Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-10-15 / 21. szám
mmm m ■ ■ ■ mm „Mérlegkészítés” idején Beszélgetés az önkormányzat négy évéről Újpest polgármesterével Talán elné/.i az Olvasó, hogy személyes élménnyel kezdem. Több mint 2 évvel ezelőtt egy június végi testületi ülésen kerültem először szemtől szembe Újpest polgármesterével. Egyike voltam az ülésre kíváncsi újságírók csapatának. Újpesti létemre természetesen tudtam, milyen történetek, sőt „legendák” keringenek róla. Hiszen a közszereplést vállaló politikus minden lépését figyeli a sajtó. Akkor éppen az volt a levegőben: lemond, ha a testület nem választ segítőnek az épp leköszönő alpolgármester helyett hármat. Ez nemcsak szóbeszéd volt, elmondta bevezetőjében dr. Derce Tamás polgármester úr is. Ultimátum? Mindenesetre egyenes beszéd volt és kétesélyes a válaszlehetőség. Másnap az újságokban is megjelent: Újpesten 3 alpolgármestert választott a testület. Derce Tamás nyert tehát, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy kiderüljön: a város is, azzal, hogy a „kormányzás” terhét, gyötrelmeit és örömeit is megosztotta. A négy év alatt sokan sokféleképpen kommentálták tevékenységét. Voltak, akik hajthatatlan vezetőnek titulálják, mások elismerik kompromisszumot kereső, ahhoz ragaszkodó nézeteit. Mások azt mondják róla: örök bajkereső, hadakozik a fővárossal, sőt ha kell, saját párjtával. Mert számára ez sem „szent”, képes fegyelmi vizsgálatot indítani azonos pártbéli, de munkáját rosszul végző vezetővel szemben is. Azt beszélik, hatalmát kocsmái alapozták meg, mások rákontráznak: dehogy, tudása, államigazgatási gyakorlata. Újságírókörökben népszerű, senkinek nem ad kosarat, szívesen nyilatkozik. A politikától távol járó hölgyek megjegyzik: jó megjelenésű, „sármos”. No tessék, eggyel több indok, hogy beszéljenek róla. • Ón, dr. Derce Tamás, a fentiekből mit tart magára illőnek?- 46 éves politikus, végzettségemre nézve jogász vagyok, diplomamunkámat annak idején Újpest várossá nyilvánításáról írtam, akinek sikerült az, ami ritkaság: próféta lett saját hazájában, vagyis Újpesten. Hogy a fentiekből mire helyeselnék? Nehéz válaszolni, egy biztos, céltudatos Káposztísmegyeren, a Barátság Tulipánkert avatásán vagyok, igyekszem mások véleményét nemcsak meghallgatni, feldolgozni is. És ezáltal nemcsak engem formálnak, én is formálok. Ezt nevezik valóban kompromisszumkeresésnek. Államigazgatási gyakorlatomat, bár a régi rendszerben szereztem - előnyösnek vélem, ezen a poszton erre is szükség van... • Ön 4 évvel ezelőtt ott lett képviselő, majd polgármester, ahol született és a mai napig is él. Mit jelentett ez Önnek?- Akkor is nagyon sokat és azóta még többet. Elsősorban örömet, megtiszteltetést, de iszonyú felelősséget is. Ahogy múlnak az évek, idősödöm, egyre jobban kötődöm tárgyakhoz, emberekhez, a lakóhelyemhez. Szeretteimmel, akik féltésükkel körülvesznek, fél szavakból is megértjük egymást, így vagyok a várossal is, minden zegzugát ismerem, szívesen élek itt. Ebből következik, sokan személyesen ismernek, illetve mások csak azt tudják rólam: polgármesternek választott a képviselő-testület, ezáltal minden újpestinek felelősséggel tartozom. Következetességre neveltek, s erre kötelez polgármesteri esküm is. Az itt élők javát kell szolgálnom. És ebben szerencsére nem vagyok magányos: partnerek a kollégáim és a testület. • Régi újpesti család az Öné?- A szüleim a Deák utcában nőttek fel, egymással majdnem szemközt laktak. Édesanyámék a páratlan oldalon, édesapámék a páros oldalon. Ismerték egymást gyermekkoruktól. Aztán a mostani Ipartestület udvarán lévő házrészben indult közös életük. Hárman vagyunk testvérek, én vagyok a harmadik. Úgy mondanám, polgári életet éltünk, s ezalatt inkább az értékeket értem. Hiszen vegyész édesapám volt az egyetlen kereső, édesanyám, aki több nyelven beszélt, gyermekei nevelésének élt. Amikor mindhárman kezdtünk kirepülni otthonról, akkor állt munkába. Voltak a családunknak - mint általában sokaknak - jobb éveink és olyanok is, amikor édesanyám háziasszonyi képességein múlt, hogyan legyen ízletesebb a sokszor ismétlődő paprikás krumpli. Az első öltönyömet érettségire kaptam, ugyanakkor becsülete volt egy jó könyvnek, a zenének, a tanulás pedig kötelező volt. Nem voltam jó tanuló, de sokat olvastam. Ennek is köszönhetem, hogy felvettek a jogi egyetemre. Ezeket az értékeket próbáljuk meg mi is a feleségemmel átörökíteni 2 fiunknak, több-kevesebb sikerrel, miközben egyre többször jut eszembe a szüleim példája. Édesanyám már csak emlékével van közöttünk. Édesapám szerencsére jó egészségnek örvend, a mai napig aktív. A másik oldalon is hiányzik egy házastárs, a feleségem édesanyjának - akinek ugyan van önálló lakása, de sokat van velünk, mi jelentjük a támaszt, a családot. Mert ahogy mondani szokás: én nősültem be a lányos házba, mint a fiatalok többsége, mi is úgy kezdtük a közös életünket, hogy laktunk a szülőkkel, aztán albérletben, majd egy kis lakásban és 1982-ben vettük meg a tulajdonostól az apósomék által 1949-től bérelt házat, azt, amelyben a mai napig lakunk. • Ez az a ház, ahol a borozó is van?