösleges szenvedésektől (akár még saját gazdáik félreértelmezett szeretetétől is), és megbüntetné a basáskodó, önbíráskodó, szadista embertársainktól is. Megfelelő életteret biztosítva szófián barátainknak jogot, jogvédelmet adna, és megvédhetné az emberi társadalmat is azoktól a jogos kifogásokra okot adó kellemetlenségektől, amelyekre egyes állattartók kényszerítik a többieket. Büntessék a gazdát, aki másokat megfélemlítve, rossz célokra használja állatát, odafigyelés nélkül sétáltat, eltűri a homokozóba piszkítást, az elpottyantott hulladékot! De büntessék azt is, aki a más állatát fölöslegesen piszkálva, ingerelve támadásra készteti azt, megmérgezi, felakasztja, önbíráskodva elpusztítja! És ne egy-, kétszáz forintra, ami vicc! (Merthogy szabálysértést követett el.) Az, ahol ilyen büntetésekei von maga után az állatok kínzása, elpusztítása, mint nálunk is, nem más, mint kutyavilág! Muzsay András (folytatjuk)-b-
