Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-06-26 / 11. szám
ÚJPEST Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasók elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Hártjm lapszámunkból, helyhiány miatt, kimaradt az Olvasóink írják rovat. Ez idő alatt nagy terjedelmet szántunk lapunkban a közmeghallgatáson elhangzottakra, amelyek szintén az Önök, vagyis Újpest lakóinak véleményét tükrözték. Lapunkban most folytatjuk az Olvasóink írják rovatot, annál is inkább, mert nagyon sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, és sokan éppen arról írtak: örömmel olvasták az e helyen megjelenő leveleket... A> Tisztelt Szerkesztőség! Az Izzó-lakótelepen a Káposztásmegyeri úton, a MEV felőli oldalon, a lomtalanításkor szétszedtek két rossz Trabantot, azt hittük, azt is elviszik, de itt van, és sokszor a járda közepére dobálják a darabokat, nagyon baleset- veszélyes, és csúnya is. Kérem, ha lehet, szíveskedjenek intézkedni. Próbáltuk kinyomozni a tulajdonost, de nem sikerült. Az Újpest újság nagyon tetszik, most már rendszeresen jön. Volt úgy a második számnál, hogy egy fáról vettem le tíz darabot, így jutottam hozzá én és a lakótársaim. További jó munkát és jó tájékoztatást kívánok. Főleg jókat! Hockholczerné Ä> Sajnos csak rossz tapasztalatomról számolhatok be. Látom, Újpest szépül, változik, a polgármester úr ténykedéséről - ha hallom beszélni terveiről - csak jóérzéssel, bizalommal szólhatok. Sajnos úgy, mintha egy más kerületről hallanék, nem érzem, hogy mi is Újpesthez tartoznánk. A Rózsa utca 3. sz. alatt lakunk, az Elem utca mellett. A lakótelep e része rendkívül zajos, poros, a nagy forgalmú kereszteződés miatt. Itt nincs parkosítás, nincs faültetés: elhanyagolt, soha nem gondozott terület, legalábbis a páratlan oldal vége. Hosszú ideig föl dalatti csőfektetés volt, ami miatt azon a tavaszon ültetett 25-30 csemetefát kivágtak. A munkálatok végével - második éve - nem pótolták az Elem u. Rózsa utca által határolt területen. A polgármesteri hivatal kommunális irodájában kérdésemre azt válaszolta az ott dolgozó hölgy, a fákat pótolták a Görgey utcába elültetve. Ezek szerint ha fizetnivalóm van a hivatalnak, kifizetem a XV. vagy a XIII. kerületben, a fontos, hogy befizessem. A környezetünk olyan, a házat is beleértve, ahol másfél éve gondnok sincs - mivel betegállományban van -, hogy szégyellem, hogy itt lakom és irigykedem Újpest gondozott, zöld lakótelepeit nézve. Heltai Emilné A> Köszönettel venném, ha közölnék panaszomat, és figyelmeztetnék öreg beteg embertársaimat, vigyázzanak, óvakodjanak utcán, otthon - erőszakos goromba emberek leütik, kirabolják, ha még él, haza se tud menni - nincs kulcsa, nincs pénze, nincs személyije - és ha mégis szerencséje van -, akad jóember, aki hazasegíti - de aztán - otthon, úgy érzi, ezt nem tudja kiheverni. Egyetemi tanár özvegye vagyok, lányommal lakom a Nyár utcában. Lányom gimnáziumi tanár, idegenvezető - tanít, utazik - hajnalban elindul, este ér haza, mindent megad nekem, az anyjának: segítséget, élelmet, kedves, napos, meleg szobát - én meg rendezem magam, meg a körülöttem, erre-arra heverő holmit. Telefon szól - feljegyzem a hívót - csengetnek, hozza a kedves szomszédasszony az ebédemet. Orvos is látogat kéthetenként - 87 éves vagyok, súlyos vesebeteg. Még nevettünk! „Meddig élek, Doktor Úr?” - kérdeztem - és örültem, hogy mondta: ilyen jó állapotban még sokáig lehet „boldogan" élni! És akkor szépen felöltözöm - éppen orvosi tanácsra lemegyek sétálni - körbejárom a Nyár utcát -, kimegyek a Tél utcába, fordulok vissza - haza... Húsvét van. Feltámadás - szombat - szép szelíd napsütés - bokrok zöldellnek - békés csend! És akkor, mintha a fáról ugrott volna egy majom - ledöntött a betonkőre - táskámat letépte, és elrohant! Nem a fájdalom, a meglepetés, méltatlankodás, hogy ezt még meg kellett érnem! Fel tudtam állni, pár lépést tettem tétován - két tízéves fiú kiabált rám: Néni! Mi tudjuk, merre szaladt a kilencéves Gyöngyi - megmutatjuk a házat! Jöjjön! - Mintha nem én lettem volna - láttam, a kis beteg öregasszonyt botorkálni - láttam bemegy a házba, be is csenget - ahová a gyerek berohant minden fontos értékemmel. Be is csengettem! Rés nyílott „ide nem jött be lány - nekem nincs lányom”, mondta egy fekete fiatalember, egy asszony is kiabált bentről! - becsukták az ajtót. Mit is képzeltem, „legalább a személyi igazolványomat adják vissza”... Hol volt már... Visszamentem a ház elé, egy kedves taxisofőr jött hozzám - mondta: hívta a rendőrséget, mikor látta, alig állok, beültetett a kocsijába és a lányomat hívta telefonon, aki azonnal jött és jöttek a rendőrautók, később a mentő. Ment minden, mint a rossz álom, mégis azt mondta a látom, hogy szerencsés voltam ebben a tragédiában: az, hogy a harmadik voltam ebben a sorozatos támadás-táska- lopásban, mint kiderült, a sofőr is szenvedő volt, az anyját támadták, szintén ez a gyereklány, még szprét is használtak... Lányom rábízott a mentőkre, ő hazarohant az összes kulcsot kicserélni. Koponya- és combnyakröntgen hamar elkészült, az Árpád kórházban kedvesen, figyelemmel segítettek, elém jött a 33 éves kertész unokám, akit a botanikus kertben kiállításrendezésben megtaláltak - átölelt, vigasztalt: Nagymama, sajnos most ilyen világ van! Sajnos minden fáj, egyre jobban érzem, a fejem zúg, nagyon fáj a szívem, hogy egy gyerek majdnem agyonütött... dr. Jeszenszky Árpádné Várjuk Önt is az INGATLAN-UNIÓN Újpesti irodájában • Nagyszámú cserepartner, előnyös feltételek • Önkormányzati, öröklakások, családi házak, üzletek, irodák cseréje, adás-vételének közvetítése és jogi ügyintézése. Keresünk-kínálunk kiadó szobákat, lakásokat, családi házakat és üzlethelyiségeket. Cím: IV. kér., Árpád út 95. Tel/fax: 169-7425 [ Koncert egyMÁSÉRT ■ Június 27-én, vasárnap este 7 órakor a Hősök terén I Ma BEETHOVEN IX. szlmfónláia rólunk, I kelet-európaiaknak szól. | A Budapesti Fesztiválzenekar a Budapesti Búcsú záróprogramjaként nagyszabású, Ingyenes hangversenyt ad, melyet élőben sok tizezren, a világ | számos tévétársaságának jóvoltából pedig világszerte több millióan hallgathatnak még. A zenekar Fischer Iván vezényletével, világhírű I. szólistákkal és a környező országok 10 városából ■ érkező 800 tagú kórussal Beethoven IX. szimfóniáját Játssza. CÖ/2 L± ott Ceíz? Akik egyMÁSÉRT énekelnek: Belgrád, Ljubjana, I Mosztár, Zágráb, Bukarest, Marosvásárhely, Kijev, \ Pozsony, Prága, Bécs, Budapest . KED VEZ.Nl ÉN YES MŰVI RÁCVÁSÁR június 26.