Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-09-03 / 18. szám
II •crr vi 1 . r -ijír '■ MMBM A ma orvosa is megvívja csatáját Könnyebb a bajt megelőzni Semmelweis Ignác születésnapja július I. - az egészségügyi dolgozók napja. Az orvosok és mindazok, akik az egészségügyben munkájukkal segítséget nyújtanak a gyógyuláshoz, a szülészet úttörőjét, az anyák megmentőjét és a prevenció, a megelőzés hirdetésének első számú képviselőjét tisztelik, emlékeznek rá ezen - s nemcsak ezen - a napon. Semmelweis Ignác (1818-1865) orvosként világraszólót alkotott több mint 100 évvel ezelőtt, tanítása örök érvényű. Ez adta apropóját az alábbi interjúnak, amelyet dr. Gyó'ry Attila főorvossal, a Fővárosi Önkormányzat Újpesti Kórházának (közismertebb nevén a Szülőotthonnak) orvosával, a Közalkalmazotti Tanács elnökével készítettünk. • Az orvos élete, tevékenysége során sajnos sajátos kettősségre ügyel. Egyfelől gyógyít, betegségektől menti meg, illetve kezeli betegét. Másfelől „igét hirdet”, a megelőzés, a prevenció fontosságát. Ez a feladat az utóbbi évek „terméke”. így látja ezt a főorvos úr is?- Valóban, Semmelweis Ignác példakép, aki ugyan több mint 100 éve fedezte fel a gyermekágyi láz okát és felfedezésével sikerült a gyermekágyas anyák jelentős részének életét megmenteni az előtte sok halálos áldozatot követelő kórtól, mégis úgy vélem, hiába hangsúlyozzuk a mindennapok gyakorlatában a megelőzés fontosságát, sok évnek kell még eltelni ahhoz, hogy az egészség megőrzése, testének, lelkének „karbantartása” valóban‘az emberek mindennapjait is áthassa. Lehet tehát, legyen is Semmelweis Ignác példakép, de a ma orvosának is meg kell vívnia a maga csatáját. Ez azért elszomorító, mert - s maradjunk akkor a nőgyógyászat területén - a rákszűrés egy egyszerű, fájdalmatlan vizsgálat, melynek során a sejtek mikroszkópos vizsgálata biztonsággal jelzi, hogy a rettegett kór fe- nyeget-e, illetve van-e tapintási gyanú valamely betegségre. Ezért is mondjuk, hogy az az asszony, aki évente egy alkalommal nőgyógyászati rákszűrésen - az onkológián, a nőgyógyászati rendelőkben vagy éppen kórházunk nővédelmi rendelésén - megjelenik, biztonságban tudhatja egészségét és az egy év múlva esedékes újabb vizsgálatig - ha panaszmentes - nem történhet a szervezetében olyan változás, amit ne lehetne gyógyítani. • A bevezetőben említette saját kórházát. A több mint 50 éves épületben nyomon követhetők a megelőzést is segítő változások?- Igen. A műszerezettséget tekintve kórházunk verseny- képes bármely fővárosi intézménnyel. Bővültek diagnosztikai lehetőségeink. Világszínvonalú ultrahangkészülékkel és magzatészlelő monitorokkal követjük a magzat méhen belüli fejlődését, életjelenségeit, és szűrjük ki időben az esetleges rendellenességeket. A nőgyógyászat területén modern videolaprascopos készülékkel rendelkezünk, melynek alkalmazása nemcsak a diagnosztikát, hanem a legmodernebb műtéti technikát is lehetővé teszi. A műtéti érzéstelenítések területén is rendelkezünk a legkorszerűbb eljárások technikai és gyakorlati hátterével. Mindezen tevékenységet jól felkészült, magukat rendszeresen továbbképző, az új eljárások bevezetésére nyitott orvosi gárda végzi. • Semmi „de" nem kívánkozik ide? Ezek szerint elégedettek valamennyien?