- Igen. A ház alsó szintjén van az üzlet, afölött pedig a lakásunk. A feleségem ezt a kft.-t vezeti, s emellett neveli 2 fiunkat, a szakközépiskolás Tamást és az első gimnazista Andrást. Sajnos a hétköznapok közel sem kevés gondjával Zsuzsának, a feleségemnek kell megbirkóznia, rám jó esetben csak a hétvégén számíthat. • Manapság, a vállalkozások korában miért pont borozót üzemeltetnek?- Családi hagyomány, örökség. A feleségem családjában és az enyémben is sokan a vendéglátósszakmát tanulták. A borozó is így hagyományozódott ránk, apósoméktól, aki még az újpesti korcsmárosok szövetségének tagja volt. Nem tudom, apósom mit szólt volna ahhoz, hogy az ő üzletét ma már „A Derce" kocsmájaként emlegetik. Én jobban örülök a borozó szóhasználatnak, kulturált hely, ahová be lehet térni egy pohár borra. Este 9 órakor zárunk mindennap, a forgalom nem zavarja az ottiakók nyugalmát, s mint már említettem, a lakásunk az üzlet felett van, nekünk is érdekünk a csend. • Családjában mennyire volt hagyománya a politizálásnak, a politikának?- Sem a szüleim, sem apósomék nem voltak tagjai politikai pártnak, csak annyira politizáltak, mint amennyit otthon, baráti, családi körben az újságok híradásai, saját tapasztalataik alapján elképzelhető volt. Én sem tettem másként. A rendszerváltásnak természetesen híve voltam, nemrégiben épp e lap hasábjain beszélgettünk arról, 1990-ben lettem tagja az SZDSZ-nek, mert úgy véltem, ez az a párt, amely a leghatározottabban foglalt állást a rendszerváltás végigvitele mellett. Ismerőseim, barátaim is biztattak, vegyek ebben részt, így lettem önkormányzati képviselőjelölt, itt helyben, majd a testület megalakulása után, 1990 végén - bizalmukkal és az újpesti MDF-szervezet támogatásával polgármester. A politika számomra felelősségteljes munka, A Polgárcentrum - benne a színház és a galéria - üvegportálja és semmiképpen nem anyagi, egzisztenciális kérdés. A családi vállalkozás biztos megélhetést nyújt a családomnak, és biztonságot ad számomra is arra nézve: döntésemet nem az anyagi haszonszerzés irányítja. Már a megválasztásom kezdetén lemondtam képviselői tiszteletdíjamról, ez az összeg szociális célokat szolgál. • 1990 decemberében polgármesterként arra tett esküt, hogy pártatlanul, lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint, minden igyekezetével Újpest javát szolgálja. Sokan hőskornak nevezik az eltelt 4 évet, amikor is megalakultak a helyi önkormányzatok, és Önök olyat alkottak, amit még soha senki más. Hogyan lehet, lehetett a pártatlanságot megőrzni egy különböző összetételű testületben?- Amikor 1990 augusztusában az Országgyűlés elfogadta az önkormányzatról szóló LXV. törvényt, valóban megteremtődtek azok a jogszabályi formák, keretek, amelyeket pár hónappal később már nekünk kellett tartalommal megtölteni, ha úgy tetszik, végrehajtani. Óriási dolognak tartottam akkor is és ma is, hogy a törvény szellemében a helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy választópolgárok helyi közössége - közvetlenül és képviselők útján - önállóan és demokratikusan intézzék helyi érdekű közügyeiket. A helyi érdekű közügyekben - és a hangsúly ezen van - önállóan járnak el. Magyarországon a tanácsrendszer helyébe a helyi önkormányzati rendszer lépett, amely három kiemelkedően fontos önkormányzati jogot emel ki: az önállósághoz való jogot, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás jogát, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmének jogát. Vannak törvény által előírt kötelező feladatok, ugyanakkor „szabadon választottak” is, amikor demokratikus formákban és módon széles körű nyilvánosságot teremtve intézi a lakosság képviselőik útján ügyeit. Fontos, hogy az önkormányzati jogok minden önkomrányzatot egyenlően illetnek meg, feladat- és hatásköreik viszont eltérőek lehetnek. Jo(Folytatás a 4 oldalon) "A 3 plg|Í
