Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-08-18 / 16-17. szám
mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmm Ui PEST ❖ Ä ❖ ... vk ❖ C entenárium - Újpesten Szőnyi István visszatért... 100 évvel ezelőtt Újpesten, a Deák utca 23. számú házban született Szőnyi István festőművész, Kos- suth-díjas főiskolai tanár. Születésének századik évfordulója alkalmából műveivel számtalan kiállításon találkozhattak ebben az évben a művészetét szeretők, tisztelők. A Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum, az újpesti önkormányzat felkérésére ez ideig tárlaton nem szereplő grafikák, vázlatok anyagának összeállítására, a kiállítás megrendezésére vállalkozott. A tárlat szeptember 2-án 16 órakor nyílik az Újpest Galériában (IV.. Árpád út 66.) és szeptemberben mindennap 11—18 között látogatható. „A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának kell tekinteni. Függetlenül az alkalmazott technikától, minden műben jelen van. Egyetlen kór és egyetlen stílus sem nélkülözhette." (Szőnyi István: A rajz 13. o. A képzőművészet iskolája Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Bp. 1976) A rajz fontossága A rajz, a vázlat megítélése változott az évszázadok során. A reneszánsz művészeti irodalom jellegzetes témája volt a „parragone", ti különféle műfajok összevetése. Ebből a versengésből nagyon sokszor a rajz került ki győztesen. Giorgio Vasari firenzei építész és festő (1511-1574) írta meg a reneszánsz művészettörténeti gondolkodás első összefoglalóját, a „Művészéletrajzokat", melyben a rajzot valamennyi művészeti ág atyjának tekintette. A művészi alkotás Vasari szerint a rajz által válik az isteni teremtő tevékenység másává. A rajz, más szóval a „disegno” azonos a művészi ideával. A vázlat a barokk korban is nagy megbecsülésnek örvendett, éppen azért, mert általa bizonyíthatták a festők, szobrászok, építészek tevékenységük szellemi mivoltát. A XX. század közepén az a magyar festő, Szőnyi István fogalmazta meg a rajz fontosságát a képzőművészetben, akit elsősorban fénnyel átitatott, finom koloritú festményei révén tartanak számon, ezért bizonyára minden érdeklődő számára izgalmas felfedezéseket tartogat a mester vázlataiból, rajzaiból az Újpest Galériában rendezett kiállítás. Szőnyi minden festményét a reneszánsz mesterek alaposságával készítette elő. Szüksége volt a természettel, a valósággal való folyamatos kapcsolattartásra, ennek legjobb módja a gyors krokik, vázlatok papírra vetése. Minden időben, minden helyzetben „jegyzetelt”, vagyis rajzolt. Ritkán dolgozott modell után, gyakran az ablakon kipillantva, a vonaton ülve, az utcán sétálva „leste meg” a jellegzetesen álldogáló, beszélgető falusi emberek karakteres figuráit. A nyarakat rendszerint Zebegény- ben töltötte, mindennap kivonult kertjébe, vagy a Duna- partra gyűjtögetni a „télire való” anyagot. A kis rajzokat azután gondosan csoportosította, mappákba rendezte. Ezek a mappák munkaeszközül szolgáltak, saját használatra szánta őket. Talán megbocsátható a későbbi korok művészetrajongóinak kíváncsisága, ha a lapok közé pillantva a művek születésének bensőséges lenyomatait fürkészik. A „rézkarcoló nemzedék” A mappákba osztályozott munkák között vannak egészen korai, még a főiskolás időkből származó ceruzarajzok, aktmodellekről készült stúdiumok, mozdulatvázlatok, a fiatal festőnövendék első szárnypróbálgatásai, melyeken érezhető a múzeumokban felfedezett klasszikusok hatása. Szőnyi tanulóéveit kettétörte a háború. Leszerelése után eltanácsolták az intézményből a főiskolai reformmozgalomban való részvétele miatt, így nem iratkozhatott be az akkor alakult Olgyai Viktor vezette gráfiai tanszékre. Önállóan kereste útját. 