- Nem lehetünk elégedettek. A szülészeti-nőgyógyászati osztály sajátos körülmények között dolgozik. A 60-as évekig intézményünk szülőotthonként működött, ezért is maradt meg sokakban ma is ez az elnevezés. Az egészség- ügyi intézmények között az egy alacsonyabb „rangú” intézmény. Szülőotthonból időközben kórházzá váltunk. Ez a változás nem járt együtt azzal, hogy a társosztályok egy házon belül legyenek. Előnyben vannak azok a kórházak, ahol azok egy épületen belül találhatók. Ez a sajátos helyzet több feladatot ró az osztály orvosaira. Jártassággal kell bírnunk a társszakmák - urológia, sebészet, belgyógyászat és elsősorban a gyermekgyógyászat területén. Orvosként azt tapasztalom, hogy az itt ellátásra kerülő betegek elsődlegesen a bizalmukat bíró orvost választják, s elfogadják a vele járó kórházi hátteret. A változásokat azonban nekünk is követni kell. Ezt szolgálják modem berendezéseink, amelyekről az előbb szóltam. Az elkövetkező időkben, a természetes úton zajló szülések divatjával lehetőség nyílik, hogy a házaspárok közös felkészítése után a papa is ott lehessen felesége szülésénél. Rövidesen megvalósítjuk a „rooming in” környezetet, amikor is az anya egy szobában tölti kórházi gyermekágyas napjait újszülöttjével, igény szerint szoptathatja és ismerkedhet vele, gondozhatja a nap 24 órájában. Ez az anya-újszülött kapcsolatot, az érzelmi közelséget és a tejelválasztás korai megindulását segíti. Ezen új dolgok megvalósítása azonban nemcsak szándék, hanem pénz kérdés is. • Évente hányán fordulnak meg kórházukban?- Betegforgalmunk évente 6000 feletti, ebből 1300-1400 közötti a szülésszám. Évente közel 2000 terhességmegszakítást végzünk, ez a szám az előző szülési adattal összevetve igen elszomorító. A gyógyító munka többi részében nagyszámú nőgyógyászati műtétet végzünk, illetve a terhesség során nyújtunk védelmet a spontán vetélések és koraszülések megelőzésében. Ambulanciánk betegforgalma is többezres. Kiemelném a fővárosban elsők között szervezett menopausa ambulanciánkat, mely a változás korába jutott nők gondozását végzi, dr. Novák Károly főorvos vezetésével a legkorszerűbb diagnosztikus és terápiás lehetőségekkel. • Ismét visszakanyarodunk a megelőzéshez. Említette a terhességmegszakítások magas arányát és a változás korába lépő nők helyzetét. Hogyan közelít e korosztályokhoz a szakorvos?- Más- és másféleképpen. Sajnos a terhességmegszakítások magas aránya arra figyelmeztet, hogy évek óta hiába végzünk felvilágosító munkát; ott, ahol a családi háttér nem megfelelő, a szülők nem segítenek, nem lehet sikeres a munkánk. Sok a korán érő, gyógyszert felelőtlenül szedő, túl korán párkapcsolatot létesítő fiatal. Nemrég szülte meg nálunk gyermekét egy 14 éves gyermeklány, de a 18 év körüli anyák között is sok az érzelmileg elmaradott fej- lődésű. Számunkra ez azt jelenti, hogy az iskolaorvosokkal, a gyermekgyógyászokkal, a családorvosokkal együttműködve még jobban igyekeznünk kell, hogy a fiatalok tisztában legyenek testükkel és tetteikkel. A másik csoport, a változás korát elérő nők csoportja az átlagéletkor növekedésével évente hazánkban kb. 60 ezerrel nő. Az életnek ezt az időszakát nemcsak a „hőhullámok” teszik nehezen elviselhetővé, hanem a csontritkulás és következményei, az érrendszer sérülékenysége és általában a szervek, szervrendszerek öregedési folyamatai. Ezen természetes folyamatokat nyilván nem lehet visszafordítani, de időben korszerű diagnosztikus háttérrel, megfelelő szakmai jártassággal, a rendelkezésünkre álló legkorszerűbb gyógyszerekkel az élet minőségét jelentősen tudjuk javítani. • Ezek szerint mindenre van megoldás?- Sok mindenre. Ezért vagyunk és maradunk a megelőzés szószólói. Régi igazság, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. S ha ebben az újpesti asszonyok is partnerek lesznek, sokat léphetünk előre az egészség megőrzése érdekében.