Újpest, 1993 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1993-09-18 / 17. szám
ÚJPEST DÍSZPOLGÁRAI * I. rész „Gyóntatója vagyok a városnak negyven-ötven éve” Én bennszülött vagyok, bennszülött újpesti. Itt születtem, és itt éltem le az életem. Közben elvégeztem a teológiát, a bölcsészetet, a tanítóképzőt is. S hogy magamat elmélyesít- sem, kimentem Svájcba, mert a mélylélektan legkiválóbb ismerői - így Jung is - ott tanítottak. Nagy hasznát láttam svájci tanulmányutamnak. Annál is inkább, mert egyik professzoromhoz addig jártam könyvekért, amíg elhoztam a lányát. Kemény élet kezdődött idehaza, öt gyermekünk született. Jött a háború, az ostromot úgy éltük át, hogy a feleségem a pincében, a szénkupacokon vajúdott. De valahogy Isten kegyelméből mindig kikerültünk a bajból. Az úgynevezett felszabaduláskor édesapám kormányfőtanácsos volt. Ezért a szüléimét 1951-ben kitelepítették. Addig mint magántanár a teológián tanítottam, de akkor osztályidegen lettem, nem tudom, hogy ön ismeri-e ezt a kifejezést? Apámat kitelepítették, feleségem külföldi, én pap vagyok, lelkész pszichológus... egyetlen fehér foltja nem volt az életrajzomnak. 1956-ban püspökünk kérésére szerkesztettem egy lapot, amely éppen november negyedikén jelent meg. Ezt most hosszú volna eljajgatni, mi mindent kaptam, vagy nem kaptam érte. Szerencsére itt születtem, együtt rúgtam a rongylabdát a presbitereimmel, kicsit nekik köszönhettem, hogy nem helyeztek ki az Isten háta mögé. 1942-től 80-ig Újpest lelkésze voltam, építettem itt egy szép kis templomot. Nem vagyok sértődött, nem nézek hátra keserűen, nagyon örülök, hogy így történt, nem éreztem volna jól magam egynémely békepap professzorral együtt a teológián. Képtelen lettem volna együttműködni azokkal, akik hitem, egyházam zsugorításán dolgoznak. Egy sajátos szolgálatra szántam az életemet, és ez a lelki gondozás volt. A misztikus reccsenés 1952-ben jött egy nagy törés, egy nagy reccsenés az életemben. A Károlyi Kórházban eljutottam odáig, hogy felvettem az úrvacsorát. Ha magyar feleségem van, akkor én meghalok, mert az rám borul, elbúcsúzik, és én belenyugszom a halálba. Mert akit feladnak, az maga is feladja. De ő a svájci- magashegyek-lelkével rám ripakodott a kedves akcentusával: „Pandikám idehoztál engem Magyarországra. Tisztességes dolog, hogy itt hagysz engem öt gyerekkel?” S rádöbbentem, igaza van, nem lenne tisztességes. Túléltem a halálomat. S három-négy hétig tengtem-lengtem a kórházban, leültem egy-egy ágy szélére, hallatlan örültek neki, hogy van itt egy öreg pópa, aki végigjárja a betegeket. Megértettem: az embernek lassan már mindene van, csak embere nincs. Nem beszéltem, nem papoltam - hallgattam, kik laknak itt, milyen bánatokkal, gondokkal, milyen zúzódásokkal, összetört lélekkel. A sebek ugyanazok a belvárosban, mint a külvárosban. Egyre tudatosabban csináltam ezt, mert rájöttem: erre van a legnagyobb szükség. Amikor kiengedtek, hálát adtam az Istennek ezért a feismerésért, és ne vegye paposkodásnak, vállaltam ezt a missziót. Ezért nem kell Afrikába vagy a Tanganyika-tóhoz menni, van itt elég sebzett lélek, sebzett élet, roncsolt családi háttér, skizoid ember. „Hát Gyökössy, pszichológus vagy, lelkész is vagy, fel is oldozhatod őket, ez a feladatod” - mondtam magamnak. Negyven év óta ezt csinálom lelkészi szolgálatként. Egyszer az a meglepetés ért, hogy a fővárostól felhívtak, megkapom az egyik Pro Űrbe Díjat. Meglepődtem, bár lehet, hogy azok közül, akik ezt nekem ítélték, többen ültek már az én székemben. Most már az egyházam is rehabilitált, díszdoktor és kutatóprofesszor lettem. Betonbetegség Már akkor is Újpesten éltem, amikor a panelek helyén me- lósudvarok álltak. Bal oldalon tíz lakás, jobb oldalon tíz lakás. Nem sírom azt vissza, szívesebben megyek fel a kilencedik emeletre. Ennek is megvan persze a maga hátránya, főként azoknak, aki faluról kerültek fel Budapestre. Betonbetegségnek nevezem ezt. Úgy érzik, bezárták őket, nem tudnak kimozdulni. Eladták a kis vidéki házukat, földjüket, hogy a gyereknek legyen lakása. „Jaj papa, majd te fogsz az egyik szobában lakni” - mondták, s többnyire el is látják őket tisztességgel, de egész nap egyedül vannak. Az elmagányosodás, a betonba zártság búskomorrá tesz. Tudja, hány embert temettem, aki levetette magát a magasból? Volt ennivalója, ellátták, de hiányzott a kispad, a szomszéd Zsófi néni. Az öregeket kiszakítani, és egy betonbugyorba tenni... - gyűlölöm. Öreg ember vagyok, de el nem mennék innen, a