Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-08-18 / 16-17. szám
WMHBSßSBBM Az év tavaszán az Újpesti Helytörténeti Alapítvány a kerület középiskoláinak rendezett helytörténeti vetélkedőt. A szóbeli versenyt írásbeli pályaművek elkészítése előzte meg, amelyben az újpesti színjátszás történetét bemuStfö. Királynő jeligéjű pályamű lett a zsűri döntése alapján a legjobb. A Királynő-t az „összetettben” is győztes csapat, a Könyves Kálmán Gimnázium versenyzői - Bori Márta, Gellér Bernadett, Németh Gábor, Fejes Antal, Baffia Gergely - készítették. Az Újpest szerkesztősége a győztes pályaműből az alábbiakban részleteket közöl „hátteret” adva az Újpest Színház szeptember 2-i megnyitójához. Újpest történetének egyik igen izgalmas és sokat vitatott kérdése a színjátszás. Ne felejtsük, a színház nem csupán egy egyszerű szórakoztató intézmény, hanem sokkal több annál. A színház a demokrácia egyik fontos eleme, visszatükrözi a jelent. Emellett igen fontos kulturális központ is, hiszen az átlagember vizuális szellemi igényeit a színház tudja a legjobban kielégíteni a mindennapi életben. Éppen ezért a színházak igen nagy szerepet kapnak egy-egy település mindennapjaiban. Egy színház története tükrözi a település történetét is. Ez Újpest esetében se volt másként. A kezdet Újpesten a hivatalos színjátszás 1863-ban jelent meg. Ám komoly problémát okozott, hogy nem volt megfelelő helyiség, ahol az előadásokat megtarthatták volna. Az előadásokat vagy alkalmi vagy szabadtéri helyeken tartották meg. így a szigeten is működött egy ideiglenes nyári szabadtéri színház. Az első színházépület elkészültéig az újpesti színjátszás Divits Mór vendéglőjében képviseltette magát, itt olyan hírességek is felléptek, mint Szatmá- riné. A kicsiny színpad igen megnehezítette a színészek munkáját, és csökkentette a produkciók fényét. Ám a komolyabb társulatok megjelenése felvetette egy színházépület megépítésének szükségességét. A későbbiekben a fejlődés ez irányba haladt tovább. Az ötlet elég nevetségesen hatott: a lakosság száma alig érte el a 10 ezret, s még a fontosabb intézményeknek (iskola, községháza) se volt megfelelő épületük. 1863 után a következő feljegyzést az újpesti színházról 1870- ben találjuk. A „Nefelejts” című folyóirat május 29-ei száma** ezt írja: „Újpesten egy ütött-kopott színtársulat magyar színi előadásokat tart. Az előadott darab címe: Görgey vagy a világosvári gyásznapok - valóságos fércmű, melyet a leggyengébb truppok használnak, jó távol a kritika tollának hatáskörétől.” A mű szerzője, Gaál Gyula művét korrajznak nevezte. Valójában a darab erősen nacionalista volt. Az 1800-as évek vége felé többen próbáltak egy állandó jellegű színházat létrehozni. Ilyen sikertelen kísérlet volt Miskolczy Henrik lapszerkesztő indítványa is, amelyet 1897. október 28-án terjesztett a községi képviselőtanács elé. Ötlete a pénzügyi támogatás hiánya miatt bukott meg. De nincs olyan probléma, melyre ne lehetne megoldást találni. Ez irányba a „hivatalos” színjátszással Újpesten együtt élő műkedvelő társaság tett lépéseket. A cél érdekében Wolfner Lajos féláron átengedte nekik a Fő utcai telkét. Ezen a telken épült később a Schaefer-vendéglő. Ide épített egy csarnokot a későbbi tulajdonos, Reisig József. Ellátták állandó színpaddal, a díszletekről pedig Lehmann népszínházi díszletfestő gondoskodott. Az-épület a „Colosseum” nevet kapta (a Colosseumot az 1920-as években bontották le). Az első előadást 1886. január 24-én tartotta Krecsá- nyi Katalin 25 tagú társulata. A későbbiekben évszakonként váltogatták egymást a társulatok. Olyan sok társulat lépett itt fel, hogy felsorolásukra