—július 26. között a IV. kerület Jókai utca 5. szám alatti Virágüzletben Nyári nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9-17 óráig, szombaton 8-13 óráig A déli forróságban összefolyik a szemem előtt a fényessé váló aszfalt. Háborítatlanul haladok percek óta Káposztásmegyer II. felé, a Külső-Szilágyi úton. Autós nem jár most erre, gyalogost sem látok, aki teheti, a lakásban hűsöl. Találomra benyomom a rádió gombját, belehallgatok egy beszélgetésbe. Egy hölgy szép szavakkal beszél arról - épp a közelmúltbeli pedagógussztrájk kapcsán -, hogy nem azok választják a tanári pályát, akik meg akarnak gazdagodni. És ez még sokáig lesz így. Pedagógusnak az megy, aki egyfajta elhivatottságot érez, olyan kisugárzással, szeretettöbblettel rendelkezik, hogy nemcsak befogadni, hanem átadni is képes. Ez a szellemi erő sokukat más szakmabeliek fölé helyezi... Szép gondolat, pedagógusnapi köszöntőben is elkelne. S haladok tovább a Homoktövis üti Általános Iskola felé, ahová szintén a napokban érkezett meg egy pedagógusnapi .ajándék", a helyi lap, a másik, a magánkiadású képében, amely első oldalon hozta, hogy mit is: hogy ez az iskola a lehető legrosszabb. Idézem: .... elmozdíthatatlan másodvonalbeli vezetői klikk, felemás megoldások, pedagógusok és szülők érdekeit semmibe vevő, lelkiismeretlen döntések, acsarkodások jellemzik az iskolát, az iskola a teljes morállis és fizikális leépülés útjára lépett." És folyik még a felsorolás Sansztollából, aki a Homoktövis üti Általános Iskolába járó gyerekek aggódó szülei nevében látott az íráshoz... Szép kis pedagógusnapi gondolatok, tűnődöm, miközben az iskola elé érek. Mit is tudok enől az iskoláról? A kerület egyik legjobb adottságú intézménye, mondta egy beszélgetés alkalmával a minap a kulturális alpolgármester. Felrémlik még egy sebtében Kinek az érdeke? Tövisszúrás figyelt UKTV-s adás, amikor is az iskola kisdiákjainak nagysikerű szavalóversenyéről peregtek a filmkockák. Feltűnt: a városközponti televízió tudósított a káposztásmegyeri eseményről. Kedvesek voltak a gyerekek, csillogott a tanárok és a szülők szeme... S van egy családi példa: unokahúgomat épp a nyolcadik osztályban íratták át ide, mondván .erős" iskola, egyenes út vezet innen egy középiskolába... (így lett...) A folyosón a megszokott csicsergés, a szünidő előtti utolsó napok felszabadult gyermekserege fogad. Az ördögbe is Sansz írásával, a majd' névtelen levéllel miért is foglalkozunk, gondolom amíg meg nem látom a megbízott igazgató, Szilágyi Bamabásné meggyötört arcát. Szinte kívülről tudja az írás minden sorát, sőt dupla annyit, hiszen valamennyi vádpontot azonnal cáfolni tudja jómaga és a nevelőtestület, sőt a VI. Z osztálybeli lányok csoportja is. Sírással küszködve mondja: több évtizedes pályája alatt nem hitte, hogy ezt kell megélnie, méghogy .saját kezűleg is tönkre lehet tenni mintegy 800 gyermek jövőjét..." A szerkesztőtől telefonon kapott információ alapján tudja már: a Sansz által lejegyzett sorok nyolc szülő és az iskola négy egykori pedagógusának véleményét tükrözik. Abszolút kisebbségben íródott. Fátylat reá?! Nem egészen. Kész az ellenérvek leközlésére a helyi lap kiadója. Talán ez az egyedüli pont amelyben nem ért egyet a nevelőtestület egymással. Vannak, akik úgy gondolják: ne az iskola magyarázkod4
