Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-01-08 / 1. szám
Színházi kritika Székhelyi József, az Újpest Színház vezetője színészi jutalomjátéknak sem kívánhatott volna magának jobb szerepet, mint Emerenziano Paronzini figuráját, azaz Piero Chiara, 1913-as születésű olasz író Jöjjön el egy kávéra hozzánk című kétértelmű bolondozásának férfifőszerepét. A mű filmváltozatát több mint egy évtizeddel ezelőtt láthattuk, és sokan előre féltették Székhelyit a világsztár Ugo Togniazzi pompás alakítására emlékezve, ám a magyar művész feledtetni tudott minden hátrányos összehasonlítást. A filmet a könyv magyar kiadása is követte, és most, ennek a magyarországi bemutatónak a kapcsán tudtuk meg, hogy Chiara elkészítette műve színpadi változatát is. Nem lehetett könnyű dolga a rendező Kőváry Katalinnak és a díszlettervező Bozóki Mariannák, hogy az Ady Művelődési Központ színpadára varázsolják a több helyszínű játékot, méghozzá át- díszletezés nélkül. A végeredmény azonban minden szempontból igazolta azokat, akik hittek az előadásban, mert a darab bizony zajos siker itt Újpesten, és ez minden szempontból öröm. A jó darabválasztás minden színház életének sarkalatos pontja. Chiara műve rendelkezik azokkal az adottságokkal, melyek nyerők lehetnek egy népszínház publikumánál: szellemes, jó szereplehetőségeket kínál, kellően frivol, de nem válik ízléstelenné és könnyen fogyasztható. A darab egyetlen dramaturgiai hibájának azt éreztem, hogy nem meri vállalni a bohózati szórakoztatást eszmei mondandó nélkül, ezért háttérként behozza a fasizálódó Olaszország világát, ennek viszont nem adja kellő magyarázatát. Paronzini úr ugyanis nem azért olyan, amilyen, mert a Duce eszméi hatottak rá; ő egyszerre világháborús veterán kishivatalnok, aki szereti magát fontosnak hinni és hitetni, és nőzésre kiéhezett, olasz kan kutya, mert egyszerűen ilyen a jelleme. Ez a jellem a darab során politikailag és emberileg nem is torzul, csupán átmegy egy szinte abszurd teljesítményhajszába, ám az olyan sejtetett párhuzamok, mintha a fasizmus is olyan lenne, mint ő, vagyis „sokat akart a szarka, de nem bírta a farka”, nem igazán szerencsések. A darab is addig jó, amíg vállalja önmagát, vagyis megmarad kétértelmű bolondozásnak. Székhelyi József aprólékos gonddal dolgozta ki a figurát, színészi eszköztára legjavát beleadva. Jó megfigyelésekről tanúskodó mozgásai, gesztusai még a harsány jelenetekben sem- csapnak át ripacs- kodásba, csupán vérbően olaszosak, és jelzik ennek az embernek a karakterét. Csak magas művészi koncentrálás teremthet ilyen természetes és következetes jellemábrázolást. Partnemői küzül számomra Jani Ildikó Camillája volt hibátlan és hasonló gonddal megformált. Egyszerre tudta felmutatni az ügyvéd papa jó házból való úrilányának belénevelt és született gátlásait, és a szexuális elfojtottságtól szenvedő, de arra ráébredő nő egészséges lázadását. Kiváló szerepformálás az övé is. Nővérei közül Tarsilla szerepében Zsurzs Kati számomra időnként kissé közönségesnek hatott, bár ezzel is sok vidám percet szerzett a közönségnek, ám adós maradt a neveltetés okozta gátlások ábrázolásával. Széles Anna a feleség, Fortunata bőrében jól hozta a minden szempontból kiszolgáltatott nő sorsát, de alakítása még néhány színt elbírt volna. Szekeres Ilona házi cselédként teszi a dolgát, árrt szerepformálásából hiányzott az olasz levegő. Nagyon jó volt látni Bitskey Tibort - (aki Újréti Lászlóval felváltva lép színre e szerepben a szerk. megj.) - egy nem túl nagy, de jelentős szerepben Raggi doktorként. Jó karaktert formált és mindvégig ízléses tudott maradni. Sajnos nem tudom ugyanezt elmondani a két egyházi figura: Kázmér atya és a prépost megformálóiról, S. Tóth József és Kautzky József szerepformálásáról. Nem tudom, hogy a színészek vagy a rendező csináltak-e burleszket e