1920-21 nyarát a kecskeméti művésztelepen töltötte, ahol néhány fiatal kortársával, Aba Novak Vilmossal, Varga Nándor Lajossal, Nagy Imrével egyszerre fordult érdeklődésük a grafika felé. Őket azután a „rézkarcoló nemzedék" tagjaiként is emlegették. Szőnyi pályáján a sokszorosító grafika játszotta a fontosabb szerepet, bár készített illusztrációt is, néhány közülük látható a kiállításon. A háború által megszakított főiskolai stúdiumok és az azt követő útkereső évek után, Szőnyi igazi hangját Zebegényben találta meg. Itt született az a számtalan vázlat, rajz, kroki, melyeken a család bensőséges történései, a hétköznapok jelenései, a kedves állatok sorakoznak. A résztanulmányok feltárják a mester munkamódszerét. A reneszánsz festők világot újrafelfedező mohóságához hasonlítható ez a mindennapi tárgyakat, tájat, a természet titkait fürkésző szemlélet. Az így papírra vetett rajzok sokasága azután a festmények kiindulópontjául szolgált. A motívum- gyűjtés után a következő munkafázis a nagy kompozíciók felvázolása, a képépítés, a részletek összehangolása. Számtalan kompozíciós vázlaton keresztül vezetett az út a végső megoldásokig. Az első variációk még fekete-fehérek, tollal, lavírozott tussal, ceruzával készültek, sokszor írásban jelölte a színek helyét. Ezután következtek a színes vázlatok akvarel- lel, gouache-sal. Új arca tárul fel... Bár Szőnyi vérbeli festő volt, de már pályája kezdetétől dominált grafikus vénája. Nagy példaképéhez, Rembrandthoz hasonlóan sokszor belefeledkezett a rajzolás gyönyörűségébe, ilyenkor születtek azok a vázlatnak indult kis képek, melyek a maguk egyszerűségükben a világ egy szűk szögletében megtalált teljességet fejezik ki. Reméljük minden látogató számára meglepetést és örömet okoznak a kiállításon sorakozó grafikák és általuk Szőnyi István egy eddig fel nem fedezett, új arca tárul fel. Köpöczi Rózsa Képünkön: Egy a grafikák közül Nem mindennapi tárlat j Tisztelt Tárlatlátogató! j ' Köszöntőm Ont az Újpest Galéria Eprében, amely kivülről-belülről megújulva várja a művészetbará- !lí tokát. Ez a 100 éves épület, az éppíttető, az Újpest Közművelődési Kör életre hívói szándékai szerint a lakosság művelődését volt hivatott szolgálni. Önkormányzatunk a szellemi és anyagai lehetőségek megteremtését így erkölcsi kötelességének te- kintette, hogy a ház immáron megújulva keltse életre és szolgálja városrészünk szép hagyományait, E falak között ezért kapott helyet városunk új büszkesége, az Újpest Színház is, mely végre méltó te- rét és lehetőséget biztosít közel 50 év elteltével Thalia papnőinek és papjainak. Ezt megelőzően vehet- S ték birtokukba polgáraink azokat a helyiségeket, amelyek lehetőségei adnak arra, hogy baráti összejöveteleket tartsanak, vagy művelődési, kulturális események színteréül szolgáljanak. így alkot reményeink szerint teljes egységet ez az épületegyüttes, megvalósítva a művészetek komplexitását. Mostani kiállításunkat azért is ajánlom megtisztelő figyelmébe, mert ez egy nem mindennapi tárlat. Újpest szülöttjének, Szőnyi István festőművésznek, ez eddig be nem mutatott grafikái - melyeket a zebegényi emlékmúzeum bocsátott rendelkezésünkre - arra emlékeztetnek valamennyiünket, hogy az : újpesti Deák Ferenc utcai kis házban 100 éve született mester városunkból indult a világhír felé. Iidézet a Szőnyi-kiállítás katalógusábólI Hock Zoltán Újpest alpolgármestere 7
