Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1994-04-30 / 9. szám

Leonardo szabadban, hideg vízben tisztálkodik... Ezt később a már idős művészről írott cikkekben hangsúlyozzák kü­lönösen. A húszas évek végétől többször találkozni nevével az újságokban. 1927-ben a Független Újság hírül adja, hogy egy frankfurti kiállításon 5 hegedűjével szerepelt. Ugyanebben az évben a Feszty-körkép bemutatásakor az Elet című lap Pállya feleségét szólaltatja meg, aki el­mondja, hogy a Körkép lovait Pállya Celesztin festette. Volt is a műtermében egy modell, egy olyan ló, amely­nek minden tagját mozgatni lehetett. Természetesen azt a modellt is a művész sajátkezűleg csinálta. Állítólag a Körkép bemutatásakor történt, hogy a császár és király megszemlélve a képet, azonnal kocsijába ült és Pállya műtermébe vitette magát, hogy megismerje a lovak fes­tőjét. Meglehet, így is történt, de a nagy esemény csak Pállya emlékezetében szerepelt. Két évvel később az Igaz Szó mint a Körkép kétharmadának alkotóját mél­tatja Pállyát. De ekkor már csak ő egyedül él a Körké­pet megfestő művészek közül. 1929-ben a gyulai művésztelepre látogatott, majd ugyanott kiállítást is rendezett. 1929-ben a Tavaszi Tár­laton Wolfner Díjat kapott. Wolfner bárónak Pállya Ce­lesztin képeiből jelentős gyűjteménye volt. 1931. az ötvenéves művészi jubileum éve. Ekkor már 67 esztendős. A Képzőművészeti Társulat Nagydí­jával tüntetik ki. Jobb későn, mint soha - kommentálja a kitüntetést. Az Újpesti Napló megjegyzi: Nem mond­ható, hogy a sors kegyeltje.” De most megbízást kap, hogy elkészítse az újpesti közművelődési kör elnökei­nek, dr. Kiss Sándornak és dr. Szabó Bélának portréit. Örökifjú és bohém... Az újságcikkek most már gyakran emlegetik fiata­losságát, hogy biciklivel jár (saját maga készítettel), hogy hideg vízben mosakszik az udvaron, hogy örökif­jú és kissé bohém. Esténként bekerekezik a városba, vagyis Pestre, a Japán kávéházba vagy az újpesti Picco- lóba. Feljegyzik, hogy egy nem éppen sikeres biliárd- parti után azt mondta: „Na most megint legalább 25 évig nem fogok dákót a kezembe.” A debreceni Déry Múzeumban rendezett kiállítás megnyitóját hajnalig tartó bankett előzte meg, így aztán kissé álmos volt a művész, elfelejtett belépőjegyeket adni, a katalógust pedig ingyen osztogatta. A hetvenedik születésnapon a Független Újságban megjelent cikk szerint a kultúrbizottság ülésén javasol­ták a művész díszpolgárrá választását (erre azonban csak öt évvel később került sor.) A Magyar Nemzet 1934-ben szép cikkben méltatja Pállya munkásságát, az elismerést ezzel a mondattal fejezi be: „Itt még Edison is éhen halt volna”. Az esztendőt kellemetlen esemény zárja. Pállya Sikondán pihen, közben Pécsre is elláto­gat, s az ottani szállóban baleset éri, véletlenül kinyitja a világítóudvarba vezető ajtót, s kizuhan. A baleset után hosszú ideig feküdnie kell. 1938. Nagy megtiszteltetés éri. Megbízást kap a kor­mányzó arcképének- megfestésére. Egy alkalommal a kormányzó személyesen is modellt ül a kép­hez. Amikor a portré elkészült, a kormányzó fia, Horthy István te­kintette meg az újpesti műterem­ben. Pállya természetesen nem mulasztja el, hogy találmányait bemutassa. A vendég szívélyes és érdeklődő. Ez a látogatás még sokszor említésre kerül a vissza­emlékezésekben, a beszélgetés mindig hosszabb és barátibb... A kormányzói arcképet június 18-án leplezik le, az újságcikkek szerint káprázatos kö­rülmények között. A Palota Újpest című lap ez alka­lomból Pállya Celesztinnel készült beszélgetést közöl, melyben a művész azt üzeni ifjú pályatársainak: „Fiúk! Ne politizáljatok, hanem fel a munkára mindannyian”. És elkövetkezik 1939-ben a 75. születésnap. A Füg­getlen újság szerint a művész a Piccoló kávéházban ül­dögél - minden ünneplés nélkül. Ugyanebben az újság­ban márciusban érdekes írás jelenik meg az újpesti fes­tőművésztelepről, mely telepnek Pállya az alapítója, tagjai közül felsorolja Lotz Károlyt, Mednyánszki Gyu­lát, Paltik Bélát, Margittay Tihamért, Aggházi Gyulát, Telepi Károlyt, Pörge Gergelyt, Heyer