szerepekből, mindenesetre inkább hatottak jeleneteik bohóctréfának. Pedig benne rejlik e figurákban a mindenre rátelepedő egyházi jelenlét fenyegető árnya is, nem csupán a kétszínűség, és evvel a művészek bizony adósak maradtak, ám harsányságban bővelkedtek. Schnell Adám keveset tudott kezdeni Pao- lino szerepével. Igazságtalanság volna alkotókkal és közönséggel szemben, ha a kritikus nem jelentené ki, hogy fenntartásai ellenére pompásan szórakozott az előadáson, és örült a jelen levő közönség nevető-tapsoló reakcióinak. A jó színházi este élményét mindenkinek csak ajánlani tudja, aki eddig még nem látta Piero (és nem Pierro, mint a színlapon) Chiara vérbő komédiáját, és a művészek is megérdemlik, hogy még sokszor lubickolhassanak a darab sikerében. Muzsay András A Babits Mihály Gimnázium az elmúlt év végén megrendezte a kerületi középiskolások szavalóversenyét. A képen az egyik idei helyezett, Gulyás Endre, a Déri Miksa Szakközépiskola tanulója és a figyelmes hallgatóság körében a tavalyi győztes, a versenyt rendező iskola diákja. (Fotó: Horváth Dávid) Ünnepi hangulatban December 23-án kedves, szép élményben volt részük azoknak, akik a Szent István téren át igyekeztek a piac felé. Az önkormányzat óriás fenyője alatt betlehemes műsort játszottak az Árpád úti Általános Iskola „Árpád" színkörének tagjai: Csápánszky Erna, Deli Gábor, Düh István, Kovács Katalin, Maiina Zoltán, Manks Péter, Németh Ágnes, Oláh Anna, Olasz Orsolya, Páli Edit, Pollák Melinda, Rák Tímea, Stumpf Klára, Szénnyei László és Csőcs Kinga előadásában. A gyerekek műsora után az Ady Endre Művelődési Központ Újpesti Kamarakórusa karácsonyi dalokkal, madrigálokkal szerzett örömteli perceket, ünnepi hangulatot az arrajáróknak. Bemutató az Újpest Színházban „Törődj a kerttel’’ címmel, december 9-én mutatta be az Újpest Színház Pozsgai Zsolt színművét. A Moór Marianna, Balogh Erika és Újréti László szereplésével színre kerülő mű nagy sikert aratott a bemutatón. Felvételünkön Moór Marianna és Újréti László látható egy drámai pillanatban. Jegyek az Ady Endre Művelődési Központban (IV., Tavasz u. 4.) kaphatók (Fotó: Horváth Dávid) SAJTÓ PA LYAZAT Budapest Főváros IV. Kerületének Önkormányzata sajtópályázatot hirdet Újpest nagyközségből várossá nyilvánításának évfordulója alkalmából Pályázni - műfaji megkötöttség nélkül - az 1993. szeptember 1. és 1994. június 30. közötti, a napi-, heti- és havilapokban, folyóiratokban megjelenő, a rádió adásaiban elhangzó és a tv képernyőjére kerülő témákkal lehet, amelyek felölelik Újpest önkormányzatának és polgármesteri hivatalának tevékenységi körét, bemutatják- a lakosság és az önkormányzat kapcsolatát,- az önkormányzat vagyongazdálkodását, beruházási tevékenységét,- az egészségügyi alap- és szakorvosi ellátás kerületi irányításának tapasztalatait,- a szociális ellátás eredményeit és nehézségeit,- a kulturális élet és a közoktatás mindennapjait,- az újpesti személyiségek életútját. Pályázni az Írott sajtóban publikált legfeljebb 5 írással lehet. A pályázók a megjelent írásokat 3 példányban küldjék be (egy eredeti, két másolat). Rádióműsor esetén a hangszalagot (egy példányban, a rádióműsor címének, elhangzása idejének feltüntetésével) kérjük. Televíziós műsornál a képszalagot (egy példányban, a műsor címének, adásidejének feltüntetésével) kérjük. Pályadíjak: írott sajtó- és rádióműsorok: I. díj 40 000 Ft II. díj 30 000 Ft III. díj 20 000 Ft Tv-műsorok: I. díj 70 000 Ft II. díj 50 000 Ft III. díj 30 000 Ft A pályázatokat 1994. július 31-ig kérjük eljuttatni „Sajlópályázat" megjelöléssel az újpesti polgármesteri hivatal címére: 1042 Budapest, István út 14. - Bangha Katalin sajtóreferensnek. A pályázatokat szakemberekből álló zsűri értékeli, díjátadás az Újpesti Városnapok rendezvénysorozatának megnyitóján, várhatóan 1994 szeptemberében lesz.