itt most nincs mód. A legsikeresebb társulatok a következők voltak: Ihász Lajos és Bokodi Antal társulata. (Ez utóbbi itt, Újpesten ünnepelte színpadra lépésének 30. évfordulóját, a 7000. fellépést. Moliére „A fösvény” című darabjában játszotta Harpagon szerepét.) De a nézőközönség igen kis számban jelent meg. Az ok nem egészen egyértelmű, de valószínűleg, azzal magyarázható, hogy a korabeli vándorszínészek rosszul játszották a darabokat, nem tudták megnyerni a közönséget, vagy maguk a darabok voltak botrányosan rosszak. A szereplők szegényes öltözéke is sokban hozzájárult a sikertelenséghez. Előfordult, hogy a színészek maguk énekeltek gúnydalokat a közönségről a közönségnek: „Újpesten a Tháliának Csarnokot emeltek S a második szezonban Már belé nem mentek Pedig a társulat jó Ez róla a nóta S mégis szegény Csiszémél Oly gyér a banknóta Legjobb lesz elmenni Mást bukni engedni Fiftkusnak kell lenni." Komoly problémát jelentett, hogy a műkedvelő néző inkább bement Pestre, ahol igényesebb előadást láthatott. Az Újpesti Ellenőr 1888. október 7-i száma így ír erről: „Újpest műpártoló közönsége a fővárosba is szokott járni, mégpedig nagyon gyakran, s így többet kíván, mint a többi vidéki város. Ha zöldágra akar vergődni (a társulat), akkor kerülje a régi elcsépelt darabokat, jó és változatos legyen a műsora, harmadrendű színészeket ne léptessen a színpadra, a súgó ne játssza a főszerepet az előadás úgy menjen, mint a karikacsapás. E feltételek nélkül már a harmadik bemutató se számíthat közönségre.” Mivel a társulatok ezeket a következményeket nem tudták teljesíteni, az előadások egymás után maradtak el. A társulatoknak még a kiadásaik se térültek meg. Az Újpesti Közlöny 1895. május 12-i száma e témában így ír: „Újpest közönségének a színészet iránt csepp érzéke sincs, színészeink nap-nap után üres ház előtt kénytelenek játszani. Hol az intelligencia, hol az iparos és kereskedő világ? Hol vannak a körök, egyletek, a kaszinó? A kártya ma nagyobb vonzerő, mint Thália papjainak és papnőinek minden igyekezete.” Ezzel magyarázható, hogy a Colosseum deszkáin többször léptek fel német színjátszócsoportok. Ilyen volt például a Deutsches Theater von Kronstadt is, mely 1886 májusában érkezett vagy 1890 szeptemberében Karl Hubert Lass társulata. Mindkettő fellépését botrány, a polgárok elégedetlensége kísérte. Később Ama- deo. a Colosseum akkori tulajdonosa megtiltotta a fellépést a magyar társulatoknak, és német kötéltáncosokat hozatott. Ä polgárok tiltakozásának kifejezésére jött létre 1892 májusában a Színpártoló Egylet. Ezen szervezet a magyar színjátszócsoportok fellépését követelte a német társulatokkal szemben. Alapító tagjai: dr. Licht- mann Henrik és Deutsch Zsigmond. Színház Újpesten a XX. század első év tizedeiben 1906 táján megindult a színjátszó tevékenység az Újpesti Munkásképzőben. Kezdeményezői a Herka-fivérek voltak. Érdemes megemlíteni Kempler Miklós nevét, aki ebben az időben a mindenes szerepét töltötte be, s 1910-től a színház igazgatója lett. A szereplőgárda főbb alakjai voltak még: Balázs Klári, Nepp Rózsi, Schneider Juliska, Blum Sarolta, Blum János, a Rozgonyi- testvérek, Szmoll Antal. A következő darabokat adták elő: „Takácsok”, „Éjjeli menedékhely”, Jezsuiták”. Ezen darabokat Weisz Antal rendezte, majd utána a Herka-fivérek. Érdemes megemlíteni, hogy az első világháború idején az előadásokon a színpad alatt szökött katonákat rejtegettek. De az újpesti színházbarátok még most sem vetették el egy színház építésének lehetőségét. Az ehhez szükséges pénzt 50 Ét- os részvények kiadásával szerezték meg. A helyi elöljáróság - ha pénzt nem is adott -, támogatátáról biztosította a szervezőket. Ám az anyagiak hiányában végül nem lett a tervből semmi. Megnyílt az ,,Eden” De nem adták fel! Lányi Emil kereskedő 1905-ben felajánlotta az István út—Árpád út sarkán levő telkét egy olyan moziépület megépítéséhez, mely színháznak is alkalmas. így vált valósággá Az Árpád úti színházterein a színpaddal és a nézőtérrel Előző lapszámunkban írtunk arról, ha jelképesen is, de eladók az Újpesti Színház székei. Az önkormányzat várja azon polgárok jelentkezését, akik támogatni tudják a kultúrát. Azok számára, akik a 30 000 forintot - amely egy szék „ára” - befizetik, az önkormányzat közcélú befizetésről szóló igazolást ad. (Jelentkezési lap a 14. oldalon) az álom. 1908. április 18-án megnyílt a színház „Éden" néven. Az épületet később átalakították teljesrangú színházépületté. Az immáron Újpesti Népszínház névre hallgató intézmény 1911. október 1-jén tartotta ünne-pélyes megnyitóját. Az átalakítást Papír Sándor színigazgató saját költségén végezte el Böhm építész tervei alapján. így lett Újpestnek végre egy igazi, állandó színházépülete. Papír Sándor vérbeli színész volt. Kecskeméten született 1877-ben, de szülei Újpestre költöztek, úgyhogy már gyermekéveit is itt töltötte. Kezdettől fogva színésznek vágyott. 1906-ban a budapesti Magyar Színház, majd a Király Színház tagja lett. 1909-ben Beöthy László, a Király Színház igazgatója hívja fel a figyelmét az újpesti színjátszás helyzetére. (Érdemes megjegyezni, hogy Beöthy maga is tett már egy javaslatot egy állandó színház építésének ügyében. A képviselő-testület ezt kedvezőtlenül fogadta, s mivel Beöthy személye garancia volt arra, hogy a terveit komolyan gondolja, ezért kiküldtek egy bizottságot, amely megvizsgálta az ajánlatot és tárgyalásokba kezdett az az ajánlattevővel. A dr. Ugró Gyula polgármester vezette küldöttség tárgyalásait azonban a politikai és személyi változások kútba ejtették.) Mivel ez időben az ország legnagyobb operettkomikusaként tartják számon, így megvoltak a megfelelő kapcsolatai, amik segítették a szervezőmunkában. 1911 és 1913 közt saját újságja is volt az Újpest Színháznak. Az Újpesti Színpad nevű hetilap reklámcélokat szolgált, szerkesztője a 24 éves Harsányi Zsolt volt. Papír Sándornak nagy tervei voltak a munkásszínházzal is, ezért mindent megtett, hogy együtt dolgozhasson az Újpesti Munkásképző Egylettel, de váratlan halála ezen terveket semmivé foszlatta. Ennek ellenére a pénzügyi gondok egy pillanatra se múltak el. Ez akkoriban minden vándortársulatra jellemző volt. Ennek ellenére több nagynevű művész lépett fel, például Jászai Mari, Márkus Emília, Varsányi Irén, Latabár Árpád és végül de nem utolsósorban Blaha Lujza. Az Újpesti Színpad 1912. évi 18. számában a következő jelent meg. „Édes Istenem - mondta - nemcsak hogy igen szívesen megyek ki magukhoz, de borzasztó kiváncsi vagyok Újpestre. Mikor utoljára ott jártam (1879-ben) igaz, hogy csak úgy futtában, csupa-csupa apró házat láttam arrafelé. Jó idő telt azóta. Ma már bizonyára más ennek a városnak az arculata. Rá se fogok ismerni. Alig várom, hogy széjjelnézhessek ott egy kicsit. Meg aztán a színház és a közönségí Vajon olyan szívesen látnak-e majd, mint amilyen szívesen megyek oda?" Feleslegesen aggódott. Ám nem sokkal később a színház fénye szűnni látszott. A lelkesedés lassan kihűlt. A színpad összement, a nézőtér egyre kevesebb nézőt látott. Nem túl sok reményt nyújtott a későbbiekre. így indult meg a színház Újpesten, s ezek voltak első lépései az első világháború kitöréséig, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásáig. ■NMi 5 Az újpesti színjátszás története