Artúrt. (Csak az a furcsa, hogy e festőművésztelepről korábban soha nem lehetett olvasni.) Ebben az évben az Igaz Szó is ír a művésztelepről, s javasolja a díszpolgárrá választást, amely március 29- én végre megtörténik. A díszközgyűlés Újpest díszpol­gárává avatja Pállya Celesztint. Ahogy múlik az idő, úgy fényesedik Pállya Celesz­tin életrajza. Az Előre 1940-ben azt írja, hogy Pállya festette meg I. Ferenc József képmását, újból szóba ke­rül az újpesti művésztelep alapítása - na és hogy 10 fo­kos hidegben az udvaron mosakszik. A Független Új­ság javasolja, hogy a Hajnal utcát róla nevezzék el, a Pest pedig „leleplezi” a híres magyar festőt, mint felta­lálót, műgyűjtőt, titkos nótaköltőt. 78 esztendős, mikor a Magyar Nemzet 80. születés­napján köszönti. Ismét felemlítik a Feszty-körképen végzett munkáját, most olyan formában, hogy Feszty összeveszett volna alkotótársaival, s a bajból, tehát, hogy munkatársak nélkül maradt, Pállya segítette ki. Gratulációk, megemlékezések Egy esztendővel később a Független Újság ír szüle­tésnapi köszöntést. Az érvényes születésnapon a Rádió készít vele riportot. dr. Hess Pál pol­gármester lakásán keresi fel az ünnepi gratulációval. A Pesti Hírlap így kezdi ünnepi meg­emlékezését: „Pállya háza bele­illik egy aluszé- kony, eseményte­len, békében élő magyar kisváros háborítatlan kör­nyezetébe.” A megjelenés dátuma: 1944. március 19. Négy év múlva a művész haláláról, temetéséről ol­vashatunk. A rövid hírek között a Reggel riportja Nagymarosról, ahol a hegytetőn levő tehénistállóban élte a művész utolsó esztendeit. Özvegye elmondja; há­zukat bombatalálat érte, a művész elvesztette látását, értelme meggyengült, örökösei kifosztották. Mégis utolsó percéig dolgozott, festeni nem látott már, hát fúrt-faragott. Egy darab száraz kenyér maradt a mun­kaasztalán... Hagyatéka, leánya halála után, Újpestre szállt... Születésének 130. évfordulóján újpesti diákok meg­koszorúzták Pállya Celesztinnek, Újpest díszpolgárá­nak a megyeri temetőben levő sírját. Az önkormányzat az újpesti képzőművészeknek „Pállya Celesztin Képző- művészeti Pályázatot” hirdetett meg. Tehát, Pállya Ce­lesztinnel szólva, fel a munkára mindannyian! Faragó Zsuzsa A cikk illusztrációjául szolgáló festmények a Város­házán találhatók. Az újpesti képzőművészek találkozójáról, a pályázat meghirdetéséről lapunk április 2-i számában írtunk. A pályázati felhívást pedig ismét megjelentetjük.(A szerk.) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Bp. Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata a sokoldalú festő­művész polihisztor tevékenysége előtt tisztelegve, a nevét megörökítő pályázatot hirdet, a „Pállya Celesztin Képzőművészeti Pályázat”-ot. A kiírók célja a városrész múltjának, jelenének, híres szülötteinek, vagy alkotó tevékenységükkel Újpestet gazdagító személyeknek a képzőművészet eszközeivel való megjelenítése, megörökítése és az Újpesthez kötődő alkotók tevékenységének szellemi és anyagi ösz­tönzése. A pályázaton részt vehet minden olyan hivatásos vagy életformáját tekintve amatőr művész, aki Újpesten él, vagy munkáját a kerületben végzi. Pályázni maximum 2 alkotással lehet minden műfaji és technikai kötöttség nélkül, kiállításra alkalmas formában. Méretekre vonatkozó megkötések: grafikai alkotásoknál a maximális méret 100x70 cm, míg táblaképeknél 150x150 cm. A művek nemzetközi vagy országos kiállí­táson még nem szerepelhettek. A benyújtás határideje: 1994. augusztus 9. Az alkotásokat az Új­pest Galériában kell leadni (Bp. IV., Árpád út 66.), a kiállítóterem nyit­va tartásához igazodva. Az alkotásokon kérjük tüntessék fel a szerző nevét és levélcímét, a mű címét, műfaját és méreteit. A beadott művekből az Újpest Galériában kiállítást rendeznek. A pályázat díjai: I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft A kiírók fenntartják a jogot a díjak esetleges megosztására és a ki­állított művekből az elővásárlásra. Az eredményhirdetésre az 1994. évi Újpesti Városnapok kere­tében kerül sor 1994 szeptemberében. mm 7

Next

/
Thumbnails
Contents