Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-11-25 / 26. szám
Újpesti polgárok... Régi képek, emlékek A tornyos ház a Deák utca és a Virág utca sarkán. Senki ne keresse, lebontották A horgolt terítővei letakart asztalt beborítják a fényképek. Elfakult régi felvételek és színesfényes új fotók. Hegyiné ölelő mozdulattal fogfa körbe a sok-sok fotográfiát - Ez az életem - mondja. Hegyi Józsefnéről is el lehet mondani, amit valószínűleg minden, az idősebb korosztályhoz tartozó emberről: élete kész regény. Miért, hogy éppen őt látogattuk meg? Megható módon kötődik a városhoz. Nem titkolja, hogy 1913-ban született Rákospalotán. Újpesten végezte iskoláit, ma is szeretettel gondol a tanáraira. Itt tanulta a szakmát, 1935-ben az Iparkamaránál tett mestervizsgát. Újpesten élt mindig, soha eszébe nem jutott, hogy elköltözzön innen. Pedig a város ugyancsak megváltozott. A szép, tornyos ház ahol gyermekéveit töltötte, régen nincs meg, és sok évtizede már annak is, hogy lebontották a Blaha Lujza színházat. Mik- lósy Imre volt az igazgató, és a felesége, Ajtai Lili színésznő. Itt látta Beregi Oszkárral a „Vasgyárost”. Abban az időben Berki Lili és Gőzön Gyula, Túrái Ida, Mátrai György is tagjai voltak a színtársulatnak. Hajnal Margit volt a primadonna... A régi színházhoz nagyon sok emlék fűzte. Az édesapja világosító volt a színházban. Esténként. Nappal az Újpesti Díszszövetgyárban dolgozott. Főgépész volt, nagyon ügyes, igazi ezermester. Gyors keresgélés a képek között, s egy féltett régi fotót mutat, - ez volt a híres Csodabár. Az édesapám csinálta, szerelte’. Micsoda különlegesség volt ez akkor! A színházat, pontosabban a színésznőket nemcsak a nézőtérről ismerte. Hegyiné varrónő volt - bocsánat, angol-francia női szabó! és sok művésznőnek dolgozott. Pédául a Madaras Vilmának. - Újpesten lakott Ő is - meséli - aranyos teremtés volt. Ha nem készültem el időre a ruhával, nem rumlizott, hanem felült a ládára és azt mondta, segít, csak mutassam, hogy mit csináljon. Bizony - mosolyog - a határidőkkel sokszor bajban voltam, de a kuncsaftjaim ragaszkodtak hozzám. Sokat jártam divatbemutatókra, ismertem a legújabb divatot. Nemcsak alakra, egyéniséghez szabtam egy-egy öltözéket. Akár hiszi, akár nem, még most is van aki felhív telefonon, nem tudnak belenyugodni, hogy már nem vállalhatok munkát. Sajnos, nagyon megromlott a látásom - sóhajtja. - A szekrényben sorakoznak a régen megvásárolt anyagok, még magamnak se tudok valamit összeütni. A régi képeken Hegyi Józsefné gömbölyded asszonyka. Nevető kisbabát tart a karján - a baba persz.e már régen felnőtt ember, sötét szemű, bajuszos férfi mellette áll a férje, aki sajnos, már több mint tíz éve elhunyt. - Bizony - szomorodik el - a rokonok, a hozzátartozói közül sokan elmentek. Meg a régi kuncsaftok is. Járt hozzám a Simon doktornő. Meg a Rétiék. Megsimogatja a képeket - olyan jó emlékezni - mondja. Aztán fölpattan. - Mutatok valami' szépet -, és egy faragott dobozzal tér vissza. Tényleg gyönyörű munka. A tetejét különlegesen finom tűgobelin díszíti. A dobozt Német Kálmán faragta, aki Podolinból származott ide, a gobelint Hegyi József saját kezűleg hímezte. Nagyon nagy kézügyessége volt — mondja a feleség -, akárhány asszonynál szebben tudott kézimunkázni. A tanult mestersége szerint férfi fodrász volt, utóbb a postánál, mint gépkocsi- vezető dolgozott. Sok helyen lakdtak Újpesten, de itt, a Lőrinc utcában már harminchat éve. Érdekes ház, ilyen házak talán csak Újpesten épültek. Az utcai front földszintes, az udvarban meg váratlanul emeletes. A hosszú udvarban növények. Valamikor itt igazi rózsakert volt. A régi lakók óvták, vigyáztak a környezetüket. Meglehet idővel az újabbak is lokálpatrióták lesznek. És azt mondják, majd amit most Hegyi Józsefné mond: nagyon szeretem Újpestet. Soha el nem mennék innen... Faragó Zsuzsa A mostani lakás ajtaja előtt, ma már azonban soványabban „Építsük föl egy tető alatt a világ legkisebb demokráciáját" - ez a Nemzetközi Családév hivatalos jelszava középen a szívvel és a tetővel. Családra mindenkinek szüksége van, mégis a huszadik század végére egyre kevesebben vannak, akik mernek vállalkozni a gyermeknevelésre. Pedig minél nagyobb egy család, annál szebb és értékesebb, annál több az együttműködés, a megértés. Szécsiné Simányi Szilvia, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOÉ) helyi csoportjának, a HÍD-nak a vezetője, és a káposztásmegyeri zeneiskola citera tanszakának kezdeményezője. Emellett négy gyermek édesanyja. A HÍD célja, hogy a (nagy)családban nevelkedő gyermekek részére hasznos és rendszeres elfoglaltságot találjon, amely tágítja látókörüket. Ezért szerveztek 1991 nyarán közös nyaralást Kenderesen, ahol a gyermekek citerázni tanultak. Ez a nyaralás minden évben megismétlődött Tiszakécskén, s ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha a káposztásmegyeri gyermekek is tanulhatnának citerázni. A főszervező Szécsiné Simonyi Szilvia volt, aki elmondta: nagyon örül annak, hogy a citera tanszakra járó gyerekek szabadidejüket hasznosan - nem pedig az utcán töltik el. Az önkormányzat segítségével 1993-ban a NOÉ közös karácsonyi ünnepségén már hét hangszert vehettek át a tanulók. - A gyerekek öröme egyre fokozódott s ezt látva szerettem volna, ha az oktatás folyamatossá válik. Ezért kerestem meg a IV. kerületi zeneiskola igazgatóját, Eisenbacher Zoltánt. Az iskola már régen szeretett volna létrehozni népzenei tanszakot, ezért abban állapodtunk meg az igazgató úrral, ha beszerezzük a szükséges hangszereket, akkor szeptemberben beindulhat az oktatás - mondta Szécsiné. A sok utánajárás nem volt eredménytelen, mert - Szécsiné Simonyi Szilviának és a HÍD-nak köszönhetően - beindult a népzenei osztály citera tanszaka harminc tanulóval. A hivatalos „évnyitóra" október közepén került sor Káposztásmegyeren, az Általános Művelődési Központban. Az ünnepségen a kezdők és a haladók bebizonyították, hogy méltók a nekik szavazott bizalomra. Az oktatás jelenleg már 6 fős csoportokban folyik, hetente három alkalommal, Bodnár Ferenc tanár úr vezetésével, aki szabadidejében tanítja a lelkes osztályt. Az osztálylétszám 30-ról 45-re emelkedett. A folyamatos segítségek ellenére még mindig kevés a hangszer, s azért, hogy az oktatás folyamatosan működni tudjon, szponzorok jelentkezését várják. Érdeklődni a NOÉ helyi csoportjánál lehet. Takács Anita Citera tanszak Mindenki kedvére 12. mmm