bölcsőmből, ahol születtem. Rontás van rajtuk Van egy kedves barátom, egy maszek boltos. A minap azt mondta: „Tudja, Bandi bácsi, most nálam tíz deka párizsit vesznek, vagy három rúd szalámit. Közepe nincsen.” Ebben benne van minden. A hit, remény, szeretetből maradt a hit, esetleg a szeretet, de az emberek rezignálttá váltak, mert hiányzik a remény. Nem tudnám pontosan megmondani, keresem az okát. Mintha megadták volna magukat. Tudja, mi az érdekes? Ha megkérdezem, mi baja, gyakran maga sem tudja az okát. Ez egy sugallt érzés, de nem tudom, ki sugallja, honnan jön ránk ez a rontás. Szájkosárszindróma Az emberek nem véletlenül elégedetlenek a politikai élettel. Saját személyiségük kivetítését látják ebben, hiszen önmagukkal sem elégedettek. Lelkünk rendetlenségét vetítjük ki egy parlamenti falra. A magyar pszichének sajátossága, hogy sokat foglalkozik politikával. Tudja, egy farkaskutya tanított meg a múltkor valamire. Egy ismerősöm hatalmas kutyáját mindig szájkosárral sétáltatja, s amikor a ház elé érnek, leveszi az állatról a kosarat, akkor a kutya - bár nagyon szereti a gazdáját - rázni kezdi a fejét, és többször rávakkant, azután megcsóválja a farkát, és bemegy a kapun. Nos, ez a szájkosárszindróma, ez történik velünk is. Az egész nép vakkant, tüsszög a negyvenévi szájkosárviselés után. Csak az a reményem maradt, hogy ennek előbb-utóbb vége szakad. Kánaán felé Én végigéltem ezt a nyolcvan évet, és ebből negyven évig szemléltem, hogy a társadalom alapkövét, magját, a családot hogyan rombolják. Hogyan törték össze Mózes két tábláját, amire a család épült. Hogyan semmisítették meg a legfőbb fogódzót - az etikát. Egy kort éltem át, ami közben nem azt lehetett mondani, hogy semmi nincs, hanem azt: a végén már a semmi volt. Ezt az ürességet tudatosan csinálták. S mivel töltették fel magukat? Itallal, narkóval, szexszel és így tovább. A gyárak falára vörös betűkkel írták fel: asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség. Mennyit mesélhetnék... én gyóntatója vagyok ennek a városnak negyven-ötven éve! Mostanában döbbentem rá, milyen zseniális volt Mózes mint hadvezér. Ő el akarta Kánaán földjét foglalni, de negyven évig előtte körben járt, hogy akik egyiptomi rabszolgák voltak, akik a vályúból ettek, akiknek nem volt szavuk, haljanak meg. Mert tudta: el kell tűnnie annak a generációnak, a rabszolgáknak, a szájkosarasoknak, akiknek nem volt joguk. Csak az új nemzedékkel lépett Kánaán földjére. Nekem ez mindennap eszemben jár, az az érzésem - bár ne lenne igazam -, lassan ki kell halnia a generációnknak, hogy egy újabb, amelyik még nincs megmérgezve, amely nem kong, amelynek van etikája, hite, szeretete, Istene... Itt belül reccsent meg a nép. Nem a gazdasággal van a főgond, hanem az etikával. Ha az igen újra igen lesz, a nem újra nem, akkor változik majd meg ez az ország. Az elmúlt negyven évben nem a pártokkal, vagy a politikával volt a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy kiszívták az életünk tisztességét. Elmondta: Dr. Gyökössy Endre Lejegyezte: Elő Anita, aki ezzel az írásával, amely a Magyar Nemzetben jelent meg, második díjat kapott az újpesti önkormányzat nemrégiben zárult sajtópályázatán. INGATLANKÖZVETÍTŐ IRODA Irodánk tevékenysége: családi és hétvégi házak, építési telkek, telephelyek és üzlethelyiségek közvetítése - bérbe adása - értékbecslése - tervezése. Irodánk lebonyolítja: önkormányzati és magántulajdonú lakások cseréjének teljes körű ügyintézését. Jogi tanácsadás: kedden és csütörtökön 16-18 óra között V 1042 Bp., József A, u. 22. (Berzeviczy utca sarok) Telefon/Fax: 169-5214 Mgggndjlgtkgrhgz Szolgáltatások állandó, ingyenes telefonos tanácsadás, szülészet, védő- és kötelező oltások, műtétek, ambuláns ellátás. Bőrgyógyászati szakrendelés, állatmentő szolgálat, felszerelési és takarmányozási szaküzlet. A Favorit Állatgyógyászati és Szolgáltató Gmk állatkórháza. Cím: 1045 Bp. IV., Tó u. 70. Tel.: 189-7334 ‘Bébi- ás kismamaruházat, extra méretű női ruházat, babaápoíási cikkek üzíete ngíít a IV. kér., Petőfi u. 28. szám alatt, az Ärpäd. üztetfiáz melletti üzíetsoron. HÁZIASSZONYOKNAK Alapfokú szabás-varrás tanfolyamot indítunk kezdők részére:- anyagot,- gépet,- szakképzett oktatót és a tanfolyam végén a megfelelő képességeteknek munkalehetőséget biztosítunk! A tanfolyam ideje: két hónap, díja: 6400 Ft Havi óraszám: 32 óra /heti 2x4 óra Jelentkezés az Újpesti Szociális Foglalkoztató Központ irodájában (Bp. IV., Viola u. 6-8.) Telefon: 169-8780/104, Hőnigné