-bkA ma orvosa is megvívja csatáját, de szerencsére van oka a derűre is. Képünkön dr. Győry Attila főorvos, a Közalkalmazotti Tanács elnöke. (Fotó: Hon’áth Dávid) Az önkormányzat segítségével Uj helyen az ideggondozó A társadalmi átalakulások, a közéleti viharok és a magánéleti krízisek egymást követik. Ám a bajokat elhárító „mágus” szerepét egyre kevesebben vállalják, és még kevesebben vannak, akik képesek is szakszerű segítséget nyújtani. Ráadásul az erre hivatottak: a pszichiáterek és pszichológusok, betegeikhez hasonlóan, ugyancsak hajszoltak, ugyancsak anyagi és egzisztenciális bajokkal küszködnek. Emellett még azt is tapasztalniuk kell, hogy a tudatlanságból fakadó előítéletek és a költségvetési nehézségek miatt feladataik ellátásához kevés támogatást kapnak. Szerencsére Újpesten ennél kedvezőbb a kép, noha az itt élők mentális állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Azért van jó ok a derűlátásra, mert a jó szándékban nincs hiány. Az újpesti városközpontba tervezett, induló beruházásnak köszönhetően is például, az István útról az ideggondozó a Nyár utca 4CM2. számú épületbe költözhetett. A lakótelep közepén, az új Men- talhygiénés Szakrendelő földszintes épületének átadása az Újpesti Városnapokon lesz. Kedvezőbb körülmények között Dr. Szabó Péter szociálpszichiáter, a szakrendelő vezető főorvosa, kérésemre elmondta: a korábbi 148 négyzetméteres, sötét, zajos, füstös rendelőt is örömmel cserélték fel a Nyár utcai házra, mivel itt, a korábbinál kedvezőbb körülmények között gyógyíthatják betegeiket. A Pomázi Munkaterápiás Intézet főigazgató-helyettesi posztját az újpesti mentálhygiénés rendelő vezetésével felcserélő pszichiátertől azt is megtudtam, hogy a korábbinál majdnem 100 négyzetméterrel nagyobb épület bérleti díjának többletköltségét azönkormányzat magára vállalta. A gesztus jelzi: a hivatal ismeri az Újpest Kórház és Rendelőintézet anyagi helyzetét, ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy a kerület polgárai közül igen sokan rászorulnak a pszichiátriai kezelésre. Mindennapi gondok Annál is inkább így van ez, mert a kerület lakosainak jó része lakótelepeken él, s a panelházak okozta káros hatásokat tovább súlyosbítják a munkanélküliséggel, kényszerű foglalkozásváltoztatásokkal, generációs nehézségekkel és egyéb gondokkal küszködő családok mindennapjait. Szabó főorvos szavaiból az is kitűnt, hogy a szakrendelőben dolgozó „szűk stáb”, a három orvos és az öt védőnő, a korábbinál jobb feltételek között, elkülönítetten tud foglalkozni a pszichiátriai kezelésre szorulókkal és a szenvedélybetegekkel, így • az alkoholistákkal, a kábítószeresekkel, a gyógyszerfüggőkkel. ' A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésen kívül azonban a mentális károsodások megelőzésére és az utógondozásra is nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani. A főorvos szerint célszerűnek látszik, hogy a különböző kerületi intézményekkel közösen ismeretterjesztő, egészségmegőrző tájékoztatókat, programokat szervezzenek. Negyedóra egy betegre Egyelőre azonban a tervként szóba került komplex program megvalósítását nehezíti a rendelő dolgozóinak túlterheltsége. Az év első hat hónapjának statisztikája szerint ugyanis negyedórányi idő jutott átlagosan egy-egy betegre. Ezért is jó lenne, ha a szakrendelésre, házigondozásra és kórházi ápolás utáni utógondozásra szoruló lelki sérültek gyógyítóinak létszámát növelni lehetne. Egri Tamara
